BH 2000.11.480 A halálos tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan okozása vétségéért - mint eredmény-bűncselekményért - a büntetőjogi felelősség szempontjából nem elegendő a közlekedési szabályszegés tényének a megállapítása, hanem annak a feltárása is szükséges, hogy a szabályszegés okozati kapcsolatba hozható-e a ténylegesen létrejött eredménnyel;

ha a megvádolt személy elkövetett ugyan - akár több vonatkozásban is, akár szándékosan, akár gondatlanságból - közlekedési szabályszegést, de a súlyos eredménnyel járó baleset nem ezzel, hanem a közlekedésben részt vevő más személy szabálysértésével hozható okozati összefüggésbe: felmentő ítéleti rendelkezés meghozatala indokolt, és a közlekedési szabályszegés ténye legfeljebb a balesetért felelős személy javára jelentkező közreható okként (concausa) értékelhető [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 47. § (3) bek., KRESZ 26. § (1) bek. b) pont 2. ford., 34. § (1) bek. a) pont, 46. § (2) bek., 48. § (5) bek., 1968. évi I. tv 17/A. § d) pont, 17/1968. (IV. 14.) Korm. r. 51. §, Be. 61. § (4) bek., 258. § (1) bek. a) pont].

A városi bíróság 1999. május 6. napján kelt ítéletével az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségét halálos tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont], ezért az I. r. és a II. r. vádlottat egyaránt 2 év 6 hónapi fogházbüntetésre és 5 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte, ugyanakkor az I. r. vádlottat a segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntett miatt ellene emelt vád alól felmentette. A felmentő rendelkezés - fellebbezési támadás hiányában - első fokon jogerőre emelkedett.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A kínai állampolgárságú I. r. vádlott érettségivel, valamint szakács és gépkocsivezető szakképzettséggel rendelkezik. Magyarországon 1998. február 27-től tartózkodik. Az egyik kft. ügyvezető igazgatója, havi jövedelme 40 000 forint. Nős, egy kiskorú gyermeke van, mind a felesége, mind a gyermeke Kínában él. Tartózkodási engedélye 1999. február 27-én lejárt. A gépjármű-vezetői engedélyét hitelesítették. Sem Magyarországon, sem Kínában büntetve nem volt.

A II. r. vádlott az általános iskola 8 osztályát végezte, édesapja kft.-jében dolgozik családtagként, havi jövedelme 40 000 forint. Nős, 2 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Vagyona egy félkész családi ház. 1991 óta rendelkezik "B", 1993 óta "C" kategóriára jogosító gépjármű-vezetői engedéllyel. Büntetve nem volt. Az elmúlt 2 évben ellene szabálysértési eljárás nem volt folyamatban.

A II. r. vádlott 1999. január 16-án vásárolta meg személygépkocsiként levizsgáztatott, 9 személy szállítására alkalmas gépjárművet. Az adásvételt követően a baleset napjáig nem történt meg a gépkocsi átírása, de a vádbeli napon érvényes kötelező felelősségbiztosítással sem rendelkezett ez a személygépkocsi. A személygépkocsiban a gyári kivitelnek megfelelően, három üléssor található, melyek két-két ponton megfelelő csavarkötésekkel vannak rögzítve a karosszéria kereszttartóihoz, ezen sem javítás, sem átalakítás nem történt. Az első és a második sorban a bal oldali és a jobb oldali ülések automata, hárompontos biztonsági övvel vannak gyárilag ellátva, míg a középső utasnál nem automata kétpontos, csak a medencénél rögzítő, megfelelő beállítást igénylő biztonsági öv van gyárilag felszerelve. A harmadik sorban mind a három ülésnél mechanikus beállítást igénylő biztonsági övek vannak, a két szélső hárompontos, míg a középső kétpontos. Ezek a mechanikus beállítást igénylő övek sem a korábbi tulajdonosnál, sem a jelenlegi használónál nem voltak megfelelően beállítva, sőt az ülések mögött hátradobva voltak elhelyezve.

1999. január 18-án a kora reggeli órákban indult el a II. r. vádlott a gépkocsival, a vezetővel együtt tizenegyen ültek a gépjárműben, de egyikük sem kapcsolta be a biztonsági övét. Egy rendőrségi autót észlelve a II. r. vádlott felszólította az utasait, hogy kapcsolják be biztonsági öveiket, ennek a felszólításnak azonban senki sem tett eleget, sőt a II. r. vádlott sem kötötte be a saját övét. A város határát elhagyva, az éjszakai sötétségtől korlátozott látási viszonyok mellett mintegy 50-60 km/óra sebességgel közeledett a II. r. vádlott.

Az I. r. vádlott 1999. január 18-án Budapestről indult el kisteher-gépkocsival azzal a céllal, hogy a piacra megy ruhaneműket árulni. Az I. r. vádlott az általa korábban nem ismert útszakaszon az éjszakai sötétségtől korlátozott látási viszonyok mellett egy 169 méter hosszú, egyenes vonalvezetésű útszakaszon érte utol az előtte haladó járműszerelvényt, melynek sebessége mintegy 53 km/óra volt. 6 óra 20 perc tájban a térségben a vádlottak által igénybe vett úttest a lecsapódott párától nedves, csúszós volt, az I. r. vádlott haladási irányát tekintve lejtős, és a 169 méter egyenes vonalvezetést követően jobbra ívelő útszakasz volt. Az I. r. vádlott a lassabb sebességgel haladó járműszerelvény előzésébe kezdett mintegy 77-83 km/órás sebességgel, tompított fényszóró használata mellett. Amikor már teljes terjedelmében a bal oldalon volt a gépkocsijával, észlelte a jobbra ívelő kanyarból és szemből haladó, a II. r. vádlott által vezetett személygépkocsit, melynek haladási sebessége 41 km/óra lehetett. Az I. r. vádlott a veszélyhelyzetet észlelve állóra fékezte gépjárművét, amely így irányíthatatlanul csúszott előre a lejtős útszakaszon, párhuzamosan a megelőzni kívánt járműszerelvénnyel. A II. r. vádlott észlelve, hogy vele szemben két jármű közlekedik egymás mellett, kismértékben jobbra kormányozta, és állóra fékezte a gépjárművét, ennek folytán ez a gépkocsi is irányíthatatlanul csúszott az ütközés felé, mely ütközés az I. r. vádlott gépjárművének enyhén balra kormányozott állapotában következett be, így a járművek az úttengelyhez képest enyhe hegyes szöget zártak be. Az ütközést követően az I. r. vádlott gépkocsija tovább fordult az óramutató járásával ellentétes irányba, míg a II. r. vádlott gépkocsija az óramutató járásával egyező irányban folytatta az elfordulását, miközben kb. 1 méterrel visszatolta a tehergépkocsit. E forgási folyamat végén a II. r. vádlott személygépkocsija hátsó lökhárítójának bal oldali vége beleakadt az I. r. vádlott által előzni szándékolt gépkocsi bal oldali ajtajába, majd annak első harmadába, egy ezt megelőző csúsztatott érintkezést követően. Az ütközés után az I. r. és a II. r. vádlott járművei egy szűk hegyes szöget bezárva, jobb és bal oldalukkal csaknem összezáródva álltak meg.

Az I. r. vádlott által előzött gépkocsi vezetője a két vádlott gépjárművének összeütközését követően fékezte állóra a saját járműszerelvényét, és ilyen fékezett állapotban érte őt a II. r. vádlott személygépkocsija lökhárítójának rongáló hatása.

A baleset során mindhárom érintett gépjármű jelentős mértékben megrongálódott.

A baleset alkalmával az I. r. vádlott a homlok bal oldalának az orrgyökig terjedő 6 cm-es sebzését, az arc zúzódását, a hasfal zúzódását, valamint agyrázkódást szenvedett, mely sérülések gyógytartama 8 napon belüli.