3535/2023. (XII. 14.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kecskeméti Törvényszék 1.Pf.21.507/2022/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz és abban kérte a Kecskeméti Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Pf.21.507/2022/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését a Bajai Járásbíróság 15.P.20.668/2021/116. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal, valamint az Abtv. 61. § (1) bekezdésének megfelelően kérte a támadott bírói döntések végrehajtásának felfüggesztését is.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege az alábbiakban foglalható össze.
[3] A szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére, kapcsolattartás szabályozására és gyermektartásdíj megállapítására irányuló polgári perben megállapított tényállás szerint a felperes pozíciójában lévő indítványozó édesapa és az alperes édesanya párkapcsolatából 2019. augusztus 5. napján és 2020. október 29. napján közös gyermekeik születtek.
[4] A felek viszonya a második közös gyermekük születése előtt megromlott, ennek következtében párkapcsolatuk megszűnt. A felek közös háztartásban sohasem éltek, közös gyermekeik születésük óta az édesanya nevelésében, gondozásában vannak.
[5] Miután a felek nem tudtak megállapodni az indítványozó és a gyermekek közötti kapcsolattartásban, ezért az indítványozó kérelmére a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Bajai Járási Hivatala szabályozta az indítványozó és a gyermekek közötti kapcsolattartást.
[6] Az édesanya 2020 decemberében pert indított az indítványozó ellen, kérve, hogy a bíróság őt jogosítsa fel mindkét gyermek tekintetében a szülői felügyeleti jog gyakorlására, valamint gyermektartásdíj és kapcsolattartás szabályozása iránti keresetet is előterjesztett. A per a felek közös kérelme alapján 2021 szeptemberében megszüntetésre került, arra hivatkozással, hogy megkísérlik helyreállítani a kapcsolatukat.
[7] A felek kapcsolatuk helyreállítása iránti törekvése nem vezetett eredményre, ezért az indítványozó 2021 novemberében keresetet nyújtott be, amelyben kérte, hogy a bíróság őt jogosítsa fel mindkét gyermek tekintetében a szülői felügyeleti jog gyakorlására, valamint kérte az alperes kötelezését gyermektartásdíj megfizetésére, továbbá kérte az alperes és a gyermekek közötti kapcsolattartás szabályozását is. Az alperes a keresettel szemben ellenkérelmet és viszontkeresetet is előterjesztett.
[8] A Bajai Járásbíróság 15.P.20.668/2021/116. számú, 2022. szeptember 8. napján kelt ítéletével az alperest jogosította fel a szülői felügyelet gyakorlására mindkét gyermek vonatkozásában és részletesen szabályozta az indítványozó és a gyermekek közötti kapcsolattartást, valamint rendezte a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettséget is.
[9] A bíróság indokolásában kifejtette, hogy a peradatokból egyértelműen kitűnik, hogy a felek viszonya rendkívüli módon megromlott, amelynek következtében képtelenek egymással együttműködni, közvetlen kommunikációt folytatni, emiatt a közös szülői felügyeleti jog elrendelése nem indokolt. A bíróság ítéletében arra is figyelemmel volt, hogy a kiskorú gyermekek születésüktől fogva az alperesnél nevelkedtek és életkoruknál fogva kiemelten fontos számukra, hogy ne legyen törés az őket eddig szeretetteli gondoskodással nevelő szülővel való kapcsolatukban, függetlenül attól, hogy a gyermekek az indítványozóval is jól érzik magukat, szívesen tartják vele a kapcsolatot (Bajai Járásbíróság ítélete, Indokolás [39]). A bíróság a szülői felügyeleti jog gyakorlására figyelemmel határozott az indítványozó és a gyermekek közötti kapcsolattartás, valamint az indítványozó által fizetendő gyermektartásdíj kérdésében is.
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben mindkét fél fellebbezéssel élt. A döntést a másodfokon eljáró Kecskeméti Törvényszék 2022. december 14. napján kelt 1.Pf.21.507/2022/10. számú ítéletével a kapcsolattartás kismértékű pontosítása mellett az elsőfokú bíróság ítéletét jogerősen helybenhagyta. A Kecskeméti Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság az irányadó tényállást helyesen állapította meg és a releváns körülményeket helyesen értékelve jutott arra a következtetésre, hogy a szülői felügyelet körében az alperesi édesanya viszontkeresetének adott helyt (Kecskeméti Törvényszék ítélete, Indokolás [31]-[36], [41]).
[11] 1.2. Ezt követően nyújtotta be az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszát, amelyben a Kecskeméti Törvényszék 1.Pf.21.507/2022/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, a Bajai Járásbíróság 15.P.20.668/2021/116. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal. Beadványában az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1), (3) és (5) bekezdése, XVI. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése, Q) cikk (2) bekezdése, valamint az R) cikk és a 28. cikk sérelmére hivatkozott az alábbiak szerint.
[12] Az indítványozó véleménye szerint megállapítható az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének sérelme azzal összefüggésben, miszerint sérült a magán- és családi élethez, illetve a kapcsolattartáshoz és jóhírnévhez való joga annak tekintetében, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte helyesen az alperes felróható viselkedését, nem megfelelően vette figyelembe a tanúvallomásokat és a szakértői vélemény tartalmát, illetve a gyermekek indítványozóhoz való kötődését sem értékelte megfelelően.
[13] Az indítványozó a XV. cikk (1), (3) és (5) bekezdésének sérelme kapcsán arra hivatkozott, hogy a bíróságok nem vették figyelembe, hogy szülőként ugyanolyan részt kíván vállalni gyermekei életében, mint az alperes, ezáltal nem valósult meg a törvény előtti egyenlőség követelménye.
[14] A XVI. cikk (1) bekezdése sérelmének bekövetkezését az indítványozó elsősorban nem a saját alapjogi sérelmére való hivatkozással állította, hanem arra alapozva, hogy - miután az eljáró bíróságok a szükséges bizonyítási eljárásokat nem folytatták le, továbbá az alperes felróható magatartását figyelmen kívül hagyták - sérült a gyermekeinek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez való joga.
[15] A XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét az alkotmányjogi panasz azért állította, mert az indítványozó meglátása szerint eszköztelenné vált a bizonyítás során, ugyanis az eljáró bíróságok releváns tényezőket, bizonyítékokat hagytak figyelmen kívül, kisebb jelentőséget tulajdonítottak észrevételeinek, bizonyítási indítványainak, amely végül az indítványozó pervesztességéhez vezetett.
[16] Álláspontja szerint a bíróságok nem vették figyelembe a valós tényállást, annak bizonyítékait és egyoldalúan az alperes javára döntöttek. A bíróság méltánytalanul figyelmen kívül hagyta az indítványozó bizonyítási indítványait, a döntést az alperes ellentmondásos, valótlan bizonyítékaira alapozta, a gyermekek számára hátrányt okozva ezzel. Az indítványozó megítélése szerint a bíróságok a per folyamán az alperes számára többletjogosultságokat biztosítottak, miközben az indítványozó bizonyítási lehetőségeit elnehezítették, illetőleg lehetetlenné is tették. Az alkotmányjogi panasz szerint továbbá a bíróság által figyelembe vett szakvélemény aggályos, az alperes javára elfogult, egyoldalú, jogszabálysértő és ezért elfogadhatatlan. Az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben a bírói függetlenség és pártatlanság sérelmét is állítja, tekintettel arra, hogy a Bajai Gyermekjóléti Központ esetmenedzsere nem csak hivatalosan, írásban, hanem több alkalommal telefonon is egyeztetett az eljáró bíróval, mely telefonbeszélgetésekről semmilyen hivatalos feljegyzés nem készült.
[17] Az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmének alátámasztására hivatkozott az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésének sérelmére, valamint a gyermekei érdekeire való utalással az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20. napján kelt Egyezményre, és az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésének sérelmére is.
[18] Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok és a hatóságok eljárásuk során figyelmen kívül hagyták továbbá az Alaptörvény R) cikkének alkalmazását, valamint (a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Bajai Járási Hivatal Gyámügyi Osztályán indult eljárások vonatkozásában) az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jogának sérelme is bekövetkezett. Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény 28. cikkével összefüggésben önálló, más alaptörvényi rendelkezésektől elkülönült indokolást nem tartalmaz.
[19] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte a sérelmezett bírósági ítéletek végrehajtásának felfüggesztését is.
[20] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[21] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kecskeméti Törvényszék 1.Pf.21.507/2022/10. számú ítéletét az indítványozó perbeli jogi képviselője 2023. január 31. napján vette kézhez, a személyesen eljáró indítványozó pedig alkotmányjogi panaszát 2023. február 27. napján, határidőben terjesztette elő.
[22] 2.2. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. A személyesen eljáró indítványozó, mint az alkotmányjogi panaszra okot adó per felperese, jogosultnak és érintettnek is tekinthető.
[23] Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) és (3) bekezdése, XVI. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogoknak tekinthetőek, ekként azokra (az egyéb feltételek teljesülése esetén) alapozható alkotmányjogi panasz.
[24] 2.3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében alkotmányjogi panasz csak valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelme esetén terjeszthető elő. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése, R) cikke, a XV. cikk (5) bekezdése, valamint 28. cikke nem tartalmaznak az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot (a Q) cikk (2) bekezdésére például: 3421/2023. (X. 11.) AB végzés, Indokolás [13]; az R) cikkre és a 28. cikkre például: 3436/2023. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [15]; a XV. cikk (5) bekezdésére például: 3452/2023. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [14]). Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz ezekben az elemeiben nem teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja törvényi követelményét.
[25] 2.4. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjából az is egyenesen következik, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában alapvetően a saját Alaptörvényben biztosított jogának sérelmére hivatkozhat. Az indítványozó ugyanakkor az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésének sérelmét a kiskorú gyermekei jogainak sérelmére tekintettel állította. Figyelemmel arra, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:161. § (1) bekezdése értelmében a gyermek törvényes képviselete a szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége, továbbá figyelemmel arra, hogy a Kecskeméti Törvényszék 1.Pf.21.507/2022/10. számú jogerős ítélete értelmében az indítványozó gyermekei vonatkozásában a szülői felügyeleti jog gyakorlására az alperes (és nem az indítványozó) jogosult, ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó nem rendelkezik jogosultsággal arra, hogy a gyermekek nevében eljárva, a gyermekek alapjogi igényét érvényesítve alkotmányjogi panaszt terjesszen elő. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése sérelmét állító indítványi elem nem teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja törvényi követelményét (legutóbb hasonlóan: 3452/2023. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [17]-[18]).
[26] 2.5. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése sérelmét is felhívta, a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Bajai Járási Hivatal Gyámügyi Osztályán indult eljárásokkal összefüggésben. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz eljárásában az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben született bírói döntés alaptörvény-ellenességét vizsgálhatja. Jelen esetben az alkotmányjogi panaszra okot adó ügy tárgya a felek között szülői felügyeleti jog gyakorlásának rendezése, kapcsolattartás szabályozása és gyermektartásdíj megállapítása iránt zajlott peres eljárásban született jogerős bírói döntés volt, mely eljárást közigazgatási hatósági eljárás nem előzött meg. Az indítványozó által a XXIV. cikk (1) bekezdésével összefüggésben felhívott közigazgatási hatósági eljárások éppen ezért jogilag függetlenek voltak az alkotmányjogi panaszra okot adó peres eljárástól, az azokban született hatósági döntések felülvizsgálata nem képezte a Bajai Járásbíróság, illetőleg a Kecskeméti Törvényszék eljárásának tárgyát. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése állított sérelmével összefüggésben nem teljesíti a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelményét.
[27] 2.6. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a XV. cikk (1) és (3) bekezdéseivel összefüggésben sem teljesíti a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjából fakadó követelményeket. Az indítványozó az Alaptörvény említett rendelkezéseivel összefüggésben csupán általánosságban hivatkozott a hátrányos megkülönböztetés tilalma sérelmére, anélkül azonban, hogy az állított jogsérelmet konkrét, alkotmányjogilag értékelhető indokolással támasztotta volna alá. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a valamely alaptörvényi rendelkezéssel összefüggésben az alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiánya az alkotmányjogi panasz adott eleme elbírálásának akadálya.
[28] 2.7. Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben a határozott kérelem követelményét teljesíti.
[29] 2.8. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint e befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[30] Az alkotmányjogi panasz (figyelemmel a panasz tartalmára, valamint az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben tett elvi megállapításaira) sem az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével, sem a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem fogalmaz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést. Az Alkotmánybíróságnak ezért azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panaszban foglaltak alapján felvethető-e a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye.
[31] Az indítványozó mind az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével, mind a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben azt kifogásolta, hogy az eljáró bíróságok a szükséges bizonyításokat nem folytatták le, az indítványozó bizonyítási indítványait mellőzték, az alperes állításainak bizonyítás nélkül hitelt adtak, egyes tanúvallomásokat nem rekesztettek ki a bizonyítékok köréből és ezen anyagi jogi, illetve eljárásjogi szabálysértések eredményeként végül a gyermekek jogait és érdekeit semmibe vevő szülőt jogosították fel a szülői felügyeleti jog gyakorlására oly módon, hogy az eljárás során végeredményben a független és pártatlan bírósághoz való jog követelménye is megkérdőjeleződött.
[32] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az indítvány mind a magán- és családi élethez való joggal, mint pedig a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben kizárólag olyan tényállás-megállapítási, bizonyítási és bizonyíték-értékelési kérdéseket kifogásol, amelyek vizsgálata törvényességi és nem alkotmányossági kérdés, ekként az Abtv. 29. §-a alapján nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanis a tényállás megállapítása, illetve a bizonyítékok értékelése a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta "szuperbíróságként", a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el (ennek az elvnek a korai rögzítéséhez lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). Az Alkotmánybíróság feladata nem a tény-, illetőleg jogkérdések felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot számon kérje a bíróságoktól. Jelen esetben mind a Kecskeméti Törvényszék, mind pedig a Bajai Járásbíróság ítéletéből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a bíróságok részletesen megindokolták az ügyben elfoglalt jogi álláspontjukat - ideértve az indítványozó egyes bizonyítási indítványainak elutasítását is (Bajai Járásbíróság ítélete, Indokolás [89]-[93]) - amely jogi állásponttal összefüggésben az indítványozó csupán azok helytelenségét, az indítványozóra nézve sérelmes voltát állította, az ügyben alkalmazott egyes anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezések megsértésével összefüggésben, amelynek felülvizsgálatára az Alkotmánybíróság a fentiek szerint nem rendelkezik hatáskörrel (függetlenül az indítványozó állításainak helytállóságától vagy éppen helytelenségétől). Az Alkotmánybíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét sem.
[33] 3. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata alapján tehát arra a megállapításra jutott, hogy az nem felel meg az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával szemben támasztott követelményeknek. Ezért az Alkotmánybíróság - az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva - az alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és h) pontja alapján visszautasította.
[34] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte a sérelmezett bírósági ítéletek végrehajtásának felfüggesztését is. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, az Abtv. 61. § (1) bekezdése szerinti végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemről az Alkotmánybíróságnak nem kellett határoznia.
Budapest, 2023. november 28.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Patyi András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel s. k., előadó alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/443/2023.