2264/B/1991. AB határozat
a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 71/A. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 71/A. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a bíróságokról szóló 1972. évi IV. tv.-nek (a továbbiakban: Bsz.) az 1991. évi LXVII. tv. 21. §-ával megállapított 71/A. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
A Bsz. 71/A. § (1) bekezdése szerint:
"A bírót végkielégítés illeti meg, ha tisztségéből egészségügyi alkalmatlanság miatt mentik fel."
A (2) bekezdés szerint:
"A végkielégítés összege, ha a bírói munkaviszonyban töltött idő
a) az öt évet nem haladja meg, öthavi;
b) a nyolc évet nem haladja meg, héthavi;
c) a tizenkét évet nem haladja meg, kilenchavi
d) a húsz évet nem haladja meg, tizenegy havi;
e) a húsz évet meghaladja tizenhárom havi személyi alapbérének megfelelő összeg."
Az inditványozó szerint a törvény rendelkezései az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésével, valamint az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésével ellentétesek, mert a végkielégítés mértéke a "bírói munkaviszonyhoz" igazodik és az azt megelőző - ugyanannál a munkáltatónál fogalmazói, titkári - munkakörben eltöltött időt figyelmen kívül hagyja.
II.
Az indítvány alaptalan.
1. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése értelmében minden embernek veleszületett joga van az emberi méltósághoz. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 54. § (1) bekezdésére és a 70/A. §-ban foglaltakra figyelemmel több határozatában foglalkozott a diszkriminációval kapcsolatos alkotmányos követelményekkel [pl.: 9/1990. (IV. 25.) AB hat., 21/1990. (X. 4.) AB hat., 1590/B/1990/3. AB hat.].
Egyebek között megállapította, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése az emberi, illetve állampolgári jogok tekintetében tiltja a különbségtételt, az egyéb jogokra vonatkozó szabályok sem tehetnek olyan megkülönböztetést, amely az emberi méltóság alapjogát csorbítja.
A végkielégítéshez való jog nem tartozik az emberi, illetve állampolgári jogok körébe. A jogalkotó a végkielégítésre vonatkozó szabályokban egyéb helyzet szerinti megkülönböztetést alkalmazhat, ha ez nem sérti az emberi méltóságot. A végkielégítésre jogosultnak ahhoz van joga, hogy a vele azonos jogállásúak között ne érje tilos megkülönböztetés.
Az elbírált esetben a megkülönböztetés alapja nem a faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési helyzet. A megkülönböztetés alapja az, hogy az egyéb helyzetben - másfajta munkaviszonyban - lévő munkavállalókhoz képest, akikre a végkielégítés más előfeltételei egyaránt vonatkoznak, a bírákra nem a teljes, hanem csak a bírói munkaviszonyban töltött idő vehető számításba. A bírói végkielégítés különleges feltételrendszerének kialakítása az alkotmányosság szempontjából közömbös szakmai megfontoláson alapszik, az eltérésben jelentkező megkülönböztetés nem érinti az emberi méltóságot.
2. Miként arra az Alkotmánybíróság 650/B/1991/2. számú határozatában rámutatott, az Alkotmány az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedéseket a 70/A. § (3) bekezdésében állami feladatként határozza meg. Ilyen intézkedések valamely meghatározott formájára - vagy hiányára - alanyi jogként hivatkozni nem lehet, arra alkotmányos követelés vagy igény nem alapítható.
Ezért a Bsz. 71/A. § (2) bekezdése érdemben nincs összefüggésben az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésével.
Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése értelmében az állampolgároknak joguk van a szociális biztonsághoz. A (2) bekezdés szerint a Magyar Köztársaság az ellátásra való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.
A bírói végkielégítés vizsgált feltételrendszerének alkalmazása a szociális biztonsághoz való jogot nem érinti, következésképpen az alkotmányos alapjogot nem sérti. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1992. szeptember 7.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró