BH 1996.11.601 I. Az ún. keretbiztosítéki jelzálogjog ismérvei [Ptk. 267. § (1) bek., 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 20. § (5) bek.].

II. Ha az alapul szolgáló szerződés megszűnik, a szerződést biztosító mellékkötelezettségként kötött zálogszerződés is megszűnik. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogot ezért az érdekelt kérelmére törölni kell az ingatlan-nyilvántartásból. Ha az érintett felek a közöttük korábban hatályban volt zálogszerződésre utalva új alapszerződést kötnek, ezt mellékkötelezettségként a korábban hatályban volt zálogszerződés csak ismételt ingatlan-nyilvántartási bejegyzés esetén biztosítja. Egyébként tartós jogviszonyból származó követelések "kicserélődését" csak a keretbiztosítéki jelzálogjogként bejegyzett jelzálogjog teszi lehetővé [Ptk. 251. § (3) bek., 256. § (1) bek., 266. § (2) bek., 267. § (1) bek., 1972. évi 31. tvr. 6. § (2) bek., 15. § (1) bek., 30. § (1) bek. b) pont, 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 76. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a felperes jelzálogjog törlése iránt indított keresetének részben helyt adott, és megállapította, hogy az M.-i 12 144-50. számú tulajdoni lapon 4406/1-7. helyrajzi szám alatt felvett, a valóságban M. A. u. 61. szám alatti, valamint az f.-i 16. számú tulajdoni lapon 0230/3. helyrajzi szám alatt felvett, a V. T. É. Országos Vállalat tulajdonát képező ingatlanon az alperes jelzálogjoga 249 000 000 Ft kölcsönösszeg és járulékai tekintetében áll fenn, "ennek kezdő időpontja" 87 000 000 Ft és járulékai vonatkozásában 1992. június 30-a, a fennmaradó 162 000 000 Ft és járulékai tekintetében 1992. augusztus 4-e. A le nem rótt 300 000 Ft első fokú eljárási illetékből 200 000 Ft megfizetésére a felperest 100 000 Ft megfizetésére pedig az alperest kötelezte.

Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes 4 200 000 USD-t kitevő devizakölcsönt kísérelt meg felvenni az I. Adatszolgáltató Kft.-től amely összeg forintellenértékének, 355 000 000 Ft-nak a visszafizetéséért az alperes jogelődje, a B. Bank Rt. (a továbbiakban: alperes) 1991. december 4-én bankgaranciát vállalt. A garanciavállalás biztosítására 1991. december 4-én zálogszerződést kötött a felperessel, amelyben a felperes a bankgaranciából származó esetleges követelés biztosítására zálogul kötötte le a perbeli két ingatlant. A zálogszerződés alapján az m.-i 12 144. számú tulajdoni lapon, 4406/1-7. helyrajzi szám alatt felvett, a valóságban M. A. u. 61. szám alatti, valamint az f.-i 16. számú tulajdoni lapon 0230/3. helyrajzi szám alatt felvett ingatlanokra 355 000 000 Ft és járulékai erejéig az alperes javára az illetékes földhivatalok a jelzálogjogot bejegyezték. A felperes és az I. Adatszolgáltató Kft. között létrejött kölcsönszerződés nem ment teljesedésbe, a bankgaranciaszerződés szükségtelenné vált, ezért a felperes 1992. február 12-én az alperestől a bankgarancia-szerződés megszüntetését kérte.

Az alperes ezt követően az 1992. június 30-án kelt kölcsönszerződésben 87 000 000 Ft, az 1992. augusztus 4-én kelt kölcsönszerződésben pedig 162 000 000 Ft hitelt nyújtott a felperesnek, mindkét szerződés 13. pontjában a felek azt kötötték ki, hogy mindkét szerződés biztosítására az 1991. december 4-én kötött 462/1991. sorszámú zálogszerződésben felsorolt vagyontárgyak szolgálnak, közöttük a két perbeli ingatlan is.

A felperes a keresetében az m.-i és az f.-i ingatlanokra az alperes javára 355 000 000 Ft és járulékai erejéig bejegyzett jelzálogjog törlését kérte arra hivatkozással, hogy az a szerződés, amelynek biztosítására a zálogszerződésben írt jelzálogjog szolgált, nem ment teljesedésbe.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a perbeli két ingatlanra bejegyzett jelzálogjog ún. keretbiztosítéki jelzálogjog volt. A fennálló és érvényes zálogszerződésre figyelemmel folyósította az alperes az 1992. június 30-án és augusztus 4-én kötött szerződésekben írt kölcsönöket a felperesnek.

Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperesnek a jelzálogjog törlése iránt előterjesztett keresetét. Megállapította, hogy a felek között 1991. december 4-én megkötött bankgarancia-szerződés megszűnt anélkül, hogy azt a jogosult igénybe vette volna. A Ptk. 251. §-ának (4) bekezdése szerint a bankgarancia-szerződés megszűnésével megszűnt az 1992. december 4-én kötött zálogszerződés is. A felek azonban ezt követően két új kölcsönszerződést kötöttek, amelyben úgy állapodtak meg, hogy a szerződések biztosítékául a 462/1991. számú zálogszerződésben felsorolt vagyontárgyak szolgálnak, ez valójában a korábbi zálogszerződésnek az új kölcsönszerződésekhez biztosítékul való rendelését jelentette. A felperes ezért annak törlését mindaddig nem kérheti, amíg a kölcsönök fennállnak.

Nem értett egyet az elsőfokú bíróság az alperesnek azzal az érvelésével sem, hogy a felek között a Ptk. 267. §-ának (1) bekezdésében foglalt ún. keretbiztosítéki jelzálogjog keletkezett volna. A jelzálogjog a bankgarancia-szerződés biztosítására jött létre, a bankgarancia-szerződés megszűnését követően azonban a felek a korábban létrejött zálogszerződésre való utalással a perbeli két ingatlanra az 1992. június 30-án és augusztus 4-én kötött kölcsönszerződések biztosítására újabb jelzálogjogot alapítottak. Az újabb jelzálogszerződés érvényesen létrejött, ezért a jelzálogjog törlésére mindaddig nem kerülhet sor, amíg e két utóbbi kölcsönt a felperes ki nem fizeti. Megállapította továbbá, hogy a Ptk. 266. §-ának (3) bekezdése szerint a jelzálogjog összegének módosításáról a bíróságnak külön rendelkeznie nem kellett, tekintve, hogy a jelzálogjoggal biztosított követelés csökkenése az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés nélkül is kihat a jelzálogjogra. A bíróság ezért az ítéletben kizárólag a követelések létrejötte időpontjának, valamint annak az összegnek a megállapítására szorítkozott, amelynek biztosítására a jelzálogjog szolgált. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetnek megfelelően a jelzálogjog törlésének elrendelését kérte. Hivatkozott arra, hogy az 1991. december 4. napján megkötött jelzálogszerződés az ugyanekkor kötött bankgarancia-szerződés biztosítására szolgált. A hitel folyósítása meghiúsult, ezért a bankgarancia-szerződés megszűnt. A kölcsönszerződés meghiúsulásával a jelzálogjog mint szerződést biztosító mellékkötelezettség szintén megszűnt. Ebben az esetben viszont az elsőfokú bíróságnak a jelzálogjog törlését el kellett volna rendelnie. Az 1992. június 30-ai és augusztus 4-ei kölcsönszerződések biztosítására a feleknek új zálogszerződést kellett volna kötniük. Ilyen új zálogszerződéseket a felek nem kötöttek, és keretbiztosítéki jelzálogjogot sem alapítottak. A bírói ítélet tartalma szerint - a zálogszerződés létrejöttéhez a felperes jognyilatkozatát pótolta, ennek viszont nem álltak fenn sem a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésében, sem pedig a Ptk. 295. §-ában írt feltételei, ezért a felperes alappal kérte a perbeli két ingatlanára bejegyzett jelzálogjog törlésének elrendelését.