BH 2023.6.150 I. A kiskorú veszélyeztetése bűntettét akár egy cselekmény elkövetése is megalapozhatja, amennyiben az a törvény szerinti hatást, veszélyeztetést fejti ki a gyermek erkölcsi, értelmi vagy testi fejlődése vonatkozásában. Azonban akár hosszabb időtartamot átfogó cselekménysor (ismétlődő cselekmények, élethelyzetek) sem alkalmasak elbírálásra, ha azok a vádiratban olyan mértékben elnagyoltak, hogy a bűncselekmény törvényi tényállási elemei nem állapíthatók meg egyetlen esetben sem [Btk. 208. § (1) bek.; Be. 422. § (1) bek. b) pont, 492. § (2) bek. d) pont].

II. A zaklatás bűncselekménye egy cselekménnyel is megvalósulhat, ha az elkövető bántalmazással való, komolyan vehető fenyegetése a testi épség ellen irányuló, és ekként önmagában alkalmas a sértettben félelem kialakítására [Btk. 222. § (2) bek. a) pont].

Pertörténet:

Debreceni Törvényszék Kb.12/2021/33., Fővárosi Ítélőtábla Kbf.9/2022/27., Kúria Bhar.946/2022/10. (*BH 2023.6.150*)

***********

[1] A törvényszék katonai tanácsa a 2021. november 16. napján kihirdetett ítéletével a volt szerződéses szakaszvezető vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 208. § (1) bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, a Btk. 212/A. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő kapcsolati erőszak bűntettében, valamint a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő zaklatás vétségében. Ezért - halmazati büntetésül - 2 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az elsőfokú bíróság a vádlottat végleges hatállyal tiltotta el bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében 18. életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyásos viszonyban áll. Úgy rendelkezett, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által 2021. április 19. napjától 2021. november 16. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt, valamint kötelezte a vádlottat, hogy fizessen meg az államnak 309 577 forint bűnügyi költséget.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a volt szerződéses szakaszvezető vádlott terhére, súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztés és hosszabb tartamú közügyektől eltiltás kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. A vádlott és a védője valamennyi bűncselekmény tekintetében felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

[3] Az ítélőtábla katonai tanácsa mint másodfokú bíróság a 2022. május 6. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta. A vádlottat a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző zaklatás vétsége miatt emelt vád alól felmentette; a vádlottal szemben a Btk. 208. § (1) bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt a büntetőeljárást megszüntetette. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 1 év 6 hónap börtönbüntetésre enyhítette, a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását pedig 3 év próbaidőre felfüggesztette. A vádlottal szemben alkalmazott közügyektől eltiltás mellékbüntetés és foglakozástól eltiltás büntetés kiszabását mellőzte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésének napjától 2022. január 5. napjáig letartóztatásban, majd 2022. január 6. napjától a mai napig bűnügyi felügyelet alatt töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámította; ennek során egy napi letartóztatásban töltött időt egy napi szabadságvesztésnek és négy napi bűnügyi felügyeletben töltött időt egy napi szabadságvesztésnek feleltetett meg.

[4] A másodfokú bíróság az ítéleti tényállást annyiban egészítette ki a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja alapján, hogy B.-né K. I. és B. V. sértettek az ügyben 2021. április 19. napján joghatályos magánindítványt terjesztettek elő; illetve azzal, hogy a vádlott időközben elvált és szolgálati viszonya méltatlanság címén 2022. március 4. napján megszűnt.

[5] Az ítélőtábla az indokolásában megállapította, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádiratban a vádlott terhére rótt kiskorú veszélyeztetésének büntette bűncselekmény tekintetében nem vizsgálta: a vádirat tartalmazza-e a Be. 422. § (1) bekezdés b) pontjában írtaknak megfelelően a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kiskorú veszélyeztetése cselekménnyel kapcsolatban a bűncselekmény elkövetése idejének vádirati megjelölésével a Be. 422. § (1) bekezdés b) pontjában írt követelmény nem teljesült. A kiskorú veszélyeztetése kapcsán rögzített vádirati és ítéleti tényállás nem egyszerűen nem tartalmazza a cselekmény időpontját - hiszen a dátum szerinti megjelölés hiánya akár természetesnek is tekinthető -, de nem tartalmazza a vádlotti cselekménynek, valamilyen konkrét időpont, időszak vagy külső történéshez történő kapcsolását, de a vádlotti cselekménynek olyan szintű körülírását sem, hogy az cselekményként egyedileg azonosítható legyen. Legalább néhány esetben a cselekmények konkrét leírását kellett volna a vádiratnak tartalmaznia ahhoz, hogy a bíróság állást tudjon foglalni abban a tekintetben: az a kiskorú gyermek személyiségfejlődését károsan befolyásolta-e. A vád tárgyává tett cselekmény pontatlan leírása nem került kiküszöbölésre, így az bűncselekmény megállapításának alapjául sem szolgálhat. Ezért az ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a volt szerződéses szakaszvezető vádlottal szemben a Btk. 208. § (1) bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt folyamatban lévő büntetőeljárást a Be. 567. § (2) bekezdés d) pontja, és a Be. 607. § (1) és (3) bekezdései alapján megszüntette.

[6] A B.-né K. I. sértett sérelmére elkövetett cselekmény kapcsán az elsőfokú ítélet jogi indokolását kiegészítette azzal, hogy a vádlott a történeti tényállásban rögzített cselekményeivel a vele közös háztartásban élő házastársával szemben az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsított: ennek során őt a földön húzta, ellökte, megragadta, megrángatta, az udvaron a földre lerántotta és ott, valamint a betonjárdán húzta, majd mosogatószerrel, olajjal, kávékrémporral és üdítővel leöntötte, mellyel a sértett részére a nyak horzsolásában, a jobb könyök és a jobb comb zúzódásában, valamint a jobb szem környékének bevérzésében megnyilvánuló könnyű testi sérüléseket okozott. Mindezzel megvalósította az elsőfokú ítéletben terhére megállapított kapcsolati erőszak bűntettét.

[7] A B. V. sérelmére megvalósított cselekménnyel összefüggésben - a BH 2011.303. és BH 2020.63. számú eseti döntésekre is utalással - kifejtette, hogy a vádlott részéről a lányával szemben a félelem felkeltésének célzata nem igazolható. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szituációból következően a vádlotti magatartás kizárólag azt célozta, hogy a feleségével szembeni erőszakos magatartását folytassa, és ennek érdekében a lányának ezt akadályozó magatartását elhárítsa. A vádlott részéről az egyetlen fenyegető kijelentés megtétele, és a lánya előtt az ajtó becsapása a váratlanul felbukkant akadály elhárításaként szolgált. Ezért az ítélőtábla a vádlottat az ellene a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző zaklatás vétsége miatt emelt vád alól a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján - bűncselekmény hiányában - felmentette.