62008TJ0037[1]

A Törvényszék (negyedik tanács) 2011. november 8-i ítélete. Robert Walton kontra Európai Bizottság. A költségvetés végrehajtása - Behajtás - A követelések beszámítása - Visszaható hatály - A Törvényszék által hozott, a Bizottságot kártérítés és annak kamatai megfizetésére kötelező ítélet - Biztos, pénzbeli és esedékes követelés. T-37/08. sz. ügy

T-37/08. sz. ügy

Robert Walton

kontra

Európai Bizottság

"A költségvetés végrehajtása - Behajtás - A követelések beszámítása - Visszaható hatály - A Törvényszék által hozott, a Bizottságot kártérítés és annak kamatai megfizetésére kötelező ítélet - Biztos, pénzbeli és esedékes követelés"

Az ítélet összefoglalása

1. Megsemmisítés iránti kereset - Keresettel megtámadható aktusok - Fogalom - Az 1605/2002 rendelet alapján a Bizottság által elfogadott, adósság és követelés egymással szembeni, peren kívüli beszámításáról szóló határozat - Bennfoglaltság

(EK 230. cikk; 1605/2002 tanácsi rendelet, 73. cikk; 2342/2002 bizottsági rendelet)

2. Bizottság - Hatáskörök - A közösségi költségvetés végrehajtása - Beszámítás útján való behajtásról szóló határozat - Eljárás

(1605/2002 tanácsi rendelet, 71. és 73. cikk; 2342/2002 bizottsági rendelet, 78. cikk, (2) bekezdés, 79., 83. cikk)

3. Közösségi jog - Elvek - Bizalomvédelem - Feltételek - Az adminisztráció által adott pontos ígéretek

4. Bizottság - Hatáskörök - A közösségi költségvetés végrehajtása - Beszámítás útján való behajtásról szóló határozat

(1605/2002 tanácsi rendelet, 73. cikk; 2342/2002 bizottsági rendelet, 83. cikk)

1. Az EK 230. cikk szerint megtámadható jogi aktusnak minősül az a jogi aktus, amelyben a Bizottság ugyanazon személy különböző jogviszonyaiból eredő adósságait és követeléseit peren kívül beszámítja. A Törvényszéknek ezen kereset keretében kell megvizsgálnia a beszámítási határozat jogszerűségét, figyelembe véve annak következményeit, hogy a határozat a vitatott összegek felperes részére való tényleges megfizetésének elmaradását eredményezi.

(vö. 25. pont)

2. A Bizottság nem követ el eljárással való visszaélést, és nem kerüli meg a követelésbeszámítás bírósági felülvizsgálatát, ha a Törvényszék ítéletének alapjául szolgáló ügyre vonatkozó eljárásban nem hivatkozik erre a beszámításra, mint védekezési jogalapra - amely ítéletben a Törvényszék megállapította a Bizottságnak a felperessel szembeni adósságát -, és ha a Bizottság csak az ítélethozatalt követően végzi el az említett beszámítást. Ugyanis sem az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002 rendeletnek a követelés beszámítás útján való behajtásáról szóló határozat elfogadásához vezető eljárásról szóló 71. cikke és 73. cikkének (1) bekezdése, sem a 2342/2002 rendelet 78. cikkének (2) bekezdésében és 79. cikkében megállapított részletes végrehajtási szabályok nem rendelkeznek arról, hogy a Bizottságnak előzetesen bíróság előtt kellene érvényesítenie a követelései beszámítására vonatkozó igényét.

(vö. 31-38. pont)

3. A bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga minden jogalanyt megillet, aki olyan helyzetben van, amelyből az tűnik ki, hogy valamely közösségi intézmény megalapozott várakozásokat keltett benne. Főszabály szerint senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére az adminisztráció által neki tett pontos ígéretek hiányában.

(vö. 40. pont)

4. Ami a beszámítás útján való behajtásról szóló bizottsági határozatot illeti, a felperes követelése - amely abból a kártérítésből állt, amelynek az érintett számára való megfizetésére az uniós bíróság kötelezte a Bizottságot - csak azon a napon válik pénzbelivé, amikor annak pontos összege ismertté válik, amely adott esetben ezen ítélet kihirdetésének napja. Ilyenkor, jóllehet ezen ítélet rendelkező része nem rögzíti az ezen a napon a Közösség által fizetendő összeget, mivel az a kártérítés tényleges megfizetéséig kamatfizetési időszakot enged folyni, a felperes Közösséggel szembeni követelése az ítélet kihirdetésekor biztossá, pénzbelivé és esedékessé válik.

Egyébiránt az ilyen értelmű kifejezett rendelkezés hiánya ellenére úgy kell tekinteni, hogy az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002 rendelet szerinti beszámításnak visszaható hatálya van, ezért attól az időponttól kezdődően szünteti meg a követeléseket, amikor a beszámítás feltételei teljesülnek. E rendelet 73. cikke és a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2342/2002 rendelet 83. cikke által bevezetett rendszer szerint ugyanis a számvitelért felelős tisztviselőnek az adós tájékoztatását követően kell a beszámítást elvégeznie, ha az adós önkéntesen nem teljesít.

A beszámítás azon időpontra visszamenőleges hatálya, amikor a számvitelért felelős tisztviselő kötelessége konkretizálódik, a tagállamok többségének jogrendjében található beszámítási szabályoknak megfelelően lehetővé teszi tehát annak az elkerülését, hogy az adóst különösen a beszámítás feltételei teljesülésének időpontja és a beszámítás elvégzésének ténylegesen időpontja között eltelt idő miatt fizetendő késedelmi kamatok vonatkozásában hátrányos következmények érjék.

Ennélfogva a Bizottság megsérti a költségvetési rendelet 73. cikkét, ha későbbi napra vonatkozó hatállyal végzi el a beszámítást, mint ahogy a felperes követelése biztossá, pénzbelivé és esedékessé válik.

(vö. 61-62., 64-68. pont)

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2011. november 8.(*)

"A költségvetés végrehajtása - Behajtás - A követelések beszámítása - Visszaható hatály - A Törvényszék által hozott, a Bizottságot kártérítés és annak kamatai megfizetésére kötelező ítélet - Biztos, pénzbeli és esedékes követelés"

A T-37/08. sz. ügyben,

Robert Walton (lakóhelye: Oxford [Egyesült Királyság], képviseli: D. Beard barrister)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviseli: J. Currall, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a felperesnek a Bizottsággal szemben fennálló 36 551,58 euró összegű tartozásának beszámítás útján való behajtásáról szóló, 2007. november 16-i bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: I. Pelikánová elnök, K. Jürimäe és M. van der Woude (előadó) bírák,

hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. március 23-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1 A jelen jogvita a Bizottság 2007. november 16-án hozott határozatára vonatkozik, amellyel a Bizottság az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) 73. cikke alapján beszámítás útján behajtani rendeli a felperesnek, Robert Waltonnak a Bizottsággal szembeni tartozását képező 36 551,58 eurós összeget (a továbbiakban: megtámadott határozat).

1. A Közösségnek a felperessel szembeni követeléséről

2 A felperes 1999 októberétől öt évig - hat hónapos próbaidővel - ideiglenes alkalmazottként az Európai Közösségek Bizottságának alkalmazásában állt.

3 A Bizottság a 2000. október 3-i levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a szerződését 2000. október 16-i hatállyal megszünteti. A Bizottság a 2000. november 22-i levelében közölte, hogy a felperesnek az Európai Közösséggel szemben 13 104,14 euró összegű tartozása áll fenn amiatt, hogy felperes azon hónapok vonatkozásában is kapott fizetést, amelyek során nem teljesített szolgálatot. 2001. január 24-én erre vonatozóan terhelési értesítést küldtek a felperesnek.

4 A felperes a Törvényszéknél előterjesztett kereset útján megtámadta az elbocsátását. A Törvényszék a T-155/01. sz., Walton kontra Bizottság ügyben 2003. április 9-én hozott ítéletben (EBHT-KSZ 2003., I-A-121. és II-595. o.) elutasította a keresetet, megállapítva, hogy a 2000. június végétől 2000. augusztus 9-ig tanúsított magatartásával maga a felperes szüntette meg a munkaszerződését.

5 A Bizottság erre tekintettel úgy vélte, hogy az elbocsátás miatt nem kell kártérítést fizetnie a felperes részére. Ennélfogva a Bizottság a 2003. október 23-i levelében felszólította a felperest az elbocsátási támogatás - azaz 13 815,16 euró, és annak 2004. január 11-től számított kamatai - visszatérítésére, amelyet a munkaszerződésének megszüntetésekor fizetett a felperesnek. 2003. november 27-én terhelési értesítést állítottak ki, amelyben felszólították a felperest ezen összeg visszatérítésére.

6 A Bizottság 2005. május 27-én a költségvetési rendelet 72. cikke alapján az EK 256. cikk értelmében vett végrehajtható jogi aktusnak minősülő határozatot fogadott el 26 919,30 euró (amely a 13 104,14 euró és 13 815,16 euró összegének felel meg), továbbá a 2005. március 31-ig számított kamat címén 4 813,26 euró vonatkozásában (amelyhez e napot követően naponta 5,06 euró járul) (a továbbiakban: visszatérítési határozat).

7 A felperes nem terjesztett elő keresetet a visszatérítési határozattal szemben.

2. A felperesnek a Közösséggel szembeni követeléséről

8 A felperes a Joint European Torus (JET) közös vállalkozással szerződő harmadik vállalkozások alkalmazottainak csoportjához tartozott, amely vállalkozásnak a "Fusion" (Fúzió) program megvalósítása volt a célja, amely program egy nagy, tokamak típusú, gyűrű (tórusz) alakú belső térrel rendelkező készülék, ún. tokamak (fúziós reaktor) és kapcsolódó létesítményeinek megépítésére, működtetésére és hasznosítására irányult (a továbbiakban: JET-program), amely csoport tagjai később, 1999 októberétől ideiglenes alkalmazottként a Bizottság alkalmazásába kerültek. A Törvényszék az e csoport által előterjesztett kereset alapján hozott ítéletében megállapította, hogy a Bizottság - mivel ezeknek a személyeknek a feladataik végzése érdekében, a JET alapszabályát megsértve, nem ajánlott fel a JET-en belül ideiglenes alkalmazotti szerződéseket - olyan jogsértést követett el, amely alkalmas a Közösség felelősségének megalapozására (a Törvényszék T-144/02. sz., Eagle és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5-án hozott ítélete [EBHT 2004., II-3381. o.], a továbbiakban: Eagle-ügyben hozott közbenső ítélet).

9 A Törvényszék a fenti 8. pontban hivatkozott Eagle-ügyben hozott közbenső ítéletben azt is megállapította, hogy az érintett személyek a Bizottság jogsértése miatt elvesztették az ideiglenes alkalmazottként való felvételükre vonatkozó komoly esélyt, és az nekik vagyoni kárt okozott, amely azon díjazások és előnyök közötti különbségből áll egyrészről, amelyeket a felperesek akkor kaptak vagy szereztek volna, ha a JET-programnál dolgoznak, és másrészről amelyeket a felperesek a harmadik vállalkozások fizetett alkalmazottaiként ténylegesen megkaptak vagy megszereztek.

10 A Törvényszék a fenti 8. pontban hivatkozott Eagle-ügyben hozott közbenső ítélet 171. pontjában kifejtette, hogy a kártérítési időszak kezdő időpontja a kártérítési kérelem benyújtásának napját megelőző ötéves időszakon belül a legrégebben kötött vagy megújított szerződés hatálybalépésének napja, és annak befejező napja vagy a felperes JET-programnál való alkalmazása megszűnésének napja, amennyiben ez a nap megelőzi a JET-program befejezésének időpontját, 1999. december 31-ét, vagy ez utóbbi nap, ha az érdekelt a JET-programnál annak befejezéséig dolgozott.

11 A Törvényszék a fenti 8. pontban hivatkozott Eagle ügyben hozott közbenső ítéletben kötelezte a Bizottságot, hogy az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben valamennyi felperesnek, így a felperesnek is, térítse meg az amiatt elszenvedett vagyoni kárt, hogy a JET-programnál végzett tevékenységük ellátására nem a Bizottság ideiglenes alkalmazottjaként vették fel őket. A Törvényszék ezenfelül úgy határozott, hogy a felek kötelesek benyújtani a Törvényszéknek az említett károkozás jóvátétele címén járó kártérítés közös megegyezéssel kiszámított összegét. Megegyezés hiányában a felek kötelesek voltak Törvényszékhez eljuttatni a kártérítés összegére vonatkozó kereseti kérelmüket.

12 Mivel nem jött létre közös megegyezés a felek 2005. október 8-án benyújtották a Törvényszékhez a kártérítés összegére vonatkozó kereseti kérelmeiket. A Törvényszék a T-144/02. sz., Eagle és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 12-én hozott ítéletben (EBHT 2007., II-2721. o.) arra kötelezte a Bizottságot, hogy fizessen valamennyi felperesnek a jelen ítélet 3. mellékletében a részére egyénenként feltüntetett összegű kártérítést. A Törvényszék arról is döntött, hogy a kártérítés összege után, 1999. december 31-től a tényleges kifizetésig, 5,25%-os kamat jár.

13 A fenti 12. pontban hivatkozott Eagle és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 3. melléklete úgy rendelkezik, hogy a felperesnek járó kártérítés 1999. december 31-én 208 021 font sterling (GBP) volt.

3. A követelések beszámításáról

14 A Bizottság először a 2005. október 28-i kártérítés összegére vonatkozó kereseti kérelmének egyik mellékletében - amelyet a fenti 12. pontban hivatkozott Eagle és társai kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló ügyben a kár mértékének meghatározása iránti eljárásban nyújtott be - említette meg a meghozandó ítélet értelmében a Közösség által a felperesnek esetleg fizetendő kártérítés és a Közösség érintettel szembeni követelése lehetséges beszámításának kérdését. A felperes 2005. december 21-én elektronikus levélben kért magyarázatot a Bizottságtól e lehetséges beszámítás tárgyában. A Bizottság a 2005. december 22-i levelében válaszolt erre a kérelemre.

15 A fenti 12. pontban hivatkozott Eagle és társai kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló ügy felperesei a 2007. február 19-i kártérítés összegére vonatkozó kereseti kérelmeikben vitatták annak a lehetőségét, hogy a Bizottság egymással szemben beszámíthatja a Közösség felperessel szembeni követelését és a felperesnek fizetendő összegeket.

16 Ezen új, kártérítés összegére vonatkozó kereseti kérelmeket követően a Bizottság úgy határozott, hogy nem tartja fenn az arra irányuló kérelmét, hogy - a fenti 12. pontban hivatkozott Eagle és társai kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló ügy keretében - határozzanak a lehetséges beszámítás kérdéséről. A Törvényszék a fenti 12. pontban hivatkozott Eagle és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 19. pontjában tudomásul vette ezt a nyilatkozatot.

17 A fenti 12. pontban hivatkozott Eagle és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet követően a felperes 2007. július 19-én azzal a kérelemmel fordult a Bizottsághoz, hogy az erősítse meg a felpereseknek járó összegekre vonatkozó számításának pontosságát. A Bizottság a 2007. július 31-i elektronikus levelében úgy válaszolt, hogy elfogadja ezeket a számokat, azonban fenntartást fogalmazott meg a napi kamatok számítását illetően.

18 A Bizottság a 2007. szeptember 24-i levelében közölte, hogy a felperesnek járó összeg vonatozásában beszámítást kíván alkalmazni. A felperes a 2007. október 25-i levelében adott válaszában azt állította, hogy a Bizottság nem jogosult ilyen beszámítást alkalmazni. A Bizottság a 2007. október 25-i levelében úgy válaszolt, hogy nem osztja a felperes álláspontját.

19 A Bizottság a 2007. november 9-i levelében, amelyet a felperes 2007. november 13-án kapott kézhez, a Bizottság bejelentette, hogy a követeléseket egymással szemben beszámítja, és a 36 551,58 eurós összeget, amellyel a felperes tartozott a Bizottságnak, levonja abból a 421 749,73 eurós összegből, amellyel a Bizottság a felperesnek tartozott. A 36 551,58 eurós összeg a Bizottság 2001. január 24-i terhelési értesítésében meghatározott 13 104,14 euróból, a 2003. november 27-i terhelési értesítésben meghatározott 13 815,16 euróból, valamint az ezen összegek után járó 9 632,48 euró kamatból tevődött össze. A 2007. november 9-i levél mellékletéből kitűnik, hogy ezek a kamatok a minden egyes említett terhelési értesítés esedékességének időpontjától 2007. november 8-ig tartó időszakra vonatkoznak. A 421 749,73 eurós összeg a 208 021 GBP-s kártérítés kamatokkal növelt összegéből tevődik össze.

20 A Bizottság 2007. november 16-án elfogadta a megtámadott határozatot és a felperesnek 385 198,15 euró végösszeget fizetett (azaz a 421 749,73 eurós összeg és a 36 551,58 eurós összeg különbségét).

Az eljárás és a felek kérelmei

21 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2008. január 23-án benyújtott keresetlevelével előterjesztette a jelen keresetet.

22 A felperes a keresetében lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

23 A Bizottság kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet mint a elfogadhatatlant vagy másodlagosan mint megalapozatlant;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

1. Az elfogadhatóságról

24 A Bizottság azt állítja, hogy a jelen esetben nincs megtámadható jogi aktus. A beszámítás pusztán következménye a jogerőssé vált korábbi ítéletnek, illetőleg határozatnak. A beszámítás tehát nem megtámadható jogi aktus, ennélfogva a kereset elfogadhatatlan.

25 Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 230. cikk szerint megtámadható jogi aktusnak minősül az a jogi aktus, amelyben a Bizottság ugyanazon személy különböző jogviszonyaiból eredő adósságait és követeléseit peren kívül beszámítja (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-87/01. P. sz., Bizottság kontra CCRE ügyben 2003. július 10-én hozott ítéletének [EBHT 2003., I-7617. o.] 45. pontját), és a Törvényszéknek ezen kereset keretében kell megvizsgálnia a beszámítási határozat jogszerűségét, figyelembe véve annak következményeit, hogy a határozat a vitatott összegek felperes részére való tényleges megfizetésének elmaradását eredményezi (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-122/06. sz., Helkon Media kontra Bizottság ügyben 2008. október 8-án hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 46. pontját és a T-182/08. sz., Bizottság kontra Atlantic Energy ügyben 2009. július 8-án hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 70. pontját).

26 Mivel a jelen esetben a Bizottság peren kívüli beszámítást alkalmazott, elfogadható a megtámadott határozattal szembeni kereset. Ennélfogva el kell utasítani a Bizottság által a keresettel szemben előterjesztett elfogadhatatlansági kifogást.

2. Az ügy érdeméről

27 A felperes a kérelmei alátámasztására négy jogalapot hoz fel. Az első az eljárással való visszaélésen alapul. A második a jogos bizalom elvének megsértésén alapul. A harmadik a beszámítás megalapozottságát érintő jogsértéseken alapul. A negyedik a beszámítás kiszámításának a késedelmi kamatok figyelembevételéből eredő hibáin alapul.

Az eljárással való visszaélésen alapuló első jogalapról

28 A felperes úgy érvel, nem megfelelő és méltánytalan, hogy Bizottság peren kívüli beszámítással él, amikor a közösségi bíróságok előtt is felvethette volna a beszámítás kérdését. A felperes szerint a beszámítás olyan kérdés, amelyet az eljárás korábbi szakaszában kellett volna felvetni és megvizsgálni. Nem fogadható el, hogy a Bizottság megkerülje a kontradiktórius vitát és a bírósági felülvizsgálatot, azáltal hogy a fenti 12. pontban hivatkozott Eagle és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet kihirdetése után elkésetten és egyoldalúan járt el.

29 A felperes úgy véli, hogy a kártérítési perekben a beszámítás kérdése - legalábbis az angol jog szerint - olyan védekezési jogalapnak minősül, amelyre az eljáró bíróság előtt megfelelően hivatkozni kell. Ellenkező esetben a követelt és a bíróság által potenciálisan megítélt összegeket csökkenteni lehetne, sőt teljesen meg lehetne vonni.

30 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat a költségvetési rendelet 73. cikke és a 2006. augusztus 7-i 1248/2006/EK, Euratom bizottsági rendelettel (HL L 227., 3. o.) módosított, a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (a továbbiakban: végrehajtásra vonatkozó részletes szabályok) 83. cikke alapján hozott beszámítás útján való beszedésről szóló határozat.

31 Meg kell továbbá állapítani, hogy a költségvetései rendelet a követelés beszámítás útján való beszedésről szóló határozat elfogadásához vezető eljárás kapcsán nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a Bizottságnak előzetesen bíróság előtt kellene érvényesítenie a követelései beszámítására vonatkozó igényét.

32 A költségvetési rendelet 73. cikkének (1) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a számvitelért felelős tisztviselő úgy szedi be az összegeket, hogy ellentételezi azon egyenértékű - az engedélyezésre jogosult illetékes tisztviselő által szabályszerűen kiállított -követelésekkel, amelyek a Közösségek oldalán az olyan adósokkal szemben állnak fenn, akiknek szintén vannak a Közösségekkel szemben biztos, pénzbeli és esedékes követelései.

33 Ezenkívül a költségvetési rendelet 71. cikke úgy rendelkezik, hogy az engedélyezésre jogosult illetékes tisztviselőnek először is meg kell állapítania a követelés fennállását, azaz igazolnia kell, hogy az adós tartozása fennáll, meg kell határoznia vagy ellenőriznie kell a tartozás tényét és összegét, és ellenőriznie kell azon feltételeket, amelyek mellett a tartozás esedékes. A végrehajtásra vonatkozó részletes szabályok 79. cikke előírja, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselőnek többek között meg kell győződnie arról, hogy a követelés "biztos", és nem függ semmilyen feltételtől. Az engedélyezésre jogosult tisztviselő úgyszintén meg kell győződnie arról, hogy a követelés "pénzbeli", azaz pontosan meghatározott pénzösszegben kifejezett, valamint hogy a követelés "esedékes", azaz nem érvényes rá fizetési határidő. Ezenfelül a végrehajtásra vonatkozó részletes szabályok 80. cikke úgy rendelkezik, hogy a követelés megállapítása a Közösségek jogosultságát bizonyító bizonylatokon alapul.

34 A költségvetési rendelet 71. cikkének (2) bekezdése szerint bármely "nem vitatott [helyesen: biztos], meghatározott összegű [helyesen: pénzbeli] és esedékes" követelést a számvitelért felelős tisztviselőnek szóló beszedési utalvány állapít meg, amelyet az engedélyezésre jogosult illetékes tisztviselő készít el. A végrehajtásra vonatkozó részletes szabályok 78. cikkének (2) bekezdése szerint beszedési utalvány azon aktust jelenti, amellyel az engedélyezésre jogosult tisztviselő utasítja a számvitelért felelős tisztviselőt a megállapított összeg beszedésére.

35 A Bizottság tehát helyesen állította, hogy a fenti 12. pontban hivatkozott Eagle és társai kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló eljárás keretében nem volt köteles védekezési jogalapként a beszámításra hivatkozni.

36 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a Bizottság egyáltalán nem sértette meg a felperes eljárási jogait azáltal, hogy a költségvetési rendelet 73. cikke alapján a beszámítás útján való beszedésről határozott. A felperes ugyanis az eljárási jogait háromféle módon is érvényesíthette. Először is a felperesnek lehetősége volt a fenti 4. pontban hivatkozott Walton kontra Bizottság ügyben hozott ítélettel szemben fellebbezést előterjeszteni azon megállapítás vitatása érdekében, hogy a magatartása egyenértékű volt a munkaszerződés megszüntetésével. Másodszor a felperesnek lehetősége volt a visszatérítési határozat megtámadására. Harmadszor lehetősége volt megsemmisítési keresetet előterjeszteni a felperesnek a Bizottság felé fennálló 36 551,58 euró összegű tartozását beszámítás útján beszedni rendelő 2007. november 16-i bizottsági határozattal szemben (lásd a fenti 25. pontot), és a jelen esetben így is járt el.

37 Következésképpen a felperes jogszerűen nem róhatja fel a Bizottságnak, hogy az megkerülte a követelések beszámításának jogszerűségére vonatkozó bírósági felülvizsgálatot.

38 A fentiekre tekintettel a Bizottság nem követett el "eljárással való visszaélést". Az első jogalapot tehát el kell utasítani mint megalapozatlant.

A jogos bizalom elvének megsértésén alapuló második jogalapról

39 A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság jogos elvárást keltett benne arra vonatkozóan, hogy az a 2007. július 31-i elektronikus levélben elküldött táblázatban (lásd a fenti 17. pontot) megjelölt teljes összeget megfizeti neki.

40 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga minden jogalanyt megillet, aki olyan helyzetben van, amelyből az tűnik ki, hogy valamely közösségi intézmény megalapozott várakozásokat keltett benne. Főszabály szerint senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére az adminisztráció által neki tett pontos ígéretek hiányában (a Bíróság C-506/03. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2005. november 24-én hozott ítéletének [az EBHT-ben nem tették közzé] 58. pontja, és a C-182/03. és C-217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22-én hozott ítéletének [EBHT 2006., I-5479. o.] 147. pontja; a Törvényszék T-346/99-T-348/99. sz., Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 23-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-4259. o.] 93. pontja).

41 A jelen esetben a Bizottság soha nem tett arra vonatkozó pontos ígéretet, hogy a követeléseket nem fogja beszámítani. Ugyanis a Bizottság 2007. július 31-i elektronikus levele - amelyre a felperes hivatkozik - egyáltalán nem tartalmaz ilyen értelmű ígéretet. Az említett elektronikus levél kizárólag a fenti 12. pontban hivatkozott Eagle és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló eljárás valamennyi felperesére alkalmazandó számítások pontosságára vonatkozott. Ez az elektronikus levél nem vonatkozik a Bizottság és a felperes közötti vita sajátos esetére, és semmilyen utalást nem tartalmaz a Közösség követeléseinek beszedési módjait illetően. A szóban forgó elektronikus levél tehát nem kelthetett a felperesben jogos elvárást arra vonatkozóan, hogy a Bizottság nem fog beszámítást alkalmazni.

42 Ugyanez vonatkozik arra nyilatkozatra is, amelyet a fenti 12. pontban hivatkozott Eagle és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet megelőző eljárásban a Bizottság a felperes új kártérítés összegére vonatkozó kereseti kérelmeit követően tett. Ebben a nyilatkozatban, amelyet a Törvényszék az említett ítélet 19. pontjában tudomásul vett, a Bizottság kifejtette, hogy nem tartja fenn az említett eljárás keretében általa felhozott beszámítás kérdését, és a Törvényszéknek arról nem kell határoznia. Ez a nyilatkozat azonban nem jelenti azt, hogy a Bizottság lemondott volna azon jogának érvényesítéséről, hogy ezen az eljáráson kívül beszámítás útján beszedje a Közösség felperessel szembeni követelését.

43 A felperes tehát egyáltalán nem határozott meg olyan pontos ígéretet, amely jogos bizalmat kelthetett volna benne arra vonatkozóan, hogy a Bizottság nem beszámítás útján végzi el a beszedést. Ennélfogva a második jogalapot el kell utasítani mint megalapozatlant.

A beszámítás megalapozottságát érintő jogsértéseken alapuló harmadik jogalapról

44 A felperes vitatja a követelések Bizottság általi beszámításának jogszerűségét. A Bizottság 2001. január 24-i terhelési értesítését illetően a felperes azt állítja, hogy az említett terhelési értesítés korábbi, mint a fenti 4. pontban hivatkozott Walton kontra Bizottság ügyben hozott ítélet, és az az elbocsátás feltételezésén alapul. Ezenkívül a felperes úgy érvel, hogy ha a Törvényszék azt állapította meg, hogy az elbocsátásáról szóló határozat nem járt jogkövetkezményekkel, akkor az nem szolgálhatott a terhelési értesítés kibocsátásának alapjául. A felperes ebből arra következtet, hogy a Bizottság 2001. január 21-i terhelési értesítése semmis.

45 A felperes másodlagosan megjegyzi, hogy a Bizottság 2001. január 21-i terhelési értesítését nem előzte meg a költségvetési rendelet 71. cikkének értelmében vett, a követelés megállapításáról szóló határozat, ezért nem teljesültek az ugyanezen rendelet 73. cikkének értelmében vett beszámítási feltételek.

46 A Bizottság 2003. november 27-i terhelési értesítését illetően a felperes úgy érvel, hogy az említett terhelési értesítés nem szolgálhat a beszámítás alapjául, mivel a felperes nem férhetett hozzá az iratok között szereplő két olyan feljegyzéshez, amelyekre ez a terhelési értesítés hivatkozik. E két, az iratok között szereplő feljegyzés felperessel való közlésének Bizottság általi megtagadása a költségvetési rendelet 60. cikke (4) bekezdésének a végrehajtásra vonatkozó részletes szabályok 48., 49. és 80. cikkével együttesen értelmezett rendelkezései megsértésének is minősül. Ez a téves jogalkalmazás végül is - a végrehajtásra vonatkozó részletes szabályok 88. cikkének megfelelően -a követelés megszűnését eredményezi.

47 A felperes tehát lényegében a Bizottság által a beszámítás keretében érvényesített követelések fennállását vitatja.

48 Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy a szóban forgó összegek mind a Bizottság 2001. január 24-i és 2003. november 27-i terhelési értesítésében, mind a visszatérítési határozatban szerepelnek.

49 Márpedig anélkül, hogy szükség volna annak vizsgálatára, hogy a Bizottság 2001. január 24-i és 2003. november 27-i terhelési értesítése vagy a visszatérítési határozat az EK 230. cikk szerinti megtámadható jogi aktusnak minősül-e, mindenképpen meg kell állapítani, hogy a felperes az e cikk szerinti kéthónapos határidőn belül egyáltalán nem nyújtott be megsemmisítés iránti keresetet.

50 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperes a jelen kereset keretében nem vitathatja a Bizottság 2001. január 24-i és 2003. november 27-i terhelési értesítése, és a visszatérítési határozat alapjául szolgáló követeléseket.

51 Következésképpen a harmadik jogalapot el kell utasítani mint megalapozatlant.

A beszámításra vonatkozó számításban a kamatokat illetően elkövetett hibákon alapuló negyedik jogalapról

52 A felperes a késedelmi kamatok figyelembevételét illetően vitatja a Bizottság által végzett beszámítás módját. A felperes szerint ezt a beszámítást azon napokkal kellett volna elvégezni, amelyeken a Bizottsággal szembeni állítólagos tartozásai esedékessé váltak, figyelmen kívül hagyva a késedelmi kamatokat.

53 A felperes megjegyzi, hogy a fenti 12. pontban hivatkozott Eagle és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet szerint azt a tőkeösszeget, amellyel a Bizottság a felperesnek tartozott, legkésőbb 1999. december 31-ig meg kellett volna fizetni. Ezen időpontot követően 5,25%-os mértékű késedelmi kamatot kellett volna felperes részére fizetni. A Közösség felperessel szembeni követelései később, a két terhelési értesítés esedékessé válásának időpontjában, azaz 2001. március 31-én és 2004. január 11-én jöttek létre. A Bizottságnak tehát kétszer kellett volna beszámítást alkalmaznia. A felperes úgy véli, hogy a Bizottságnak először be kellett volna számítania egymással szemben a 13 104,14 eurós összeget, amely a felperes Közösséggel szembeni tartozása, és azt az összeget, amellyel a Közösség 2001. március 31-én tartozott a felperesnek, másodszor be kellett volna számítania a 13 815,16 eurós összeget, amely a felperes Közösséggel szembeni tartozása, azokkal az összegekkel szemben, amelyekkel a Közösség 2004. január 11-én még tartozott a felperesnek.

54 A felperes ebben a tekintetben úgy érvel, hogy a Bizottság nem így járt el, mivel a beszámítást a késedelmi kamatokat tartalmazó végösszegek vonatkozásában végezte el. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság ezáltal - a felperes Közösséggel szembeni követelésének kamataihoz képest - magasabb kamatokkal növelte a Közösség felperessel szembeni követelését, mivel a Bizottság által igényelt kamat mértéke magasabb volt a fenti 12. pontban hivatkozott Eagle és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet szerinti kamat mértékénél. A Bizottságnak tehát pénzügyi érdeke fűződött a beszedési eljárás elhúzódásához.

55 A felperes ebben a jogalapban lényegében azt állítja, hogy az ő Közösséggel szembeni követelése korábbi, mint a Közösségnek a vele szembeni követelése, és a beszámítást visszaható hatállyal kell elvégezni. A felperes szerint a beszámítás attól az időponttól szünteti meg a követeléseket, amikor teljesülnek a beszámítás elvégzésének feltételei.

56 A Bizottság úgy véli, hogy a Közösség felperessel szembeni követelései korábban váltak biztossá és pénzbelivé, mint a felperes követelései. Azok az összegek, amelyekkel a felperes a Közösségnek tartozott, már 2000-ben ismertek voltak. A Bizottság úgy véli, hogy a Közösség felperessel szembeni tartozásai legkésőbb 2005 augusztusában váltak biztossá és pénzbelivé, amikor lejárt a visszatérítési határozattal szembeni keresetindítás határideje. Ezzel szemben a Közösség által a felperesnek fizetendő összeg csak 2007 júliusában vált ismertté. Nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a felperesnek megítélt összeg 1999. december 31-től számított kamatokat tartalmaz, mivel a tőkeösszeg ismertté válása előtt a kamatok végösszegét nem lehet kiszámítani.

57 Először is emlékeztetni kell arra, hogy valamely követelés beszámítás útján való beszedésének feltételeit és az arra vonatkozó eljárást a fent említett költségvetési rendelet és a végrehajtásra vonatkozó részletes szabályok határozzák meg (lásd a fenti 30-34. pontot).

58 A költségvetési rendelet 73. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből és a végrehajtásra vonatkozó részletes szabályok 79. és 83. cikkéből kitűnik, hogy ahhoz, hogy az Európai Unió és valamely másik fél kölcsönös követeléseit be lehessen számítani, ezeknek a követeléseknek először is biztosaknak kell lenniük, ami azt jelenti, hogy nem függhetnek semmilyen feltételtől, másodszor pénzbelinek kell lenniük, ami azt jelenti, hogy azok összegét pénzben és pontosan kell meghatározni, és harmadszor esedékeseknek kell lenniük, ami azt jelenti, hogy azokra nem érvényes fizetési határidő.

59 A jelen esetben érintett minden egyes követelést illetően meg kell tehát határozni ezen feltételek teljesülésének időpontját.

60 A Közösségnek a felperessel szembeni követelését illetően nem vitatott, hogy a Bizottság 2001. január 24-én küldte el az első terhelési értesítést, és 2003. november 27-én a másodikat, és a felperes nem fizette meg az igényelt összegeket az ezen értesítésekben meghatározott határidők alatt, amely határidők 2001. március 31-én, illetőleg 2004. január 11-én jártak le. A Közösség követelése tehát mindenképpen biztos, pénzbeli és esedékes volt ezen határidők lejártakor.

61 Ami a felperesnek a Közösséggel szembeni követelését illeti, először is meg kell jegyezni, hogy ez a követelés abból a kártérítésből állt, amelynek megfizetésére a Bizottságot a fenti 8. pontban hivatkozott Eagle-ügyben hozott közbenső ítéletben kötelezték, amely ítéletben a Törvényszék megállapította, hogy a Közösség felelőssége fennállásának feltételei a felperes tekintetében teljesültek. Emlékeztetni kell továbbá, hogy ezen közbenső ítélet kihirdetésekor a Törvényszéknek még nem állt módjában a felperesnek járó kártérítés összegének meghatározása, és az eljárást a pontos összeg meghatározása érdekében folytatni kellett. Végül ez az összeg csak a fenti 12. pontban hivatkozott Eagle és társai ügyben hozott ítélet kihirdetésekor, 2007. július 12-én vált ismertté. Ebből következik, hogy a felperes Közösséggel szembeni követelése csak ezen a napon vált pénzbelivé.

62 E körülmények között, jóllehet ezen ítélet rendelkező része nem rögzíti ezen a napon a Közösség által fizetendő összeget, mivel az a kártérítés tényleges megfizetéséig engedi folyni a kamatfizetési időszakot, a felperes Közösséggel szembeni követése 2007. július 12-én vált biztossá, pénzbelivé és esedékessé.

63 Következésképpen el kell utasítani a felperes azon állítását, amely szerint a követelése korábbi mint a Közösség vele szembeni követelése.

64 Másodszor az ilyen értelmű kifejezett rendelkezés hiánya ellenére úgy kell tekinteni, hogy a költségvetési rendelet szerinti beszámításnak - a felperes által előterjesztetteknek megfelelően - visszaható hatálya van, ezért megszünteti a követeléseket attól az időponttól kezdődően, amikor a beszámítás feltételei teljesülnek.

65 A költségvetési rendelet 73. cikke és a végrehajtásra vonatkozó részletes szabályok 83. cikke által bevezetett rendszer szerint ugyanis a számvitelért felelős tisztviselőnek az adós tájékoztatását követően kell a beszámítást elvégeznie, ha az adós önkéntesen nem teljesít.

66 A beszámítás azon időpontra visszamenőleges hatálya, amikor számvitelért felelős tisztviselő kötelessége konkretizálódik, a tagállamok többségének jogrendjében található beszámítási szabályoknak megfelelően lehetővé teszi tehát annak az elkerülését, hogy az adóst különösen a beszámítás feltételei teljesülésének időpontja és a beszámítás elvégzésének ténylegesen időpontja között eltelt idő miatt fizetendő késedelmi kamatok vonatkozásában hátrányos következmények érjék.

67 A jelen esetben a Bizottság nem 2002. július 12-i hatállyal végezte el a beszámítást, amely napon a költségvetési rendeletben a beszámítás elvégzésére meghatározott feltételek teljesültek, hanem 2007. november 8-án, a 2007. november 9-i levél elküldését megelőző napon. Az utóbbi levél mellékletéből ugyanis kitűnik, hogy a beszámított összegek magukban foglalták a 2007. július 12-e után keletkezett kamatokat is.

68 Következésképpen a Bizottság megsértette a költségvetési rendelet fenti 64-65. pontban értelmezett 73. cikkét. Ennélfogva részben helyt kell adni a negyedik jogalapnak, ennélfogva meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot, amennyiben ez a határozat a 2007. július 12-e után keletkezett kamatokat is belefoglalja a beszámított összegekbe.

A költségekről

69 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §-a alapján részleges pernyertesség esetén a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit.

70 Mivel az ügyben a kereset részleges pernyertességet eredményezett, az adott ügy körülményeinek méltányos mérlegelése alapján a Törvényszék elrendeli, hogy felek maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék megsemmisíti a Bizottság 2007. november 16-i határozatát, mivel az a 2007. július 12. után keletkezett kamatokat is belefoglalja a beszámított összegekbe.

2) A felek maguk viselik saját költségeiket.

Pelikánová Jürimäe Van der Woude

Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. november 8-i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol.