A Győri Törvényszék Mf.20099/2017/20. számú határozata kártérítés (VAGYONI és NEM VAGYONI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 26. §, 58. §, 59. §, 78. §, 97. §, 239. §, 253. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 28. §, 37. §, 38. §, 46. §, 57. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 155. §, 174. §, 177. §, 181. §, 183. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 90. §, 101. §, 108. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bertha Andrea, Mosonyi Eleonóra, Stániczné dr. Imre Csilla

Győri Törvényszék

2.Mf.20.099/2017/20. szám

A Győri Törvényszék dr. Kovács Imre ügyvéd (...ltal képviselt I.rendű felperes neve (...) felperesnek dr. Horváth Csaba ügyvéd (...) által képviselt alperes neve (...) III.r. alperes ellen vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt a ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatba tett perében ..., 2016. évi november hó 24. napján .... sorszám alatt meghozott ítélet ellen alperes részéről 100. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, a keresetet elutasítja.

A le nem rótt 604.000 (hatszáznégyezer) forint kereseti és 805.300 (nyolcszázötezer-háromszáz) forint fellebbezési illetéket, valamint 455.882 (négyszázötvenötezer-nyolcszáz-nyolcvankettő) forint elsőfokú eljárásban előlegezett költséget és 27.432 (huszonhétezer-négyszázharminckettő) forint másodfokú eljárásban előlegezett költséget az állam viseli.

Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg III.r. alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott ítéletével megállapította, hogy III.r. alperes mögöttes felelőssége alapján felperes 2007. május 7. napján bekövetkezett balesetéből eredő kárért felel. A kármegosztás arányát 70-30%-ban állapította meg III.r. alperesre terhesebben. Kötelezte III.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 46.160.519 Ft-ot és ezen összegből 42.913.726 Ft után 2012, június 5. napjától, 56.910 Ft után 2007. október 29. napjától, 63.000 Ft után 2008. február 10. napjától, 21.000 Ft után 2007. június 1. napjától, 31.500 Ft után 2007. augusztus 15. napjától, 56.113 Ft után 2007. május 19. napjától, 9.800 Ft után 2007. május 8. napjától, 7.000 Ft után 2007. május 8. napjától, 1.470 Ft után 2007. május 8. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatot. Kötelezte továbbá III.r. alperest 2016. november 1. napjától felperesnek havi bruttó 385.325 Ft járadék megfizetésére, valamint 635.000 Ft perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és rendelkezett az állam által előlegezett költségek és a feljegyzett illeték megfizetéséről.

Az indokolás szerint felperes módosított, pontosított keresetében a munkaviszonyával összefüggésben, 2007. május 7. napján az ausztriai AAA település cementüzeme területén elszenvedett balesetéből eredő vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítését igényelte.

Az elsőfokú bíróság nagyobb részben megalapozottnak ítélte a keresetet, jogi indokai közt rögzítette: III.r. alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy felperes kárigényét vele szemben nem érvényesítheti, felperes perbeli igénye I.r. alperessel fennállt munkaviszonyával összefüggésben elszenvedett munkabalesetből származik, ezen igényét munkáltatójával szemben érvényesíthetné. Tekintettel azonban arra, hogy munkáltatója időközben megszűnt, az igényt - a mögöttes felelősség szabályai szerint - III.r. alperes beltaggal szemben érvényesítheti (Gt. 90. § (1) bekezdése és 101. § (1) bekezdése).

Utalt arra, az egészségbiztosítási pénztár közigazgatási eljárásban (a felelősség kérdésében) tett - III.r. alperes által hivatkozott - megállapításai a bíróságot nem kötik. Az alkalmazandó jogra a becsatolt munkaszerződés szerinti jogviszonyra figyelemmel az akkor hatályban lévő 1992. évi XXII. tv. "Mt" szabályait kell alkalmazni.

A jogalapot az Mt. 174. § (1) és (4) bekezdése adja, mely szerint a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel.

A másodfokú bíróság megismételt eljárásra vonatkozó előírása szerint beszerzésre kerültek az osztrák hatóság balesettel összefüggésben lefolytatott eljárásának iratai, továbbá a munkavédelemmel kapcsolatos osztrák jogi szabályozást is az eljárás anyagává tette a bíróság. A perbeli munka, magasban végzett hegesztés tekintetében a munkavállalók védelméről szóló osztrák törvény (AschG), az építőipari munkások védelméről szóló osztrák rendelet (BauV) és a munkaeszközökről szóló osztrák rendelet (AM-VO) irányadó rendelkezéseit is figyelembe véve, munkavédelmi szakértői véleményt szerzett be a bíróság és tanúkat hallgatott meg.

A peradatok alátámasztották, hogy a munkáltató nem készített kockázatelemzést, nem biztosította a biztonságos munkavégzés feltételeit, a munkavállaló hatékony felügyeletét, igazolható módon nem volt munkavédelmi oktatás sem. Ezen munkavédelmi szabályszegések okozati összefüggésben álltak a perbeli balesettel.

Tanú-1 és Tanú-2 közokiratba rögzített nyilatkozata szerint felperest nem munkaerő kölcsönzés keretében foglalkoztatták, ezt felperes személyes nyilatkozata és a perben meghallgatott Tanú-3, Tanú-4 és Tanú-5 tanúvallomása is alátámasztotta.

III.r. alperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy Ausztriában nem indult büntetőeljárás a perbeli baleset miatt, mivel a büntetőjogi felelősség megállapításának hiánya nem akadálya a munkajogi kártérítési felelősség megállapításának figyelemmel arra, hogy más jogszabályi rendelkezéseken alapuló felelősségi alakzatokról van szó.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság III.r. alperes kártérítési felelősségét mögöttes felelőssége alapján állapította meg felperes perbeli balesetéből eredő kárai tekintetében.

A kármegosztás körében az MK 31. állásfoglalásban írtakat figyelembe véve kifejtette, a munkáltató nem biztosította a biztonságos munkavégzés feltételeit. Felperes azért vállalta a veszélyes munkavégzésben való részvételt, hogy a belföldihez képest magasabb jövedelmet biztosító külföldi munkavégzés lehetőségét ne veszítse el az utasítás megtagadása miatt, a munka veszélyessége ellenére alappal bízhatott abban, hogy a létrát Tanú-6 tartja amíg ő azon állva hegeszt, a munkát sérülés nélkül így el tudja végezni. Ugyanakkor a figyelembe vette a bíróság azt is, hogy felperes tisztában volt azzal, hogy a munkavégzés megválasztott módja (rögzítés, támasztás nélkül) veszélyes.

Az összegszerűség tekintetében az Mt. 177. § (1) bekezdése, Mt. 181. § (1) bekezdése, Mt. 183. § (1) és (2) bekezdése, illetve az AVRAG 7b. § (1) bekezdés 1. pontjára - mely szerint a határokon átnyúló kiküldetésben dolgozó munkavállalók a kiküldetés időtartama alatt legalább arra a kollektív szerződés szerinti díjazásra jogosultak, ami az adott munkavégzési helyen dolgozó, hasonló munkavállalóknak jár - utalva rögzítette, a hasonló munkák Ausztriában a vas- és fémfeldolgozó ipari dolgozók kollektív szerződésének hatálya alá tartoznak. 2007-ben a szakmunkás órabér 9,57 euró volt, erre tekintettel megalapozottnak ítélte felperes havi bruttó átlagkereset összegére vonatkozó számítását (9,5 euró × 50 óra × 4 hét = 1.900 euró × 270 Ft = 513.000 Ft).