1948. évi LX. törvénycikk

a magyar állampolgárságról

Emlékezetül adom mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország Országgyűlése a következő törvénycikket alkotta:

I. FEJEZET

A magyar állampolgárság megszerzése

1. § A magyar állampolgárság megszerzésének jogcímei:

1. a leszármazás,

2. a házasságkötés és

3. a honosítás.

2. § (1) Leszármazás által megszerzi a magyar állampolgárságot:

a) a magyar állampolgár férfinak házasságból született gyermeke, ideértve azt a gyermeket is, aki az irányadó jogszabályok szerint utólagos házasságkötés következtében minősül házasságból született gyermeknek;

b) a magyar állampolgár férfinak házasságon kívül született az a gyermeke, akit teljes hatályú elismerő nyilatkozattal (1946: XXlX. tc. 10. §) a magáénak ismert el vagy akinek jogerős bírói ítélettel atyjává nyilváníttatott (1946: XXIX. b. 17. §);

c) a magyar állampolgár nőnek házasságon kívül született az a gyermeke, aki nem tartozik a b) pont alá.

(2) Ha a jelen törvény hatálybalépése után történt utólagos házasságkötésnek, illetőleg teljes hatályú atyai elismerésnek vagy az atyaságot megállapító bírói ítélet jogerőre emelkedésének időpontjában a nem magyar állampolgár gyermek már nagykorú, az (1) bekezdés hatálya reá csak abban az esetben terjed ki, ha a házasságkötéstől avagy az elismerés megtörténtétől, illetőleg az ítélet jogerőre emelkedésétől számitott egy év alatt a belügyminiszterhez intézett nyilatkozatával bejelenti, hogy atyjának magyar állampolgárságát követi külföldön tartózkodó személy a nyilatkozatot a tartózkodó-helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóságnál is megteheti.

3. § (1) Házasságkötés által megszerzi a magyar állampolgárságot az a nem magyar állampolgár nő, aki magyar állampolgárral köt házasságot.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése szerint megszerzett magyar állampolgárságát a nő megtartja akkor is, ha özvegységre jut vagy a bíróság a házasságot felbontja, illetőleg a házastársakat ágytól és asztaltól elválasztja.

4. § A belügyminiszter kérelemre honosíthatja azt a nem magyar állampolgárt, akinek

a) állandó lakóhelye a honosítási kérelmének előterjesztését közvetlenül megelőző három év alatt megszakítás nélkül Magyarországon volt és

b) honosítása az állam érdekei szempontjából hátrányosnak nem mutatkozik.

5. § A belügyminiszter a 4. § a) pontjában megszabott kellék hiányában is honosíthatja azt a nem magyar állampolgárt, aki Magyarországon lakik vagy itt kíván letelepedni, ha felmenője magyar állampolgár volt és honosítását különös méltánylást érdemlő körülmények teszik indokolttá.

6. § A kormány kérelemre a belügyminiszter előterjesztése alapján a 4. § a) pontjában megszabott kellék hiányában is honosíthatja azt a nem magyar állampolgárt, aki Magyarországon lakik vagy itt kíván letelepedni, ha honosítását nyomatékos államérdek teszi indokolttá.

7. § A 4-6. § alapján a nem teljesen cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy nevében a törvényes képviselője jogosult a kérelem előterjesztésére.

8. § (1) A férfi honosításának hatálya kiterjed a honosítási kérelem előterjesztésekor vele házassági életközösségben élő feleségére, ha honosítását ő is kéri.

(2) A szülő honosításának hatálya kiterjed a szülői hatalma alatt álló, házasságból vagy házasságon kívül született gyermekére.

9. § (1) A honosítási kérelem elbírálásához szükséges okiratokkal felszerelt beadványt annak a törvényhatóságnak első tisztviselőjéhez kell benyújtani, amelynek területén a folyamodó lakik, ha pedig külföldön lakik, a lakóhelye szerint illetékes magyar külképviseleti hatósághoz vagy közvetlenül a belügyminiszterhez.

(2) A törvényhatóság első tisztviselője (magyar külképviseleti hatóság) a beadványhoz mellékelt okiratokat bizonyító erejük szempontjából megvizsgálja, szükség esetén a folyamodót a hiányok pótlására felhívja, hatóságoktól, hivataloktól vagy magánfelektől a szükséges felvilágosításokat megszerzi és eljárása után az ügy minden iratát indokolt véleménye kíséretében a belügyminiszterhez felterjeszti.

10. § (1) A honosításról a belügyminiszter okiratot állít ki.

(2) A honosítási okiratban meg kell nevezni azokat a hozzátartozókat (8. §) is, akikre a honosítás hatálya kiterjed.

(3) A honosított a magyar állampolgárságot a honosítási okirat kiállításának napjával szerzi meg.

(4) A honosításért díj nem szedhető.

(5) Azok, akik az 5. § alapján tömegesen kérik honosításukat, kérelmüket közös beadványba foglalhatják. Ilyen esetben a beadvány és minden melléklete, valamint a honosítási okirat illetékmentes. A belügyminiszter az eljárás tekintetében további könnyítéseket engedélyezhet.

II. FEJEZET

A magyar állampolgárság elvesztése

11. § A magyar állampolgárság elveszthető:

1. házasságkötés.

2. törvényesítés, atyai elismerés vagy atyaság bírói megállapítása,

3. elbocsátás vagy

4. megfosztás következtében.

12. § Elveszti magyar állampolgárságát az a nő, aki külföldi állampolgárral házasságot köt, kivéve ha a házasságkötéssel férje állampolgárságát, nem szerzi meg. Ezt a rendelkezést alkalmazni kell arra a nőre is, aki nem magyar állampolgárral a jelen törvény hatálybalépése előtt kötött házasságot.

13. § (1) Elveszti magyar állampolgárságát az a házasságon kívül született gyermek, aki kegyelemmel törvényesítés vagy szüleinek utólagos házasságkötése avagy atyja elismerése vagy az atyaság bírói megállapítása alapján atyjának külföldi állampolgárságát megszerzi.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés hatálya nem terjed ki arra a nagykorú gyermekre, akinek állandó lakóhelye a kegyelemmel törvényesítésnek vagy az utólagos házasságkötésnek, illetőleg az atyái elismerésnek vagy az atyaságot megállapító bírói ítélet jogerőre emelkedésének időpontjában Magyarországon van.

14. § (1) A belügyminiszter a magyar állampolgárság kötelékéből kérelemre elbocsáthatja azt, aki:

a) adóval vagy egyéb köztartozással hátralékban nincs és

b) magyar bíróság, által hozott büntető ítélet hatálya alatt nem áll.

(2) A tizenhetedik életévét betöltött férfit annak az évnek végéig, amelyben negyvenkettedik életérét betölti, csak a honvédelmi miniszter hozzájárulásával lehet elbocsátani.

(3) A nem teljesen cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy nevében - a gyámhatóság előzetes jóváhagyásával - törvényes képviselője jogosult az (1) bekezdés alapján kérelmet előterjeszteni.

(4) Az 1946: I. tc. 12. §-ának (2) bekezdése érintetlenül marad.

15. § A 8. és a 9. §-nak. valamint a 10. § (1), (2) és (4) bekezdésének a honosításról szóló rendelkezéseit az elbocsátásra megfelelően alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy honosítási okirat helyett elbocsátási okiratot kell érteni, és az elbocsátott az elbocsátási okirat kiállításának napjával veszti el magyar állampolgárságát.

16. § (1) A belügyminiszter megfoszthatja magyar állampolgárságától azt, aki a kormány engedélye nélkül más ország közszolgálatába lépett.

(2) A belügyminiszter határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A határozat a közzététel napján válik hatályossá.

17. § (1) A kormány a belügyminiszter előterjesztésére megfoszthatja magyar állampolgárságától azt,

1. aki külföldi állam kormányától, bármely más szervétől vagy külföldi politikai szervezettől - a magyar kormány engedélye nélkül - bármilyen politikai jellegű tisztséget vagy megbízatást elvállal avagy valamely külföldi politikai jellegű szervezet tagjává lesz vagy annak tevékenységében résztvesz;

2. aki az ország területének elhagyására vonatkozó jogszabályok megszegésével vagy kijátszásával külföldre távozik.

(2) A kormány határozata az állampolgárságától megfosztott férfi feleségére és kiskorú gyermekére is kiterjed, ha ezt a határozat kimondja.

(3) A magyar állampolgárságától a jelen § alapján megfosztott személy vagyonát el kell kobozni. Az elkobzásra az 1948: XXVI. tc. 6-8. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(4) A kormány határozatát a Magyar Közlönyben közzé kelt tenni. A határozat a közzététel napján válik hatályossá.

(5) Az (1) bekezdés rendelkezései nem érintik a külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról és vagyonuk elkobzásáról szóló 1948: XXVI. törvénycikk hatályát.

III. FEJEZET

Visszahonosítás

18. § (1) Az, aki magyar állampolgárságát elvesztette, kérelmére visszahonosítható.

(2) A jelen törvény 4., továbbá 7-10. §-ának a honosításról szóló rendelkezéseit - a 19. és a 20. §-ban foglalt eltérésekkel - a visszahonosításra is megfelelően alkalmazni kell.

19. § (1) A belügyminiszter a 4. § a) pontjában megszabott kelték hiányában is visszahonosíthatja:

1. azt, aki magyar állampolgárságát elbocsátás, távollét vagy külföldi állampolgárságnak honosítás útján való megszerzése következtében vesztette el, ha Magyarország területén lakik vagy itt kíván letelepedni és visszahonosítását különös méltánylást érdemlő körülmények teszik indokolttá;

2. azt a nőt, aki magyar állampolgárságát nem magyar állampolgárral való házasságkötése következtében vesztette el, ha

a) özvegységre -jutott vagy

b) házasságát a magyar jog szerint hatályos bírói határozat felbontotta vagy

c) egy évet meghaladó idő óta férjétől különváltan Magyarországon él.

(2) Az (1) bekezdés 2. b) pontjának alkalmazásában a házasságot felbontó határozattal egy tekintet alá esik a házastársakat ágytól és asztaltól elválasztó határozat is, ha a házasságot a férj hazájának joga szerint felbontani nem lehet.

20. § A kormány a belügyminiszter előterjesztésére a 4. § a) pontjában megszabott kellék hiányában is visszahonosíthatja azt, akit magyar állampolgárságától a 16. vagy a 17. § alapján fosztottak meg.

IV. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

21. § Mindaddig, amíg külföldi állampolgársága be nem bizonyul, magyar állampolgárnak kell tekinteni azt,

1. aki a magyar állampolgárok összeírásának (33. §) befejezte után Magyarország területén született;

2. akit mint ismeretlen szülőktől származott személyt Magyarországon találtak, ha Magyarországon neveltetik, illetőleg neveltetett fel.

22. § (1) Az a nő, aki magyar állampolgárságát házasságkötés következtében elvesztette, magyar állampolgárságát visszaszerzi, ha házasságát bírói határozat érvénytelennek nyilvánította, feltéve hogy az ítélet a magyar jog szabályai szerint hatályos. A magyar állampolgárság visszaszerzése a bírói határozat jogerőre emelkedésének napján következik be.

(2) Az a nő, aki házasságkötés által szerzett magyar állampolgárságot, ezt elveszti, ha házasságát a magyar jog szerint hatályos bírói határozat érvénytelennek nyilvánította. Az állampolgárság elvesztése a bírói határozat jogerőre emelkedésének napján következik be. Ebben az esetben is megtartja magyar állampolgárságát a nő, ha a bírói határozat jogerőre emelkedésének napjától számított egy év alatt erre irányuló kívánságát a belügyminiszterhez intézett nyilatkozatával bejelenti.

23. § Azt a magyar állampolgárt, aki egyszersmind más állam állampolgára is, magyar állampolgárnak kell tekinteni mindaddig, amíg magyar állampolgárságát a jelen törvény értelmében el nem vesztette.

24. § Olyan bizonyítvány kiállítása, amely a magyar állampolgárság fennállását, elvesztését vagy azt tanusítja, hogy az abban megnevezett személy a rendelkezésre álló adatok szerint nem magyar állampolgár, a belügyminiszter hatáskörébe tartozik. Ez a bizonyítvány mindenkivel szemben hatályos.

V. FEJEZET

Átmeneti rendelkezések

25. § (1) Akik az 1921: XXXIII. törvénycikkbe iktatott trianoni békeszerződés állampolgársági rendelkezései értelmében ennek a békeszerződésnek hatálybalépésekor magyar állampolgárok maradtak, illetőleg akik magyar állampolgárságukat ennek a békeszerződésnek 63. vagy 64. cikke alapján gyakorolt állampolgársági opciójukkal fenntartották (meg szerezték), magyar állampolgároknak ismertetnek el.

(2) Az (1) bekezdés alapján magyar állampolgárnak elismert személyt magyar állampolgárságában követi felesége, ivadéka és férfiivadékának felesége.

(3) A jelen § rendelkezéseit nem lehet alkalmazni azokra, akik magyar állampolgárságukat a trianoni békeszerződés hatálybalépése, illetőleg állampolgársági opciójuk gyakorlása után bekövetkezett okból elvesztették.

26. § (1) Az 1945. évi január hó 20. napjától kezdődő hatállyal magyar állampolgároknak ismertetnek el azok a volt magyar állampolgárok, akik magyar állampolgárságukat Moszkvában 1945. évi január hó 20. napján kötött és az 1945: V. törvénycikkbe iktatott fegyverszüneti egyezményben említett jogszabályoknak hatályon kívül helyezése következtében vesztették el, ha állandó lakóhelyük mind az 1948. évi január hó 1. napján, mind a jelen törvény hatálybalépésekor Magyarországon volt.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésének hatálya kiterjed az ott említett jogszabályok értelmében magyar állampolgárságukat elvesztett és hadifogságba esett, elhurcolt (deportált) avagy szocialista (kommunista, szociáldemokrata), fasisztaellenes vagy demokratikus magatartásuk következtében Magyarország területéről eltávozni kényszerült olyan volt magyar állampolgárokra is, akik az 1948. évi január hó 1. napja után, de a kényszerű távollét okának megszűnésétől számított hat hónapon belül telepedtek le Magyarországnak mai területén.

27. § (1) Függetlenül a 25. és a 26. § rendelkezéseitől, magyar állampolgárnak ismertetik el az, akinek állandó lakóhelye az 1948. évi január 1. napján Magyarországon volt, ha külföldi állampolgársága igazolva nincs és mind ő, mind az a szülője, akihez állampolgársága a 2. § értelmében leszármazás jogcímén igazodik, Magyarországnak az 1921. évi július hó 26. napja előtt fennállott határain belül született.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést arra a személyre is alkalmazni kell, aki a 26. § (2) bekezdésében megjelöli kényszerű távollét következtében az 1948. évi január hó 1. napja után, de a kényszerű távollét okának megszűnésétől számított hat hónapon belül telepedett le Magyarországon.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést arra a személyre is alkalmazni kell, aki az 1939. évi szeptember hó 1. napja előtt a tőkés gazdasági rendszerben keletkezett gazdasági válság vagy munkanélküliség miatt munkavállalás céljából külföldre távozni kényszerült és az 1948. évi január hó 1. napjáig Magyarországra nem tért vissza, ha a jelen törvény hatálybalépésétől számított egy év alatt a belügyminisztertől kéri magyar állampolgárságának elismerését. Ezt a kérelmei a folyamodó a lakóhelye - ennek hiányában a tartózkodóhelye - szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság útján köteles előterjeszteni. Azt, hogy a magyar állampolgárság elismerésének a jelen bekezdésben megszabott kellékei fennállanak-e, a belügyminiszter állapítja meg.

28. § (1) A belügyminiszter a 4. § a) pontjában megszabott kellék hiányában is honosíthatja kérelemre azt, aki Magyarországnak az 1921. évi július hó 26. napja előtt fennállott határain belül született, ha állandó lakóhelye az 1947. évi szeptember hó 15. napján Magyarországon volt, a honositási kérelem előterjesztésekor is itt van és honosítását különös méltánylást érdemlő körülmények teszik indokolttá.

(2) A 7. § rendelkezése a jelen § esetében is irányadó.

29. § A 19. § (1) bekezdésének 1. pontját alkalmazni kell abban az esetben is, ha a folyamodó a magyar állampolgárságot nem az ott megjelölt okból, hanem az 1921: XXXIII. törvénycikkbe iktatott trianoni békeszerződés állampolgársági rendelkezése vagy a jelen törvény 26. §-ának (1) bekezdésében említett jogszabályoknak hatályon kívül helyezése következtében vesztette el.

30. § (1) Függetlenül a 25., a 26. és a 27. § rendelkezéseitől, azok a volt magyar Állampolgárok, akik szocialista (kommunista, szociáldemokrata), fasisztaellenes vagy demokratikus politikai meggyőződésük, magatartásuk vagy tevékenységük miatt - ideértve az 1918-1919. évi forradalmak érdekében kifejtett tevékenységet is - akár önként, akár halósági intézkedés folytán külföldre távoztak, ha az 1918. évi szeptember hó 15. napjáig Magyarországra visszatértek, magyar állampolgárok akkor is, ha egyébként az állampolgárságról szóló jogszabályok értelmében magyar állampolgárságukat elvesztették.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésének hatálya kiterjed az eltávozottnak visszatért feleségére és gyermekére is.

31. § (1) Azt a nőt, aki az 1939: IV. tc. 3. §-ának első bekezdésében foglalt jogfosztó rendelkezés következtében házasságkötése által a magyar állampolgárságot nem szerezhette meg, a jelen törvény erejénél fogva olyannak kell tekinteni, mint aki a magyar állampolgárságot házasságkötés által megszerezte.

(2) Azt, aki az (1) bekezdésben hivatkozott jogfosztó rendelkezés következtében törvényesítése ellenére nem szerezhette meg atyja jogán a magyar állampolgárságot, a jelen törvény erejénél fogva olyannak kell tekinteni, mint aki a magyar állampolgárságot törvényesítés által megszerezte.

32. § (1) Az 1946: XXIX. tc. 39. §-ának (1) bekezdésében említett esetben a magyar állampolgárságot a jelen törvény hatálybalépése után kegyelemmel törvényesítés által is meg lehet szerezni.

(2) A 2. § (2) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

VI. FEJEZET

Záró rendelkezések

33. § (1) A magyar állampolgárokat állampolgárságuk nyilvántartásbavétele végett össze kell írni. Az összeírás alapján állampolgársági jegyzéket kell készíteni.

(2) Azt, aki az állampolgársági jegyzékbe fel van véve, az ellenkező bizonyításáig magyar állampolgárnak kell tekinteni.

(3) Az összeírásra és a jegyzék elkészítésére vonatkozó szabályokat a belügyminiszter - a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok tekintetében, a külügyminiszterrel egyetértve - rendelettel állapítja meg.

34. § Nemzetközi szerződésnek állampolgársági rendelkezése irányadó akkor is, ha a jelen törvény rendelkezéseitől eltér.

35. § A jelen törvény alkalmazása szempontjából a tiszteletbeli konzult csak akkor lehet magyar külképviseleti hatóságnak tekinteni, ha őt a külügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértve az állampolgársági ügykörbe tartozó tennivalók ellátásával megbízza.

36. § (1) A jelen törvény hatálybalépésével (37. § (1) bek.] minden azzal ellenkező jogszabály hatályát veszti.

(2) Hatályukat vesztik különösen:

az 1879: L. törvénycikknek még hatályban lévő rendelkezései,

az 1886: IV. törvénycikk,

az 1922: XVII. tc. 24. §-a,

az 1939: II. tc. 66. §-ának (2) bekezdése és az 1946: I. tc. 12. §-ának (2) bekezdése folytán tárgytalanná vált (4) bekezdése, továbbá ugyanennek a §-nak (6) bekezdése,

az 1939: XIII. törvénycikk,

az 1939: XIV. tc. 9. §-a,

az 5.070/1945. M. E. számú rendelet és

a 9.590/1945. M. E. számú rendelet 7. §-a.

(3) Ahol valamely jogszabály a jelen törvénnyel hatályon kívül helyezett rendelkezésre hivatkozik, ahelyett a jelen törvény megfelelő rendelkezését kell érteni.

37. § (1) A jelen törvény hatálybalépésének napját a belügyminiszter rendelettel állapítja meg.

(2) Az (1) bekezdés alapján kibocsátott rendeletben a 21. § 1. pontjának és a 33. §-nak hatálybaléptetése elhalasztható és későbbi külön rendeleteknek tartható fenn.

(3) A jelen törvény végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik.

E törvénycikk kihirdetését elrendelem.

Ezt a törvénycikket mint a nemzet akaratát mindenki köteles megtartani.

Kelt Budapesten, ezerkilencszáznegyvennyolcadik évi december hó huszonnegyedik napján.

Szakasits Árpád s. k.,

köztársasági elnök

Dobi István s. k.,

miniszterelnök