ÍH 2020.129 VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGE

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Törvényszék G.21580/2019/13., Szegedi Ítélőtábla Gf.30110/2020/6. (*ÍH 2020.129*)

***********

A csődtörvény 33/A. § 2017. július 1. napjától hatályos (5) bekezdése már nem tartalmazza a korábbi szabályozás szerinti, a hitelezői érdekek sérelmére vonatkozó törvényi vélelmet, hanem a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó szabályt ír elő, miszerint ebben az esetben a vezetőnek kell bizonyítania, hogy vezetői tisztségének tartama alatt nem következett be a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy, ha ilyen körülmény fennállt, akkor a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette [1991. évi XLIX. törvény 33/A. §].

Az alperes 2016. február 1. napjától a C. Kft. "f. a" (továbbiakban: adós) önálló képviseletre jogosult ügyvezetője. A felperes 2016. augusztus 2. napján végrehajtási eljárást kezdeményezett az adóssal szemben, amely nem vezetett eredményre. Az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2016. december 31. napján bekövetkezett, s ezt követően folyamatosan fennállt.

A felperes 2017. december 12. napján benyújtott kérelme alapján a K.-i Törvényszék a 2018. augusztus 8. napján jogerőre emelkedett 2.Fpk.701.2017/10. számú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte felszámolását, amelynek kezdő időpontja 2018. szeptember 4. napja. A felszámolási eljárásban hitelezőként a felperes összesen 2 390 346 Ft összegű hitelezői igényt jelentett be, amelyet a felszámoló nyilvántartásba vett. A felszámolási eljárás során az alperes a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjai szerinti kötelezettségeinek, továbbá azt megelőzően a 2016. és 2017. évi beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének nem tett eleget. A felszámoló 2019. szeptember 10. napján készült zárójelentése szerint az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére nem elegendő, a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiánya miatt a felszámolási eljárás az általános szabályok szerint lebonyolíthatatlan. A K.-i Törvényszék a 2019. október 17. napján kelt és 2019. november 7. napján jogerőre emelkedett 2.Fpk.701/2017/30. számú végzésével a felszámolási zárójelentést jóváhagyta, a felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, és az adóst megszüntette. Egyéb rendelkezései mellett megállapította, az adósnak felosztható vagyona nincs, ezért a bejelentett hitelezői igények nem nyernek kielégítést.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látta el az adós 2016. december 31. napján bekövetkezett fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét követően, és ezáltal 2 397 782 Ft hitelezői követelés teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat. Kérte továbbá, a bíróság kötelezze az alperest 2 397 782 Ft összegű biztosíték nyújtására. Érvényesíteni kívánt jogként a Cstv. 33/A. § (1) és (5) bekezdését jelölte meg. Előadta, az adós felszámolás alá került, amely eljárás során mint hitelező a követelését bejelentette, azt a felszámoló nyilvántartásba vette. Hivatkozott arra, az alperes a 2016. és 2017. évre vonatkozó beszámoló letétbe helyezési és közzétételi, valamint a felszámolás elrendelését követően a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjai szerinti kötelezettségének nem tett eleget. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontjaként 2016. december 31. napját jelölte meg, mivel ekkor folyamatban volt már az adóssal szembeni adóvégrehajtási eljárás, és mérlegadatok hiányában az alperes megakadályozta, hogy a hitelezők valós képet kapjanak az adós vagyoni helyzetéről. Álláspontja szerint az alperes tudott az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetéről, amelyre tekintettel köteles lett volna összehívni a taggyűlést, vagy ülés tartása nélküli döntéshozatalt kezdeményezni a szükséges intézkedések megtétele céljából, és ezen döntéseket három hónapon belül végrehajtani.

Az alperes ellenkérelme elsődlegesen az eljárás megszüntetésére, másodlagosan a kereset elutasítására irányult. Az eljárás megszüntetését arra tekintettel kérte, hogy a keresetlevél benyújtásakor a felszámolási eljárás már befejeződött a K.-i Törvényszék 2019. október 17. napján kelt 2.Fpk.701/2017/30. számú végzése alapján, ezért a felperes keresetét nem a felszámolási eljárás alatt terjesztette elő. A kereset érdemét érintően kifejtette, a perben a felperesnek kell bizonyítania az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét és annak időpontját, amelynek azonban a becsatolt iratok alapján nem tett eleget. A mentesülés körében hivatkozott arra, hogy házastársát annak betegsége miatt ápolnia kellett, ezért az adminisztrációs teendők ellátására, valamint a céges iratanyagok őrzésére könyvelőt bízott meg. Ezáltal megítélése szerint az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése érdekében. Utalt arra, a felelősségét nem alapozhatja meg az, hogy a volt könyvelő életvitelszerűen külföldre távozott. Kérte a volt könyvelő, F. M. tanúkénti meghallgatását.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látta el az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2016. december 31-én történt bekövetkeztét követően, és ezáltal 2 397 782 Ft összegben bejelentett hitelezői követelés teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a K.-i Törvényszék letéti számlája javára 2 397 782 Ft vagyoni biztosítékot. Határozatának indokolása szerint az adós felszámolási eljárását befejező végzés 2019. november 7. napján emelkedett jogerőre, és a felszámolási eljárás befejezésének a tényét a Cégközlönyben 2019. november 21. napján tették közzé, amely időpont a felszámolási eljárás befejezésének az időpontja. Erre tekintettel alaptalannak ítélte a keresetet elkésettségére való alperesi hivatkozást. Megállapította, a felperes által benyújtott iratok alátámasztják a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet 2016. december 31-i bekövetkeztét. Az alperes által a mentesülés körében előadottakat nem fogadta el. Rámutatott, amennyiben az alperes a tőle elvárható gondossággal felügyelte volna az általa megbízott könyvelő munkáját, tevékenységét, eleget tudott volna tenni a felszámoló irányában a Cstv. 31. §-ában meghatározott kötelezettségének. Mellőzte a tanú meghallgatását, mivel az megítélése szerint az alperes felelősségének kimentésére nem tudott volna bizonyítékul szolgálni.

A biztosíték nyújtása iránti kérelemmel kapcsolatban kifejtette, a felperes a perben igazolta, hogy az alperes olyan magatartást tanúsított, amely a hitelezők érdekeinek sérelmével járt, az alperes nem bizonyította, hogy nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha igen, abban az esetben ügyvezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette, míg a hitelezői igény kielégítésének meghiúsulása megállapítható volt.