BH 2012.9.213 Magánlaksértés bűntettének kísérletét valósítja meg az az elkövető, aki éjjel a számára idegen lakás be nem zárt ajtaját a kilincs lenyomásával jogtalan bemenetel szándékával kinyitja, de észlelve, hogy a lakásban több személy tartózkodik, felhagy a bemenetellel. Nem önkéntes a megkísérelt bűncselekmény befejezéstől elállás, ha az a bűncselekménnyel érintett erőfölényben levő személyek várható ellenállása miatt történik [Btk. 16. §, 17. § (3) bek., 176. § (2) bek. a) pont].

A városi bíróság ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés szerint minősülő, társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntet­tének kísérletében, és ezért nyolc hónapi börtönbüntetésre és egy évi közügyektől eltiltásra ítélte; emellett elrendelte a vele szemben egy korábbi jogerős ítélettel kiszabott egy év nyolc hónapi szabadságvesztés végrehajtását is.

Az ítéleti tényállás lényege e terheltet érintően a következő:

Az I. rendű terhelt társával, a II. rendű terhelttel együtt megjelent a sértett d.-i lakásánál 2009. november 19. napján 23 és 24 óra között. Miután a sértett kinézett az ajtón lévő kisméretű ablakon, az I. rendű terhelt közölte vele: "gyere ki, te köcsög, a szádon keresztül húzom ki a beledet, ha nem jössz ki, én bemegyek." Majd be is nyúlt az ablakon, és megkísérelte megfogni a sértettet, rajta keresve egy másik személyt.

Miután a sértett a felszólításnak nem tett eleget, a terheltek az ajtót - lenyomva annak kilincsét - kinyitották. A sértett felkapcsolta a villanyt, és kiabálni kezdett, hogy "kapni fognak", ha nem mennek el, majd az ajtót visszacsukta.

A terheltek észlelték, hogy a lakásban többen vannak, ezért elszaladtak.

Az elsőfokú bíróság határozatát az ellene bejelentett fellebbezések folytán a megyei bíróság a 2011. június 7. napján kelt végzésével az I. rendű terheltre vonatkozó részében felülbírálta, és azt helybenhagyta.

A jogerős határozatok ellen az I. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, annak jogalapját a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjában jelölve meg. Az indítvány elsősorban a megtámadott határozatok megváltoztatására és a terhelt felmentésére, másodsorban a minősítés megváltoztatására és a büntetés enyhítésére, harmadsorban pedig a határozatok hatályon kívül helyezésére és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra utasítására irányult.

Arra hivatkozott, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság tévedett, amikor védencének a lakás ajtaja előtt elhangzott kijelentését a magánlaksértéshez szükséges speciális fenyegetésként értékelték. Arra is utalt, hogy az elsőfokú bíróság eltérően rögzítette az ítélet tényállási részében és az indokolásban a történteket, az utóbbiban a tényállásban rögzített fenyegető kijelentésre nem is hivatkozva; miután így kétséget kizáróan a fenyegető kijelentés elhangzása nem is bizonyított, azt a terhelt terhére nem is értékelhették volna az eljárt bíróságok.

Ezt meghaladóan a védő az elsőfokú ítélet tényállásának és indokolásának ellentmondásaira hivatkozva az erőszakos elkövetést sem találta bizonyítottnak, így annak a terhelt terhére értékelését is sérelmezte.

Emellett megítélése szerint a védence az ajtón nem is lépett be, így a bűncselekmény elkövetését nem kísérelte meg; de a kísérlet megállapíthatósága esetén sem lenne büntethető, mert szándékától önkéntesen elállt. Amennyiben pedig a bűncselekmény kísérletében bűnössége mégis megállapítható lenne, álláspontja szerint az csupán a Btk. 176. § (2) bekezdés a) pontja szerinti bűntett kísérleteként minősíthető, így a jogerős ítéletek szerinti minősítés törvénysértő; miután ez utóbbi cselekmény büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés, a törvénysértő minősítés törvénysértő büntetést eredményezett.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt megalapozatlannak találta. Megítélése szerint a terhelt megkísérelte megragadni a sértettet, tehát erőszakkal, emellett komoly félelem keltésére alkalmas fenyegetéssel próbált meg más lakásába éjjel bejutni, és a cselekmény befejezése nem önkéntes elállása miatt, hanem azért maradt el, mert a sértett fenyegetőzött és a terhelt észlelte azt is, hogy a lakásban többen vannak; így a cselekmény minősítése törvényes, ahogy a kiszabott büntetés is.

Ezért a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.

A Kúria a megtámadott határozatot a Be. 423. § (4) bekezdése alapján az indítványban megjelölt okokra tekintettel vizsgálta felül; emellett az (5) bekezdés alapján hivatalból figyelemmel volt a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges eljárási szabálysértésekre is.

Ilyen eljárási szabálysértést azonban nem észlelt.

A Be. 416. § (1) bekezdése - védő által hivatkozott - a) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a büntető anyagi jog valamely szabályának megsértése miatt került sor a terhelt bűnösségének megállapítására; a b) pont szerint pedig felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

A felülvizsgálatot ezen okokra figyelemmel a Kúria lefolytatta, és az indítványt a bűnösség megállapítását támadó részében megalapozatlannak, a minősítés kifogása kapcsán pedig alaposnak találta.