BH 2011.2.42 Megbízotti minőségben való károkozásnak minősül, ha a lakás-takarékpénztár ügynöke - az ügyfelet megbízotti jogkörének terjedelméről megtévesztve - olyan pénzügyi szolgáltatásra vesz át pénzt az ügyféltől, amely szolgáltatás nem tartozik a pénzügyi intézmény tevékenységi körébe. Ebben a minőségben való károkozásért a lakás-takarékpénztár felelős [1996. évi CXIII. tv. 5. § (4) bek., Ptk. 350. § (2) bek.].

Az irányadó tényállás szerint 2007. október 19-én az I. r. alperes fióktelepének hivatalos helyiségében a felperesek - J. Z.-néval előre egyeztetett időpontban - megjelentek, majd külön-külön kitöltötték az alperessel megkötendő lakás-előtakarékossági szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatnak minősülő, az alperes által rendszeresített nyomtatványt. A nyomtatvány kitöltésére J. Z.-né közreműködése mellett került sor, aki egyéni vállalkozóként tartós megbízási jogviszony alapján, az alperes üzleti igazgatói besorolású ügynökeként végezte lakás-előtakarékos­sági szerződések közvetítését. Mindkét felperes ajánlata 6 250 000 Ft-ban jelölte meg a szerződéses összeget, a vállalt rendszeres megtakarítás pedig 20 000 Ft volt, melyet inkasszó útján kívántak megfizetni. A kitöltött nyomtatványokat tanácsadói minőségben, aláírással látta el J. Z.-né is, aki aláírásával azt is elismerte, hogy 62 500-62 500 Ft számlanyitási díjat átvett a felperesektől. Mivel J. Z.-né úgy tájékoztatta a felpereseket, hogy hamarabb fognak hitelhez jutni abban az esetben, ha a 6 250 000 Ft 10%-át is egyösszegben befizetik, 2007. október 19-én mindkét felperes átadott J. Z.-nénak 625 000-625 000 Ft előtörlesztési díjat, mely összegek ilyen címen való befizetését nevezett az egyidejűleg kitöltött bevételi pénztárbizonylattal igazolta. A pénztárbizonylaton elhelyezte annak a két bélyegzőnek a lenyomatát, melyet az alperes bocsátott rendelkezésre. Az egyik szerint J. Z.-né hitel-betét ügylet ügyintézésével és közvetítésével foglalkozik, a másik bélyegző szerint pedig az F. személyi bankára. Az alperes 2007. november 5-én a felperesek szerződéskötési ajánlatát visszaigazolta és ezzel a lakás-előtakarékossági szerződés a peres felek között létrejött. Miután az alperes visszaigazolása csak a számlanyitási díj megfizetésére utalt, de nem tett említést a 625 000 - 625 000 Ft előtörlesztési díj megfizetéséről, a felperesek az alperes vezérigazgatójához fordultak és annak válaszleveléből szereztek tudomást arról, hogy J. Z.-né hatáskörét túllépve járt el, ezért a vele kötött megbízási szerződést azonnali hatállyal megszüntették, és csalás miatt feljelentették.

A felperesek keresetükben azt kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest a felperesek javára külön-külön 625 000-625 000 Ft tőke és ennek 2007. október 15-től járó kamatai megfizetésére a Ptk. 348. §, 350. § (1) és (2) bekezdése, valamint a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Ltp. tv.) 5. § (4) bekezdése alapján.

Az alperes elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a felperesek és az alperes közötti kármegosztás alkalmazása mellett a kereset részbeni elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresettel egyezően marasztalta az alperest az I. r. és II. r. felperesek javára.

Tényként állapította meg a peres felek, valamint J. Z.-né egyező nyilatkozata alapján, hogy a felperesektől előtörlesztés címén átvett összesen 1 250 000 Ft nem került az alpereshez, illetve azt nem kapták vissza a felperesek sem. Rámutatott arra, hogy J. Z.-né tartós megbízási jogviszonyban állt az alperessel, mint megbízóval, és az általa okozott kárért az alperes a Ptk. 350. § (2) bekezdése értelmében még akkor is kártérítési felelősséggel tartozik, ha a megbízás keretein túllépve, esetleg még bűncselekményt is elkövetve okozott kárt. Álláspontja szerint a Ptk. 350. § (2) bekezdésének és az Ltp. tv. 5. § (4) bekezdésének alkalmazását az is megalapozta, hogy a károkozást az alperes és J. Z.-né közötti megbízási jogviszony fennállása tette lehetővé, e jogviszony alapján kelthette a károkozó azt a látszatot, hogy az alperes nevében és egyetértésével jár el, üzleti igazgatói pozíciója pedig kifejezetten erősítette a felperesek bizalmát.

Az elsőfokú bíróság szerint a felperesek nem hatottak közre a károkozásban, mert a körülményekből következően alappal gondolhatták, hogy a 625 000-625 000 Ft kifizetése az alperes tudtával és beleegyezésével történik. Nem kellett, hogy felmerüljön bennük a kár bekövetkeztének a lehetősége. Az általános szerződési feltételek is tartalmazták, hogy egyszeri betét befizetésére lehetőség van, joggal feltételezhették, hogy ehhez szerződésmódosításra nincs szükség, mert a befizetésről majd igazolást kapnak.

Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság helyes indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú ítéletet. Hangsúlyozta, hogy azért is helytállóan mellőzte az elsőfokú bíróság a kármegosztás alkalmazását, mert a felperesek egy létező szerződéses konstrukcióval kapcsolatban annak keretében, az alperes működésére nyitva álló helyiségben, és az alperesnél vezető pozíciót ellátó személy tájékoztatása alapján döntöttek a befizetésről, amikor pedig értesültek arról, hogy a 625 000-625 000 Ft könyvelésére nem került sor, haladéktalanul jelezték problémájukat az alperesnek.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset teljes terjedelmű elutasítását, másodlagosan az alperest terhelő marasztalási összeg mérséklését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Ltp. tv. 5. § (4) bekezdésébe, a Ptk. 348. § (1) bekezdésébe, 350. § (1) és (2) bekezdésébe, valamint a Pp. 3. § (3) bekezdésébe, 163. §-ába, 199. §-ába és 206. §-ába ütközik. A másodlagos felülvizsgálati kérelem tekintetében hivatkozott még a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdésének, valamint 340. § (1) bekezdésének megsértésére is. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta:

J. Z.-né egy nem létező előtörlesztési konstrukció alapján vett át 625 000-625 000 Ft-ot a felperesektől anélkül, hogy ilyen tartalmú megbízást kapott volna, kaphatott volna az alperestől. A pénztárbizonylatokat J. Z.-né vásárolta és azokon az alperes bélyegző lenyomata nem található. J. Z.-né tehát nem megbízotti minőségben okozott kárt, hanem a felperesekkel általa kialakított és a bíróságok által fel nem tárt jogviszony alapján.

Az eljárt bíróságok elmulasztották a tényállás teljes körű feltárását. Nem derült ki, hogy a felperesek milyen jogviszonyt létesítettek J. Z.-néval és ennek a jogviszonynak mik voltak az elemei, feltételei.