BH 2012.7.180 Zártvégű pénzügyi lízingszerződés alapján mód lehet eladás tényének tulajdonjog fenntartással történő bejegyzésére a lízingbe vevő javára [1997. évi CXLI. tv. 2. §, 17. §, 1959. évi IV. tv. 29. §, 32. §, 1990. évi XCIII. tv. 32. §]

A felperes, mint lízingbeadó és az "A.-L." Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., mint lízingbevevő, 2010. január 29. napján ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződést kötöttek, mely szerint a belterület 5856/1 hrsz. alatti ingatlant 166 464 000 Ft lízingdíj ellenében a lízingbevevő részére lízingbe adja 96 hónapos futamidővel, mely futamidő lejártát követően az utolsó lízingdíj megfizetésével az utolsó lízingdíj-részletbe kalkulált maradványértéken megszerzi az ingatlan tulajdonjogát a lízingbevevő, és a lízingbeadó külön írásbeli nyilatkozattal öt banki munkanapon belül hozzájárul ahhoz, hogy az illetékes földhivatal a lízingbevevőnek az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezze.

Rögzítésre került, hogy a lízingtárgy megvétele a CIB Bank Zrt. javára alapított vételi jog gyakorlásával a felperes, mint vevő kijelölésével történt, továbbá, hogy a lízingszerződés megkötésekor a felperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme széljegyzésre került a földhivatalnál. A felek azt is rögzítették a szerződésben, hogy a lízingszerződés alapján fennálló valamennyi fizetési és egyéb szerződéses kötelezettség maradéktalan teljesítéséig tartó időtartamra történő tulajdonjog fenntartásával kötik meg a szerződést. Ennek megfelelően a felek a lízingszerződés aláírásával hozzájárulnak a lízingtárgy vonatkozásában a lízingbevevő javára szóló tulajdonjog fenntartással történő eladás tényének az ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzéséhez.

A lízingszerződés I. pontja a lízingszerződés célját akként határozta meg, hogy a lízingbeadó az ingatlant a lízingbevevő megbízása szerint a lízingszerződésben meghatározott eladótól megvásárolja kizárólag azzal a céllal, hogy azt a lízingbevevőnek a lízingszerződésben meghatározott feltételekkel rendeltetésszerű használatra lízingbe adja, illetve a lízingszerződésben meghatározott futamidő végén, illetőleg azt megelőzően bizonyos feltételek bekövetkezése esetén a lízingbevevő az ingatlan tulajdonjogát megszerezze (Általános szerződési feltételek I. pont).

A felperes a Szekszárdi Körzeti Földhivataltól (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2010. február 10. napján kérte a tulajdonjog fenntartással történő eladás tényének a lízingbevevő javára történő feljegyzését az érintett ingatlan vonatkozásában.

Az elsőfokú hatóság a felperest hiánypótlásra hívta fel, mert a lízingszerződés szerint a szerződés elválaszthatatlan mellékletét képezi az adásvételi szerződés, ezért kérte azt pótolni.

A felperes a hiánypótlásnak nem tett eleget. Kifejtette, hogy a mellékletét képező adásvételi szerződés az ingatlan eredeti tulajdonosa, mint eladó, és felperes, mint vevő között létrejött szerződést takarja, mely a földhivatalnál megtalálható tulajdonjog bejegyzési kérelem mellékleteként. A felperes és a lízingbevevő közti adásvételi szerződést maga a lízingszerződés tartalmazza.

Az elsőfokú hatóság 31204/2010. számú határozatával a kérelmet elutasította. Kifejtette, hogy a felperest hiánypótlásra hívta fel, mely hiánypótlásnak a felperes nem tett eleget, így az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 40. §-ának (1) bekezdése alapján a kérelmet elutasította. A határozat indokolása kitért arra, hogy a felperes hiánypótlásban adott válaszában hivatkozott iktatószám, miszerint az alatt megtalálható a kért adásvételi szerződés, nem létezett. A felperes tulajdonszerzéséhez kapcsolódó dokumentumok nem voltak fellelhetők. Kitért arra, hogy a hatóság a felperes és a lízingbevevő közti adásvételi szerződést kérte be, és a becsatolt lízingszerződés tulajdonjog bejegyzési engedélyt a lízingbevevő javára nem tartalmazott.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy a bejegyzési engedélyt már a földhivatalhoz történő benyújtáskor tartalmaznia kell az okiratnak, és nyilatkozni kell arról, hogy legfeljebb az okirat földhivatali benyújtását követő hat hónapon belül ezt az engedélyt megadja. Mivel ez a lízingszerződés konstrukciójában nem volt lehetséges, és ilyen bejegyzési engedély hiányzott, ezért az Inytv. 39. § (3) bekezdésének f) pontjában foglalt feltétel nem teljesült.

Emellett a tulajdonjog fenntartással történő eladás tényének feljegyzése azért sem volt lehetséges, mert a lízingszerződés, annak megkötésekor az ingatlan használatba adására, nem pedig a tulajdonjog átruházására irányult, és nem biztos az, hogy az arra jogosult lízingbevevő a futamidő végén él az őt megillető joggal, azaz csak feltételes tulajdonszerzésről van szó.

Másodlagosan azzal is érvelt, hogy a beadvány hiányos volt azért is, mert a felperesi törvényes képviselő aláírási címpéldányát másolati formában nyújtották be, továbbá a lízingtárgy tulajdonjogának felperes általi megszerzésére vonatkozó és a lízingszerződés elválaszthatatlan részét képező szerződések, nyilatkozatok nem kerültek csatolásra.

A felperes keresetében előadta, hogy a csatolt lízingszerződés és annak csatolt mellékletei teljesíti az Inytv.-ben foglalt feltételeket, így a lízingszerződés tulajdonjog fenntartással történő eladás tényének feljegyzésére vonatkozó része az érdekeltek megállapodásának minősül, amely a bejegyzett jogosult bejegyzést engedő nyilatkozatának tekinthető. A jelen esetben zártvégű pénzügyi lízingről van szó, a szerződésből egyértelműen kiderül, hogy az utolsó részlet megfizetésével automatikusan átszáll a tulajdonjog a lízingbevevőre, tehát itt nincs választási joga a lízingbevevőnek, ennél fogva tartalmazza az adásvételi szerződés azon elemeit, amely a tulajdonjog lízingbevevő részére történő bejegyzéséhez szükséges a tulajdonjog fenntartás tényének bejegyzése mellett.

A megyei bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Kifejtette, hogy a pénzügyi lízingszerződés alapján tulajdonjog fenntartással történő eladás ténye az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezhető fel, mert a szerződés megkötésével a tulajdonjog nem száll át a lízingbevevőre, az csak az utolsó lízingdíj megfizetésével szerzi meg. A lízingbevevő helyzete a haszonbérlő jogállásához áll közel, az adásvétel létrejötte feltételes, így a tulajdonjog fenntartás kikötése nem értelmezhető. Amennyiben ugyanis ez megtörténne, akkor az ingatlan-nyilvántartási adatokból az tűnne ki, hogy a tulajdonos és az akinek a javára a tulajdonjog fenntartással történő eladás tényét feljegyezték ugyanaz a személy. A lízingszerződés dogmatikai lényege nem teszi lehetővé, hogy az alapján a tulajdonjog fenntartással történő eladás ténye kerüljön az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzésre.

Ugyanakkor az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kiadott engedély alapján pénzügyi lízinget folytató vállalkozó az illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított két éven belül, ha eladja az ingatlanát, illetve a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adja, akkor az illeték csak a forgalmi érték 2%-a, ezt azonban a (6) bekezdés szerint a pénzügyi lízing esetén a tulajdonjog fenntartással történő vétel tényének feltüntetésével igazolni kell. A felperes a perben úgy nyilatkozott, hogy annak érdekében, hogy az Itv. 23/A. §-ának (1) bekezdése szerinti 2%-os kedvezményes illetéket igénybe vehesse, nyilatkozatban vállalta, hogy az ingatlant a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adja. A tulajdonjog fenntartásos eladás tényének ingatlan-nyilvántartási bejegyzését pedig azért kérte, hogy a Itv. 23/A. § (1) bekezdésében foglaltak megtörténtét a (6) bekezdésben meghatározott módon igazolni tudja.