A Fővárosi Törvényszék Pf.640322/2018/8. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 22. §, 23. §, 77. §, 81. §, 231. §, 235. §, 252. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 1993. évi III. törvény (Szoc. tv.) 67. §, 68. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, 6:48. §, 6:518. §, 6:519. §, 6:520. §, 6:521. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 15. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. §] Bírók: Béres Balázs, Fodor Judit, Szabó Gábor

Kapcsolódó határozatok:

Budai Központi Kerületi Bíróság P.20807/2017/40., *Fővárosi Törvényszék Pf.640322/2018/8.*, Kúria Pfv.21414/2019/4. (BH 2021.3.74)

***********

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

41.Pf..../2018/8.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a képviselő 2 (fél címe1 szám, ügyintéző: dr. Mizik Andrea ügyvéd) által képviselt

I.rendű felperes neve (felperesek címe) I. rendű

II.rendű felperes neve (felperesek címe) II. rendű felpereseknek

másodfokú eljárásban

a Dr. képviselő 1 (fél címe2. szám, ügyintéző: dr. Mester Csaba ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe szám) alperes ellen

sérelemdíj és kártérítés iránt a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatba tett perében - mely perbe a képviselő2 jogi előadó (fél címe3. szám) által képviselt beavatkozó neve és címe beavatkozó alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott - a 2018. évi november hó 21. napján 10.P..../2017/40. szám alatt hozott ítélet ellen alperes által 41., Pf./6., alperesi beavatkozó által 42., és felperesek által 43. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja.

A perköltség vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperesi beavatkozót megillető perköltség összegét 75.000 (hetvenötezer) forintra leszállítja, a felpereseket kereseti illeték fizetésére kötelező rendelkezést mellőzi, az alperesi kereseti illetéktérítés mértékét 494.900 (négyszázkilencvennégyezer-kilencszáz) forintra felemeli.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek egyetemlegesen 15 napon belül 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint fellebbezési költséget. Ezt meghaladóan a felek és az alperesi beavatkozó fellebbezési költségeiket maguk viselik.

Alperes 640.000 (hatszáznegyvenezer) forint, míg az alperesi beavatkozó 240.000 (kétszáznegyvenezer) forint fellebbezési illetéket köteles megfizetni az államnak - külön felhívásra.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperesek mint néhai I.rendű felperes fia és unokája, közeli hozzátartozójuknak az alperesi intézményben 2016. március 23-án bekövetkezett balesetéből és ennek folytán 2016. április 2-án bekövetkezett halálából eredő sérelemdíj és kártérítés iránti igényüket érvényesítették az alperessel szemben. Keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest az I. rendű felperes részére 4.000.000 forint sérelemdíj, valamint ezen összeg után 2016. április 2. napjától a Ptk. 6:48. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére, és 59.100 forint vagyoni kár, valamint ezen összeg után 2016. szeptember 1-jétől a kifizetés napjáig járó fenti mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest a II. rendű felperes részére 4.000.000 forint sérelemdíj, valamint ezen összeg után 2016. április 2. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamat, valamint 189.000 forint vagyoni kár és ezen összeg után 2016. szeptember hó 1. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamat, és perköltség megfizetésére. Perköltség igényüket a csatolt ügyvédi megbízási szerződés alapján a megítélt pertárgyérték 20%-a+ áfa összegben kérték megállapítani a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdése alapján.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 15 napon belül 2.559.100 forintot, valamint 2.500.000 után 2016. április hó 2. napjától, míg 59.100 forint után 2016. szeptember hó 1. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II. rendű felperesnek 15 napon belül 2.689.000 forintot, valamint 2.500.000 után 2016. április 2. napjától, míg 189.000 forint után 2016. szeptember 1. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 napon belül egyetemlegesen 1.180.951 forint perköltséget. Kötelezte a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesi beavatkozó részére 152.066 forint perköltséget. Fentieket meghaladóan a keresetet elutasította. A felperesi illetéktérítés mértékét 178.159 forintban, míg alperesét 316.727 forintban határozta meg. Megállapította, hogy a 190.281 forint szakértői díjból 68.501 forintot az állam visel, míg 121.780 forint költség megfizetésére az alperest kötelezte. Megállapította, hogy 59.100 forint és 189.000 forint vagyoni kár erejéig az ítélet előzetesen végrehajtható.

A tényállást a felek nyilatkozatai, a felperesek személyes előadása, a tanúk vallomása, a beszerzett és becsatolt iratok, valamint a beszerzett igazságügyi elmeorvos és pszichológus szakértői vélemény alapján állapította meg.

Felhívta a 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (1), (2) és (3) bekezdésében foglaltakat, rögzítette a felperesek személyes előadásának, tanú1 és tanú2 tanúvallomásának lényegi elemeit, és utalt a felperesek által becsatolt rendőrségi iratokban foglaltakra.

A bizonyítékokat a maguk összességében értékelve arra a megállapításra jutott, hogy az alperesi intézmény jogsértést követett el, hiszen a súlyosan demens részlegen, ahol tudták, hogy a betegek elkóborolnak, egy olyan szobát nem zártak kulcsra, ahol az ablak nyitható volt, az ablakot be sem reteszelték, a szobába bárki bármikor bemehetett, az ablakot bárki bármikor kinyithatta, onnan a demens betegek ki tudtak mászni, kiugrani, vagy kiesni, ahogyan az a perbéli esetben is történt.

Úgy foglalt állást, hogy a néhai ablakból való kiesése az alperes felelőssége, mert annak ellenére, hogy tudta, hogy a néhai demens, illetve valamennyi ott tartózkodó beteg súlyos demenciában szenved, nem biztosított olyan biztonságos körülményeket az intézetben, amely megakadályozta volna a balesetet.

Rámutatott arra, hogy a jogsértés abban áll, miszerint bekövetkezett a néhai balesete és ezzel kapcsolatosan a halála, mely jogsérelem az Alaptörvénybe ütközik, sértette a néhai emberi élethez, egészséghez, az egészséges családban való éléshez fűződő jogát, valamint a felperesek egészséges családban éléshez fűződő jogát, amely a felperesek sérelemdíj iránti igényét megalapozottá teszi.

Ezt követően azt vizsgálta, hogy az alperes kimentette-e a kártérítési felelősség alól magát. Ennek kapcsán azt tette vizsgálat tárgyává, hogy az alperes magatartása felróható volt-e. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen arra a meggyőződésre jutott, hogy az alperes magatartása felróható volt, vagyis nem úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható. Nem tett meg minden szükséges intézkedést azért, hogy a néhait ne érje baleset, nem zárta be a 102-es szoba ajtaját, valamint ablakát annak ellenére, hogy az alperesi intézmény tudomással bírt arról, hogy problémák vannak ezzel a szobával. Fentieken túl, amennyiben az alperes úgy ítélte meg, hogy a néhait nem tudják ebben az intézetben ellátni, mert olyan súlyos pszichiátriai betegségben szenved, úgy jogosultak lettek volna megtagadni a felvételét, illetőleg amennyiben fel is vették, rögvest intézkedniük kellett volna a néhai más intézetbe történő áthelyezéséről, azonban ezt sem tették meg. Így tehát, amennyiben befogadták a néhait, és nem is kívánták őt áthelyezni más intézménybe, gondoskodniuk kellett volna a biztonságos ellátásáról. Erre tekintettel azt állapította meg, hogy az alperes a felelősség alól kimenteni magát nem tudta.