4/B/1993. AB határozat

a földről szóló 1987. évi I. törvény végrehajtására kiadott 26/1987. (VII. 30.) MT rendelet 10. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatára benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő'

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a földről szóló 1987. évi I. törvény végrehajtására kiadott 26/1987. (VII. 30.) MT rendelet 10. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére beadott indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A földről szóló 1987. évi I. törvény végrehajtására kiadott 26/1987. (VII. 30.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) szerint az építési telkeket beépítési kötelezettséggel kell eladni. A R. 10. § (2) bekezdése értelmében a telekre kötött adásvételi szerződés az építési kötelezettség nemteljesítésével megszűnik (bontó feltétel). E feltétel bekövetkeztekor a volt tulajdonos részére a vételár évi kettő százalékkel csökkentett összegét kell visszafizetni.

A indítványozó szerint ez a rendelkezés a Ptk. rendelkezéseivel ellentétes, mert érvénytelen szerződés esetén is az eredeti állapotot kell visszaállítani (237. § (1) bekezdés), visszavásárlási joggal kötött szerződés esetén a visszavásárlási ár egyenlő a vételárral (Ptk. 374. § (3) bek.), feltűnően nagy értékkülönbség esetén pedig a szerződés megtámadható (Ptk. 201. § (1) bek.). Erre hivatkozva kérte a 26/1987. (VII. 30.) MT rendelet 10. § (2) bekezdés megsemmisítését konkrét alkotmányos tétel megjelölése nélkül.

II.

Az Igazságügyi Minisztérium álláspontja szerint a hivatkozott törvényhely, bár méltánytalan, indokolatlan és egyértelműen meg nem állapítható törvényhozói megfontolás eredménye, nem alkotmányellenes.

III.

Az Alkotmánybíróság az indítványt tartalma szerint bírálta el, de sem az Alkotmány 13. § (1) bekezdése, sem a 35. § (2) bekezdése alapján nem találta azt megalapozottnak.

1. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint "A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot." Az indítványozó által felhozott esetben nem lehet a tulajdonhoz való jog sérelméről szó, mert bontó feltételhez kötött adásvételi (kötelmi) szerződésről van szó, ahol a bontó feltétel - beépítési kötelezettség nemteljesítése - megvalósult. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével tehát az indítvánnyal támadott jogszabályi rendelkezés kapcsolatba nem hozható, azzal ellentétesnek nem tekinthető.

2. Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése többek között tartalmazza, hogy a Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki és határozatokat hoz. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. Azt kellett tehát az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia, hogy a támadott kormányrendelet idézett rendelkezése ellentétes-e az indítványozó által felhívott törvényi rendelkezésekkel vagy általában valamilyen magasabb rendű jogszabállyal. Ezt a tilalmat ugyanis már a jogalkotás rendjéről szóló 1987. évi XI. törvény is tartalmazza.

Azt egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy nem érvénytelen szerződésről, hanem bontó feltételhez kötött adásvételi szerződésről van szó. Az érvénytelenség következményeire akkor kerülhetne sor, ha a szerződéssel szemben valami eredeti érvénytelenséget eredményező ok állna fenn, vagy valamilyen megtámadási ok -esetleg az indítványozó által is felhozott Ptk. 201. § (1) bekezdése - megalapozott lenne.

Visszavásárlási jog kikötésével létrejött adásvételi szerződésről nem lehet szó, bár a bontó feltétel tartalmilag visszavásárlási joghoz hasonló helyzetet keletkeztet. A jogcíme azonban ezen visszaháramlásnak az adásvételi szerződés megszűnése. A Ptk. 319. § (2) bekezdése értelmében a szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve szűnik meg és a felek a további szolgáltatásokkal nem tartoznak ha a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár.

A törvény a szerződés megszűnése esetére előírja az elszámolási kötelezettséget, de annak módját és részletes szabályozását nem tartalmazza, hanem általában a felek megállapodására hagyja, illetve az adott - az indítványozó által sérelmezett - esetben minisztertanácsi rendelettel szabályozza.

Sajátos adásvételi szerződésről van tehát szó, amelyet rendelet létesített a magánerőből beépíthető állami tulajdonban lévő építési telkek értékesítésére. A szerződés szigorúan meghatározott feltételekkel köthető meg és célja a telek beépítése. Az indítvány által támadott szabályozás nem alkotmányellenes, mert a Ptk. 226. § (1) bekezdése -, amelynek alkotmányossági értékelésével már a 31/1991. (VI. 6.) AB határozat is foglalkozott - ad lehetőséget arra, hogy a szerződés egyes tartalmi elemeit jogszabály határozza meg. Nem szükséges tehát törvény a szerződés egyes tartalmi elemeinek kötelező előírásához, maga a törvény ad lehetőséget jogszabályi meghatározáshoz. A támadott jogszabály anyagi jogilag nem alkotmányellenes, nem ütközik az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe.

Nem vitatható, hogy azok a gazdálkodási körülmények, amelyek a támadott jogszabály megalkotásakor léteztek, lényegesen megváltoztak. A körülmények változása folytán szükséges esetleges jogszabálymódosítás azonban alkotmányossági kérdésnek csak akkor minősülhet, ha elmaradása alkotmányellenességet eredményez. A jelen esetben az Alkotmánybíróság ezt nem látta megállapíthatónak, ezért az indítványt elutasította. Hasonló életviszonyok, illetve tényállások ellentétes -vagy az értelmezéstől függően ellentétes - törvényi rendezése ugyanis (ahogy azt az Alkotmánybíróság már többször következetesen kifejtette), önmagában nem jelent alkotmányellenességet. A törvényhozás valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelentő hibáját általában jogalkalmazói jogszabályértelmezéssel kell feloldani, mert a jogalkalmazás hivatott eldönteni, hogy a konkrét életviszonyokban az ellentétet (látszólagos ellentétet) hordozó rendelkezések közül melyik törvényhely alkalmazásával kell eljárni. Az életviszonyokhoz igazodó jogalkalmazásra az R. 10. § (1) bekezdése is eszközt ad a teljesítési határidő meghosszabbításának lehetővé tételével, illetőleg az elidegenítési tilalom alóli felmentés lehetőségét. Amennyiben pedig a jogszabályok értelmezésével, azok alkalmazásának mérlegelésével eredmény nem érhető el, az ellentét megszüntetése törvénykezési (jogalkotási) útra tartozik (35/1991. (VI. 20.) AB határozat.)

Budapest, 1993. június 1.

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró