BH 1977.9.388 A kivitelező nem javasolhat célszerű műszaki megoldásként olyan tervvariánst, amelyet korábban az organizációs eljárás során megismert és mint alkalmatlant elvetett [5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. r.-tel közzétett építési szerződési alapfeltételek 5. §, 34/1974. (VIII. 6.) MT sz. r. 22. §].

A megrendelő és a kivitelező között fotólaboratórium építési-szerelési munkáinak kivitelezésére jött létre szerződés.

A felperes bank a 34/1974. (VIII. 6.) MT sz. rendelet 22. §-a alapján az alperes által benyújtott I. részszámla ellenőrzésekor megállapította, hogy ebben az utóbbi - célszerűbb műszaki megoldás címén - 2 406 224 Ft-ot jogszabályellenesen számlázott.

Minthogy az alperessel folytatott egyeztetés nem vezetett eredményre, a felperes a fentebb említett összeg visszafizetésére kötelezés iránt indított keresetet.

A per előzménye, hogy a beavatkozóként részt vett megrendelő a szerződéskötés során keletkezett véleményeltérés egyeztetésekor megállapodott az alperes kivitelezővel abban, hogy a célszerűbb műszaki megvalósítással elért gazdasági eredmény 30%-ban a beavatkozót, 70%-ban pedig az alperest illeti meg.

Az alperes a kivitelezés alatt, 1972. december 11-én arra tett javaslatot, hogy az eredeti műszaki terv szerinti kivitelű Siemens dúcolás csak az általa készített terven bejelölt nyomvonalon készüljön, az egyik utcai oldalon. Javasolta, hogy azokon a szakaszokon, ahol az eredeti terv szerint dúcolás lett volna, de a módosított terven ilyen már nem szerepel, rézsüs munkagödörhatárolás készüljön három ütemben.

A tervező az alperes javaslatával kapcsolatban közölte, hogy a tervezés során eredetileg is a földmunka végzéséhez rézsüs munkagödör kialakítását irányozta elő, az organizációs bejárás során azonban az alperes úgy nyilatkozott, hogy csak rés-falas megtámasztású vagy ducolt munkagödörben tudják vállalni a föld kiemelését. Ezért a tervező kénytelen volt a leggazdaságosabb rézsüs földkiemelés helyett a kiviteli tervben részben ducolt megoldást tervezni.

A beavatkozó vitatta, hogy tehet-e kellő jogalappal a vállalkozó célszerűbb műszaki megoldásra vonatkozó javaslatot olyan munkafázissal kapcsolatban, amelynek technológiája az ő kívánsága szerint került meghatározásra az organizációs eljárás során.

Az alperes a védekezésében hivatkozott a már említett arra a megállapodásra, amely szerint a vállalkozó a megrendelő hozzájárulásával jogosult a tervdokumentációtól eltérő célszerűbb műszaki megoldást alkalmazni, amelynek gazdasági eredménye a megrendelőt 30%-ban, a kivitelezőt 70%-ban illeti. Hangsúlyozta, hogy a konkrét célszerűbb műszaki megoldásra vonatkozó javaslatát 1972. december 7-én az építési naplóban tette meg. Ezt a javaslatot a beruházó az 1972. december 8-án kelt naplóbejegyzésével elfogadta. Ezután a célszerűbb műszaki megoldással érintett munkákat az alperes elvégezte, majd az 1973. július 7-én benyújtott számlájában elszámolta. A beruházót megillető 30% részesedés elszámolására azonban nem került sor, mert a felperes a részszámlát az utólagos ellenőrzés során a célszerűbb műszaki megoldás vonatkozásában jogosulatlannak nyilvánította.

A célszerűbb műszaki megoldást az alperes szerint az is indokolta, hogy a kutató árkok ásásakor az eredeti talajmechanikai véleményhez képest szilárdabb összetételű, olyan talaj minőséget észlelt, amely lehetővé tette a Siemens dúcolás mellőzését.

Az első fokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el, majd a felperes keresetét elutasította. Ezt a szakértő véleményével indokolta, amelyben az részletesen, tételről tételre megállapította, hogy az alperes az eredeti tervtől eltérő kivitelezést végzett, az építtető hozzájárulásával célszerűbb műszaki megoldást alkalmazott.