BH+ 2009.11.498 Ha az örökös az örökségét vagy annak egy részét örököstársára ruházza ellenérték nélkül, ezt a nyilatkozatát örökségre vonatkozó ajándékozási ajánlatnak kell tekinteni [Pp. 196. §, 206. §, Ptk. 674. §, 6/1958. (VII. 4.) IM r. 58. §].

Az I-III. r. felperesek kereseti kérelmükben annak megállapítását kérték, hogy néhai N. L. örökhagyó után a törvényes öröklés rendje szerint néhai Cs. J.-né elhunyt testvér jogán gyermeke, az I. r. felperes 1/4 arányban, néhai Cs. J. L. elhunyt gyermeke jogán annak gyermekei, a II-III. r. felperesek 1/8-1/8 arányban, az alperes pedig mint testvér 1/2 arányban a törvényes örökösök a Ptk. 608. §-a alapján. Hivatkozásuk szerint néhai Cs. J.-né N. M. 1996. február 9-én tett írásbeli nyilatkozata érvénytelen, mert annak megtételekor nem rendelkezett az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel. Másodlagosan a nyilatkozat érvénytelenségének megállapítását arra hivatkozással kérték, hogy azt kizárólag az örökhagyó - halála napján - meglévő készpénzvagyona vonatkozásában, azaz megszorítással tette, a megszorítással tett örökség visszautasítása pedig a Ptk. 674. § (3) bekezdése szerint semmis. Továbbá azon az alapon is támadták a nyilatkozatot, hogy a hagyatékot más személy javára szólóan nem lehet visszautasítani és a Ptk. 603. §-ában írt feltételek fennállása hiányában a nyilatkozat nem minősül öröklésről való lemondásnak sem, következésképpen néhai N. L. után a törvényes öröklés rendje érvényesül.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint néhai Cs. J.-né N. M. részéről ingyenes, ellenérték nélküli átruházás történt, amelyet mint ajándékot elfogadott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

Indokolásának jogi okfejtése szerint néhai Cs. J.-né N. M. a perbeli nyilatkozat megtételekor ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezett, ezért a Ptk. 17. § (1)-(2) bekezdésében megjelölt okból a perbeli nyilatkozat nem érvénytelen. Ez egy egyoldalú nyilatkozat, amely nem az örökhagyóval köttetett kétoldalú megállapodás, ezért a Ptk. 603. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltételek hiányában nem minősül öröklésről való lemondásnak. Úgy foglalt állást, hogy a perbeli nyilatkozat a Ptk. 674. § (3) bekezdése értelmében nem tekinthető az örökség megszorítással tett visszautasításának sem. A nyilatkozat tartalmát vizsgálva - "Az a nyilatkozatom, hogy N. T. örökölje meg az én részemet is N. L. után.", majd "…az 1994. december 3-án Bécsben elhunyt N. L. nevű testvérem után örökölni nem kívánok…" - úgy tekinthető, hogy néhai Cs. J.-né N. M. az örökhagyó utáni teljes hagyatékot visszautasította, nem kívánt az örökhagyó után örökölni. Az a kitétel: "Egyedül T. testvérem örökölje a Bécsben nála volt pénzt." csak kiemelése a hagyaték egy részének, főként a szövegkörnyezetben úgy elhelyezve, hogy a fenti két általános rendelkezés közé illesztette be ezt a nyilatkozatát. Az egységes bírói gyakorlatra utalva úgy foglalt állást, hogy az a nyilatkozat, amellyel a törvényes örökös az örökségét ellenérték nélkül a testvérére ruházza át, az örökség elfogadásának és egyidejűleg annak ajándékozásának minősül, ugyanis csak ilyen értelmezéssel érhető el az a cél, amely a törvényes örököst a nyilatkozata megtételében vezette, nevezetesen, hogy az örökség ne őt, hanem a testvérét illesse. Az adott esetben az alperes az ajándékot elfogadta, ezt igazolja a hagyatéki eljárásban tett nyilatkozata is, mely szerint magát nevezte meg az örökhagyó törvényes örökösének, továbbá az osztrák közjegyző által átadott készpénzvagyont - az örökhagyó felleltározott hagyatékát - birtokba vette.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - lényegében annak helyes indokaira alapítottan - helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének keresetük szerinti megváltoztatását kérték. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint az eljáró bíróságok nem tettek eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek, az így megállapított hiányos tényállásból megalapozatlan következtetéseket vontak le. A felülvizsgálni kért jogerős ítélet - álláspontjuk szerint - sérti a Ptk. 674. § (1) és (3) bekezdésében, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat. Megismételt érvelésük szerint a perben vitatott nyilatkozat az örökség megszorítással tett visszautasításának minősül, ezért érvénytelen. Következik ez dr. K. Zs. okiratszerkesztő ügyvéd dr. Cs. R. ügyvédnek írt válaszlevele tartalmából, amelyből kitűnően az ügyvédnő az I. r. felperest örökösnek tekinti, következésképpen a perbeli nyilatkozat csak az örökhagyó pénztárcájában volt mintegy 1600 schillingre vonatkozott. Sérelmezték, hogy az eljáró bíróságok ezt a levelet a döntésük meghozatalánál nem vették figyelembe. Az adott ügyben néhai Cs. J.-né nem fogadhatta el és nem utasíthatta vissza érvényesen a neki járó örökséget, mert nem tudta, hogy az miből áll. Amennyiben néhai Cs. J.-nét az ajándékozás szándéka is vezette volna, úgy a jogi képviselő ajándékozási szerződést készített volna.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Pp. 270. § (2) bekezdése és a 275. § (3) bekezdése együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogi jogszabálysértés vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés megvalósulása.

A Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állástfoglalnia, hogy a másodfokú bíróság a jogszabályok értelmezésével helyesen jutott-e arra a következtetésre, hogy a perbeli nyilatkozat nem tekinthető az örökség megszorítással tett visszautasításának, ezért a Ptk. 674. § (3) bekezdésében foglalt érvénytelenségi ok nem áll fenn és a nyilatkozattal a törvényes örökös az örökrészét ellenérték nélkül átruházta testvérére, az alperesre.