31986L0280[1]
A Tanács irányelve (1986. június 12.) a 76/464/EGK irányelv mellékletének I. listájában szereplő egyes v
A TANÁCS IRÁNYELVE
(1986. június 12.)
a 76/464/EGK irányelv mellékletének I. listájában szereplő egyes veszélyes anyagok kibocsátására vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről
(86/280/EGK)
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,
tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. és 235. cikkére,
tekintettel a Közösség vízi környezetébe bocsátott egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezésről szóló, 1976. május 4-i 76/464/EGK tanácsi irányelvre ( 1 ) és különösen annak 6. és 12. cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára ( 2 ),
tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 3 ),
tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 4 ),
mivel a Közösség vizeinek egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezéstől való megóvása érdekében, a 76/464/EGK irányelv 3. cikke bevezet egy előzetes engedélyezési rendszert, amely kibocsátási szabványokat határoz meg a mellékletében lévő I. listába tartozó anyagok kibocsátására; mivel a szóban forgó irányelv 6. cikke úgy rendelkezik, hogy ezekre a kibocsátási szabványokra határértékeket, az ilyen anyagok kibocsátása által érintett vízi környezetre pedig minőségi célkitűzéseket állapítsanak meg;
mivel a tagállamoknak alkalmazniuk kell a határértékeket, kivéve olyan esetekben, ahol minőségi célkitűzéseket alkalmazhatnak;
mivel azokat a veszélyes anyagokat, amelyekre ezen irányelv vonatkozik, elsősorban a 76/464/EGK irányelvben elfogadott kritériumok alapján választották ki;
mivel ezeknek az anyagoknak a vízi környezetbe történő kibocsátása által okozott szennyezés nagyszámú ipari létesítménynek tudható be, szükség van az érintett iparág típusa szerinti specifikus határértékek megadására és a minőségi célkitűzések meghatározására azon vízi környezetre vonatkozóan, amelybe az ilyen anyagokat kibocsátják;
mivel a határértékek és minőségi célkitűzések célja a szennyezés kiküszöbölése kell hogy legyen a vízi környezet azon különböző részeiből, amelyeket ezen anyagok kibocsátásai érinthetnek;
mivel ezeket a határértékeket és minőségi célkitűzéseket kifejezetten erre a célra kell előírni és nem a fogyasztóvédelemre vagy a vizekből származó termékek marketingjére vonatkozó szabályok alkotásának szándékával;
mivel a minőségi célok teljesülésének tagállamok általi bizonyításának lehetővé tétele érdekében rendelkezni kell minden egyes kiválasztott és alkalmazott minőségi célkitűzés bejelentéséről a Bizottságnak;
mivel a tagállamoknak törekedniük kell annak biztosítására, hogy az ezen irányelv alapján megtett intézkedések ne okozzák a talaj és a levegő szennyezésének növekedését;
mivel biztosítani kell a fent említett anyagok kibocsátása által érintett vízi környezet a tagállamok által történő folyamatos ellenőrzését ezen irányelv hatékony végrehajtása érdekében; mivel az ilyen ellenőrzés bevezetésére vonatkozó hatáskörökről a 76/464/EGK irányelv nem rendelkezik; mivel a Szerződés ilyen különleges felhatalmazást nem ad, annak 235. cikkéhez kell fordulni;
mivel az ilyen anyagok olyan jelentős szennyezőforrásaira, amelyekre sem a közösségi határértékek, sem az országos kibocsátási szabványok nem vonatkoznak, külön programokat kell kidolgozni a szennyezés kiküszöbölése érdekében; mivel a 76/464/EGK irányelv ilyen hatáskörről sem rendelkezik; mivel az EGK-Szerződés nem tartalmaz sajátos hatáskört, annak 235. cikkéhez kell fordulni;
mivel a felszín alatti víz a 80/68/EGK irányelv ( 5 ) tárgya és ezért ki van zárva ezen irányelv hatálya alól;
mivel ezen irányelv hatékony alkalmazása érdekében fontos az, hogy a Bizottság ötévente összehasonlító felmérést adjon a Tanácsnak ezen irányelv tagállamok általi végrehajtásáról;
mivel a Bizottság javaslatára ezt az irányelvet a tudomány fejlődésének megfelelően kell módosítani és kiegészíteni, különösen a szóban forgó anyagoknak az élő szervezetekben és az üledékekben megnyilvánuló mérgező tulajdonságaira, biológiai bonthatóságára és felhalmozódására vonatkozó ismeretekre vonatkozóan, vagy abban az esetben, ha az elérhető legjobb műszaki megoldás terén következik be fejlődés; mivel e célból ezt az irányelvet új veszélyes anyagokra vonatkozó intézkedésekkel kell kiegészíteni és a mellékletek tartalmát módosítani,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
(1) Ez az irányelv:
- a 76/464/EGK irányelv 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően, megállapítja az irányelv 2. cikkének a) pontjában meghatározott anyagok kibocsátási szabványaihoz tartozó határértékeket az ezen irányelv 2. cikkének e) pontjában definiált ipari üzemekből történő kibocsátásokra,
- a 76/464/EGK irányelv 6. cikke (2) bekezdésének megfelelően, megállapítja a vízi környezetre vonatkozó minőségi célkitűzéseket az ezen irányelv 2. cikkének a) pontjában meghatározott anyagokra,
- a 76/464/EGK irányelv 6. cikke (4) bekezdésének megfelelően, megállapítja a meglévő kibocsátásokra a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai által kiadott engedélyekben előírt feltételeknek való megfelelés határidejeit,
- a 76/464/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése alapján, megállapítja azokat a mérési referenciamódszereket, amelyek lehetővé teszik az ezen irányelv 2. cikkének a) pontjában meghatározott anyagok mennyiségének meghatározását a kibocsátásban és a vizsgálandó vízi környezetben,
- a 76/464/EGK irányelv 6 cikkének (3) bekezdése alapján létrehoz egy ellenőrzési eljárást,
- előírja a tagállamok számára, hogy működjenek együtt egymással abban az esetben, amikor a kibocsátások egynél több tagállam vizeit érintik,
- előírja a tagállamok számára, hogy programokat dolgozzanak ki az 5. cikkben meghatározott forrásokból származó szennyezések elkerülésére vagy kiküszöbölésére,
- az I. mellékletben megállapít egy sor általános rendelkezést, amelyek valamennyi, a 2. cikk a) pontjában meghatározott anyagra alkalmazhatók, különösen a kibocsátási szabványok határértékeire (A. rész), a minőségi célkitűzésekre (B. rész) és a mérési referenciamódszerekre (C. rész) vonatkozóan,
- a II. mellékletben minden egyes anyagra vonatkozóan megállapít egy sor sajátos rendelkezést, amelyek az általános részeket kibővítik és kiegészítik.
(2) Ezen irányelv hatálya - a felszín alatti vizek kivételével - a 76/464/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott vizekre terjed ki.
2. cikk
Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:
a) "anyagok":
azok a 76/464/EGK irányelv mellékletének I. listájában felsorolt anyagcsaládokba és csoportokba tartozó veszélyes anyagok, amelyeket ezen irányelv II. melléklete határoz meg;
b) "határértékek":
az a) pontban meghatározott anyagokra a II. melléklet A. részében megadott értékek;
c) "minőségi célkitűzések":
az a) pontban meghatározott anyagokra a II. melléklet B. részében megadott követelmények;
d) "anyagok használata":
bármilyen ipari folyamat, beleértve az a) pontban meghatározott anyagok előállítását, feldolgozását, vagy felhasználását, vagy bármilyen más olyan ipari folyamatot, amelynek lényegi része az ilyen anyagok jelenléte;
e) "ipari üzem":
olyan üzem, amelyben az a) pontban meghatározott anyagokat, vagy ezeket tartalmazó bármely más anyagot használnak;
f) "meglévő üzem":
olyan üzem, amely az ezen irányelvről szóló értesítést követő 12 hónapon belül, vagy - adott esetben - az irányelvet módosító olyan irányelvről szóló értesítést követő 12 hónapon belül, amely erre az üzemre vonatkozik, megkezdi működését;
g) "új üzem":
- olyan ipari üzem, amely az ezen irányelvről szóló értesítést követő 12 hónapon túl, vagy - adott estben - az irányelvet módosító olyan irányelvről szóló értesítést követő 12 hónapon túl, amely erre az üzemre vonatkozik, kezdi meg működését,
- egy olyan meglévő ipari üzem, amelynek az anyagok használatára vonatkozó kapacitása az ezen irányelvről szóló értesítést követő 12 hónapon túl, vagy - adott esetben - az irányelvet módosító olyan irányelvről szóló értesítést követő 12 hónapon túl, amely erre az üzemre vonatkozik, jelentősen megnövekedik.
3. cikk
(1) A határértékeket, a betartásukra megállapított határidőket és a kibocsátások felügyeletére és ellenőrzésére szolgáló eljárásokat a mellékletek A. részei tartalmazzák.
(2) A határértékeket rendszerint annál a pontnál kell alkalmazni, ahol a 2. cikk a) pontjában meghatározott anyagokat tartalmazó szennyvizek elhagyják az ipari üzemet.
Amennyiben bizonyos anyagok esetén más olyan pontokat kell megállapítani, amelyeknél a határértékek alkalmazandóak, ezeket a pontokat a II. melléklet sorolja fel.
Ha az ilyen anyagokat tartalmazó szennyvizeket az ipari üzemen kívüli, ezek eltávolítására szolgáló tisztítóműben kezelik, akkor a tagállam engedélyezheti, hogy a határértékeket annál a pontnál alkalmazzák, ahol a szennyvizek a tisztítóművet elhagyják.
(3) A 76/464/EGK irányelv 3. cikkében meghatározott engedélyeknek legalább olyan szigorú rendelkezéseket kell tartalmazniuk, mint amilyenek ezen irányelv mellékleteinek A. részeiben szerepelnek, kivéve azokat az eseteket, amikor egy tagállam a 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében foglaltakat valósítja meg, az irányelv mellékleteinek B. részei alapján.
Az engedélyeket legalább négyévente felül kell vizsgálni.
(4) Az (1), (2) és (3) bekezdésből és a 76/464/EGK irányelv rendelkezéseiből eredő kötelezettségeik sérelme nélkül, a tagállamok csak akkor adhatnak ki engedélyt új üzemeknek, ha ezek az üzemek az elérhető legjobb műszaki megoldásnak megfelelő szabványokat alkalmaznak, amennyiben erre szükség van az említett irányelv 2. cikke alapján a szennyezés kiküszöbölése, vagy a verseny torzulásának megelőzése érdekében.
A választott eljárástól függetlenül, amennyiben az alkalmazni kívánt intézkedések műszaki okok miatt nem felelnek meg az elérhető legjobb műszaki megoldásnak, az érintett tagállam még az engedélyezés előtt benyújtja a Bizottságnak az ennek okait alátámasztó indoklást.
A Bizottság haladéktalanul megküldi ezeket az indokokat a többi tagállamnak, és amint lehetséges, a második albekezdésben meghatározott mentességre vonatkozó véleményét tartalmazó jelentését is elküldi valamennyi tagállamnak. Ha szükséges, egyidejűleg megfelelő javaslatokat nyújt be a Tanácshoz.
(5) A 2. cikk a) pontjában említett anyagok jelenlétének kimutatására javasolt elemzési referenciamódszereket a II. melléklet C. része tartalmazza. Más módszereket is lehet alkalmazni akkor, ha ezeknek a módszereknek a kimutatási határa, precizitása és pontossága legalább olyan jó, mint a II. melléklet C. részében foglaltak.
(6) A tagállamok biztosítják azt, hogy az ezen irányelv végrehajtása érdekében tett intézkedések ne okozzák más környezeti elemek, nevezetesen a talaj és a levegő ezekkel az anyagokkal való szennyezettségének növekedését.
4. cikk
Az érintett tagállamok felelősek a jelentős kibocsátásokat okozó ipari létesítmények és más források kibocsátásai által érintett vízi környezet megfigyeléséért.
Ha a kibocsátások egynél több tagállam vizeit érintik, akkor az érintett tagállamok együttműködnek azzal a céllal, hogy összehangolják a megfigyelési eljárásaikat.
5. cikk
(1) Az olyan anyagok esetében, amelyek a II. mellékletben erre vonatkozó utalást tartalmaznak, a tagállamok speciális programokat dolgoznak ki, hogy elkerüljék vagy megszüntessék ezeknek az anyagoknak azon jelentős forrásokból (ideértve a többszörös vagy diffúz forrásokat is) származó szennyezéseit, amely források nem tartoznak a közösségi határértékekre vonatkozó, illetve a tagállami kibocsátási szabványokra vonatkozó szabályozás hatálya alá.
(2) A programok tartalmazzák különösen az (1) bekezdésben meghatározott anyagok helyettesítésére, visszatartására és/vagy visszanyerésére szolgáló legmegfelelőbb intézkedéseket és technikákat.
(3) A speciális programokat az azon irányelvről szóló értesítést követő öt éven belül kell megvalósítani, amelyik az érintett anyagra vonatkozik
6. cikk
(1) A tagállamok 3 éves időközönként tájékoztatást küldenek a Bizottságnak ennek az irányelvnek a végrehajtásáról ágazati jelentés formájában, amely más, ehhez tartozó közösségi irányelveket is felölel. Ez a jelentés a 91/692/EGK irányelv ( 6 ) 6. cikkében megállapított eljárással összhangban, a Bizottság által kidolgozott kérdőív vagy vázlat alapján készül el. A kérdőívet vagy vázlatot a jelentés által felölelt időszak kezdeteelőtt 6 hónappal küldik meg a tagállamoknak. A tagállamok a jelentést az általa felölelt 3 éves időszak végétől számított 9 hónapon belül küldik meg a Bizottságnak.
Az első jelentés az 1993-tól 1995-ig terjedő időszakot öleli fel.
A Bizottság a tagállamok jelentésének benyújtását követő 9 hónapon belül közösségi jelentést tesz közzé az irányelv végrehajtásáról.
(2) A tudomány, különösen a 2. cikk a) bekezdésében meghatározott anyagoknak az élő szervezetekben és az üledékben megnyilvánuló mérgező tulajdonságaira, biológiai bonthatóságára és élő szervezetekben való felhalmozódására vonatkozó ismeretek fejlődése, vagy az elérhető legjobb műszaki megoldások továbbfejlesztése esetén a Bizottság megfelelő javaslatot nyújt be a Tanácshoz azzal a céllal, hogy - szükség esetén - szigorítsa meg a határértékeket és a minőségi célkitűzéseket, vagy azért, hogy új határértékeket és további minőségi célkitűzéseket állapítson meg.
7. cikk
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1988. január 1-jéig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
(2) A tagállamok - elfogadásukat követően azonnal - közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat az előírásait, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
8. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
MELLÉKLET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
Ez a melléklet három részből áll, ezek az összes érintett anyagra vonatkozó általános követelményeket tartalmazzák a következő bontásban:
A rész
:
a kibocsátási szabványok határértékei,
B rész
:
minőségi célkitűzések,
C rész
:
mérési referenciamódszerek.
Az általános követelményeket a II. melléklet egy sor további, olyan követelménnyel részletezi és egészíti ki, amelyek az egyes anyagokra vonatkoznak.
A. RÉSZ
Határértékek, ezek teljesítésének határidői és a kibocsátások ellenőrzésének és felügyeletének eljárásai
1.
A határértékeket és ezek teljesítésének előírt időpontjait a II. melléklet A. része tartalmazza a különböző típusú ipari üzemek szerinti bontásban.
2.
A kibocsátott anyagok mennyiségei az ipari üzem által ugyanazon időszak alatt termelt, feldolgozott vagy felhasznált anyagok mennyiségével, vagy a 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerint az ilyen tevékenységre jellemző más paraméter egységével vannak megadva.
3.
A határértékeket azokra az ipari üzemekre vonatkozóan, amelyek a 2. cikk a) pontjában említett anyagokat bocsátanak ki és nincsenek megemlítve a II. melléklet A. részében, szükség esetén, a Tanács egy későbbi időszakban határozza meg. Addig a tagállamok a 76/464/EGK irányelvvel összhangban önállóan határozzák meg az ilyen anyagok kibocsátására vonatkozó kibocsátási szabványokat. E szabványoknál figyelembe kell venni az elérhető legjobb műszaki megoldásokat, és e szabványok nem lehetnek kevésbé szigorúak, mint a leginkább összemérhető határértékek a II. melléklet A. részében.
Ez a bekezdés vonatkozik azokra az esetekre is, amikor egy ipari üzem tevékenysége más mint azok, amelyekre határértékek vannak megadva a II. melléklet A. részében, és amelyekről feltételezhető, hogy a 2. cikk a) bekezdésében meghatározott anyagokat bocsátanak ki.
4.
Azokat a koncentrációban kifejezett határértékeket, amelyeket elvileg nem lehet meghaladni, a II. melléklet A. része tartalmazza a szóban forgó ipari üzemek szerinti csoportosításban. A maximális koncentráció formájában megadott határértékek - ha nem ezek a kizárólagosan alkalmazható értékek - semmiképpen ne legyenek nagyobbak azoknál az értékeknél, amelyeket a tömegadatoknak a szennyező tevékenységre jellemző elemenkénti vízigényekkel történő osztása eredményez. Azonban, mivel az ilyen anyagok koncentrációja az elfolyó vízben függ a víz mennyiségétől, az pedig a különböző üzemeknél és folyamatokban más és más, a kibocsátott anyagnak a tevékenységre jellemző paraméterre vonatkoztatott fajlagos tömegével kifejezett, a II. melléklet A. részében megadott határértékeknek minden esetben meg kell felelniük.
5.
Ellenőrzési eljárást kell létrehozni annak ellenőrzésére, hogy a 2. cikk a) pontjában meghatározott anyagok kibocsátása megfelel-e a kibocsátási szabványoknak.
Ennek az eljárásnak rendelkeznie kell a minták vételéről és elemzéséről, a kibocsátás térfogatáramának méréséről, a használt anyag mennyiségéről, vagy - adott esetben - a II. melléklet A. részében felsorolt szennyező tevékenységek jellemző paramétereinek méréséről.
Különösen akkor, ha a használt anyagok mennyiségét nem lehet meghatározni, az ellenőrzési eljárást azokra az anyagmennyiségekre lehet alapozni, amelyeket az engedélyezés alapjául szolgáló termelési kapacitásnak megfelelően felhasználhatnak.
6.
A kibocsátásból 24 órás reprezentatív mintát kell venni. Az egy hónap alatt kibocsátott anyagok mennyiségét a kibocsátott napi anyagmennyiségek alapján kell kiszámítani.
A II. mellékletben azonban bizonyos anyagok kibocsátására mennyiségi küszöbértékeket állapítanak meg, amelyek alatt a tagállamok egyszerűsített ellenőrzési eljárást alkalmazhatnak.
7.
Az 5. bekezdésben előírt mintavételt és térfogatáram mérést általában azokon a pontokon kell végezni, amelyekre a 3. cikk (2) bekezdése a határértékeket megállapította.
Azonban, amikor szükséges annak biztosítása érdekében, hogy a mérések megfeleljenek a mellékletek C. részében szereplő követelményeknek, a tagállam megengedheti, hogy a mintavétel és a térfogatáram-mérés a határértékek alkalmazására megállapított helytől eltérő ponton történjen, feltéve, hogy:
- ezek a mérések átfognak minden, az üzemből származó a szóban forgó anyaggal esetleg szennyezett vízkibocsátást,
- rendszeres ellenőrzések azt mutatják, hogy a mérések teljes mértékben reprezentálják a határértékek alkalmazásának pontjainál kibocsátott mennyiségeket, vagy azoknál mindig nagyobb értékeket adnak.
B. RÉSZ
Minőségi célkitűzések, az ezeknek való megfelelés határidői és az ellenőrzési és felügyeleti eljárások
1.
Azon tagállamoknak, amelyek a 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében említett eltérés lehetőségét alkalmazzák, az említett irányelv 5. cikkének értelmében a saját maguk által megállapítandó és alkalmazandó kibocsátási szabványokat úgy kell megállapítani, hogy az ott előírtakból következő, a 2. és 3. pont értelmében megállapított, megfelelő minőségi célkitűzés vagy célkitűzések teljesüljenek a 2. cikk a) pontjában meghatározott anyagok kibocsátása által érintett területen. A hatáskörrel rendelkező hatóság határozza meg minden esetben az érintett területet, és választja ki a következő 2. és 3. pont alapján meghatározott minőségi célkitűzések közül azt a célkitűzést vagy célkitűzéseket, amelyet, vagy amelyeket megfelelőnek ítél az érintett területre történő alkalmazás szempontjából, annak figyelembevételével, hogy ennek az irányelvnek a célja az összes szennyezés kiküszöbölése.
2.
A 76/464/EGK irányelv értelmében vett szennyezés annak 2. cikke szerinti kiküszöbölése érdekében, a minőségi célkitűzések és az ezeknek való megfelelés határidői a II. melléklet B. részében vannak felsorolva.
3.
Amennyiben a II. melléklet B. része másképpen nem rendelkezik, a minőségi célkitűzésként feltüntetett valamennyi koncentráció az egy év alatt kapott eredmények számtani átlagát jelenti.
4.
Amennyiben egynél több minőségi célkitűzés vonatkozik az egy területen belül lévő vizekre, akkor a vízminőség feleljen meg minden egyes célkitűzésnek.
5.
Az illetékes hatóság az ezen irányelv alapján kiadott valamennyi engedélyre előírja a szóban forgó minőségi célkitűzésnek vagy célkitűzéseknek való megfeleléshez szükséges részletes szabályokat, ellenőrzési eljárásokat és a megfelelés időpontjait.
6.
A 76/464/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban, a tagállamok minden egyes választott és alkalmazott minőségi célkitűzéssel kapcsolatban jelentést küldenek a Bizottsághoz az alábbiakról:
- a kibocsátási pontok és az szétoszlás módjai,
- a terület, melyre a minőségi célkitűzés vonatkozik,
- a mintavételi helyek,
- a mintavételek gyakorisága,
- a mintavételi és mérési módszerek,
- a kapott eredmények.
7.
A mintákat a kibocsátás által érintett területen a vízi környezet minőségét reprezentáló pontokon, a kibocsátás helyének megfelelő közelségében kell venni, és a mintavétel gyakoriságát úgy kell megválasztani, hogy alkalmas legyen a vízi környezetben bekövetkező változások kimutatására, különös tekintettel a hidrológiai feltételek természetes ingadozásaira.
C. RÉSZ
Mérési referenciamódszerek és kimutatási határok
1.
A tagállamokban az ivóvízkivételre szánt felszíni víz mérésének módszereiről, valamint a mintavételek és elemzések gyakoriságáról szóló, 1979. október 9-i 79/869/EGK tanácsi irányelv ( 7 ) fogalommeghatározásait kell alkalmazni ezen irányelv keretein belül.
2.
A szóban forgó anyagok koncentrációjának meghatározására alkalmazandó mérési referenciamódszerek és az érintett környezetre vonatkozó kimutatási határértékek a II. melléklet C. részében vannak felsorolva.
3.
A kimutatási határok, a módszer precizitása és pontossága valamennyi anyagra a II. melléklet C. részében van megállapítva.
4.
Az elfolyó víz térfogatáramának mérését ± 20 %-os pontossággal kell elvégezni.
II. MELLÉKLET
KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK
1.
A széntetrakloridra vonatkozólag
2.
A DDT-re vonatkozólag
3.
A pentaklór-fenolra vonatkozólag
4.
Az aldrinra, a dieldrinre, az endrire és az izodrinra vonatkozólag
5.
A hexaklórbenzolra vonatkozólag
6.
A hexaklórbutadiénre vonatkozólag
7.
A kloroformra vonatkozólag
8.
Az 1,2-diklór-etánra (EDC) vonatkozólag
9.
A triklór-etilénre (TRI) vonatkozólag
10.
A perklór-etilénre (PER) vonatkozólag
11.
A triklór-benzolra (TCB) vonatkozólag
Az e mellékletben felsorolt anyagok számozása megfelel a Bizottságtól a Tanácsnak 1982. június 22-én megküldött közleményében ( 8 ) szereplő129 anyagot tartalmazó listának.
Ha a jövőben e mellékletbe olyan anyagok is belekerülnek, amelyek nem szerepelnek a fent említett felsorolásban, akkor ezek felvételük időrendi sorrendjében számozandóak meg, a 130. sorszámtól kezdve.
I. ( 9 ) A. rész (13): A kibocsátási szabványok határértékei Az ipari üzem típusa (1) (2) A középérték típusa A határértékek értékei (3) Betartandó az alábbi időponttól Tömegmértékben kifejezve Koncentrációban kifejezve 1.Szén-tetraklorid Havi a)mosást alkalmazó folyamatra: 40 g CCl4/tonna teljes CCl4 és perklór-etilén gyártási kapacitás 1,5 mg/l 1988.1.1. b)mosást nem tartalmazó folyamatra: 2,5 g/t) 1,5 mg/l Napi a)mosást tartalmazó folyamatra: 80 g/t 3 mg/l b)mosást nem tartalmazó folyamatra: 5 g/t 3 mg/l 2.Metil-klorid gyártása metán klórozással (beleértve a nagynyomású elektrolitos klórfejlesztést) és metanolból Havi 10 g CCl4/tonna teljes metilklorid gyártási kapacitás 1,5 mg/l 1988.1.1. Napi 20g/t 3 mg/l 3.perklórozással Klórozott-fluorozott (4) Havi - - - Napi - - - (1) Az I melléklet A. részének 3. pontjában meghatározott ipari létesítmények közül névszerinti utalás történik azokra, amelyek szén-tetrakloridot alkalmaznak oldószerként. (2) Egyszerűsített ellenőrzési eljárást lehet alkalmazni, ha az éves kibocsátás nem több mint 30 kg/év. (3) Tekintettel a szén-tetraklorid illékonyságára, valamint a 3. cikk (6) bekezdésének betartása érdekében azon esetekben, amikor olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyekben a szén-tetraklorid tartalmú szennyvizek a friss levegőn erős mozgásnak vannak kitéve, a tagállamok előírják, hogy a határértékeket a szennyvíznek az érintett létesítménybe történő belépése előtt kell betartani; biztosítják, hogy a teljes vízmennyiséget figyelembe vegyék, amely a szennyezés által érintve lehet. (4) Jelenleg nincs lehetőség határértékeket elfogadni erre az ágazatra. Az ilyen határértékeket egy későbbi időpontban a Tanács fogja elfogadni a Bizottság javaslata alapján. B.rész (13): Minőségi célkitűzések (1) Környezet Minőségi cél Mértékegység Betartandó az alábbi időponttól Belföldi felszíni vizek 12 μg/l CCl4 1988.1.1. Torkolat vizek Torkolati vizektől különböző belső parti vizek Parti tengervizek (1) A 76/464/EGK irányelv 6. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül, ahol bizonyított az előbbi minőségi célkitűzéseknek való megfelelés és annak folyamatos megtartására való képesség, ott egyszerűsített megfigyelési eljárást lehet alkalmazni C. rész (13): Mérési referenciamódszer
1.
Az elfolyó vízben és a vizekben a széntetraklorid jelenlétének megállapítására szolgáló referenciamódszer a gázkromatográfia.
0,5 mg/l-nél kisebb koncentrációk esetén érzékeny detektort kell használni és ekkor a meghatározási határ ( 11 ) 0,1 μg/l. A 0,5 mg/l-nél nagyobb koncentrációknál a 0,1 mg/l is elfogadható meghatározási határként (11) .
2.
A módszer precizitása és pontossága legyen ± 50 % a meghatározási határ (11) kétszeresének megfelelő koncentrációnál.
II. ( 12 ) ( 13 ) STANDSTILL: A DDT koncentráció a vízi környezetben, az üledékekben és/vagy a puhatestűekben és/vagy a kagylókban nem növekedhet jelentősen az idők során. A.rész (46): A kibocsátási szabványokra vonatkozó határértékek (1) (2) Az ipari üzem típusa (3) (4) Az átlagérték típusa A határértékek Betartandó az alábbi időponttól g/gyártott, kezelt vagy felhasznált anyag tonnában kifejezve mg/kibocsátott víz literében kifejezve 1. DDT gyártása, beleértve a DDT képződést is azonos telephelyen Havi 8 0,7 1988.1.1. Napi 16 1,3 1988.1.1. Havi 4 0,2 1991.1.1. Napi 8 0,4 1991.1.1. (1) Az új üzemeket tekintve, az elérhető legjobb műszaki megoldások lehetővé kell tegyék azt, hogy a DDT esetében kibocsátási szabványként az 1 g/t gyártott anyag értéknél alacsonyabb értéket állapítsanak meg. (2) Az ezen irányelv végrehajtása során szerzett tapasztalatok alapján a Bizottság az ezen irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerint megfelelő időben javaslatokat nyújt be a Tanácshoz szigorúbb határértékek elfogadására vonatkozóan, amelyek 1994-ben lépnek hatályba (3) Az I. melléklet A. részének 3. pontja alá tartozó ipari üzemek esetén névszerinti utalás történik azokra az üzemekre, amelyek DDT-t képeznek a gyártási létesítmény területén kívül, és a dicofolt gyártó szektorra. (4) Egyszerűsített ellenőrzési eljárás alkalmazható, ha az éves kibocsátás kevesebb mint 1 kg/év. B. rész (46): Minőségi célkitűzések Környezet Minőségi cél Mértékegység Betartandó az alábbi időponttól Belföldi felszíni vizek 10 a para-para DDT izomerre μg/l 1988.1.1. Torkolati vizek Torkolati vizektől különböző belső parti vizek 25 az összes DDT-re Parti tengervizek C. rész (46): Mérési referenciamódszer
1.
A kibocsátásokban és a vízi környezetben jelenlevő DDT megállapítására szolgáló referenciamódszer a gázkromatográfia elektronbefogásos detektorral, a megfelelő oldószer segítségével végzett extrahálást követően. Az összes DDT-re vonatkozó meghatározási határ ( 15 ) közelítőleg 4 μg/l a vizekben és 1 μg/l a kibocsátásokban, a mintában jelenlevő egyéb anyagok számától függően.
2.
A DDT üledékekben, és szervezetekben történő meghatározásának referenciamódszere a gázkromatográfia elektronbefogásos detektorral, a minta megfelelő előkészítését követően. A meghatározási határ 1 μg/kgnote ( 16 ).
3.
A módszer precizitása és pontossága legyen ± 50 % a meghatározási határ kétszeresének megfelelő koncentrációnál. (16)
III. ( 17 ) ( 18 ) STANDSTILL: A PCP koncentráció az üledékekben és/vagy a puhatestűekben és/vagy a kagylókban és/vagy halakban nem növekedhet jelentősen az idők során. A. rész (102): A kibocsátási szabványok határértékei Az ipari üzem típusa (1) (2) Az átlagérték típusa A határértékek Betartandó az alábbi időponttól g/gyártott vagy felhasznált anyag tonnában kifejezve mg/kibocsátott liter vízben kifejezve 1. Nátrium-pentaklór-fenát gyártása hexaklórbenzol hidrolízisével Havi 25 1 1988.1.1. Napi 50 2 1988.1.1. (1) Az I. melléklet A. részének 3. pontja alá tartozó ipari üzemek esetén névszerinti utalás történik azokra az üzemekre, amelyek nátrium-pentaklór-fenátot elszappanosítási eljárással gyártanak, és amelyek a pentaklórfenolt klórozással állítják elő. (2) Egyszerűsített ellenőrzési eljárás alkalmazható, ha az éves kibocsátás kevesebb, mint 3 kg/év B. rész (102): Minőségi célkitűzések Környezet Minőségi célkitűzés Mértékegység Betartandó az alábbi időponttól Belföldi felszíni vizek 2 μg/l 1988.1.1. Torkolati vizek Torkolati vizektől különböző belső parti vizek Parti tengervizek C. cím (102): Mérési referenciamódszer
1.
A kibocsátásokban és a vízi környezetben a pentaklórfenol meghatározására szolgáló referenciamódszer a nagynyomású folyadékkromatográfia vagy a gázkromatográfia elektronbefogásos detektorral, a megfelelő oldószer segítségével végzett extrakciót követően. A meghatározási határ ( 20 ) 2 μg/l a kibocsátásokra és 0,1 μg/l a vízi környezetre vonatkozóan.
2.
A pentaklórfenol üledékekben, és szerves anyagokban történő meghatározásának referenciamódszere a nagynyomású folyadékkromatográfia vagy a gázkromatográfia elektronbefogásos detektorral, a minta megfelelő előkészítését követően. A meghatározási határ (20) 1 μg/kg.
3.
A módszer precizitása és pontossága legyen ± 50 % a meghatározási határ (20) kétszeresének megfelelő koncentrációnál.
IV. - aldrin (1. sz.) (1) CAS szám: 309-00-2 - dieldrin (71. sz.) (2) CAS szám: 60-57-1 - eldrin (77. sz.) (3) CAS szám: 72-20-8 - izodrin (130. sz.) (4) CAS szám: 465-73-6 (1) Az aldrin az alábbi kémiai vegyület: C12H8Cl6 (2) A dieldrin az alábbi kémiai vegyület: C12H8Cl6O (3) Az izodrin az alábbi kémiai vegyület: C12H8Cl6O, (4) Az izodrin az alábbi kémiai vegyület: C12H8Cl6, A. rész (1, 71, 77, 130): a kibocsátási szabványok határértékei (1) Az ipari üzem típusa (2) A középértéktípusa Határértékek Betartandó súlyban kifejezve az elvezetett vízben jelen levő anyagok koncentrációjában (μg/l) kifejezve (3) Aldrin és/vagy dieldrin és/vagy endrin előállítása, beleértve ezeknek az anyagoknak ugyanazon a helyen történő kiszerelését. Havi 3 g/tonna összes termelési kapacitás (g/t) 2 1989. január -1-jétől Napi 15 g/tonna összes termelési kapacitás (g/t) (4) 10 (4) 1989. január 1-jétől (1) Az e részben megszabott határértékek az aldrin, a dieldrin és az endrin összes kibocsátására érvényesek. (2) Az I. melléklet A. részének 3. pontjában megnevezett ipari üzemek esetén név szerinti utalás történik azokra az üzemekre, amelyek esetében az aldrin és/vagy dieldrin és/vagy endrin kiszerelése az üzem telephelyén kívül történik. (3) Ezeknél az értékeknél az üzemek összes vízkibocsátását veszik figyelembe. (4) Amennyiben lehetséges, a napi értékek ne haladják meg a havi érték kétszeresét. B. rész (1, 71, 77, 130): minőségi célkitűzések Környezet Anyag Minőségi célkitűzések ng/l betartandó 1989. január 1-jétől 1994. január 1-jétől Belföldi felszíni vizek Aldrin A négy anyagra vonatkozóan összesen 30, az endrinre a legmagasabb érték 5. 10 Torkolati vizek Dieldrin 10 Torkolati vizektől különböző, belső parti vizek Endrin 5 Parti tengervizek Izodrin 5 Standstill: Az aldrin és/vagy dieldrin és/vagy endrin és/vagy izodrin koncentrációja az üledékekben és/vagy a puhatestűekben és/vagy a kagylókban és/vagy a halakban az idők során nem nőhet számottevő mértékben. C. rész (1, 71, 77, 130): mérési referenciamódszerek
1.
A szennyvizekben és a vizekben jelen lévő aldrin, dieldrin és endrin és/vagy izodrin meghatározására szolgáló mérési referenciamódszer a gázkromatográfia elektronbefogásos detektorral, az alkalmas oldószerrel való extrakció után. Az alsó meghatározási határ ( 21 ) minden anyagra, a mintában jelen levő zavaró kísérőanyagok mennyiségétől függően 2,5 ng/l a vizek esetén és 400 ng/l a szennyvizek esetén.
2.
Az üledékekben és az élő szervezetekben jelen levő aldrin, dieldrin és endrin és/vagy izodrin meghatározására szolgáló mérési referenciamódszer a gázkromatográfia elektronbefogásos detektorral, a minta megfelelő előkészítése után. Az alsó meghatározási határ1 minden egyes anyagra 1 μg/kg száraz tömeg.
3.
A módszer pontosságának és precizitásának ± 50 %-osnak kell lennie az alsó meghatározási határ kétszeresének megfelelő koncentrációnál.
V. A. rész (83): a kibocsátási szabványok határértékei Standstill: A HCB-kibocsátás által okozott szennyezés mértéke, amely az üledékekben és/vagy a puhatestűekben és/vagy a kagylókban és/vagy a halakban található koncentrációra hatással van, közvetlenül vagy közvetett módon az idők során nem nőhet számottevő mértékben. Az ipari üzem típusa (1) (2) (3) Aközépértéktípusa Határértékek Betartandó súlyban kifejezve koncentrációban kifejezve 1.HCB előállítás és kezelés havi 10 g HCB/tonna összes HCB termelési kapacitás 1 mg/l HCB 1990. január 1-jétől napi 20 g HCB/tonna összes HCB termelési kapacitás 2 mg/l HCB 2.Perklóretilén (PER) és széntetraklorid (CCl4) előállítása perklórozás útján havi 1,5 g HCB/tonna összes PER + CCl4 termelési kapacitás 1,5 mg/l HCB 1990. január 1-jétől napi 3 g HCB/tonna összes PER + CCl4 termelési kapacitás 3 mg/l HCB 3.Triklóretilén és/vagy perklóretilén előállítása más eljárásokat használva (4) havi - - - napi - - - (1) Egyszerűsített ellenőrzési eljárás alkalmazható, ha az éves kibocsátás nem haladja meg az 1 kg-ot. (2) Az I. melléklet A. részének 3. pontjában megnevezett ipari üzemek esetén név szerinti utalás történik azokra az ipari üzemekre, amelyek kvintozént (pentaklór-nitro-benzol) és teknacént (1,2,4,5-tetraklór-3-nitro-benzol) állítanak elő; azokra, amelyek grafitelektródot használva klóralkáli-elektrolízissel klórt állítanak elő ipari méretekben; amelyek kaucsukot dolgoznak fel; amelyek pirotechnikai termékeket gyártanak és végül amelyek vinil-kloridokat állítanak elő. (3) Az ezen irányelv alkalmazásánál tapasztaltak alapján, illetve figyelembe véve azt a tényt, hogy a legjobb műszaki megoldások alkalmazása bizonyos esetekben már most lehetővé teszi a fent megadottaknál messzemenően szigorúbb értékek alkalmazását, a Tanács a Bizottság javaslatait felhasználva szigorúbb határértékek megállapításáról dönt, egy ilyen határozatot 1995. január 1-je előtt kell meghozni. (4) Jelenleg nem lehetséges e szektorra vonatkozó határértékeket megállapítani. A Tanács ezeket a határértékeket később, a Bizottság javaslata alapján rögzíti. A köztes időszakban a tagállamok az I. melléklet A. részének 3. pontja szerint a tagállami kibocsátási szabványokat alkalmazzák. B. rész (83): minőségi célkitűzések ( 22 ) Standstill: A HCB koncentrációja az üledékekben és/vagy a puhatestűekben és/vagy a kagylókban és/vagy a halakban az idők során nem nőhet számottevő mértékben. Környezet Minőségi célok Mértékegység Betartandó Belföldi felszíni vizek 0,03 μg/l 1990. január 1-jétől Torkolati vizek Torkolati vizektől különböző, belső parti vizek Parti tengervizek C. rész (83): mérési referencia-módszerek
1.
A szennyvizekben és a vizekben jelen levő HCB meghatározására szolgáló mérési referencia-módszer a gázkromatográfia elektronbefogásos detektorral, alkalmas oldószerrel való extrakció után.
A HCB-re vonatkozó meghatározási határ ( 23 ), a mintában jelen lévő zavaró kísérőanyagok mennyiségétől függően a vizek estén 1-10 ng/l közé, és a szennyvizek estén 0,5-1 μg/l közé esik.
2.
Az üledékekben és az élő szervezetekben jelen lévő HCB meghatározására szolgáló mérési referencia-módszer a gázkromatográfia elektronbefogásos detektorral, a minta megfelelő előkészítése után. A meghatározási határ (23) 1-10 μg közé esik szárazanyag-kilogrammonként.
3.
A módszer pontosságának és precizitásának ± 50 %-osnak kell lennie a meghatározási határ (23) kétszeresének megfelelő koncentráció esetén.
VI. A. rész (84): a kibocsátási szabványok határértékei Standstill: A HCBD-kibocsátás által okozott szennyezés mértéke, amely az üledékekben és/vagy a puhatestűekben és/vagy a kagylókban és/vagy a halakban található koncentrációra hatással van, sem közvetlenül, sem közvetve nem nőhet számottevő mértékben az idők során. Az ipari üzem típusa (1) (2) (3) Aközépértéktípusa Határértékek Betartandó súlyban kifejezve koncentrációban kifejezve 1.Perklóretilén (PER) és széntetraklorid (CCl4) előállítása perklórozás útján havi 1,5 g HCBD/tonna összes PER + CCl4 termelési kapacitás 1,5 mg/l HCBD 1990. január 1-jétől napi 3 g HCBD/tonna összes PER + CCl4 termelési kapacitás 3 mg/l HCBD 2.Triklóretilén és/vagy perklóretilén előállítása más eljárásokat használva (4) havi - - - napi - - - (1) Egyszerűsített ellenőrzés alkalmazható, ha az éves kibocsátás nem haladja meg az 1 kg-ot. (2) Az I. melléklet A. részének 3. pontjában megnevezett ipari üzemek esetén név szerinti utalás történik azokra az ipari üzemekre, amelyek HCBD-t használnak technikai célokra. (3) Az ezen irányelv alkalmazásánál tapasztaltak alapján, illetve figyelembe véve azt a tényt, hogy a legjobb műszaki megoldások alkalmazása bizonyos esetekben már most lehetővé teszi a fent megadottaknál messzemenően szigorúbb értékek alkalmazását, a Tanács a Bizottság javaslatait felhasználva szigorúbb határértékek megállapításáról dönt, egy ilyen határozatot 1995. január 1-je előtt kell meghozni. (4) Jelenleg nem lehetséges e szektorra vonatkozó határértékeket megállapítani. A Tanács ezeket a határértékeket később, a Bizottság javaslata alapján rögzíti. A köztes időszakban a tagállamok az I. melléklet A. részének 3. pontja szerint a tagállami kibocsátási szabványokat alkalmazzák. B.rész (84): minőségi célkitűzések ( 24 ) Standstill: A HCBD koncentrációja az üledékekben és/vagy a puhatestűekben és/vagy a kagylókban és/vagy a halakban az idők során nem nőhet számottevő mértékben. Környezet Minőségi célok Mértékegység Betartandó Belföldi felszíni vizek 0,1 μg/l 1990. január 1-jétől Torkolati vizek Torkolati vizektől különböző, belső parti vizek Parti tengervizek C. rész (84): mérési referencia-módszerek
1.
A szennyvizekben és a vizekben jelen levő HCBD meghatározására szolgáló mérési referencia-módszer a gázkromatográfia elektronbefogásos detektorral, alkalmas oldószerrel való extrakció után.
A HCBD-re vonatkozó meghatározási határ ( 25 ) a mintában jelen levő zavaró kísérőanyagok mennyiségétől függően a vizek esetén 1-10 ng/l közé és a szennyvizek esetén 0,5-1 μg/l közé esik.
2.
Az üledékekben és az élő szervezetekben jelen levő HCBD meghatározására szolgáló mérési referencia-módszer a gázkromatográfia elektronbefogásos detektorral, a minta megfelelő előkészítése után. A meghatározási határ 1-10 μg közé esik szárazanyag-kilogrammonként.
3.
A módszer pontosságának és precizitásának ± 50 %-osnak kell lennie a meghatározási határ (25) kétszeresének megfelelő koncentráció esetén.
VII. 3 ( 26 ) A rész (23): a kibocsátási szabványok határértékei Az ipari üzem típusa (1) (2) Határértékek (havi átlagértékek) (3) (4) Betartandó súlyban kifejezve koncentrációban kifejezve 1.Klórmetánok előállítása metanolból, vagy metanolt és metánt együttesen felhasználó folyamat segítségével (5) 10 g CHCl3/tonna összes klórmetán termelési kapacitás 1 mg/l 1990. január 1-jétől 2.Klórmetánok előállítása metán klórozásával 7,5 g CHCl3/tonna összes klórmetán termelési kapacitás 1 mg/l 1990. január 1-jétől 3. (6)Fluorozott-klórozott szénhidrogének előállítása - - - (1) Az I. melléklet A. részének 3. pontjában megnevezett ipari üzemeknél a kloroform esetén különleges utalás történik azokra az üzemekre, amelyek a diklóretán-pirolízis során monomer vinil-kloridot termelnek, amelyek fehérített papíranyagot állítanak elő, amelyek CHCl3-t használnak oldószerként, valamint azokra, amelyek hűtővizet vagy egyéb szennyvizeket klóroznak. A Tanács e szektorok számára a Bizottság javaslata alapján egy későbbi időpontban fog határértékeket megállapítani. (2) Egyszerűsített ellenőrzési eljárás alkalmazható, ha az éves kibocsátás nem haladja meg a 30 kg-ot. (3) A napi középértékek határértéke a havi középértékek kétszerese. (4) A kloroform illékonyságát figyelembe véve és a 3. cikk 6. bekezdésének betartásának biztosítása érdekében olyan eljárások alkalmazása esetén, amelyeknél a kloroformtartalmú szennyvizek szabad levegőn erőteljes mozgatásnak vannak kitéve, a tagállamok előírják, hogy a határértékeket azelőtt tartsák be, mielőtt a szennyvizek az érintett létesítményeket elérik; valamint minden olyan vizet vegyenek figyelembe, amelyek szennyeződhetnek. (5) Vagyis metanol-hidroklórozás és a metilklorid ezt követő klórozása által. (6) Jelenleg nem lehetséges erre a szektorra vonatkozó határértékeket megállapítani. A Tanács ezeket a határértékeket később, a Bizottság javaslata alapján fogja meghatározni. A köztes időszakban a tagállamok az I. melléklet A. részének 3. pontja alapján az egyes államokban érvényes kibocsátási szabványokat alkalmazzák. B. rész (23): minőségi célkitűzések ( 27 ) Környezet Minőségi célok Mértékegység Betartandó Belföldi felszíni vizek 12 μg/l 1990. január 1-jétől Torkolati vizek Torkolati vizektől különböző, belső parti vizek Parti tengervizek C. rész (23): mérési referencia-módszerek
1.
A szennyvizekben és a vizekben a kloroform jelenlétének meghatározására szolgáló mérési referencia-módszer a gázkromatográfia.
Érzékeny detektor alkalmazandó, ha a koncentráció 0,5 mg/l alatt van, ebben az esetben a meghatározási határ ( 28 ) 0,1 μg/l. 0,5 mg/l feletti koncentráció esetén 0,1 mg/l meghatározási határ megfelelő.
2.
A módszer pontosságának és precizitásának ± 50 %-osnak kell lennie a meghatározási határ1 kétszeresének megfelelő koncentráció esetén.
VIII. 29 A. rész(59.): kibocsátási szabványok határértékei (1) Az ipari üzem típusa (2) (3) A határértékek Az átlagérték típusa Betartandó az alábbi időponttól Súlyban kifejezve (g/t) (4) Koncentrációban kifejezve (mg/l) () a)Kizárólag 1,2-diklór-etán gyártása (ugyanazon telephelyen történő feldolgozás és használat nélkül) havi 4 2 1993.1.1. 2,5 1,25 1995.1.1. napi 8 4 1993.1.1. 5 2,5 1995.1.1. b)1,2-diklór-etán gyártása és feldolgozása vagy használata ugyanazon a telephelyen, kivéve a c) pontban megadott felhasználást () () havi 12 6 1993.1.1. 5 2,5 1995.1.1. napi 24 12 1993.1.1. 10 5 1995.1.1. c)1,2-diklór-etán feldolgozása vinil-kloridtól különböző, más anyagokká () havi 2,5 1 1993.1.1. napi 5 2 1993.1.1. d)EDC használata fémek zsírtalanítására (a b) pontban meghatározott ipari telephelyeken kívül) () havi - 0,1 1993.1.1. napi - 0,2 1993.1.1. e)EDC felhasználása ioncserélők gyártásához () havi - - - napi - - - (1) Tekintettel az EDC illékonyságára, és a 86/280/EGK irányelv 3. cikkének (6) bekezdésében szereplők betartása érdekében, amenynyiben a folyamatnak része az EDC-t tartalmazó szennyvíz szabad levegőn történő mozgatása, akkor a tagállamnak meg kell követelnie a határértékek teljesülését az érintett üzem területére belépő vízben a belépést megelőzően; biztosítani kell, hogy a feltehetőleg szennyeződő összes víz számításba vétele megfelelően megtörténjen. (2) A tisztított EDC gyártási kapacitás megbecsülése azon EDC-arány figyelembevételével történt, amelyik nem krakkolódik az EDC-gyártó üzemhez csatlakozó vinil-kloridot (VC) gyártó egységbe és ami újra visszajut az üzem EDC-tisztító részébe. (3) Egyszerűsített ellenőrzési eljárást lehet alkalmazni akkor, ha az éves kibocsátás nem több, mint 30 kg. (4) Ezek a határértékek vonatkoznak: - az a) és b) pontban meghatározott üzemek tonnákban kifejezett, tisztított EDC gyártási kapacitására, - a c) pontban meghatározott üzemeknél a tonnákban kifejezett EDC feldolgozási kapacitásra. (5) Az I. melléklet A. részének 4. pontjában szereplő kikötések sérelme nélkül ezek a koncentráció-határértékek a következő referencia-térfogatokra vonatkoznak: - az a) pontban: 2 m3/t tisztított EDC gyártási kapacitás, - a b) pontban: 2,5 m3/t tisztított EDC gyártási kapacitás, - a c) pontban: 2,5 m3/t EDC feldolgozási kapacitás. (6) A határértékek az ipari gyártás telephelyén az összes belső diffúz forrást és/vagy az oldószerként használt EDC mennyiségét veszik figyelembe; ez az EDC-kibocsátásban 99 %-nál nagyobb csökkenést biztosít. (7) Abban az esetben, ha egy tagállam úgy ítéli meg, hogy az EDC termelésének más klórozott szénhidrogének gyártásával történő összekapcsolása miatt az EDC-t gyártó folyamat valószínűleg nem képes megfelelni ezeknek a határértékeknek az 1993. január 1-jei határidőre, akkor erről a Bizottságot legkésőbb 1991. január 1-jéig tájékoztatnia kell. Az EDC kibocsátás csökkentésére vonatkozó programot, amely 1997. január 1-jével kezdődően lehetővé teszi ezeknek a határértékeknek a betartását, legkésőbb 1993. december 31-ig be kell nyújtani a Bizottsághoz. Időközben, 1993. január 1-jétől, már a következő határértéknek szükséges megfelelni: - 40 g EDC/t tisztított EDC gyártási kapacitás (havi és napi átlagértékek). (8) Különösen a következő anyagok termelése tartozik ide: etilén-diamin, etilén-poliamin, 1.1.1-triklór-etán, triklór-etilén és perklór-etilén. (9) Ezek a határértékek csak azokra az üzemekre vonatkoznak, amelyek éves kibocsátása több, mint 30 kg. (10) Jelenleg nem lehetséges határértékeket elfogadni az ilyen típusú üzemekre. A Tanács ilyen határértékeket, a Bizottság javaslata alapján, később fogad majd el. Időközben a tagállamok a nemzeti határértékeiket alkalmazzák az I. melléklet A. részének 3. pontja szerint. B. rész (59.): minőségi célkitűzések Környezet Minőségi célkitűzés (μg/l) Betartandó az alábbi időponttól Belföldi felszíni vizek 10 1993.1.1. Torkolati vizek Torkolati vizektől különböző belső parti vizek Parti tengerek A Bizottság a 76/464/EGK irányelv 13. cikke (1) bekezdése harmadik francia bekezdésének megfelelően elvégzett megfigyelés eredményeit a 2,5 μg/l irányadó koncentrációval hasonlítja össze. A Bizottság a jelenlegi intézkedések alapján szerzett tapasztalatok birtokában 1998-ig újra felülvizsgálja a minőségi célkitűzéseket. C. rész (59.): mérési referenciamódszer
1.
Az 1,2-diklór-etán jelenlétének a szennyvizekben és a vízi környezetben történő meghatározására szolgáló mérési referenciamódszer a gázkromatográfia elektronbefogásos detektorral, a megfelelő oldószerrel való extrakció után, vagy a "kihajtás és befogás" folyamatát és a kriogén hűtéses kapilláris csapdában történő befogás segítségével elvégzett elválasztást követő gázkromatográfia. A meghatározási határ a szennyvizekben 10 μg/l, és a vízi környezetben 1 μg/l.
2.
A módszer pontossága és precizitása legyen ± 50 %-os a meghatározási határ kétszeresének megfelelő koncentrációnál.
3.
Amíg az oldószerekkel foglalkozó általános irányelv elfogadása meg nem történik a tagállamok meghatározhatják az EDC koncentrációit az AOX, LOX vagy VOX mennyiségéhez viszonyított arányra való hivatkozással, feltéve, hogy a Bizottság előzőleg elismerte azt, hogy ezek a módszerek egyenértékű eredményeket adnak.
Az érintett tagállamok rendszeresen meghatározzák az EDC és a felhasznált paraméterek közötti koncentráció összefüggést.
IX. ( 30 ) A. rész (121.): kibocsátási szabványok határértékei (1) Az ipari üzem típusa (2) Az átlagérték típusa A határértékek Betartandó az alábbi időpontoktól Súlyban kifejezve (g/t) (3) Koncentrációban kifejezve (mg/l) (4) a)Triklór-etilén (TRI) és perklór-etilén (PER) gyártás havi 10 2 1993.1.1. 2,5 0,5 1995.1.1. napi 20 4 1993.1.1. 5 1 1995.1.1. b)A TRI használata fémek zsírtalanítására (5) havi 0,1 1993.1.1. napi 0,2 1993.1.1. (1) Tekintettel a triklór-etilén illékonyságára, és a 86/280/EGK irányelv 3. cikkének (6) bekezdésében szereplők betartása érdekében, amennyiben a folyamatnak része a triklór-etilént tartalmazó szennyvíz szabad levegőn történő mozgatása, akkor a tagállamnak meg kell követelnie a határértékek teljesülését az érintett üzem területére belépő vízben a belépést megelőzően; biztosítani kell, hogy a feltehetőleg szennyeződő összes víz számításba vétele megfelelően megtörténjen. (2) Egyszerűsített ellenőrzési eljárást lehet alkalmazni akkor, ha az éves kibocsátás nem több, mint 30 kg. (3) Az a) típusú gyártó üzemek esetében a TRI kibocsátások határértékeit a TRI + PER összesített gyártási kapacitás viszonylatában adják meg. (4) Az I. melléklet A. részének 4. pontjában foglalt rendelkezések sérelme nélkül, a TRI koncentráció határértékeket a következő referencia értékekre viszonyítva kell megadni: - az a) pontban: 5 m3/t TRI + PER termelés. (5) E határértékek csak azokra az ipari üzemekre vonatkoznak, amelyek éves kibocsátása több mint 30 kg. B. rész (121.): minőségi célkitűzések Környezet Minőségi célkitűzés (μg/l) Betartandó az alábbi időponttól Belföldi felszíni vizek 10 1993.1.1. Torkolati vizek Torkolati vizektől különböző belső parti vizek Parti tengerek A Bizottság a 76/464/EGK irányelv 13. cikke (1) bekezdése harmadik francia bekezdésének megfelelően elvégzett megfigyelés eredményeit a 2,5 μg/l irányadó koncentrációval hasonlítja össze. A Bizottság a jelenlegi intézkedések alapján szerzett tapasztalatok alapján 1998-ig újra felülvizsgálja a minőségi célkitűzéseket. C. rész (121.): mérési referenciamódszer
1.
A triklór-etilén (TRI) jelenlétének a szennyvizekben és a vízi környezetben történő meghatározására szolgáló mérési referenciamódszer a gázkromatográfia elektronbefogásos detektorral, a megfelelő oldószerrel való extrakció után.
A TRI meghatározási határa a szennyvizekre10 μg/l, a vízi környezetre 0,1 μg/l.
2.
A módszer pontossága és precizitása legyen ± 50 %-os a meghatározási határ kétszeresének megfelelő koncentrációnál.
3.
Amíg az oldószerekkel foglalkozó általános irányelv elfogadása meg nem történik a tagállamok meghatározhatják az TRI koncentrációit az AOX, LOX vagy VOX mennyiségéhez viszonyított arányra való hivatkozással, feltéve, hogy a Bizottság előzőleg elismerte azt, hogy ezek a módszerek egyenértékű eredményeket adnak.
Az érintett tagállamok rendszeresen meghatározzák az TRI és a felhasznált paraméterek közötti koncentráció összefüggést.
X. 31 A. (111.): a kibocsátási szabványok határértékei (1) Az ipari üzem típusa (2) Az átlagérték típusa A határértékek Betartandó az alábbi időponttól súlyban kifejezve (g/t) (3) Koncentrációban kifejezve (mg/l) (4) a)Triklór-etilén (TRI) és perklór-etilén (PER) gyártás (TRI - PER eljárás) havi 10 2 1993.1.1. 2,5 0,5 1995.1.1. napi 20 4 1993.1.1. 5 1 1995.1.1. b)Szén-tetraklorid és perklór-etilén gyártás (TETRA - PER eljárás) havi 10 5 1993.1.1. 2,5 1,25 1995.1.1. napi 20 10 1993.1.1. 5 2,5 1995.1.1. c)A PER használata fémek zsírtalanítására (5) havi - 0,1 1993.1.1. napi - 0,2 1993.1.1. d)Fluor-klór-szén vegyületek gyártása (6) havi - - - napi - - - (1) Tekintettel a perklór-etilén illékonyságára, és a 86/280/EGK irányelv 3. cikkének (6) bekezdésében szereplők betartása érdekében, amennyiben a folyamatnak része a perklór-etilént tartalmazó szennyvíz szabad levegőn történő mozgatása, akkor a tagállamnak meg kell követelnie a határértékek teljesülését az érintett üzem területére belépő vízben a belépést megelőzően; biztosítani kell, hogy a feltehetőleg szennyeződő összes víz számításba vétele megfelelően megtörténjen. (2) Egyszerűsített ellenőrzési eljárást lehet alkalmazni akkor, ha az éves kibocsátás nem több, mint 30 kg. (3) Az a) és b) típusú üzemek esetében a PER kibocsátások határértékeit vagy az összesített TRI + PER gyártási kapacitás, vagy az összesített TETRA + PER gyártási kapacitás viszonyában kell megadni. (4) Az I. melléklet A. részének 4. pontjában foglalt rendelkezések sérelme nélkül, a PER koncentráció határértékeket a következő referenciaértékekre viszonyítva kell megadni: - az a) pont estén: 5 m3/t gyártott TRI + PER, - az b) pont estén: 2 m3/t gyártott TETRA + PER. (5) Ezek a határértékek csak azokra az ipari üzemekre vonatkoznak, amelyek éves kibocsátása több mint 30 kg. (6) Jelenleg nem lehetséges határértékeket megállapítani az ilyen típusú üzemekre. A Tanács ilyen határértékeket, a Bizottság javaslata alapján, később fogad majd el. Időközben a tagállamok a nemzeti határértékeiket alkalmazzák az I. melléklet A. részének 3. pontja szerint. B. rész (111.): minőségi célkitűzések Környezet Minőségi célkitűzés (μg/l) Betartandó az alábbi időponttól Belföldi felszíni vizek 10 1993.1.1. Torkolati vizek Torkolati vizektől különböző belső parti vizek Parti tengerek A Bizottság a 76/464/EGK irányelv 13. cikke (1) bekezdése harmadik francia bekezdésének megfelelően elvégzett megfigyelés eredményeit a 2,5 μg/l irányadó koncentrációval hasonlítja össze. A Bizottság a jelenlegi intézkedések alapján szerzett tapasztalatok alapján 1998-ig újra felülvizsgálja a minőségi célkitűzéseket C. rész (111.): mérési referenciamódszer
1.
A perklór-etilén (PER) jelenlétének a szennyvizekben és a vízi környezetben történő meghatározására szolgáló mérési referenciamódszer a gázkromatográfia elektronbefogásos detektorral, a megfelelő oldószerrel való extrakció után.
A PER meghatározási határa a szennyvizekben 10 μg/l, a vízi környezetben 0,1 μg/l.
2.
A módszer pontossága és precizitása legyen ± 50 %-os a meghatározási határ kétszeresének megfelelő koncentrációnál.
3.
Amíg az oldószerekkel foglalkozó általános irányelv elfogadása meg nem történik a tagállamok meghatározhatják a PER koncentrációit az AOX, LOX vagy VOX mennyiségéhez viszonyított arányra való hivatkozással, feltéve, hogy a Bizottság előzőleg elismerte azt, hogy ezek a módszerek egyenértékű eredményeket adnak.
Az érintett tagállamok rendszeresen meghatározzák az PER és a felhasznált paraméterek közötti koncentráció összefüggést.
XI. ( 32 ) ( 33 ) A. rész (117., 118.) kibocsátási szabványok határértékei Standstill: A TCB kibocsátásból eredő szennyezés, amely az üledékekben és/vagy a puhatestűekben és/vagy a kagylókban és/vagy a halakban levő koncentrációra hat, sem közvetlenül sem közvetve nem nőhet jelentősen az időben. Az ipari üzem típusa Az átlagérték típusa A határértékek Betartandó az alábbi időponttól Súlyban kifejezve (g/t) (1) koncentrációban kifejezve mg/l (2) a)TCB gyártása HCH dehidro- klórozásával és/vagy TCB feldolgozása havi 25 2,5 1993.1.1. 10 1 1995.1.1. napi 50 5 1993.1.1. 20 2 1995.1.1. b)Benzol klórozása útján történő klór-benzol-gyártás és/vagy feldolgozás (3) havi 5 0,5 1993.1.1. 0,5 0,05 1995.1.1. napi 10 1 1993.1.1. 1 0,1 1995.1.1. (1) A TCB (a három izomer összege) kibocsátási határértékeit a következőképpen adják meg: - az a) pontban: a teljes TCB gyártási kapacitás viszonylatában, - a b) pontban: a mono- és a diklór-benzol teljes gyártási vagy feldolgozási kapacitás viszonylatában. (2) Az I. melléklet A. részének 4. pontjában foglalt rendelkezések sérelme nélkül a koncentráció határértékeket a következő referencia térfogatok viszonylatában kell megadni: - az a) pontban: 10 m3/t gyártott vagy feldolgozott TCB, - a b) pontban: 10 m3/t gyártott vagy feldolgozott mono- és diklór-benzol. (3) A meglévő és 50 kg/év mennyiségnél kevesebbet kibocsátó üzemekre 1995. január 1-jétől vonatkozó határértékek, egyenlők azoknak a határértékeknek a felével, amelyeknek 1993. január 1-jétől kezdődően kell megfelelni. B. rész (117., 118.): minőségi célkitűzések Standstill: Az üledékekben és/vagy a puhatestűekben és/vagy a kagylókban és/vagy a halakban a TCB koncentráció nem növekedhet jelentősen az idő múlásával. Környezet Minőségi célkitűzés (μg/l) Betartandó az alábbi időponttól Belföldi felszíni vizek 0,4 1993.1.1. Torkolati vizek Torkolati vizektől különböző belső parti vizek Parti tengerek A Bizottság a 76/464/EGK irányelv 13. cikke (1) bekezdése harmadik francia bekezdésének megfelelően elvégzett megfigyelés eredményeit a 0,1 μg/l irányadó koncentrációval hasonlítja össze. A Bizottság a jelenlegi intézkedések alapján szerzett tapasztalatok alapján 1998-ig újra felülvizsgálja a minőségi célkitűzéseket. C. rész (117., 118.) cím: mérési referenciamódszer
1.
Az triklór-benzol (TCB) jelenlétének a szennyvizekben és a vízi környezetben történő meghatározására szolgáló mérési referenciamódszer a gázkromatográfia elektronbefogásos detektorral, a megfelelő oldószerrel való extrakció után. A meghatározási határ mindegyik izomerre külön-külön: a szennyvizekben 1 μg/l, a vízi környezetben 10 μg/l.
2.
A TCB jelenlétének az üledékekben és a szervezetekben történő meghatározására szolgáló mérési referenciamódszer a gázkromatográfia elektronbefogásos detektorral, a minta megfelelő előkészítését követően. A meghatározási határ mindegyik izomerre külön-külön 1 μg/kg szárazanyag.
3.
Amíg az oldószerekkel foglalkozó általános irányelv elfogadása meg nem történik, a tagállamok meghatározhatják a TCB koncentrációkat az AOX és EOX mennyiségéhez viszonyított arányra való hivatkozással, feltéve, hogy a Bizottság előzőleg elismerte azt, hogy ezek a módszerek egyenértékű eredményeket adnak.
Az érintett tagállamok rendszeresen meghatározzák a TCB és a felhasznált paraméterek közötti koncentráció összefüggést.
4.
A módszer pontossága és precizitása legyen ± 50 %-os a meghatározási határ kétszeresének megfelelő koncentrációnál.
( 1 ) HL L 129., 1976.5.18., 23. o.
( 2 ) HL C 70., 1985.3.18., 15. o.
( 3 ) HL C 120., 1986.5.20.
( 4 ) HL C 188., 1985.7.29., 19. o.
( 5 ) HL L 20., 1980.1.26., 43. o.
( 6 ) HL L 377., 1991.12.31., 48. o.
( 7 ) HL L 271., 1979.10.29., 44. o.
( 8 ) HL C 176., 1982.7.14., 3. o.
( 9 ) Az 5. cikk különösen a széntetrakloridnak az ipari mosodákban történő felhasználására vonatkozik.
( 10 ) CAS (Chemical Abstract Service) szám.
( 11 ) Egy adott anyag xg "meghatározási határa" az a legkisebb mennyiség, ami egy adott módszer segítségével mennyiségileg meghatározható, és ami még a zérus értéktől szignifikánsan különbözik.
( 12 ) Az 1,1,1-triklór-2,2-bisz(p-klórfenil)-etán;
1,1,1-diklór-2,2-bisz(p-klór-fenil)-etán;
1,1-triklór-2(o-klór-fenil)-2-(p-klór-fenil)-etán;
1,1-diklór-2,2-bisz(p-klór-fenil)-etilén izomerek összege.
( 13 ) Az 5. cikk akkor vonatkozik a DDT-re, ha az e mellékletben említett forrásoktól eltérő más forrásról van szó.
( 14 ) CAS (Chemical Abstract Service) szám
( 15 ) CAS (Chemical Abstract Service) szám.
( 16 ) Egy adott anyag xg "meghatározási határa" az a legkisebb mennyiség, ami egy adott módszer segítségével mennyiségileg meghatározható, és ami még a zérus értéktől szignifikánsan különbözik.
( 17 ) A kémiai vegyület 2,3,4,5,6-pentaklór-1-hidroxibenzil és ennek sói.
( 18 ) Az 5. cikk a pentaklórfenolra, és különösen annak fakezelésnél történő felhasználására vonatkozik.
( 19 ) CAS (Chemical Abstract Service) szám.
( 20 ) Egy adott anyag xg "meghatározási határa" az a legkisebb mennyiség, ami egy adott módszer segítségével mennyiségileg meghatározható, és ami még a zérus értéktől szignifikánsan különbözik.
( 21 ) Valamely anyag "meghatározási határa", az Xg, azt az adott munkamódszerrel, kvantitatív módon meghatározható legkisebb mennyiséget jelenti, amely még szignifikánsan különbözik a nullától.
( 22 ) A Bizottság továbbra is vizsgálja a szigorúbb minőségi célok megállapításának lehetőségét, és közben figyelembe veszi az üledékekben és/vagy a puhatestűekben és/vagy a kagylókban és/vagy a halakban mért HCB-koncentráció értékeit; 1995. január 1-je előtt jelentést tesz a Tanácsnak, amely alapján eldönthető, hogy ezen irányelvet szükséges-e módosítani.
( 23 ) Valamely anyag "meghatározási határa", az Xg, azt az adott munkamódszerrel, kvantitatív módon meghatározható legkisebb mennyiséget jelenti, amely még szignifikánsan különbözik a nullától.
( 24 ) A Bizottság továbbra is vizsgálja a szigorúbb minőségi célok megállapításának lehetőségét, és közben figyelembe veszi az üledékekben és/vagy a puhatestűekben és/vagy a kagylókban és/vagy a halakban mért HCBD-koncentráció értékeit; 1995. január 1-je előtt jelentést tesz a Tanácsnak, amely alapján eldönthető, hogy ezen irányelvet szükséges-e módosítani.
( 25 ) Valamely anyag "meghatározási határa", az Xg, azt az adott munkamódszerrel, kvantitatív módon meghatározható legkisebb mennyiséget jelenti, amely még szignifikánsan különbözik a nullától.
( 26 ) A kloroformra az ipari gyártási eljárásokkal járó kibocsátások során, amelyek mint olyanok jelentős mértékben hozzájárulhatnak a szennyvizek kloroformtartalmához, a 76/464/EGK irányelv 3. cikke érvényes; ez különösen érvényes az e melléklet A. részben megnevezett eljárásokra. Ezen irányelv 5. cikke alkalmazandó, ha az e mellékletben említettektől eltérő forrásokat tárnak fel.
( 27 ) 76/464/EGK irányelv 6. cikkének 3. bekezdésében leírtak sérelme nélkül egyszerűsített ellenőrzési eljárás alkalmazható, habebizonyosodik, hogy a fent említett minőségi célkitűzés minden további nélkül elérhető és állandó jelleggel fenntartható.
( 28 ) Valamely anyag "meghatározási határa", az Xg, azt az adott munkamódszerrel, kvantitatív módon meghatározható legkisebb mennyiséget jelenti, amely még szignifikánsan különbözik a nullától.
( 29 ) A 86/280/EGK irányelv 5. cikke különösen az EDC oldószerként való használatára vonatkozik a gyártó vagy feldolgozó létesítmény üzemi területén kívül, amennyiben a kibocsátás nem éri el az évi 30 kg-ot. Az ilyen csekély mértékű kibocsátás kivehető a 76/464/EGK irányelv 3. cikkének követelményei alól. A 86/280/EGK irányelv 5. cikkének (3) bekezdésétől eltérően a tagállamok speciális programjaikat legkésőbb 1993. január 1-jéig hatályba léptetik. Erről azonnal értesítik a Bizottságot.
( 30 ) A 86/280/EGK irányelv 5. cikke különösen a TRI száraztisztításnál, zsírok és aromák extrakciójánál és amennyiben a kibocsátás évi 30 kg alatt marad, fémek zsírtalanításánál oldószerként való felhasználására vonatkozik. Az ilyen csekély mértékű kibocsátás kivehető a 76/464/EGK irányelv 3. cikkének követelményei alól. A 86/280/EGK irányelv 5. cikkének (3) bekezdésétől eltérően a tagállamok speciális programjaikat legkésőbb 1993. január 1-jéig hatályba léptetik. Erről azonnal értesítik a Bizottságot.
( 31 ) A 86/280/EGK irányelv 5. cikke különösen a PER száraztisztításnál, zsírok és aromák extrakciójánál, és amennyiben a kibocsátás évi 30 kg alatt marad, fémek zsírtalanításánál oldószerként való felhasználására vonatkozik. Az ilyen csekély mértékű kibocsátás kivehető a 76/464/EGK irányelv 3. cikkének követelményei alól. A 86/280/EGK irányelv 5. cikkének (3) bekezdésétől eltérően a tagállamok speciális programjaikat legkésőbb 1993. január 1-jéig hatályba léptetik. Erről azonnal értesítik a Bizottságot.
( 32 ) vonatkozó különleges követelmények A 86/280/EGK irányelv 5. cikke különösen a textiliparban oldószerként vagy színezék-adalékként vagy a transzformátorolaj komponenseként használt TCB-re vonatkozik, amennyiben erre külön közösségi jogszabály nincs érvényben. A 86/280/EGK irányelv 5. cikkének (3) bekezdésétől eltérően a tagállamok speciális programjaikat legkésőbb 1993. január 1-jéig hatályba léptetik. Erről azonnal értesítik a Bizottságot.
( 33 ) A TCB a következő izomerek valamelyikeként fordulhat elő:
- 1, 2, 3-TCB - CAS szám: 87/61-6,
- 1, 2, 4-TCB - CAS szám: 120-82-1 (118. szám az EGK listában),
- 1, 3, 5-TCB - CAS szám: 180-70-3,
A technikai minőségű TCB (117. szám az EGK listában) e három izomer olyan keveréke amelyben túlsúlyban van az 1,2,4-TCB. Kis mennyiségben tartalmazhat di- és tetraklór-benzolt is.
Jelen előírások mindenkor az összes TCB-re (e három izomer összegére) vonatkoznak.
Lábjegyzetek:
[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 31986L0280 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:31986L0280&locale=hu Utolsó elérhető, magyar nyelvű konszolidált változat CELEX: 01986L0280-19911223 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:01986L0280-19911223&locale=hu