102/B/2003. AB határozat

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény egyes rendelkezései, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 163. § (1) bekezdése, 177. § (1) bekezdése, 180. § (1), (2) és (3) bekezdései, továbbá 181. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 99. § (1) bekezdése, 100. § (1) bekezdésének a) pontja, 102. § (1) bekezdése, 108. § (1) bekezdése, továbbá 110. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság visszautasítja azt az indítványt, amely az Országgyűlés törvénymódosításra való kötelezésére irányul.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. § (1) bekezdése, 177. § (1) bekezdése, 180. § (1), (2) és (3) bekezdései, továbbá 181. § (1) bekezdése, valamint a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 68. § (1) és (4) bekezdései, 70. § (1) bekezdése, 75. § (1) bekezdése és 76. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére terjesztett elő indítványt az Alkotmánybíróságnál.

Az indítványozó a Pp. és a Be. támadott rendelkezéseit azért tekintette alkotmányellenesnek, mert azok "kifejezetten hátrányosan különbözteti[k] meg a megbízott, felkért igazságügyi szakértő személyeket, az ún. magánszakértőket a bíróság által kirendelt, és ennélfogva valójában kizárólagos igazságügyi szakértői pozícióval rendelkező szakértőkkel szemben."

Az indítványozó azt kifogásolta, hogy a Pp. és a Be. szakértői bizonyításra vonatkozó támadott eljárási szabályai - "a rendes bíróságok eljárási gyakorlatában" - az "egyfajta" (azonos) jogállású igazságügyi szakértők között hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak.

A hátrányos megkülönböztetést az indítványozó azért látta fennállónak, mert az egyes eljárásokban kizárólag az eljáró bíróság által kirendelt szakértő tekinthető igazságügyi szakértőnek, ezzel szemben a peres fél által szakértőként felkért személy/szervezet (a továbbiakban: felkért "szakértő") a polgári peres eljárásban tanúvá, míg a büntetőeljárásban okiratszerkesztővé "minősül le".

Hiánypótlásra történt felhívást követően az indítványozó konkrétan is megjelölte a Pp. és a Be. általa támadott rendelkezéseit.

A Pp. 163. § (1) bekezdésével összefüggésben azt kifogásolta, hogy ez alapján kizárólag az eljáró bíróság által kirendelt szakértő tekinthető igazságügyi szakértőnek, azaz e törvényi rendelkezés az azonos igazságügyi szakértői státus és a szakvélemények perbeli értékelésének - az indítványozó által indítványában kifogásolt - indokolatlan megkülönböztetésére (megkettőzésére) vezet.

A Pp. 177. § (1) bekezdésében foglalt - a szakértő eljáró bíróság által történő kirendelésére vonatkozó - rendelkezést azért vitatta az indítványozó, mert nézete szerint e törvényi rendelkezés folytán a felkért "szakértők" véleménye teljesen figyelmen kívül marad az ítélet meghozatala során, e felkért "szakértők" a perben szakértői "státusuktól megfosztva" tanúként járhatnak el.

A Pp. 180. § (1), (2) és (3) bekezdéseiben, valamint 181. § (1) bekezdésében foglalt, a peres eljárás során a szakértőt megillető egyes perbeli jogosítványokhoz kapcsolódóan az indítványozó azt kifogásolta, hogy ezek kizárólag a bíróság által kirendelt szakértőt illetik meg.

A Be. 68. § (1) és (4) bekezdései az indítványozó álláspontja szerint a "Pp.-vel azonos alkotmányellenes felfogásban" rendelkeznek.

A Be. 70. § (1) bekezdése szintén csak az eljáró bíróság által történő kirendelésről rendelkezik, ennek folytán a felkért "szakértő" igazságügyi szakértőként való eljárása a büntetőeljárás során is kizárt. Ez - az indítványozó véleménye szerint -sérti az igazságügyi szakértők egyenjogúságát, emberi méltóságát és a diszkrimináció tilalmába ütközik.

A Be. 75. § (1) bekezdését és 76. § (1) bekezdését az indítványozó azért tekintette alkotmányellenesnek, mert az ezekben foglalt eljárási jogok kizárólag a kirendelt szakértőket illetik meg, ami diszkriminatív és sérti a felkért "szakértők" emberi méltóságát, "őket minden, az e státusukból eredő joguktól alkotmányellenesen megfosztják a büntetőeljárás szabályai a bizonyítási eljárásban".

Az indítványozó a Pp. és a Be. támadott rendelkezéseivel összefüggésben az egyenjogúságra [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés], a diszkrimináció tilalmára [Alkotmány 70/A. § (2) bekezdés] és az emberi méltóságra [Alkotmány 54. § (1) bekezdés] vonatkozó alkotmányos jogok, továbbá az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak sérelmére hivatkozott.

Indítványában szövegszerű javaslatot tett a Pp. 163. § (1) bekezdésének, valamint 177. § (1) bekezdésének, továbbá a Be. 68. § (1) bekezdésének és 70. § (1) bekezdésének a módosítására.

Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze az Országgyűlést a Pp. és a Be. támadott rendelkezéseinek az alkotmányos alapelvekkel összhangban álló módosítására.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető j ogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. (...)"

"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (...)"

2. A Pp. indítvánnyal érintett rendelkezései:

"163. § (1) A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el."

"177. § (1) Ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni, több szakértőt csak különböző szakkérdések felmerülése esetében lehet kirendelni."

"180. § (1) A megidézett szakértő meghallgatása előtt meg kell állapítani személyazonosságát, továbbá azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van, és hogy nem áll-e fenn reá kizáró ok; a szakértőt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás következményeire is. A bíróság a szakértőt a vélemény írásbeli előterjesztésére megidézése nélkül kirendeléskor is utasíthatja.

(2) Ezután a bíróság ismerteti a szakértő előtt azokat a kérdéseket, amelyekre véleményt kell nyilvánítania.

(3) A szakértőhöz egyes kérdések feltevését a felek is indítványozhatják."

"181. § (1) A szakértővel mindazokat az adatokat közölni kell, amelyekre feladatának teljesítése végett szüksége van. Evégből a szakértő a per iratait megtekintheti; a tárgyaláson, ideértve a bizonyítási eljárást is, jelen lehet, a felekhez, a tanúkhoz és a többi szakértőhöz közvetlenül kérdéseket intézhet, végül egyéb bizonyítást is indítványozhat, amennyiben ez feladatának teljesítéséhez szükséges."

3. A Be. indítvány előterjesztésekor hatályos rendelkezései:

"68. § (1) Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell igénybe venni.

(4) A szakértő kirendeléséről szóló határozatnak meg kell jelölnie a vizsgálat tárgyát, és tartalmaznia kell azokat a kérdéseket, amelyekre a szakértőnek választ kell adnia."

"70. § (1) A hatóság külön jogszabályban feljogosított intézményt, kijelölt igazságügyi szakértőt, ha pedig ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt (eseti szakértő) rendelhet ki szakértőként."

"75. § (1) A szakértő a szakvéleményt - a hatóság rendelkezésének megfelelően - szóban előadja, vagy a hatóság által kitűzött határidőn belül írásban terjeszti elő."

"76. § (1) A szakvélemény előadása előtt meg kell állapítani a szakértő személyazonosságát, tisztázni kell, hogy az ügyben érdekelt vagy elfogult-e, az eseti szakértőt pedig figyelmeztetni kell a hamis véleményadás következményeire. A szakértőhöz a szakvélemény előadása vagy előterjesztése után kérdéseket lehet intézni."

4. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: új Be.) vizsgálatba bevont rendelkezései:

"99. § (1) Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni."

"100. § (1) A szakértő alkalmazása kirendeléssel történik. A szakértő kirendeléséről szóló határozatnak meg kell jelölnie

a) a szakértői vizsgálat tárgyát és azokat a kérdéseket, amelyekre a szakértőnek választ kell adnia, (...)"

"102. § (1) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt, ha ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt (eseti szakértő) rendelhet ki szakértőként."

"108. § (1) A szakértő a szakvéleményt szóban előadja, vagy a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság által kitűzött határidőn belül írásban terjeszti elő."

"110. § (1) A szakvélemény szóbeli előadása előtt meg kell állapítani a szakértő személyazonosságát, és tisztázni kell, hogy nincs-e vele szemben kizáró ok. Az eseti szakértőt figyelmeztetni kell a hamis szakvélemény adásának következményeire. A figyelmeztetést, valamint a szakértőnek a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. A szakvélemény előadása után a szakértőhöz kérdéseket lehet intézni."

III.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata során megállapította, hogy a Be. indítványban támadott rendelkezései az indítvány elbírálásának az időpontjában már nem hatályosak, mivel az új Be. 605. § (7) bekezdése 2003. július 1 -jével hatályon kívül helyezte a Be.-t, és ennek részeként annak az indítványozó által támadott rendelkezéseit.

Tekintettel arra, hogy az indítványozó a Be. szakértői bizonyításra vonatkozó azon rendelkezéseit támadta, amelyek lényegi tartalmukat tekintve az új Be. szakértői bizonyításra vonatkozó szabályozásában is változatlanul megtalálhatók, az Alkotmánybíróság az új Be. ezen rendelkezéseire nézve folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.

2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy a Pp. szakértői bizonyításra vonatkozó támadott eljárási szabályai az indítványozó által kifejtett indokok alapján sértik-e az indítványban felhívott alkotmányi rendelkezéseket.

Az indítványozó a Pp. 163. § (1) bekezdését és 177. § (1) bekezdését azért tekintette alkotmányellenesnek, mert e rendelkezések alapján a polgári peres eljárásokban a szakértői bizonyítás elrendelése az eljáró bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik, és kizárólag a perbíróság által kirendelt szakértő járhat el a perben szakértőként. Álláspontja szerint e törvényi rendelkezések eredményezik azt, hogy a felkért "szakértő" és az eljáró bíróság által kirendelt szakértő eltérő eljárásjogi helyzetbe kerül a perben, és ebből adódóan a felkért "szakértő" által készített vélemény és a bíróság által kirendelt szakértő által adott szakvélemény eltérő perbeli értékelést nyer az eljáró bíróság részéről.

A kialakult bírói gyakorlatra - külön is kiemelten a BH 1972. 270. számú jogesetben foglaltakra - hivatkozással azt kifogásolta, hogy kizárólag a bíróság által kirendelt szakértő szakvéleményét fogadja el a bíróság szakértői véleményként, a felkért "szakértő" által adott véleményt legfeljebb tanúvallomásként értékeli.

Álláspontja szerint a Pp. vitatott rendelkezései (az eltérő perbeli eljárási helyzet és jogok, illetve a bíróság által kirendelt szakértő által adott szakértői vélemény és a felkért szakértő által adott vélemény eltérő bírósági értékelése miatt) indokolatlan és hátrányos megkülönböztetést eredményeznek az azonos jogállású igazságügyi szakértők között, sértik az igazságügyi szakértők egyenjogúságát és emberi méltóságát.

A Pp. 180. § (1), (2) és (3) bekezdéseit, valamint a Pp. 181. § (1) bekezdését lényegében hasonló indokkal tartotta az indítványozó alkotmányellenesnek, e helyütt is azt kifogásolta, hogy a támadott rendelkezések kizárólag a bíróság által kirendelt szakértő eljárásjogi helyzetére és jogaira vonatkoznak.

A felkért "szakértő" eltérő eljárásjogi helyzetéből eredően - ha a bíróság egyébként elrendelte a tanúként történő meghallgatását - legfeljebb, mint tanú vehet részt a peres eljárásban, a bíróság által kirendelt szakértőt a támadott rendelkezések alapján megillető jogok a felkért "szakértőt" nem illetik meg. Ebből következően az indítványozó e helyütt is arra hivatkozott, hogy a támadott rendelkezések sértik az igazságügyi szakértők egyenjogúságát, emberi méltóságát, és a diszkrimináció tilalmába ütköznek.

Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a jogalkotó döntési kompetenciájába tartozik annak a meghatározása, hogy az egyes eljárásjogokban milyen bizonyítási rendszert és bizonyítási eszközöket szabályoz és az is, hogy az általa szabályozott bizonyítási eszközök között milyen módon határozza meg a szakértői bizonyításra vonatkozó rendelkezéseket.

Az Alkotmánybíróság az 531/B/1997. AB határozatában már rámutatott: "A polgári perben a szabad bizonyítási rendszer érvényesül: a Pp. 3. § (5) bekezdése az alapelvek között rögzíti, hogy ha a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas. A Pp. 166. § (1) bekezdése nevesíti a bizonyítási eszközöket: azok különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. A »különösen« megfogalmazás is arra utal, hogy e szabály nem érinti a szabad bizonyítás elvét, a bíróság ezen felül bármilyen egyéb bizonyítékot felhasználhat. (...)

A bíróság az így lefolytatott bizonyítás eredményeként rendelkezésre álló bizonyítékokat - a Pp.-ben írt tilalmak kivételével - szabadon értékelheti, összeveti a bizonyítási eszközöket és megállapítja a tényállást." (ABH 2004, 1129, 1132-1133.)

A perben, illetve a perindítást megelőzően a felkért "szakértő" által adott vélemény olyan bizonyíték, amit az eljáró bíróság szabad döntése alapján vonhat be az általa értékelt bizonyítékok körébe.

A fentiekből következően nem helytálló az indítványozó azon érvelése, mely szerint a felkért "szakértő" által adott véleménynek "eleve" kisebb bizonyító ereje lenne a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő által adott szakértői véleménynél.

A perben - a Pp. szabad bizonyítási rendszeréből eredően - az eljáró bíróság szabad mérlegelése dönti el azt, hogy a felkért "szakértő" által adott vélemény, illetve a bíróság által kirendelt szakértő által adott szakvélemény közül melyiket és milyen súllyal veszi figyelembe a bíróság a határozata meghozatala során.

A felkért "szakértő" véleménye az eljáró bíróság részéről ugyanúgy bevonható a bizonyítékok körébe, mint a kirendelt szakértő által adott szakértői vélemény, egyik bizonyítási eszköz sem rendelkezik előre meghatározott bizonyító erővel, mindkettőt szabadon értékeli és szabad meggyőződése alapján bírálja el a perbíróság.

Az Alkotmánybíróság a Pp. 163. § (1) bekezdésében, valamint 177. § (1)bekez-désében foglalt, az indítványozó által támadott szabályozásához kapcsolódóan megjegyzi, hogy a szabályozás célszerűségének, a bírói gyakorlatban kialakult érvényesülésének a vizsgálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.

Az Alkotmánybíróság rámutat továbbá arra, hogy az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezések egyikéből sem következik az, hogy bármely igazságügyi szakértőnek alkotmányos joga lenne arra, hogy egy konkrét peres eljárásban szakértőként rendelje ki őt az eljáró bíróság.

Önmagában az a körülmény, hogy a perbíróság - a jogszabályi előfeltételeknek egyébként megfelelő - igazságügyi szakértők közül a konkrét perben igazságügyi szakértőként rendel ki egy szakértőt, nem sérti azon a kirendelt szakértővel azonos képzettséggel (szakértelemmel) bíró igazságügyi szakértők egyenjogúságát és emberi méltóságát, akik kirendelésére a konkrét perben nem kerül sor.

Az Alkotmánybíróság a 23/2003. (V. 13.) AB határozatának az indokolásában, az alábbiakban foglalta össze az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt alkotmányos rendelkezésekre vonatkozó gyakorlatát: "Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány e szabálya csak az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott megkülönböztetési tilalom nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként, egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie, azaz az emberi méltóság jogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. Az Alkotmánybíróság ez utóbbi körben akkor ítéli alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok kö zött. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203-204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342-344. stb.]." (ABH 2003, 313, 319.)

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Pp. 163. § (1) bekezdésében és a 177. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján a konkrét perben az eljáró bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő, illetve a felkért "szakértő" nem tartoznak azonos szabályozási körbe, nem alkotnak homogén csoportot.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jelen ügyben az adott szabályozás (a peres eljárás szakértői bizonyításra vonatkozó eljárási szabályai) szempontjából a homogén csoport csoportképző ismérvét a Pp. 177. § (1) bekezdésének első fordulatában foglalt azon törvényi rendelkezés határozza meg, amelynek értelmében a perbíróság kirendelés útján (kirendelő végzéssel) határoz az igazságügyi szakértő perbe történő bevezetéséről.

A csoportképző ismérvet meghatározó eljárási szabály alapján a polgári peres eljárásokban a perbíróságok által kirendelt szakértők a bírósági kirendelés alapján kerülnek eljárásjogi értelemben a perbe bevezetett igazságügyi szakértő eljárásjogi pozíciójába.

Ebből az eljárásjogi helyzetből következően terjednek ki rájuk a Pp. szakértőkre vonatkozó - azok eljárásjogi helyzetét, jogait és kötelezettségeit meghatározó -rendelkezései.

A felkért "szakértő" a bírósági kirendelés hiányában, eljárásjogi értelemben nem tekinthető a perben eljáró igazságügyi szakértőnek, ebből következően sem az eljárási helyzetét, sem az őt megillető eljárási jogokat illetően nem tartozik a perben kirendelt szakértővel azonos eljárásjogi szabályozás alá.

Tekintettel arra, hogy a fent kifejtettek szerint a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő és a felkért "szakértő" nem tekinthető homogén csoportba tartozónak, az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt alkotmányos rendelkezések sérelmét nem látta megállapíthatónak.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint arra tekintettel, hogy a bíróság által a konkrét perben kirendelt igazságügyi szakértő eljárásjogi helyzete, eljárási jogai eltérőek az egyébként azonos képzettséggel és szakértelemmel bíró felkért "szakértőétől", a perben felkért "szakértőként" részt vevő igazságügyi szakértő emberi méltóságának a sérelme szintén nem állapítható meg.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Pp. indítványozó által támadott rendelkezései és az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdése között nem áll fenn alkotmányjogilag értékelhető kapcsolat.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 163. § (1) bekezdése, 177. § (1) bekezdése, 180. § (1), (2) és (3) bekezdései, továbbá 181. § (1) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett indítványt elutasította.

3. Az Alkotmánybíróság ezt követően a Be. indítványozó által támadott rendelkezéseire nézve folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.

Ennek során megállapította, hogy az indítványban felvetett alkotmányossági probléma szempontjából az új Be. szakértői bizonyításra vonatkozó rendelkezései a Be. vitatott szabályozásával tartalmilag lényegileg megegyező rendelkezéseket tartalmaznak.

Az indítványozó által támadott a Be. 68. § (1) és (4) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezésekkel a lényegi tartalmat érintően egyező rendelkezéseket az új Be. 99. § (1) bekezdése és 100. § (1) bekezdésének a) pontja, a Be. 70. § (1) bekezdése tekintetében az új Be. 102. § (1) bekezdése, a Be. 75. § (1) bekezdése vonatkozásában az új Be. 108. § (1) bekezdése, míg a Be. 76. § (1) bekezdését érintően pedig az új Be. 110. § (1) bekezdése tartalmazza.

Az Alkotmánybíróság a jogszabályváltozásra tekintettel - irányadó gyakorlatának megfelelően [például: 1613/B/1991. AB végzés, ABH 1998, 1107, 1109.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, MK 2005. évi 123. szám, 6620, 6622.] - az új Be.-nek a Be.-vel tartalmilag azonos rendelkezéseire nézve folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot, mivel e rendelkezések is változatlanul tartalmazzák az indítványozó által a Be. eredetileg támadott rendelkezéseivel összefüggésben felvetett alkotmányossági problémát.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor kiemeli, hogy az új Be. 112. §-a - a Be.-ben korábban nem szereplő új szabályként - lehetővé teszi, hogy a terhelt és a védő közölje az ügyésszel, illetőleg a bírósággal azt, hogy szakvéleményt kíván készíttetni és benyújtani. Ez esetben a terhelt vagy a védő által szakvélemény készítésére felkért személy (intézmény, testület) szakértőként való bevonásáról a bíróság, illetőleg az ügyész határoz. A felkért "szakértő" - e minőségének elismerése után - a szakértői vizsgálatokban közreműködhet; a bírósági eljárásban a bíróság, illetőleg az ügyész által kirendelt szakértővel azonos jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik. Abban az esetben, ha a bíróság vagy az ügyész a felkért személy bevonását megtagadja, az elkészített vélemény az okiratra vonatkozó szabályok szerint használható fel.

Az Alkotmánybíróság az új Be. fent hivatkozott rendelkezésével összefüggésben rámutat arra, hogy a terhelt vagy a védő által szakvélemény készítésére felkért személy szakértőként való bevonására kizárólag az új Be. 112. § (2) bekezdésében megjelölt szerv, illetve személy döntése alapján kerülhet sor.

Az indítványozó a Be. vitatott rendelkezéseit ugyanazon érvek alapján és ugyanazokra az alkotmányi rendelkezésekre hivatkozással támadta, amelyeket a Pp. támadott szabályozásához kapcsolódóan már kifejtett, illetve megjelölt.

A szakértők bíróság által történő kirendelését azért kifogásolta az indítványozó, mert álláspontja szerint ennek következtében a felkért "szakértő" igazságügyi szakértőként való eljárása a büntetőeljárás során is kizárt.

Úgyszintén kifogásolta továbbá azt is, hogy a Be. 75. § (1) bekezdésében és 76. § (1) bekezdésében foglalt eljárási jogok a büntetőeljárásban is csak a kirendelt igazságügyi szakértőket illetik meg, a felkért "szakértőket" nem.

Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy noha a Pp. és a Be. indítványozó által támadott - lényegi tartalmukat tekintve egymáshoz közel álló - rendelkezései eltérő eljárási törvényekben szerepelnek a Be. indítványozó által támadott, illetve az új Be.-nek az alkotmányossági vizsgálatba bevont szabályozása alkotmányossági vizsgálata során, az Alkotmánybíróságnak ugyanazokat az alkotmányossági kérdéseket kell elbírálnia, amelyeket a Pp. vitatott szabályozásával összefüggésben a jelen határozat 2. pontjában már elbírált.

Mivel az elbírált alkotmányossági kérdések kapcsán a jelen határozat 2. pontjában kifejtett alkotmányjogi indokolás az új Be. vizsgált rendelkezései tekintetében is megfelelően irányadó - és mert ezen alkotmányjogi indokok alapján az új Be. vizsgált rendelkezéseinek az alkotmányellenessége nem állapítható meg -az Alkotmánybíróság ezen alkotmányjogi indokolás megismétlésétől e helyütt eltekint.

Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárás szakértői bizonyításra vonatkozó, indítványozó által kifogásolt szabályozásával összefüggésben kiemeli, hogy a büntetőeljárás bizonyítási rendszere - a Pp.-vel egyezően - a szabad bizonyítás elvére épül, ebből következően az egyes bizonyítékok előre meghatározott bizonyító erővel ebben az eljárásban sem rendelkeznek [Be. 61. § (3) bekezdés, új Be. 78. § (2) bekezdés].

A büntetőeljárás során is az eljáró bíróság döntésén múlik az, hogy a perben sor kerül-e szakértő kirendelésére, illetve, hogy szakértőként a bíróság kit rendel ki.

A felkért "szakértő" által írásban előterjesztett szakvélemény, illetve a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye egyaránt bizonyítási eszközök, ezek értékelésében az eljáró bíróságot semmi nem köti, azokat szabadon, meggyőződése szerint bírálja el [Be. 5. § (3) bekezdés, új Be. 78. § (3)].

Az Alkotmánybíróság ezen indítványi résznél is megjegyzi, hogy a támadott szakértői bizonyításra vonatkozó büntetőeljárási szabályok célszerűségi, illetve egyéb nem alkotmányossági szempontú felülvizsgálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.

Az eljáró bíróság által kirendelt szakértő és a felkért "szakértő" eljárásjogi helyzete, eljárási jogai a büntetőeljárásban sem azonosak, az eltérő eljárásjogi helyzetben (eljárásjogi jogviszonyban) lévő felkért "szakértő", illetve a bíróság által kirendelt szakértő nem alkotnak olyan homogén kört, amelyen belül az indítványozó által kifogásolt különbségtétel vizsgálható lenne.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az, hogy a jogalkotó az eltérő eljárásjogi helyzetben lévő felkért "szakértő", illetve bíróság által kirendelt szakértő eljárási jogait eltérően szabályozta, nem idézi elő az indítványozó által felhívott alkotmányos jogok sérelmét.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az új Be. 99. § (1) bekezdése, 100. § (1) bekezdésének a) pontja, 102. § (1) bekezdése, 108. § (1) bekezdése, továbbá 110. § (1) bekezdése alkotmányellenességének az utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

4. Az indítványozó arra nézve is indítványt terjesztett elő, hogy az Alkotmánybíróság - a Pp. és a Be. támadott rendelkezéseinek a megsemmisítésén túlmenően - kötelezze az Országgyűlést a vitatott törvényi rendelkezések olyan módosítására, amelyek összhangban állnak az alkotmányos alapelvekkel.

Az indítványozó az egyes általa támadott törvényi rendelkezésekhez kapcsolódóan szövegszerűen is előterjesztette az azok módosítására vonatkozó javaslatát.

Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre az Országgyűlés törvénymódosításra történő kötelezésére, az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja alapján - hatáskörének hiányában - visszautasította.

Budapest, 2005. december 13.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró