A Fővárosi Törvényszék K.34589/2006/13. számú határozata határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1993. évi LV. törvény (Ápt.) 11. §, 162/1999. (XI. 19.) Korm. rendelet 5. §] Bíró: Dudás Dóra Virág

Fővárosi Bíróság

17.K.34.589/2006/13.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a dr. Gaudi-Nagy Tamás (cím) ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve I rendű és II. rendű felperes neve II. rendű (cím)felpereseknek a . Lakfalvi Mária jogtanácsos által képviselt Igazságügyi és Rendészeti Miniszter (cím) alperes ellen állampolgársági ügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í t é l e t e t

A bíróság a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 2005. augusztus 25. napján kelt határozatait hatályon kívül helyezi, és az alperest új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek egyetemlegesen 50 000 (Ötvenezer) Ft perköltséget.

Felhívja a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalát, hogy az EL.45535/06. és EL.45536/06. letéti számon kezelt 10-10 000 (Tíz-tízezer) Ft perköltségbiztosítékot utalja vissza a letevőknek.

A per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett 16 500 (Tizenhatezer-ötszáz) Ft eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentessége miatt az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A ... állampolgárságú, ... magyar felperesek 2005. július 7-én kitöltött formanyomtatványon állampolgársági bizonyítvány kibocsátását kérték a Belügyminisztéri-umtól álláspontjuk szerint fennálló magyar állampolgárságuk igazolására.

A BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) 2005. augusztus 25. napján kelt levelében tájékoztatta őket arról, hogy nincs mód a bizonyítvány kiállítására, mert az 1945. évi V. törvénnyel kihirdetett, 1945. január 20-án megkötött Moszkvai fegyverszüneti egyezmény 2. cikke alapján meghozott, 1945. március 17-én hatályba lépett 526/1945. M.E. számú rendelet 1. §-a hatályon kívül helyezte az 1941. évi XX. törvényt (a továbbiakban: revíziós törvény), mely alapján megszerezték a magyar állampolgárságot, így időlegesen megszerzett állampolgárságuk megszűnt.

A felperesek a tájékoztató levelet kérelmüket elutasító közigazgatási határozatként értékelték, és keresettel támadták a bíróságon. Kereseti kérelmük a határozat hatályon kívül helyezésére és a hatáskörrel rendelkező hatóság új eljárásra kötelezésére irányult.

A határozattal szemben támasztott alaki kifogásuk, hogy egyrészt nem felel meg a határozattal szemben támasztott formai követelményeknek, másrészt a Hivatalnak nem volt jogszabályi felhatalmazása az állampolgársági bizonyítvány iránti kérelem elbírálására. A törvény a belügyminisztert ruházta fel az állampolgársági ügyek elbírálására vonatkozó hatáskörrel, aki nem ruházhatta át a hatáskört miniszteri utasítással jóváhagyott szervezeti és működési szabályzattal (a továbbiakban: SZMSZ).

Ennek megfelelően a felperesek - a Hivatal perből való elbocsátása mellett - perbevonták a belügyminiszter jogutódját, az alperest.

A felperesek keresettel támadott döntéssel szembeni érdemi ellenérve, hogy álláspontjuk szerint az 526/1945. M.E. számú rendelet az állampolgársági jog természete szerint nem lehet visszaható hatályú, el kell ismernie a korábbi törvény alapján fennálló állampolgárságot, csak a jövőre vonatkozóan állapíthatott meg rendelkezéseket. Ennek megfelelően nem is mondta ki, hogy visszamenő hatállyal helyezné hatályon kívül a revíziós törvényt. A 5070/1945. M.E. számú rendelet és az 1947. évi XVIII. törvénnyel kihirdetett Párizsi békeszerződés sem fosztotta meg őket magyar állampolgárságuktól. Az 1948. évi LX. törvény 26. § (1) bekezdése ugyan elvesztett állampolgárságról tesz említést, ez azonban csak a nem jogállami keretek között született, nemzetközi jogi és természetjogi alapelveknek meg nem felelő jogszabály téves álláspont-megjelenítése, nem pedig állampolgárságtól való megfosztás. Többes állampolgárság megszüntetésére irányuló egyezmény nem született ... ill. utódállama ... és Magyarország között, így a felperesek jelenleg is magyar állampolgárok, nem vesztették el állampolgárságukat. Ezt az értelmezést támasztja alá a német alkotmánybíróság álláspontja is, mely szerint a második világháborút követő területelcsatolás nem érinti az állampolgárságot. A felperesek álláspontja szerint a mai jogállami keretek között, a magyar érdeket szem előtt tartva kell újraértelmezni a vonatkozó rendelkezéseket.

Az alperes ellenkérelme szerint a kereset elutasítását kérte.

Maga is határozatként értékelte a keresettel támadott levelet. A levél formát azzal indokolta, hogy a határozat meghozatalának idején, 2005. november 1. előtt még ún. sui generis (kivett) eljárás volt az állampolgársági, nem vonatkozott rá az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény, és annak a határozati formára vonatkozó követelményei.

Előadta, hogy bár jogszabály valóban nem alapozza meg a Hivatal hatáskörét, a gyakorlatban a Hivatalhoz telepítették az állampolgársági ügyek intézését. A Hivatal ún. minisztériumi hivatal jogállással bírt, és mint ilyennek, nem az állampolgársági bizonyítvány kiadásának jogkörét, tehát nem közigazgatási hatósági jogkört, hanem csak kiadmányozási jogot ruházott át SZMSZ-ben a miniszter.

Az alperes érdemi védekezése, hogy álláspontja szerint egyértelmű volt a jogalkotó 526/1945. M.E. számú rendeletben kinyilvánított, revíziós törvény joghatásainak törlésére vonatkozó, fegyverszüneti egyezmény és párizsi békeszerződés általi nemzetközi kötelezettségvállalás alapján kényszerű szándéka. A Moszkavai fegyverszüneti egyezmény 2. pontja szerint Magyarország kötelezte magát, hogy eltörli (to repeal) a bécsi döntéssel kapcsolatos revíziós szabályozásokat, a Párizsi békeszerződés pedig kimondta, hogy semmisek és érvénytelenek a bécsi döntések. Az 1945. évi LX. törvény csak összefoglalta az 1945. után bekövetkezett állampolgársági változásokat, legalizálva és végrehajtottként kezelve az 526/1945. M.E. számú rendeletet.

Az alperes álláspontja szerint jogértelmezése alátámasztását szolgálja, hogy a környező államok egyike sem tekintette magyar állampolgárnak az oda csatolt területek lakosait. Meglátása szerint jelen esetben azért nem lehet figyelembe venni azt, hogy az állampolgársági jogban nincs visszamenő hatály, mert a területváltozásokkal együttjáró állampolgárság változás nem azonos az állampolgárság megszerzésének és megszűnésének szokásos jogcímeivel.

A kereset formai okból megalapozott.

A per érdemében nem lehetett határozni, mert az ügyben hatáskörrel nem rendelkező közigazgatási szerv hozott határozatot, mely hatályon kívül helyezésre okot adó súlyos eljárási szabálysértés.

A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (a továbbiakban: Áptv.) 11. § (1) bekezdése kimondja, hogy a miniszter az érintett kérelmére állampolgársági bizonyítványban igazolja a magyar állampolgárság fennállását, megszűnését, valamint azt, hogy a bizonyítványban megjelölt személy nem magyar állampolgár.