62017CJ0635[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2019. március 13. E. kontra Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie. A Rechtbank Den Haag zittingsplaats Haarlem (Hollandia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - Bevándorlási politika - Családegyesítési jog - 2003/86/EK irányelv - Az irányelv hatálya alól történő kizárások - A 3. cikk (2) bekezdésének c) pontja - Kiegészítő védelmi jogállással rendelkező személyek kizárása - A családegyesítéshez való jog említett személyekre való kiterjesztése a nemzeti jog által - A Bíróság hatásköre - A 11. cikk (2) bekezdése - Családi kapcsolatot igazoló hivatalos okmányok hiánya - Nem kellően hihetőnek minősített magyarázatok - A tagállami hatóságok kötelezettségei további lépések megtételére - Korlátok. C-635/17. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2019. március 13. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - Bevándorlási politika - Családegyesítési jog - 2003/86/EK irányelv - Az irányelv hatálya alól történő kizárások - A 3. cikk (2) bekezdésének c) pontja - Kiegészítő védelmi jogállással rendelkező személyek kizárása - A családegyesítéshez való jog említett személyekre való kiterjesztése a nemzeti jog által - A Bíróság hatásköre - A 11. cikk (2) bekezdése - Családi kapcsolatot igazoló hivatalos okmányok hiánya - Nem kellően hihetőnek minősített magyarázatok - A tagállami hatóságok kötelezettségei további lépések megtételére - Korlátok"

A C-635/17. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a rechtbank Den Haag zittingsplaats Haarlem (a Haarlemben eljáró hágai bíróság, Hollandia) a Bírósághoz 2017. november 14-én érkezett, ugyanazon a napon hozott határozatával terjesztett elő az

E.

és

a Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök (előadó), T. von Danwitz, M. Berger, C. Vajda és P. G. Xuereb bírák,

főtanácsnok: N. Wahl,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. október 17-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- E. képviseletében M. L. van Riel és C. J. Ullersma advocaten,

- a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és C. S. Schillemans, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében G. Wils és C. Cattabriga, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2018. november 29-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 24. o.) 3. cikke (2) bekezdése c) pontjának és 11. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az E., eritreai állampolgárágú, Szudánban lakóhellyel rendelkező kiskorú személy és a Staatssecretaris van Veilligheid en Justitie (bel- és igazságügyi államtitkár, Hollandia) (a továbbiakban: államtitkár) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya az, hogy az utóbbi elutasította az eritreai állampolgárságú és Hollandiában kiegészítő védelmet élvező A. által, aki állítása szerint E. nagynénje és gyámja, E. javára benyújtott családegyesítés iránti kérelmet.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2003/86 irányelv

3 A 2003/86 irányelv (8) preambulumbekezdése értelmében:

"Különös figyelmet kell fordítani a menekültek helyzetére, a tekintetben, hogy milyen okok miatt kellett országukat elhagyniuk, és milyen okok akadályozták meg azt, hogy ott rendes családi életet éljenek. Ezért előnyösebb feltételeket kell megállapítani családegyesítési joguk gyakorlására."

4 Ezen irányelv I. fejezetében foglalt 2. cikke, amelynek címe "Általános rendelkezések", az alábbiakat írja elő: "Ezen irányelv alkalmazásában: [...]"

a) »harmadik ország állampolgára«: az a személy, aki a Szerződés 17. cikke (1) bekezdésének értelmében nem az Unió polgára;

b) »menekült«: egy harmadik ország olyan állampolgára vagy egy olyan hontalan személy, aki - a New Yorkban 1967. január 31-én aláírt jegyzőkönyvvel módosított, a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-i genfi egyezmény értelmében - menekültstátusszal rendelkezik;

c) »családegyesítő«: egy harmadik országnak egy tagállamban jogszerűen tartózkodó állampolgára, és aki vagy akinek családtagjai az együttélés érdekében családegyesítésért folyamodnak;

d) »családegyesítés«: egy harmadik ország - egy tagállamban jogszerűen tartózkodó - állampolgára családtagjainak a tagállamba történő beutazása és ott tartózkodása a családi egység megőrzése érdekében, függetlenül attól, hogy a családi kapcsolat a családegyesítő beutazása előtt vagy azt követően jött létre.

e) »tartózkodási engedély«: az alábbiak kivételével a tagállam hatóságai által kiadott bármely engedély, amely lehetővé teszi, hogy egy harmadik ország állampolgára jogszerűen tartózkodjon a területén [...];

5 Az említett irányelvnek ugyancsak az I. fejezetében foglalt 3. cikke így szól: "(1) Ezt az irányelvet kell alkalmazni, ha a családegyesítő a tagállam által megadott, egy évig vagy annál hosszabb ideig érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, és megalapozott kilátásai vannak a letelepedési jogosultság megszerzésére, ha családtagjai harmadik országok bármilyen jogállású állampolgárai. (2) Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni, ha a családegyesítő: [...] [...] (5) Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy előnyösebb rendelkezéseket fogadjanak el vagy tartsanak fenn."

c) számára a tagállamban való tartózkodást - a tagállamok nemzetközi kötelezettségeivel, nemzeti jogszabályaival vagy gyakorlatával összhangban - helyettesítő védelem alapján engedélyezték, vagy ezen az alapon való tartózkodás engedélyezéséért folyamodik, és a státusáról szóló határozatra vár.

6 A 2003/86 irányelv II. fejezetében található "Családtagok" című 4. cikk (1) bekezdése előírja: "A tagállamok - ezen irányelv alapján és a IV. fejezetben, valamint a 16. cikkben megállapított feltételeknek való megfelelésre is figyelemmel - a következő családtagok beutazását és tartózkodását engedélyezik: [...] [...] Az e cikkben említett kiskorú gyermekek életkora nem haladhatja meg az érintett tagállam joga által megállapított nagykorúsági életkort, és nem lehetnek házasok. [...]"

c) a családegyesítő kiskorú gyermekei, beleértve örökbe fogadott gyermekeit is, ha a családegyesítő szülői felügyeleti joggal rendelkezik, és a kiskorú gyermekek az ő eltartottjai. [...];

7 Az ezen irányelv III. fejezetében foglalt, "A kérelem benyújtása és elbírálása" című 5. cikk értelmében:

"(1) A tagállamok határozzák meg, hogy a családegyesítési jog gyakorlása érdekében a beutazásra és a tartózkodásra irányuló kérelmet az érintett tagállam illetékes hatóságaihoz a családegyesítő vagy a családtag, illetve a családtagok nyújtsák-e be.

(2) A kérelemhez csatolják a családi kapcsolat [helyesen: kapcsolatot] és a 4. és 6. cikkben, és - adott esetben - a 7. és 8. cikkben megállapított feltételeknek való megfelelést igazoló okmányokat, valamint a családtag/családtagok úti okmányainak hitelesített másolatait.

Adott esetben - a családi kapcsolat fennállását igazoló bizonyíték megszerzése érdekében -, a tagállamok meghallgathatják a családegyesítőt és családtagjait, és egyéb, szükségesnek tekintett vizsgálatokat is végezhetnek.

[...]

(4) A tagállam illetékes hatóságai a kérelmet benyújtó személyt a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a kérelem benyújtásának időpontjától számított kilenc hónap elteltével írásban értesítik a határozatról.

A kérelem elbírálásának bonyolultsága miatti kivételes körülmények között az első albekezdésben említett határidő meghosszabbítható.

A kérelmet elutasító határozatot indokolni kell. Az érintett tagállam nemzeti jogszabályai határozzák meg, hogy milyen következmények fűződnek ahhoz, ha az első albekezdésben előírt időtartam végéig nem hoznak határozatot.

(5) A kérelem elbírálása során a tagállamok megfelelő figyelmet fordítanak a kiskorú gyermekek érdekeire [helyesen: a kiskorú gyermek mindenek felett álló érdekeire]."

8 Az említett irányelvnek "A menekültek családegyesítése" című V. fejezetében foglalt 10. cikk (2) bekezdésében ez áll:

"A tagállamok engedélyezhetik a 4. cikkben nem említett egyéb családtagok családegyesítését, ha azok a menekült eltartottjai."

9 A 2003/86 irányelv ugyanezen V. fejezetében foglalt 11. cikk pontosítja:

"(1) A kérelem benyújtására és elbírálására az 5. cikket kell alkalmazni, e cikk (2) bekezdésére is figyelemmel.

(2) Amennyiben a menekült nem tud a családi kapcsolatot igazoló hivatalos okmányokat szolgáltatni, a tagállamok az ilyen kapcsolat fennállásáról más, a nemzeti joggal összhangban értékelendő bizonyítékokat vesznek figyelembe. A kérelmet elutasító határozat nem alapozható egyedül az igazoló okmányok hiányának tényére."

10 Ezen irányelvnek "[s]zankciókra és jogorvoslatokra" vonatkozó VII. fejezete tartalmazza ezen irányelv 16-18. cikkét.

11 Az említett irányelv 16. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "A tagállamok akkor is elutasíthatják a családegyesítési célú beutazási és tartózkodási kérelmet, vagy visszavonhatják a családtag tartózkodási engedélyét, illetve elutasíthatják annak megújítását, ha bebizonyosodik, hogy: [...]"

1. a) hamis vagy megtévesztő információt adtak, hamis vagy hamisított dokumentumokat használtak, más csalást követtek el, illetve más jogellenes eszközt alkalmaztak.

12 Ugyanezen irányelv 17. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamok megfelelően figyelembe veszik az érintett személy családi kapcsolatainak jellegét és szilárdságát, a tagállamban való tartózkodásának időtartamát és a származási országával való családi, kulturális és társadalmi kapcsolatai fennállását, amennyiben egy kérelmet elutasítanak, tartózkodási engedélyt visszavonnak, vagy annak megújítását megtagadják, vagy amennyiben úgy határoznak, hogy a családegyesítő vagy családtagjai kiutasítását rendelik el."

A 2003/86/EK irányelv alkalmazásáról szóló iránymutatás

13 A Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a 2003/86 irányelv alkalmazásához nyújtott iránymutatásról szóló 2014. április 3-i bizottsági közlemény (COM(2014) 210 final, a továbbiakban: iránymutatás) tartalmazza az alábbi passzusokat:

"[...]

3. A kérelem benyújtása és elbírálása

[...]

3.2. Csatolt bizonyítékok

Az 5. cikk (2) bekezdése értelmében a családegyesítési kérelemhez csatolni kell a következőket:

a) a családi kapcsolat fennállását igazoló okmányok;

[...]

A tagállamok bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak eldöntésekor, hogy indokolt és szükséges-e a családi kapcsolat fennállását igazoló bizonyítékok ellenőrzése interjú vagy egyéb vizsgálat útján (a DNS-vizsgálatot is ideértve). Az indokoltságra és szükségességre vonatkozó feltételekből következik, hogy e vizsgálatok nem megengedettek, ha a családi kapcsolat fennállása más megfelelő, kevésbé korlátozó módon is bizonyítható. Eseti alapon kell értékelni minden egyes kérelmet, az azokhoz csatolt okmányokat, valamint az interjúk és egyéb vizsgálatok indokolt és szükséges voltát.

[...]

6. Családegyesítés nemzetközi védelmet élvezők esetében

6.1. Menekültek

[...]

A Bizottság hangsúlyozza, hogy az V. fejezet rendelkezéseit az 5. cikk (5) bekezdésében és a 17. cikkben lefektetett elvek fényében kell értelmezni. Ezért a menekültek családegyesítés iránti kérelmeinek elbírálásakor a tagállamoknak minden esetben kiegyensúlyozottan és észszerűen kell figyelembe venniük az összes érdeket, megfelelő figyelmet fordítva a kiskorú gyermekek érdekeire. [...] Önmagában egyetlen tényező sem vezethet automatikus döntéshez; mindegyik csak egy-egy releváns tényezőként vehető figyelembe. [...]

[...]

6.1.2. Az igazoló hivatalos okmányok hiánya

A 11. cikk kimondja, hogy a kérelem benyújtására és elbírálására az 5. cikket kell alkalmazni, figyelemmel a 11. cikk (2) bekezdése szerinti, az igazoló hivatalos okmányokra vonatkozó eltérésre. Ezért - összhangban az 5. cikk (2) bekezdésével - a tagállamok a családi kapcsolat fennállásának megállapításakor figyelembe vehetik az igazoló okmányokat, továbbá meghallgatást és más vizsgálatot is végezhetnek, amennyiben ez szükséges és indokolt.

Ugyanakkor azon menekültek és családtagjaik számára, akiknek el kellett menekülniük a származási országukból, gyakran lehetetlen vagy veszélyes hivatalos iratokat beszerezniük, vagy kapcsolatba lépniük származási országuk diplomáciai vagy konzuli hatóságaival.

A 11. cikk (2) bekezdése egyértelműen - mérlegelési jogkör biztosítása nélkül - kimondja, hogy a hivatalos iratok hiánya önmagában nem lehet a kérelem elutasításának oka, és kötelezi a tagállamokat arra, hogy ilyen esetekben az ilyen kapcsolat fennállása tekintetében »más bizonyítékokat vegyenek figyelembe«. Mivel az ilyen »más bizonyítékokat« a nemzeti joggal összhangban kell értékelni, a tagállamok rendelkeznek bizonyos mérlegelési jogkörrel, azonban egyértelmű szabályozást kell elfogadniuk az ilyen bizonyítási követelmények tekintetében. A családi kapcsolat fennállására vonatkozó »más bizonyítékokra« példa lehet a kérelmező írásbeli vagy szóbeli nyilatkozata, a családtagok meghallgatása, vagy a külföldi helyzettel kapcsolatos vizsgálatok. Az ilyen nyilatkozatok megerősíthetők például olyan kiegészítő bizonyítékokkal, mint iratok, audiovizuális anyagok vagy tárgyi beadványok (pl. oklevelek, átutalások bizonylatai...), vagy konkrét tények ismerete.

A 17. cikk szerinti egyedi vizsgálat azzal jár, hogy a tagállamoknak a kérelmező által szolgáltatott bizonyítékok vizsgálatakor minden releváns tényezőt figyelembe kell venniük, ideértve az életkort, a nemi hovatartozást, az iskolai végzettséget, a hátteret és a társadalmi státuszt, valamint az egyedi kulturális vonatkozásokat. A Bizottság megítélése szerint amennyiben az egyéb bizonyítékok vizsgálata után is komoly kétségek maradnak, vagy amennyiben komoly jelek utalnak a csalási szándékra, végső esetben DNS-vizsgálatot lehet alkalmazni. [...] A Bizottság úgy véli, hogy az ilyen esetekben a tagállamoknak követniük kell az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által a DNS-vizsgálattal kapcsolatban megfogalmazott elveket. [...]

[...]"

A holland jog

14 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a 2003/86 irányelvet a holland jogrendbe a Vreemdelingenwet 2000 (a külföldiekről 2000. évi törvény), a Vreemdelingencirculaire 2000 (a külföldiekről szóló 2000. évi körlevél), valamint a Werkinstructie 2014/9 (2014/9. sz. alkalmazási utasítás) ültette át.

15 A kérdést előterjesztő bíróság, a rechtbank Den Haag zittingsplaats Haarlem (harleemben eljáró hágai bíróság) kifejti, hogy a Holland Királyság az ezen irányelv V. fejezetében foglalt, a menekültek családegyesítésére vonatkozó kedvezőbb rendelkezéseket is átültette, köztük az abban foglalt opcionális előírásokat is. A Holland Királyság ezenkívül úgy döntött, hogy a kiegészítő védelemre jogosultak tekintetében is alkalmazza az említett irányelvet, noha rájuk az irányelv 3. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján azt nem kell alkalmazni. A holland jogalkotó ekként ezen V. fejezetet e személyek helyzetére közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazandóvá tette.

16 A külföldiekről szóló 2000. évi körlevél és a 2014/9. sz. alkalmazási utasítás tárgya többek között a családegyesítő és azon, harmadik országbeli állampolgár közötti családi kapcsolat fennállását igazoló bizonyíték értékelése, akinek a javára a családegyesítés iránti kérelmet benyújtották. Ezekből az következik, hogy az államtitkár akkor ad helyt a kérelemnek, ha megállapítható, hogy a harmadik ország állampolgára ténylegesen a családegyesítő családjának részét képezi.

17 E tekintetben a családegyesítőnek a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint azt kell bizonyítania, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár valóban családja részét képezte a családegyesítő Hollandiába való érkezését megelőzően, és e tényleges családi kapcsolat nem szakadt meg. Noha a családegyesítőnek e bizonyítékot főszabály szerint okiratok révén kell benyújtania, ilyen okiratok hiányában lehetősége van arra, hogy kiegészítő információkkal vagy hihető, hitelt érdemlő és koherens magyarázattal szolgáljon arra vonatkozóan, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár valóban családjához tartozik. Közelebbről annak értékeléséhez, hogy egy árva gyermek valóban a családegyesítő családjához tartozik-e, tekintetbe kell venni különösen azt az okot, amely miatt ezt az árva gyermeket e családba fogadták.

18 Végül, amennyiben a tényleges családi kapcsolat fennállása hivatalos okiratok vagy DNS-teszt által nem megállapítható, a hatóságok meghallgatás keretében azonosításra alkalmas kérdéseket tehetnek fel. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy általában erre kerül sor, ha a családegyesítési eljárás során árva gyermekről van szó.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

19 A. és lánya 2015. március 11. óta jogszerűen tartózkodik Hollandiában mint a 2003/86 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti kiegészítő védelmet élvező személy. 2015. április 16-án A. családegyesítés iránti kérelmet nyújtott be E. javára az illetékes holland hatóságok előtt.

20 E kérelem alátámasztásául A. az Eritreai Felszabadítási Front 2015. április 6-i nyilatkozatát (a továbbiakban: az EFF nyilatkozata) nyújtotta be, amelyből kitűnt, hogy ő E. nagynénje és gyámja a biológiai szülőknek a gyermek ötéves korában bekövetkezett halála óta. A. azt állította továbbá, hogy Eritreából való menekülésük óta, amely 2013-ban történt, amikor E. tízéves volt, a gyermek vele lakott Szudánban, egészen A. Hollandiába való indulásáig. E. jelenleg még mindig Szudánban tartózkodik, és egy befogadó családnál helyezték el.

21 2016. május 12-i határozatában az államtitkár elutasította a családegyesítés iránti kérelmet.

22 Az államtitkár határozatát mindenekelőtt arra alapozta, hogy az E.-t A.-hoz fűző családi kapcsolat valós jellegének alátámasztásául semmilyen hivatalos okmányt nem nyújtottak be, mivel az egyetlen e célból benyújtott okiratot, azaz az EFF nyilatkozatát, nem engedélyezett módon állították ki. Az államtitkár ezt követően megállapította, hogy egyetlen hihető magyarázatot sem adtak elő arra nézve, hogy miért nem állt módjukban hivatalos igazoló okmányokat szolgáltatni, jóllehet Eritrea kiállít ilyen jellegű okiratokat, így halotti anyakönyvi kivonatot és gyámsági okiratot, személyazonosító igazolványt vagy iskolai és diákigazolványokat. Az államtitkár végül hozzátette, hogy a körülményekre tekintettel a családegyesítés iránti kérelem elutasítható, anélkül hogy meghallgatást kellene tartani E.-vel vagy A.-val családi kapcsolatuk valós voltának megállapítása céljából.

23 Az e határozat ellen előterjesztett panaszt a 2016. október 27-i megerősítő határozat elutasította.

24 Miután az alapügy tárgyát képező családegyesítés iránti kérelmet elutasító határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be a kérdést előterjesztő bíróság előtt, 2017. május 18-án tárgyalásra került sor. Ezt követően az ügyet bírói tanácsnak osztották ki, és második tárgyalást tartottak 2017. szeptember 13-án.

25 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy ezen utóbbi tárgyalás alkalmával az államtitkár elállt azon kifogásaitól, amelyek E. és A. személyazonosságára, valamint a két személy közötti biológiai kapcsolat fennállására vonatkoztak. Az államtitkár elállt továbbá attól, hogy az A. E. felett gyakorolt gyámságára vonatkozó hivatalos igazoló okmányok hiányára hivatkozzon, mivel az eritreai jogban az ilyen gyámság a törvény erejénél fogva jön létre. Ebből e bíróság szerint az következik, hogy az alapeljárásban továbbra is vitatott elemek már csak az E. biológiai szülei halotti anyakönyvi kivonatának hiányára és az e tekintetben A. által szolgáltatott magyarázatok hihető jellegére vonatkoznak.

26 A kérdést előterjesztő bíróságnak kételyei vannak a tekintetben, hogy milyen értelmezést kell adni a 2003/86 irányelv 11. cikke (2) bekezdésének, és felmerül benne különösen az, hogy az érintett tagállamnak "[családi] kapcsolat fennállásáról más, [...] bizonyítékokat [...] [kell-e] figyelembe ve[nnie]" olyan esetben, ha a menekült nem nyújt semmilyen hihető magyarázatot arra, hogy miért nem áll módjában hivatalos igazoló okmányokat szolgáltatni.

27 Ugyanezen bíróság kételyeket táplál mindazonáltal a 2012. október 18-iNolan ítélet (C-583/10, EU:C:2012:638, 53-56. pont) fényében a tekintetben, hogy a Bíróság rendelkezik-e hatáskörrel ilyen, az alapügyben felmerülő kérdés megválaszolására, és rámutat, hogy noha A. helyzete, amennyiben ő az egyedüli jogosultja a kiegészítő védelemnek, nem tartozik ezen irányelv rendelkezéseinek hatálya alá, e rendelkezéseket a holland jog ilyen helyzetben közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazandóvá tette.

28 E körülmények között a rechtbank Den Haag, zittingsplaats Middelburg (harleemben eljáró hágai bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A [2003/86] irányelv 3. cikke (2) bekezdésének c) pontjára és a 2012. október 18-iNolan ítéletre (C-583/10, EU:C:2012:638) tekintettel a Bíróság rendelkezik-e hatáskörrel arra, hogy ezen irányelv rendelkezéseinek értelmezése iránt a holland bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket megválaszolja olyan jogvitában, amely kiegészítő védelemben részesülő személy családtagjának tartózkodási jogára vonatkozik, ha ezt az irányelvet a kiegészítő védelemben részesülőkre közvetlenül és feltétlenül alkalmazandónak nyilvánították a holland jogban?

2) Úgy kell-e értelmezni a [2003/86] irányelv 11. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes egy menekült családegyesítésre irányuló kérelmének a kizárólag azon az alapon történő elutasítása, hogy a menekült nem csatolt a kérelméhez hivatalos okmányokat a családi kapcsolatokról,

vagy

úgy kell-e értelmezni a 2003/86/EK irányelv 11. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal csak akkor ellentétes egy menekült családegyesítésre irányuló kérelmének a kizárólag azon az alapon történő elutasítása, hogy a menekült nem csatolt hivatalos okmányokat a családi kapcsolatokról, ha a menekült hihető magyarázattal szolgált arra vonatkozóan, hogy ezeket az okmányokat miért nem nyújtotta be, illetve azt később miért nem tudja megtenni?"

A Bíróság előtti eljárás

29 A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság a jelen előzetes döntéshozatalra utalást a Bíróság eljárási szabályzatának 107. cikkében előírt sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban bírálja el.

30 2017. november 23-án a Bíróság első tanácsa a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozott, hogy e kérelemnek nem kell helyt adni.

31 Mindazonáltal a Bíróság elnöke 2017. november 27-i határozatával elrendelte, hogy a jelen ügyet soron kívüli bírálják el a Bíróság eljárási szabályzata 53. cikke (3) bekezdésének megfelelően.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

32 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján a Bíróság rendelkezik-e hatáskörrel a 2003/86 irányelv 11. cikke (2) bekezdésének értelmezésére az alapeljárásban szóban forgó helyzethez hasonló helyzetben, amikor a kérdést előterjesztő bíróságnak egy kiegészítő védelmi jogállással rendelkező személy családegyesítés iránti kérelméről kell határozatot hoznia, amennyiben a nemzeti jog e rendelkezést ilyen helyzetben közvetlenül és feltétlenül alkalmazandóvá tette.

33 A 2003/86 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének c) pontja kifejti többek között, hogy ezt az irányelvet nem kell alkalmazni, ha a családegyesítő olyan harmadik országbeli állampolgár, aki számára a tagállamban való tartózkodást - a tagállamok nemzetközi kötelezettségeivel, nemzeti jogszabályaival vagy gyakorlatával összhangban - kiegészítő védelem alapján engedélyezték.

34 A fentiekből következik, hogy a 2003/86 irányelvet akként kell értelmezni, hogy azt nem kell alkalmazni az A.-hoz hasonlóan kiegészítő védelmi jogállással rendelkező személynek a harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjaira (2018. november 7-iK és B ítélet, C-380/17, EU:C:2018:877, 33. pont).

35 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik mindazonáltal, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó, előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tekintetében olyan helyzetekben, amelyekben az alapeljárás tárgyát képező tények nem tartoznak közvetlenül ilyen jogi aktus hatálya alá, de e jog rendelkezéseit a nemzeti jog a tartalmukra való hivatkozással alkalmazandóvá teszi (2018. november 7-iK és B ítélet, C-380/17, EU:C:2018:877, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 Az ilyen helyzetben ugyanis létezik bizonyos uniós érdek, hogy a jövőbeli eltérő értelmezések megakadályozása érdekében egységesen értelmezzék az európai uniós jogból átvett rendelkezéseket (2018. november 7-iK és B ítélet, C-380/17, EU:C:2018:877, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 Így igazolt az, hogy a Bíróság uniós jogi rendelkezéseket értelmezzen olyan helyzetekben, amelyek nem tartoznak az uniós jog hatálya alá, ha e rendelkezéseket a nemzeti jog közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazhatóvá tette az ilyen helyzetekre, az ilyen helyzetek és az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetek azonos módon történő kezelésének biztosítása érdekében (2018. november 7-iK és B ítélet, C-380/17, EU:C:2018:877, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 A jelen ügyben az EUMSZ 267. cikkel létrehozott igazságügyi együttműködési rendszer keretében a nemzeti jog értelmezésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező kérdést előterjesztő bíróság (lásd analógia útján: 2018. november 7-iK és B ítélet, C-380/17, EU:C:2018:877, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), kifejtette, hogy a holland jogalkotó úgy döntött, hogy a kiegészítő védelmi jogállással rendelkező személyek számára kedvezőbb bánásmódot biztosít a 2003/86 irányelvben előírtaknál, az ezen irányelvben a menekültek vonatkozásában előírt szabályokat alkalmazva a tekintetükben. Ebből ez a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a holland jog értelmében az alapügyben köteles alkalmazni az említett irányelv 11. cikkének (2) bekezdését.

39 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a holland jog előírta ennek a rendelkezésnek az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló helyzetekre történő közvetlen és feltétlen alkalmazását, valamint hogy ily módon az Uniónak bizonyos érdeke fűződik ahhoz, hogy a Bíróság határozatot hozzon az előzetes döntéshozatal iránti kérelemről (lásd analógia útján: 2018. november 7-iK és B ítélet, C-380/17, EU:C:2018:877, 38. pont).

40 A Bíróság ugyanis már kimondta, hogy a jelen ítélet 37. pontjában említett feltétel teljesülése esetén hatásköre megállapítható a valamely uniós jogi aktus hatálya alól kifejezetten kizárt eset alá tartozó helyzetek tekintetében is (2018. november 7-iC és A ítélet, C-257/17, EU:C:2018:876, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41 Ebben a kontextusban a Bíróság hatásköre nem változhat észszerűen attól függően, hogy a releváns rendelkezés hatályát pozitív módon vagy bizonyos kizáró okok megállapítása révén jelölték ki, mivel e két jogalkotási technikát lehet egymástól függetlenül alkalmazni (2018. november 7-iC és A ítélet, C-257/17, EU:C:2018:876, 39. pont).

42 Ezen túlmenően, noha a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a Bíróság hatáskörével kapcsolatos kétségei a 2012. október 18-iNolan ítéletből (C-583/10, EU:C:2012:638) erednek, meg kell állapítani, hogy az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyet olyan sajátos körülmények jellemezték, amelyek az alapügyben nem állnak fenn (lásd analógia útján: 2018. november 7-iC és A ítélet, C-257/17, EU:C:2018:876, 41-43. pont).

43 A fentiek fényében az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a 2003/86 irányelv 11. cikke (2) bekezdésének értelmezésére az alapeljárásban szóban forgó helyzethez hasonló helyzetben, amikor a kérdést előterjesztő bíróságnak egy kiegészítő védelmi jogállással rendelkező személy családegyesítés iránti kérelméről kell határozatot hoznia, amennyiben a nemzeti jog e rendelkezést ilyen helyzetben közvetlenül és feltétlenül alkalmazandóvá tette.

A második kérdésről

44 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2003/86 irányelv 11. cikkének (2) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között, amikor egy kiegészítő védelmi jogállással rendelkező családegyesítő családegyesítés iránti kérelmet nyújtott be egy olyan kiskorú személy javára, akinek ő a nagynénje és állítólagos gyámja, és aki menekültként, családi kötelékek híján tartózkodik valamely harmadik országban, hogy e kérelmet elutasítsák kizárólag azon az alapon, hogy a családegyesítő nem szolgáltatott a kiskorú biológiai szüleinek halálát és ennélfogva a vele fennálló családi kapcsolat tényleges jellegét igazoló hivatalos okmányokat, és azt a magyarázatot, amelyet a családegyesítő annak alátámasztásául adott, hogy miért nem állt módjában ezen okmányok benyújtása, az illetékes hatóságok nem hihetőnek minősítették mindössze a származási országban fennálló helyzetre vonatkozóan hozzáférhető általános információk alapján, anélkül, hogy tekintetbe vették volna a családegyesítő és a kiskorú konkrét helyzetét, valamint azon sajátos nehézségeket, amelyekkel - elmondásuk szerint - a származási országukból való menekülésük előtt és után szembesültek.

A 2003/86 irányelv céljáról

45 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/86 irányelv a családegyesítés elősegítésére irányul, és ezen irányelv a harmadik országok állampolgárait és különösen a kiskorúakat kívánja védelemben részesíteni (lásd ebben az értelemben: 2012. december 6-iO és társai ítélet, C-356/11 és C-357/11, EU:C:2012:776, 69. pont).

46 Ebben az összefüggésben az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a tagállamok részére pontos, pozitív kötelezettségeket ír elő, amelyeknek világosan meghatározott alanyi jogok felelnek meg. Ugyanezen irányelv az általa meghatározott esetekben a tagállamok részére mérlegelési mozgástér nélkül előírja a családegyesítő bizonyos családtagjai családegyesítésének engedélyezését (2006. június 27-iParlament kontra Tanács ítélet, C-540/03, EU:C:2006:429, 60. pont; 2012. december 6-iO és társai ítélet, C-356/11 és C-357/11, EU:C:2012:776, 70. pont).

47 A családegyesítő azon családtagjainak sorában, akiknek beutazását és tartózkodását engedélyeznie kell az érintett tagállamnak, szerepelnek a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint "a családegyesítő kiskorú gyermekei, beleértve örökbe fogadott gyermekeit is, ha a családegyesítő szülői felügyeleti joggal rendelkezik, és a kiskorú gyermekek az ő eltartottjai".

48 Ezenkívül a 2003/86 irányelv 10. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok engedélyezhetik az ezen irányelv 4. cikkében nem említett egyéb családtagok családegyesítését, ha azok a menekült eltartottjai.

49 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, hogy a holland jog engedélyezi az olyan árva gyermekek családegyesítését, akikkel a családegyesítőnek tényleges családi kapcsolata van, és a holland hatóságok kötelesek engedélyezni a kért családegyesítést, ha a családegyesítő és az árva gyermek közötti tényleges családi kapcsolat fennállása megállapítást nyert.

50 Mivel a jelen ügyben A. állítása szerint E. hozzá tartozó árva gyermek, úgy tűnik, hogy az alapügy tárgyát képező, családegyesítés iránti kérelem tartozhat legalábbis a 2003/86 irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében említett helyzet alá, és amennyiben ez bebizonyosodna, a holland jog kötelezné a holland hatóságokat a kért családegyesítés engedélyezésére.

51 Ennélfogva a jelen ítélet 38. pontjában említett okokhoz hasonló okoknál fogva meg kell állapítani, hogy az ezen irányelv 11. cikkét a holland jog alkalmazandóvá tette az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetekben.

A családegyesítés iránti kérelem elbírálására illetékes nemzeti hatóságok által végzendő vizsgálatról

52 Azon vizsgálattal kapcsolatban, amelyet az illetékes nemzeti hatóságoknak el kell végezniük, mind a 2003/86 irányelv 5. cikkének (2) bekezdéséből, mind (11) cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy e hatóságok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek többek között annak vizsgálata során, hogy fennáll-e, vagy sem, családi kapcsolat, amely értékelést a nemzeti joggal összhangban kell végezni (lásd ebben az értelemben: 2006. június 27-iParlament kontra Tanács ítélet, C-540/03, EU:C:2006:429, 59. pont; 2012. december 6-iO és társai ítélet, C-356/11 és C-357/11, EU:C:2012:776, 74. pont).

53 Mindazonáltal a tagállamok csak oly módon élhetnek a számukra biztosított mérlegelési mozgástérrel, hogy az ne veszélyeztesse az irányelv célját, valamint hatékony érvényesülését. Ezenkívül, amint az a 2003/86 irányelv (2) preambulumbekezdéséből is kitűnik, ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) által rögzített elveket (lásd ebben az értelemben: 2012. december 6-iO és társai ítélet, C-356/11 és C-357/11, EU:C:2012:776, 74. és 75. pont).

54 Tehát a tagállamoknak, amellett hogy saját nemzeti jogukat a közösségi joggal összhangban kell értelmezniük, arra is ügyelniük kell, hogy a másodlagos közösségi jog valamely szabályának ne olyan értelmezését vegyék alapul, amely ellentétes a közösségi jogrend révén védelemben részesített alapvető jogokkal vagy a közösségi jog más általános elveivel (lásd ebben az értelemben: 2006. június 27-iParlament kontra Tanács ítélet, C-540/03, EU:C:2006:429, 105. pont; 2009. december 23-iDetiček ítélet, C-403/09 PPU, EU:C:2009:810, 34. pont; 2012. december 6-iO és társai ítélet, C-356/11 és C-357/11, EU:C:2012:776, 78. pont).

55 Márpedig az Alapjogi Charta 7. cikkét, amely elismeri a magán- vagy a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a gyermek mindenek felett álló - a Charta 24. cikkének (2) bekezdésében elismert - érdekének figyelembevételére vonatkozó kötelezettséggel összefüggésben kell olvasni, figyelembe véve a gyermeknek a szülőjével való rendszeres és személyes kapcsolattartásra vonatkozó - az Alapjogi Charta 24. cikkének (3) bekezdésében kifejezett - szükségét (2006. június 27-iParlament kontra Tanács ítélet, C-540/03, EU:C:2006:429, 58. pont).

56 Következésképpen a 2003/86 irányelv rendelkezéseit akként kell értelmezni és alkalmazni a Charta 7. cikkének és 24. cikke (2) és (3) bekezdésének fényében, amint az következik egyébiránt ezen irányelv (2) preambulumbekezdéséből és 5. cikkének (5) bekezdéséből, hogy azok arra kötelezik a tagállamokat, hogy a szóban forgó családegyesítési kérelmeket az érintett gyermekek érdekeinek figyelembevételével vizsgálják a családi élet elősegítése érdekében (2012. december 6-iO és társai ítélet, C-356/11 és C-357/11, EU:C:2012:776, 80. pont).

57 E tekintetben az illetékes nemzeti hatóságok feladata, hogy az összes szóban forgó érdek kiegyensúlyozott és méltányos értékelését elvégezzék, különösen figyelembe véve az érintett gyermekek érdekeit (2012. december 6-iO és társai ítélet, C-356/11 és C-357/11, EU:C:2012:776, 81. pont).

58 Ezenkívül figyelembe kell venni a 2003/86 irányelv 17. cikkét, amely a családegyesítési kérelmek egyedi vizsgálatát írja elő (2015. július 9-iK és A ítélet, C-153/14, EU:C:2015:453, 60. pont; 2016. április 21-iKhachab ítélet, C-558/14, EU:C:2016:285, 43. pont;), amelynek során megfelelő módon figyelembe kell venni az érintett személy családi kapcsolatainak jellegét és szilárdságát, a tagállamban való tartózkodásának időtartamát és a származási országával való családi, kulturális és társadalmi kapcsolatai fennállását (2006. június 27-iParlament kontra Tanács ítélet, C-540/03, EU:C:2006:429, 64. pont).

59 Következésképpen az illetékes nemzeti hatóságok feladata, hogy a 2003/86 irányelv végrehajtása és a családegyesítés iránti kérelmek elbírálása során többek között egy olyan egyéni értékelést végezzenek, amely tekintetbe veszi az adott ügy valamennyi releváns tényezőjét, és amely adott esetben különös figyelmet fordít az érintett gyermekek érdekeire és a családi élet elősegítésére. Az előírt vizsgálat kiterjedését és intenzitását különösen olyan körülmények befolyásolhatják, mint az érintett gyermek kora, származási országbeli helyzete és a szülőkre utaltságának foka (lásd ebben az értelemben: 2006. június 27-iParlament kontra Tanács ítélet, C-540/03, EU:C:2006:429, 56. pont). Mindenesetre, amint azt az iránymutatás 6.1. pontja kifejti, önmagában egyetlen tényező sem vezethet automatikus döntéshez.

A családegyesítőt, valamint a családegyesítés iránti kérelemmel érintett családtagját terhelő kötelezettségekről

60 Harmadszor, a családegyesítőt, valamint a családegyesítés iránti kérelemmel érintett családtagját terhelő kötelezettségekkel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/86 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban az ilyen kérelemhez csatolni kell "a családi kapcsolatot igazoló okmányokat". Ezen irányelv 11. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy ezen igazoló okmányoknak "hivatalos" jellegűnek kell lenniük, és azok hiányában "a tagállamok az ilyen kapcsolat fennállásáról más [...] bizonyítékokat vesznek figyelembe". Az említett irányelv 5. cikke (2) bekezdésének második albekezdése pedig azt mondja ki, hogy "[a]dott esetben - a családi kapcsolat fennállását igazoló bizonyíték megszerzése érdekében -, a tagállamok meghallgathatják a családegyesítőt és családtagjait, és egyéb, szükségesnek tekintett vizsgálatokat is végezhetnek".

61 Márpedig, amint azt a főtanácsnok kiemelte indítványának 57. és 71. pontjában, e rendelkezésekből az következik, hogy a családegyesítő, valamint a családegyesítés iránti kérelemmel érintett családtagja különösen személyazonossága, állampolgársága, valamint a kérelmét igazoló indokok meghatározása érdekében, köteles együttműködni a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal, ami azt vonja maga után, hogy a lehető legteljesebb mértékben biztosítania kell a kért igazolásokat, valamint adott esetben a kért magyarázatokat és információkat (lásd analógia útján: 2017. szeptember 14-iK. ítélet, C-18/16, EU:C:2017:680, 38. pont).

62 Ez az együttműködési kötelezettség azt feltételezi tehát, hogy a családegyesítő vagy a családegyesítés iránti kérelemmel érintett családtagja benyújtson minden releváns bizonyítékot az állítása szerint fennálló családi kapcsolat valódiságának értékeléséhez, de azt is, hogy válaszoljon azokra a kérdésekre és kérelmekre, amelyeket az illetékes nemzeti hatóságok erre vonatkozóan hozzá intéznek, és amennyiben nem tud családi kapcsolatot igazoló hivatalos okmányokat benyújtani, magyarázza meg azokat az okokat, amelyek folytán nem áll módjában ilyen iratokat szolgáltatni.

A benyújtott bizonyítékok és a megtett nyilatkozatok vizsgálatáról

63 A családegyesítő vagy családegyesítés iránti kérelemmel érintett családtagja által ekként szolgáltatott bizonyítékok, nyilatkozatok vagy magyarázatok bizonyító vagy hihető jellegének az illetékes nemzeti hatóságok általi értékelésével kapcsolatban az előírt egyedi vizsgálat megköveteli, hogy e hatóságok figyelembe vegyenek minden releváns tényezőt, köztük az életkort, a nemi hovatartozást, az iskolai végzettséget, a hátteret és a társadalmi státuszt, valamint az egyedi kulturális vonatkozásokat, amint azt az iránymutatás 6.1.2. pontja is kifejti.

64 Amint azt a főtanácsnok megállapította indítványának 65., 66., 77., 79. és 81. pontjában, e tényezőkből az következik, hogy e nyilatkozatokat és e benyújtott magyarázatokat egyrészt objektíve kell értékelni, releváns, objektív, hiteles, pontos és naprakész, mind általános, mind különös információkra tekintettel, amelyek a származási országban fennálló helyzetre vonatkoznak, ideértve különösen a jogalkotás állapotát és a jogszabályok alkalmazásának módját, a közigazgatási szolgálatok működését és adott esetben az említett ország bizonyos területeit vagy személyeit érintő hiányosságok fennállását.

65 Másrészt a nemzeti hatóságoknak figyelembe kell venniük a családegyesítő vagy a családegyesítéssel érintett családtagja személyiségét, konkrét helyzetüket és azokat a sajátos nehézségeket, amelyekkel szembesülnek, következésképpen azoknak a követelményeknek, amelyek felmerülhetnek a családegyesítő vagy a családegyesítéssel érintett családtagja által többek között annak alátámasztásául előadott tényezők bizonyító vagy hihető jellegével kapcsolatban, hogy miért nem állt módjukban családi kapcsolatukat igazoló hivatalos okmányokat benyújtani, arányosaknak kell lenniük, és azon nehézségek természetétől és szintjétől kell függeniük, amelyekkel e személyek szembesültek.

66 A 2003/86 irányelv (8) preambulumbekezdése értelmében ugyanis különös figyelmet kell fordítani a menekültek helyzetére, a tekintetben, hogy milyen okok miatt kellett országukat elhagyniuk, és milyen okok akadályozták meg azt, hogy ott rendes családi életet éljenek. Amint azt az iránymutatás 6.1.2. pontja is kifejti, a menekültek sajátos helyzete feltételezi, hogy gyakran lehetetlen vagy veszélyes hivatalos okiratokat beszerezniük, vagy kapcsolatba lépniük származási országuk diplomáciai vagy konzuli hatóságaival.

67 A fenti megfontolásokból az következik továbbá, hogy ha a családegyesítő nyilvánvaló módon elmulasztja az őt terhelő együttműködési kötelezettségét, vagy a nemzeti illetékes hatóságok rendelkezésére álló objektív tényezőkből egyértelműen kitűnik, hogy a családegyesítés iránti kérelem csalárd jellegű, e nemzeti hatóságoknak jogukban áll elutasítani a kérelmet.

68 Megfordítva: ilyen körülmények hiányában a családi kapcsolatot igazoló hivatalos okmányok hiányát, valamint az erre vonatkozó magyarázatok esetlegesen nem hihető voltát az adott ügyre vonatkozó valamennyi releváns tényező egyedi értékelése során figyelembe veendő egyszerű tényezőknek kell tekinteni, és azok nem mentesítik az illetékes nemzeti hatóságokat azon, a 2003/86 irányelv 11. cikkének (2) bekezdésében előírt kötelezettségük alól, hogy más bizonyítékokat figyelembe vegyenek.

69 Ugyanis, amint arra az iránymutatás 6.1.2. pontja ugyancsak emlékeztet, ezen irányelv 11. cikkének (2) bekezdése kifejezetten, erre vonatkozó mérlegelési mozgástér biztosítása nélkül kimondja, hogy önmagában az igazoló okmány hiánya alapján nem utasítható el a kérelem, és kötelezi a tagállamokat arra, hogy ilyen esetekben a családi kapcsolat fennállását alátámasztó más bizonyítékokat vegyenek figyelembe.

Az alapügy tárgyát képező kérelem államtitkár általi elbírálásának a 2003/86 irányelv követelményeivel való összhangjáról

70 A jelen ügyben az államtitkár 2016. május 12-i és október 27-i határozatában azt állapította meg többek között, hogy A. nem nyújtott be semmilyen hivatalos igazoló okmányt E. szüleinek halálára, valamint arra vonatkozóan, hogy ő a kiskorú gyermek gyámja, továbbá nem nyújtott hihető magyarázatot a tekintetben, hogy miért nem állt módjában ilyen igazoló okmányokat szolgáltatni, noha az államtitkár szerint Eritreában beszerezhetők ilyen jellegű okiratok.

71 Vitathatatlan ugyanakkor, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtti 2017. szeptember 13-i tárgyaláson az államtitkár elállt az A. által E felett gyakorolt gyámságot igazoló hivatalos okmányok hiányát illető kifogásától, miután megállapította, hogy az eritreai jogban az ilyen gyámság a törvény erejénél fogva jön létre.

72 Következésképpen az alapügy tárgyát képező, családegyesítés iránti kérelem elutasítása immár az E. biológiai szülei halotti anyakönyvi kivonatainak hiányán, valamint az A. által erre vonatkozóan szolgáltatott magyarázatok nem hihető jellegén alapul.

73 A Bíróság előtti tárgyaláson a holland kormány azt állította, hogy E. szülei halálának bizonyítása szükséges a gyermek jogellenes elvitele vagy akár az emberkereskedelem esetének kizárásához.

74 Márpedig, és figyelemmel a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatokra, meg kell állapítani először is, hogy a Bíróság rendelkezésére álló ügyiratokból nem tűnik ki az A.-t terhelő együttműködési kötelezettség megsértése. Vitathatatlan ugyanis, hogy A. válaszolt az államtitkár által az igazgatási eljárás folyamán hozzá címzett valamennyi kérdésre és kérelemre, és különösen előadta azokat az okokat, amelyek folytán állítása szerint E.-nek nem állt módjában a hatóságok által kért, családi kapcsolatot igazoló hivatalos igazoló okmányok benyújtása.

75 Ezen utóbbival kapcsolatban, amint az kitűnik a Bíróság rendelkezésére álló ügyiratokból, A. mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy Eritreában a halotti anyakönyvi kivonat kiállítása nem az asmarai (Éritrea) anyakönyvi hivatalok, hanem a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozik, és a kiállítási eljárás egyébként településtől függően jelentősen eltér. Ezt követően A. hangsúlyozta, hogy ő sosem rendelkezett ilyen okmányokkal, mert szerény méretű faluból származik, házát csak szükség esetén hagyta el, és a halotti anyakönyvi kivonat beszerzése nem megszokott. Végül állítása szerint az említett okmányok beszerzése manapság azért nem lehetséges, mert ő és E. jogellenesen hagyta el Eritreát, következésképpen azzal, ha ezen okmányokat helybéli ismerősök közvetítésével kérelmezné, a diaszpóra esetleges "mesterkedéseinek" tenné ki őket, és Eritreában élő családjának el kellene költöznie azon veszély és kockázat elől, hogy "diaszpóraadót" kelljen fizetniük.

76 Másodszor ugyanezen ügyiratokból kitűnik, hogy jóllehet az államtitkár az A. által nyújtott magyarázatok hihető jellegének vizsgálata céljából figyelembe vette az Eritrea helyzetére vonatkozó általános információkat, nem tűnik egyértelműen úgy, hogy figyelembe vette-e azt, hogy milyen módon alkalmazzák a vonatkozó jogszabályokat, sem azt a tényt, hogy ezen ország anyagkönyvi hivatalai szolgálatainak működése adott esetben a különböző helyi körülményektől függ. Ezenfelül az említett ügyiratok nem teszik lehetővé annak vizsgálatát sem, hogy az államtitkár figyelembe vette-e, és ha igen, milyen mértékben A. és E. személyiségét és konkrét helyzetét, valamint azon sajátos nehézségeket, amelyekkel ők elmondásuk szerint a származási országukból való menekülésük előtt és után szembesültek.

77 Harmadszor, a Bíróság rendelkezésére álló egyetlen tényező alapján sem nyilvánvaló, hogy az államtitkár figyelembe vette-e E. életkorát, menekülti helyzetét Szudánban, ahol az A. által nyújtott információk értelmében olyan befogadó családnál van elhelyezve, amelyhez nem fűzi családi kapcsolat, vagy e gyermek mindenek felett álló érdekét, amint az ilyen körülmények között jelentkezik. Márpedig, ha A. állításai igaznak bizonyulnának, az alapügy tárgyát képező, családegyesítés iránti kérelem helyben hagyása lehetne az egyetlen eszköz annak biztosítására, hogy E. családi környezetben nőhessen fel. Az ilyen körülmények pedig, amint az a jelen ítélet 59. pontjában megállapítást nyert, befolyásolhatják az előírt vizsgálat kiterjedését és intenzitását.

78 Márpedig, ha az illetékes nemzeti hatóságok tehetnek is lépéseket a gyermek jogellenes elvitele vagy akár az emberkereskedelem körülményei között benyújtott, családegyesítés iránti csalárd kérelmek feltárására, amint azt helytállóan jegyzi meg a holland kormány, ez a körülmény nem mentesíti e hatóságokat azon kötelezettség alól, hogy figyelembe vegyék az olyan gyermek mindenek felett álló érdekeit, aki potenciálisan az A. által leírt körülményekhez hasonló körülmények között található.

79 Ezenkívül önmagában a biológiai szülők halotti anyakönyvi kivonatának hiánya és az ennek alátámasztásául szolgáltatott magyarázatok nem kellően hihető jellege alapján nem megállapítható, hogy egy adott, családegyesítés iránti kérelmet szükségszerűen a gyermek jogellenes elvitele vagy emberkereskedelem körülményei között nyújtanak be. E tekintetben a 2003/86 irányelv 11. cikkének (2) bekezdéséből, amely szerint az érintett tagállam a családi kapcsolat fennállására vonatkozó más bizonyítékot is figyelembe vesz, és határozata nem alapozható egyedül az igazoló okmányok hiányának tényére, a Charta 7. cikkének és 24. cikke (2) és (3) bekezdésének fényében az következik, hogy a nemzeti hatóságoknak, az ügy körülményeinek függvényében, el kell végezniük a szükséges kiegészítő vizsgálatokat, mint például meghallgatás tartása a családegyesítővel ilyen jelenségek fennállásának kizárása céljából.

80 Az előtte folyamatban lévő jogvitáról egyedül közvetlen ismeretekkel rendelkező, kérdést előterjesztő bíróság feladata a jelen ítélet fenti pontjaiban bemutatott tényezők figyelembevételével annak vizsgálata, hogy az alapügy tárgyát képező kérelem államtitkár által történt elbírálása megfelel-e a 2003/86 irányelv követelményeinek.

81 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/86 irányelv 11. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között, amikor egy kiegészítő védelmi jogállással rendelkező családegyesítő családegyesítés iránti kérelmet nyújtott be egy olyan kiskorú személy javára, akinek ő a nagynénje és állítólagos gyámja, és aki menekültként, családi kötelékek híján tartózkodik valamely harmadik országban, hogy e kérelmet elutasítsák kizárólag azon az alapon, hogy a családegyesítő nem szolgáltatott a kiskorú biológiai szüleinek halálát és ennélfogva a vele fennálló családi kapcsolat tényleges jellegét igazoló hivatalos okmányokat, és azt a magyarázatot, amelyet a családegyesítő annak alátámasztásául adott, hogy miért nem állt módjában ezen okmányok benyújtása, az illetékes hatóságok nem hihetőnek minősítették mindössze a származási országban fennálló helyzetre vonatkozóan hozzáférhető általános információk alapján, anélkül, hogy tekintetbe vették volna a családegyesítő és a kiskorú konkrét helyzetét, valamint azon sajátos nehézségeket, amelyekkel - elmondásuk szerint - a származási országukból való menekülésük előtt és után szembesültek.

A költségekről

82 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) Az EUMSZ 267. cikk alapján az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv 11. cikke (2) bekezdésének értelmezésére az alapeljárásban szóban forgó helyzethez hasonló helyzetben, amikor a kérdést előterjesztő bíróságnak egy kiegészítő védelmi jogállással rendelkező személy által benyújtott családegyesítés iránti kérelemről kell határozatot hoznia, amennyiben a nemzeti jog e rendelkezést ilyen helyzetben közvetlenül és feltétlenül alkalmazandóvá tette.

2) A 2003/86 irányelv 11. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között, amikor egy kiegészítő védelmi jogállással rendelkező családegyesítő családegyesítés iránti kérelmet nyújtott be egy olyan kiskorú személy javára, akinek ő a nagynénje és állítólagos gyámja, és aki menekültként, családi kötelékek híján tartózkodik valamely harmadik országban, hogy e kérelmet elutasítsák kizárólag azon az alapon, hogy a családegyesítő nem szolgáltatott a kiskorú biológiai szüleinek halálát és ennélfogva a vele fennálló családi kapcsolat tényleges jellegét igazoló hivatalos okmányokat, és azt a magyarázatot, amelyet a családegyesítő annak alátámasztásául adott, hogy miért nem állt módjában ezen okmányok benyújtása, az illetékes hatóságok nem hihetőnek minősítették mindössze a származási országban fennálló helyzetre vonatkozóan hozzáférhető általános információk alapján, anélkül, hogy tekintetbe vették volna a családegyesítő és a kiskorú konkrét helyzetét, valamint azon sajátos nehézségeket, amelyekkel - elmondásuk szerint - a származási országukból való menekülésük előtt és után szembesültek.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.