A Pécsi Ítélőtábla Pf.20069/2017/4. számú határozata személyiségi jog tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §, 81. §, 146. §, 228. §, 234. §, 235. §, 247. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 226. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Kovács János, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Kaposvári Törvényszék P.20883/2016/14., *Pécsi Ítélőtábla Pf.20069/2017/4.* (ÍH 2017.146)

***********

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.069/2017/4. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Varga Attila ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Tóth Balázs ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jogvédelem iránt indított perében a Kaposvári Törvényszék 2017. február 22-én kelt 20.P.20.883/2016/14. számú ítélete ellen a felperes által 15., az alperes részéről 16., 17. és a másodfokú eljárásban 2. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 150.000 (százötvenezer) forint után 2014. október 18. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre számított, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a feleket, hogy fizessenek meg az államnak az illetékes állami adóhatóság felhívására a felperes 68.000 (hatvannyolcezer) forint, az alperes 15.000 (tizenötezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felek szomszédok, az alperes K Községi Önkormányzat polgármestere.

Kon 2014 őszén az önkormányzat megbízásából útfelújítást, kátyúzást végeztek, ezzel egy időben az ezt végző vállalkozó a felperes külön megbízására és díjfizetése mellett felújította és aszfaltozta annak kapubejáróját. Az alperes ezt észlelve megkereste a S. Hírlapot, mert úgy vélte, a közutak felújítására biztosított anyagból végezték el a felperes kapubejárójának aszfaltozását. A nyilatkozata alapján a S. Hírlap 2014. október 18-ai számában jelent meg a "Kátyúban: A portájánál aszfaltozott a polgármester" című újságcikk, "Azzal vádolja egy férfi, hogy a kapubejáró a kátyúzáshoz használt anyagokból készült" alcímmel. A cikk beszámolt róla, hogy egy k-i férfi azt állítja, hogy sikerült felvételt készítenie arról, amint a helyi polgármester a saját portája előtt a kapubejárót csináltatta meg a kátyúzáshoz az utcákra pakolt alapanyagokból. A polgármester szerint mindez alaptalan vádaskodás. Ezután az újságcikk a bejelentő nyilatkozatát idézte az alábbiak szerint: "Mindent pontosan felírtam, 2014. szeptember 17-én 11 óra és 12 óra 30 perc között történt mindez. Előtte a polgármester házához érkeztek a kivitelező cég munkatársai, aszfalt zúzalékot tettek le az utca végén, ahogy másutt is a faluban a munka előtt. Aztán mentek tovább a kátyúkat betömni, de csak minden negyediket, ötödiket javították ki. A mobilommal felvettem a polgármester egyik rokonát, aki lapátolt a kőzúzalékból, aztán bevitte az udvarukba. Erre tanúim vannak. Megcsináltatta a járdáig a saját bejáratát a háza előtt. A felvételen az látszik, hogy messzire egy férfi hajladozik az út mellett, de nem kivehető, hogy mit csinál pontosan."

A felperes, mint magánvádló indítványára indított büntetőeljárás során a Kaposvári Járásbíróság 13.B.107/2015/5-I. számú ítéletével az alperes bűnösségét rágalmazás vétségében megállapította, a Kaposvári Törvényszék, mint másodfokú büntetőbíróság az elsőfokú ítéletet a vádlott bűnössége vonatkozásában helybenhagyta. A jogerős büntetőítélet indokolása szerint a vádlott szándékosan a magánvádló becsületének csorbítására alkalmas tényt állított, illetőleg ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használt, amikor azt állította, hogy a magánvádló közpénzt felhasználva, és ráadásul saját érdekeit a közérdek elé helyezve végeztetett munkálatokat a saját portája körül. Ezt a cselekményt a Btk.226.§ (2) bekezdés b) pontja szerint nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségének minősítette, mert a vádlott tisztában volt azzal, hogy nyilatkozata újságban jelentik meg, széles közönség számára válik hozzáférhetővé.

A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a S. Hírlap 2014. október 18-i számában megjelent vele készült interjúban valótlanul állította, hogy "sikerült felvételt készítenie arról, amint a helyi polgármester a saját portája előtt a kapubejáratot csináltatta meg a kátyúzáshoz az utcára pakolt alapanyagokból". Kérte továbbá az alperes eltiltását a további jogsértéstől, kötelezését megfelelő elégtétel adására, valamint 1.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére. Keresete alapjaként arra hivatkozott, a sérelmére elkövetett rágalmazás vétsége miatt az alperes büntetőjogi felelősségét a büntetőbíróság jogerősen megállapította, mert az újságcikkben alaptalanul és valótlanul vádolta őt azzal, hogy közpénzen végeztetett aszfaltozási munkákat a házánál.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes polgármester, közszereplő, ezért az alperes vele szemben megfogalmazott feltételezését tűrni köteles.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jó hírnévhez való személyiségi jogát, amikor a S. Hírlap 2014. október 18-ai számában "Kátyúban: A portájánál aszfaltozott a polgármester" című "Azzal vádolja egy férfi, hogy a kapubejáró a kátyúzáshoz használt anyagokból készült" alcímű cikket író újságírónak azt állította, hogy "Sikerült felvételt készítenie arról, amint a helyi polgármester a saját portája előtt a kapubejáratot csináltatta meg a kátyúzáshoz az utcákra pakolt alapanyagokból". Kötelezte az alperest, hogy a S. Hírlapban tegye közzé a jogsértésről tájékoztató és a felperestől elnézést kérő nyilatkozatát, továbbá fizessen meg a felperesnek 150.000 forint sérelemdíjat. A keresetet az ezen felüli részében elutasította. Kötelezte a feleket személyenként 30.000 forint le nem rótt eljárási illeték megfizetésére, egyebekben akként rendelkezett, hogy mindegyik fél maga viseli a saját költségét.

Ítéletének indokolása szerint a Pp.4.§-a folytán ítéletében nem állapíthatta meg, a jogerősen elbírált bűncselekményt az alperes nem követte el, a jogerős büntetőítélet a bűncselekmény elkövetése alapjául szolgáló tények körében is kötötte a polgári perben eljáró bíróságot. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:44.§ felhívásával azt állapította meg, az alperes nem a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása során tette sérelmezett nyilatkozatát, ezért a felperes nem volt köteles eltűrni a személyét érintő valótlan és sértő tényállítását, amely alkalmas volt arra, hogy a jóhírnevét csorbítsa. A Ptk.2:42.§ (2) bekezdésére és 2:45.§ (2) bekezdésére utalással a Ptk.2:51.§ (1) bekezdés a) és c) pontja alapján ezért a jogsértés megtörténtét megállapította és kötelezte az alperest, hogy írásban, az eredeti cikkel azonos módon adjon elégtételt a felperesnek, a további jogsértéstől való eltiltás vonatkozásában azonban a keresetet elutasította, mert a jogsértés az újságcikk megjelenésével befejeződött, így a további jogsértéstől való eltiltás fogalmilag kizárt.