A Pécsi Ítélőtábla Pf.20194/2017/4. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 163. §, 164. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. §, 2:52. §, 6:522. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Berki Csilla, Gyöngyösiné dr. Antók Éva, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.194/2017/4. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Károlyi Attila (ügyvéd címe) ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Csetneki Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Csetneki Gábor ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve I. rendű, II.rendű alperes neve II. rendű (I.rendű és II. rendű alperes címe) alperesek ellen - személyiségi jogsértés megállapítása iránt indított perében a Zalaegerszegi Törvényszék 2017. szeptember 26. napján kelt 5.P.21.476/2016/18. számú ítélete ellen az alperesek részéről 20. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyja.

Kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek meg 15 napon belül a felperesnek 25.400.- (huszonötezer-négyszáz) forint másodfokú perköltséget és az államnak - külön felhívásra - 64.000.- (hatvannégyezer) forint feljegyzett másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes körülbelül tíz éve vásárolt N-on és környékén földeket, ott gazdálkodik, állatokat tart, lovakkal foglalkozik, az alperesek tősgyökeres n-iak. A felek között az elmúlt időszakban számos konfliktus alakult ki, köztük haragos a viszony.

A felperes 2014. június 6-án 19:30 óra körül a birtokáról lovagolni indult a J-hegyre, illetve a H. elnevezésű területre. A felperes a H.hoz közelített, amikor észlelte, hogy a háta mögött egy autó közeledik, ezért jobbra húzódott, miután a jármű nem lassított, a lovát jobbra rántotta, hogy az autó elől kitérjen. A gépjármű a lovas után ment, felperest veszélyesen megközelítette. Az alperesek a felperes lova elé vágtak, a ló felágaskodott, eközben az állat orra a M terepjáró hátuljának ütközött és a ló megsérült. A felperes többször irányt változtatva próbált kitérni a gépkocsi elöl, de folyamatosan követték. Gépkocsival nem járható területre érve a felperes a rendőrség segélyhívó számán segítséget kért, és a rendőrség kiérkezéséig a környéken lévő elhagyatott területen bujkált, majd a közelben lakó T.S-hoz csatlakozott. A Zala Megyei Rendőr-főkapitányság Rendészeti Igazgatóság Tevékenységirányítási Központ hivatalos feljegyzése szerint a felperes 19 óra 50 perckor kért segítséget azzal a bejelentéssel, hogy Non egy zöld színű M terepjáró üldözi, ő pedig egy fehér lovon menekül előle. A helyszínre S.Sz. rendőr-törzsőrmester érkezett, aki a jelentésében rögzítette, hogy "a felperes lova szemmel láthatóan riadtan, nyugtalanul viselkedett, félt minden zajtól. A ló orr részén szemmel látható sérülés látható, valamint a ló orr részén található szőr véres volt.... a vetésben látható, hogy ott egy gépjármű fordult meg, valamint lópatkó nyomok is láthatóak voltak".

A helyszínelést követően felperes a lovát a P. Lovastanyára vezette kötőféken, mert nem lehetett lovagolni. Megérkezésekor a ló véres, habos, ideges volt, körbe forgott. A felperes kérésére a lovát további ellátásra befogadták, más lótól elkülönítve kellett elhelyezni, 2014. augusztus 21-ig ápolták, kezelték itt, próbálták a járműforgalomhoz és az emberekhez szoktatni. A ló tartása, gondozása ezen idő alatt 200.000 forintba került, amelyet a felperes készpénzben kifizetni nem tudott, ezért azonos értékben egy régi traktort adott a lovastanya tulajdonosainak ellentételezésként.

Az alperesek ellen a Nagykanizsai Járási Ügyészség vádat emelt, majd a Nagykanizsai Járásbíróság 7.B.134/2015/18. számú ítéletével az alpereseket a vád alól felmentette, álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok nem elégségesek a bűncselekmény megtörténtének megállapításához.

A felperes keresetében kérte a bíróság állapítsa meg, hogy az alperesek magatartásukkal megsértették az élethez, testi épséghez, egészséghez, személyes szabadsághoz, magánélethez való személyiségi jogát, a durva, személyét sértő ordítozásaik pedig a becsület és a jóhírnév megsértésére voltak alkalmasak, egyetemlegesen 800.000 forint sérelemdíj és 285.750 forint dologi kár megtérítésére kérte alpereseket kötelezni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, azt nem vitatták, hogy a területen gépjárművel közlekedtek, de állították, hogy nem a lovagló felperest üldözték, hanem az autóból kiugrott kutyájukat keresték.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította, hogy az alperesek azzal a magatartásukkal, hogy a lovagló felperest gépjárművel megkergették, megsértették a felperes élethez, testi épséghez, személyes szabadsághoz, magánélethez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alpereseket egyetemlegesen 600.000 forint sérelemdíj, valamint 200.000 forint kártérítés és 68.000 forint perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rögzítette, hogy a polgári perben eljáró bíróságot nem köti a jogerős büntetőügyben megállapított tényállás, és a bizonyítékok mérlegelése sem. L.K. tanú látta a felperest kilovagolni a faluból, majd néhány perccel később látta az alperesek terepjáróját, T.I. tanú látta azt, hogy a felperest egy terepjáró üldözi. S.Sz. helyszínelő jelentése megfelel a felperes által előadottaknak, keréknyomokat tapasztalt, és patkó nyomokat is rögzített, míg M.Sz., Zs.J.B., P.A. és J.A. tanuk egyértelműen úgy nyilatkoztak, hogy a felperes este, amikor a P. Tanyán a lóval megjelent, rendkívül izgatott állapotban volt, a ló orra véres volt, a ló egyértelműen személygépkocsikkal, valamint azzal a területtel kapcsolatos trauma jeleit mutatta, ahol a felperes által előadott esemény történt. Mindezen bizonyítékok egybevetése után az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által előadottak a valóságnak megfelelnek, az alperesek megsértették a felperes élethez, testi épséghez, személyes szabadsághoz, magánélethez fűződő személyiségi jogát. A jóhírnévhez, becsülethez való személyiségi jog sérelmével kapcsolatos keresetet elutasította, mert nem találta bizonyítottnak, hogy a felperest durva szavakkal illették.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperest az alperesi magatartással okozati összefüggésben "nagy" trauma érte, halálfélelme volt, a mai napig félelmek gyötrik, e sérelmek kompenzálására 600.000 forint összegű sérelemdíjat talált elégségesnek. A vagyoni kárigényt is nagyobbrészt alaposnak találta, elfogadta a P. Lovarda tulajdonosainak P.A-nak és J.A-nak ekörben tett tanúvallomását, és az alpereseket a ló tartásával és kezelésével felmerült vagyoni kár megfizetésére is kötelezte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, kérték az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a kereset elutasítását. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság nem megfelelően értékelte a bizonyítékokat, a felperest terhelte ugyanis a tényállítása bizonyítása, ehhez azonban nincs elegendő bizonyíték. L.K. tanú nem látta az esetet, T.S.t pedig a felperes megpróbálta befolyásolni. S.Sz. tanúvallomásával kapcsolatban kiemelték, hogy nem látta az eseményeket, csupán a helyszínen a nyomokat rögzítette, a helyszínen az alpereseket nem hallgatta meg. A sérelemdíj körében arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság csak a felperes bizonyítékokkal alá nem támasztott előadását értékelte. A dologi kár összegszerűsége álláspontjuk szerint szintén nem került bizonyításra, és a felperes nem igazolta annak kifizetését, illetve nem csatolta a traktor átruházásával kapcsolatos okiratot, a ló ápolásával kapcsolatos kiadások összege pedig szakkérdés.