ÍH 2020.129 VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGE

A csődtörvény 33/A. § 2017. július 1. napjától hatályos (5) bekezdése már nem tartalmazza a korábbi szabályozás szerinti, a hitelezői érdekek sérelmére vonatkozó törvényi vélelmet, hanem a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó szabályt ír elő, miszerint ebben az esetben a vezetőnek kell bizonyítania, hogy vezetői tisztségének tartama alatt nem következett be a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy, ha ilyen körülmény fennállt, akkor a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette [1991. évi XLIX. törvény 33/A. §].

Az alperes 2016. február 1. napjától a C. Kft. "f. a" (továbbiakban: adós) önálló képviseletre jogosult ügyvezetője. A felperes 2016. augusztus 2. napján végrehajtási eljárást kezdeményezett az adóssal szemben, amely nem vezetett eredményre. Az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2016. december 31. napján bekövetkezett, s ezt követően folyamatosan fennállt.

A felperes 2017. december 12. napján benyújtott kérelme alapján a K.-i Törvényszék a 2018. augusztus 8. napján jogerőre emelkedett 2.Fpk.701.2017/10. számú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte felszámolását, amelynek kezdő időpontja 2018. szeptember 4. napja. A felszámolási eljárásban hitelezőként a felperes összesen 2 390 346 Ft összegű hitelezői igényt jelentett be, amelyet a felszámoló nyilvántartásba vett. A felszámolási eljárás során az alperes a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjai szerinti kötelezettségeinek, továbbá azt megelőzően a 2016. és 2017. évi beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének nem tett eleget. A felszámoló 2019. szeptember 10. napján készült zárójelentése szerint az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére nem elegendő, a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiánya miatt a felszámolási eljárás az általános szabályok szerint lebonyolíthatatlan. A K.-i Törvényszék a 2019. október 17. napján kelt és 2019. november 7. napján jogerőre emelkedett 2.Fpk.701/2017/30. számú végzésével a felszámolási zárójelentést jóváhagyta, a felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, és az adóst megszüntette. Egyéb rendelkezései mellett megállapította, az adósnak felosztható vagyona nincs, ezért a bejelentett hitelezői igények nem nyernek kielégítést.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látta el az adós 2016. december 31. napján bekövetkezett fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét követően, és ezáltal 2 397 782 Ft hitelezői követelés teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat. Kérte továbbá, a bíróság kötelezze az alperest 2 397 782 Ft összegű biztosíték nyújtására. Érvényesíteni kívánt jogként a Cstv. 33/A. § (1) és (5) bekezdését jelölte meg. Előadta, az adós felszámolás alá került, amely eljárás során mint hitelező a követelését bejelentette, azt a felszámoló nyilvántartásba vette. Hivatkozott arra, az alperes a 2016. és 2017. évre vonatkozó beszámoló letétbe helyezési és közzétételi, valamint a felszámolás elrendelését követően a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjai szerinti kötelezettségének nem tett eleget. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontjaként 2016. december 31. napját jelölte meg, mivel ekkor folyamatban volt már az adóssal szembeni adóvégrehajtási eljárás, és mérlegadatok hiányában az alperes megakadályozta, hogy a hitelezők valós képet kapjanak az adós vagyoni helyzetéről. Álláspontja szerint az alperes tudott az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetéről, amelyre tekintettel köteles lett volna összehívni a taggyűlést, vagy ülés tartása nélküli döntéshozatalt kezdeményezni a szükséges intézkedések megtétele céljából, és ezen döntéseket három hónapon belül végrehajtani.

Az alperes ellenkérelme elsődlegesen az eljárás megszüntetésére, másodlagosan a kereset elutasítására irányult. Az eljárás megszüntetését arra tekintettel kérte, hogy a keresetlevél benyújtásakor a felszámolási eljárás már befejeződött a K.-i Törvényszék 2019. október 17. napján kelt 2.Fpk.701/2017/30. számú végzése alapján, ezért a felperes keresetét nem a felszámolási eljárás alatt terjesztette elő. A kereset érdemét érintően kifejtette, a perben a felperesnek kell bizonyítania az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét és annak időpontját, amelynek azonban a becsatolt iratok alapján nem tett eleget. A mentesülés körében hivatkozott arra, hogy házastársát annak betegsége miatt ápolnia kellett, ezért az adminisztrációs teendők ellátására, valamint a céges iratanyagok őrzésére könyvelőt bízott meg. Ezáltal megítélése szerint az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése érdekében. Utalt arra, a felelősségét nem alapozhatja meg az, hogy a volt könyvelő életvitelszerűen külföldre távozott. Kérte a volt könyvelő, F. M. tanúkénti meghallgatását.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látta el az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2016. december 31-én történt bekövetkeztét követően, és ezáltal 2 397 782 Ft összegben bejelentett hitelezői követelés teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a K.-i Törvényszék letéti számlája javára 2 397 782 Ft vagyoni biztosítékot. Határozatának indokolása szerint az adós felszámolási eljárását befejező végzés 2019. november 7. napján emelkedett jogerőre, és a felszámolási eljárás befejezésének a tényét a Cégközlönyben 2019. november 21. napján tették közzé, amely időpont a felszámolási eljárás befejezésének az időpontja. Erre tekintettel alaptalannak ítélte a keresetet elkésettségére való alperesi hivatkozást. Megállapította, a felperes által benyújtott iratok alátámasztják a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet 2016. december 31-i bekövetkeztét. Az alperes által a mentesülés körében előadottakat nem fogadta el. Rámutatott, amennyiben az alperes a tőle elvárható gondossággal felügyelte volna az általa megbízott könyvelő munkáját, tevékenységét, eleget tudott volna tenni a felszámoló irányában a Cstv. 31. §-ában meghatározott kötelezettségének. Mellőzte a tanú meghallgatását, mivel az megítélése szerint az alperes felelősségének kimentésére nem tudott volna bizonyítékul szolgálni.

A biztosíték nyújtása iránti kérelemmel kapcsolatban kifejtette, a felperes a perben igazolta, hogy az alperes olyan magatartást tanúsított, amely a hitelezők érdekeinek sérelmével járt, az alperes nem bizonyította, hogy nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha igen, abban az esetben ügyvezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette, míg a hitelezői igény kielégítésének meghiúsulása megállapítható volt.

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az eljárás hivatalbóli megszüntetését, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését kérte. A másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkörként a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 369. § (3) bekezdés a)-c) pontját jelölte meg. Változatlanul fenntartotta az elsőfokú eljárásban kifejtett azt az álláspontját, hogy a felperes a keresetet elkésetten, a felszámolási eljárás befejezését követően terjesztette elő, ezért az eljárás megszüntetésének van helye. Hivatkozott a továbbiakban is arra, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét a felperesnek kell bizonyítani, amelyet alátámaszt a BH 2018.231. számon közzétett eseti döntés is. Álláspontja szerint a felperes által csatolt iratok a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét nem támasztják alá, a bizonyítékokat az elsőfokú bíróság e körben iratellenesen értékelte. Állította, az adott helyzetben ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése érdekében azzal, hogy ügyvezetői megbízatásának kezdete óta folyamatosan a tagok ülésen kívüli döntését sürgette, illetve a személyes körülményei ellenére könyvelőt bízott meg a könyvelési iratainak ügyintézésére, majd az iratok visszaküldését is kérte. Kifogásolta, az elsőfokú bíróság az e körben indítványozott bizonyítás - tanú meghallgatása - lefolytatását mellőzte. Véleménye szerint a felperes azt sem bizonyította, hogy az ő tevékenységével okozati összefüggésben az adós vagyona csökkent volna, vagy hitelezői érdeksérelem következett volna be.