779/D/2004. AB végzés
a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 254. § (3) bekezdése, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 12. § (1) bekezdése és 34. § (1) bekezdése alkotmányossági vizsgálata tárgyában
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
végzést:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 254. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 12. § (1) bekezdése és 34. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 12. § (1) bekezdésével és 34. § (1) bekezdésével, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 254. § (3) bekezdésével összefüggő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó azonos tárgyban négy alkotmányjogi panaszt és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmet nyújtott be.
1.1. Az első alkotmányjogi panaszt a Dunakeszi Városi Bíróság 1405-7.Vh.353/2003/2. számú elsőfokú végzése, illetve ennek megfellebbezése nyomán a Pest Megyei Bíróság által 8.Pkf.23.941/2003/4. szám alatt hozott jogerős végzése ellen nyújtotta be. Az indítványozó (végrehajtást kérő) végrehajtási lap kibocsátását kérte adósa ellen, egyben kérte az adós kötelezését a végrehajtás kérésével felmerülő költségek utáni kamat megfizetésére is. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 301. § (1) bekezdése alapján a késedelmi kamat-fizetési kötelezettség egyetlen feltétele sem valósult meg, így a költségek utáni késedelmi kamat számításának jogalapja nincs. A másodfokú bíróság az előbbi végzést helybenhagyta.
Az indítványozó a jogbiztonság, a tulajdonhoz való jog, valamint a tisztességes eljárás követelményének sérelmére tekintettel a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) két jogszabályi rendelkezésének a megsemmisítését kérte. Az érvelése szerint a Vht. 12. § (1) bekezdése azért sérti a demokratikus jogállamiság követelményét, mert az abban megnevezett végrehajtható okirat nyomtatványt nem jogszabály határozza meg, illetve nem állapítható meg, hogy annak tartalmát melyik - a jogalkotó vagy a jogalkalmazó - szerv szabja meg. A Vht. 34. § (1) bekezdése szerint a végrehajtás során felmerülő költséget - ha törvény kivételt nem tesz - a végrehajtást kérő előlegezi, és az adós viseli. Törvény '(sem a Ptk., sem a Vht.) nem rendelkezik azonban arról, hogy az adósnak a jogerős bírósági ítélet alapján fennálló kötelezettségét önkéntesen teljesítenie kell, valamint, hogy ennek elmulasztása esetében a végrehajtási eljárás során az előlegezéstől kezdve az adós késedelmi kamatot köteles fizetni. Indokaira tekintettel "ebben a körben a meghatározott szabályok hiánya miatt mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség" fennállását is állította az indítványozó.
1.2. A második alkotmányjogi panaszt ugyanilyen tényállás miatt az indítványozó a Debreceni Városi Bíróság 0901-40.Vh.746/2004/5. számú elsőfokú végzése, illetve ennek megfellebbezése nyomán a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság által 1.Pkf.20.652/2004/2. szám alatt hozott jogerős végzése ellen nyújtotta be. A másodfokú bíróság az előbbi végzést helyben hagyta.
Az előző panaszban foglaltak szó szerinti ismétlésén túlmenően az indítványozó kérte a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 254. § (3) bekezdésének alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is. Annak második mondata úgy rendelkezik, hogy ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokai alapján hagyja helyben, a másodfokú ítélet indokolásában erre a körülményre kell utalnia. Indítványozó szerint nincs alkotmányos indoka az indokolás mellőzésének, s ezzel a fellebbezésben felhozott indokok és jogi érvelés helytállóságáról avagy helytelenségéről történő hallgatásnak, ami "nem felel meg a jogállamiság követelményének". Indokaira tekintettel "ebben a körben a meghatározott szabályok hiánya miatt mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség" fennállását is állította az indítványozó.
1.3. A harmadik alkotmányjogi panaszt ugyanilyen tényállás miatt az indítványozó a Pesti Központi Kerületi Bíróság 0101-10.Vh.15389/2003/3. számú elsőfokú végzése, illetve ennek megfellebbezése nyomán a Fővárosi Bíróság által 42.Pkf.24.765/2004/2. szám alatt hozott jogerős végzése ellen nyújtotta be. A másodfokú bíróság az előbbi végzést - a késedelmi kamat tekintetében - annak helytállósága folytán helyben hagyta.
Ezen alkotmányjogi panasz szó szerint megegyezik az előző alkotmányjogi panasz érdemi részével, ezért ismertetését az Alkotmánybíróság mellőzi.
1.4. A negyedik alkotmányjogi panaszt ugyanilyen tényállás miatt az indítványozó a Miskolci Városi Bíróság 0501-10.Vh.6433/2003/5. számú elsőfokú végzése, illetve ennek megfellebbezése nyomán a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság által 1.Pkf.21.034/2004/2. szám alatt hozott jogerős végzése ellen nyújtotta be. A másodfokú bíróság az előbbi végzést - a késedelmi kamat tekintetében - az egyik rendelkezése mellőzésével helyben hagyta.
Ezen alkotmányjogi panasz úgyszintén megegyezik szó szerint az Indokolás I/1.2. pontja szerinti alkotmányjogi panasz érdemi részével, ezért ismertetését az Alkotmánybíróság mellőzi.
2. Az Alkotmánybíróság a folyamatban levő ügyeket - azok tárgyi összefüggésére tekintettel - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
II.
Az alkotmányjogi panaszok érdemi elbírálásra alkalmatlanok.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének alapvető feltétele, hogy a kérdéses jogszabályt a panasz alapjául szolgáló döntés meghozatala során alkalmazták. A (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz benyújtani.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket (feltételeket) az alkotmányjogi panasz elbírálása során együttesen kell értelmezni és figyelembe venni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 311.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306.; 663/D/2000., ABH 2003, 1223.]
2. Fentiek értelmében, az első fokon hozott bírósági végzések - a Dunakeszi Városi Bíróság 1405-7.Vh.353/2003/2. számú, a Debreceni Városi Bíróság 0901-40.Vh.746/2004/5. számú, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 0101-10.Vh.15389/2003/3. számú, illetve a Miskolci Városi Bíróság 0501-10.Vh.6433/2003/5. számú végzés - esetében a négy alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, ezért azokat az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
3. Ezt követően az Alkotmánybíróság vizsgálta az alkotmányjogi panaszoknak a Pest Megyei Bíróság által 8.Pkf.23.941/2003/4. szám, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság által 1.Pkf.20 652/2004/2. szám, a Fővárosi Bíróság által 42.Pkf.24.765/2004/2. szám, illetve a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság által 1.Pkf.21.034/2004/2. szám alatt hozott jogerős bírósági végzésre vonatkozó részét.
3.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vht. támadott 12. § (1) bekezdését és 34. § (1) bekezdését az előzőekben felsorolt jogerős végzések nem tartalmazzák, így ezen jogszabályi rendelkezések alkalmazásának hiánya miatt az alkotmányjogi panaszokat az Ügyrend 29. § e) pontja alapján ebben a vonatkozásukban is visszautasította.
Utal az Alkotmánybíróság arra, hogy az indítványozó által megjelölt jogsérelmet - nevezetesen, hogy ha az adós elmulasztja a jogerős bírósági ítélet alapján fennálló kötelezettségének önkéntes teljesítését, akkor a végrehajtás kérésével felmerülő költségek utáni kamatot köteles legyen megfizetni - mind a négy elsőfokú bíróság a Ptk. 301. § (1) bekezdése alapján bírálta el, ugyanerre hivatkozással tartották megalapozatlannak, és a jogerős végzések is ezt az indokolást hagyták helyben.
3.2. Mind a négy alkotmányjogi panaszában az indítványozó a Vht. 12. § (1) bekezdésével és 34. § (1) bekezdésével összefüggő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte. Az Alkotmánybíróság számos esetben kimondta, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltétele, hogy az indítványozóval szemben alkalmazzák az alkotmányellenes jogszabályt, ezért alkotmányellenes mulasztásra nem lehet sikerrel panaszt alapozni [többek között: 1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160.; 54/2008. (IV. 24.) AB határozat, ABH 2008, 514.]. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján ebben a vonatkozásban is visszautasította.
3.3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. támadott 254. § (3) bekezdését a Pest Megyei Bíróság által 8.Pkf.23.941/2003/4. szám, a Fővárosi Bíróság által 42.Pkf.24.765/2004/2. szám, illetve a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság által 1.Pkf.21.034/2004/2. szám alatt hozott jogerős bírósági végzés nem tartalmazza, így ezen jogszabályi rendelkezések alkalmazásának hiánya miatt a három érintett alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján ebben a vonatkozásában is visszautasította.
3.4. Mivel a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság által 1.Pkf.20.652/2004/2. szám alatt hozott jogerős végzés alkalmazza a Pp. támadott 254. § (3) bekezdését, az Alkotmánybíróság lefolytatta annak vizsgálatát.
Az indítványozó szerint a Pp. 254. § (3) bekezdésének második mondata nem felel meg a jogállamiságból követelményének, "mert a bíróságnak nem kell számot adnia arról, hogy a fellebbezésben foglaltak mellett az első fokú határozatot milyen indokok alapján tartja helyesnek, különösen abban az esetben, ha az első fokú eljárásban azok a jogi érvek, amelyek a fellebbezésben szerepeltek, nem is merültek fel". Az indítványozó hivatkozott az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének a megsértésére is.
A vizsgált esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panaszos nem olyan egyéni ügyéhez kapcsolódó, és a Pp. 254. § (3) bekezdése kifogásolt szövegrészének az eljáró bíróság általi alkalmazásából eredő jogsérelemre alapította az alkotmányjogi panaszát, amely megfelel az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek. Az alkotmányjogi panasz elbírálására irányuló kérelmében nem fejtette ki, hogy mi az a konkrét jogsérelem, amely a Pp. kifogásolt jogszabályi rendelkezésének az eljáró bíróság általi alkalmazásából őt érte, és amely az indítványában megjelölt alkotmányi rendelkezések sérelmére vezetett.
Az Alkotmánybíróság a 65/1992. (XII. 17.) AB határozatában kifejtette: "Az alkotmányjogi panasz az Alkotmányban szabályozott alapvető jogok védelmének eszköze, mely alapvető jogok rendeltetése az, hogy az államhatalommal szemben alkotmányos garanciákat teremtsenek az állampolgár, az egyén vagy egy közösség jogainak védelmére, cselekvési autonómiájának biztosítására". (ABH 1992, 289, 291.) Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz tartalmi követelményei ebben a vonatkozásban sem teljesülnek. Az indítványozó a jogállamiság absztrakt követelményének megjelölése mellett ugyan hivatkozott a tisztességes eljárás követelményére is, de nem indokolta, hogy a kifogásolt jogszabály miért és mennyiben sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, a kérelem az Abtv. 48. § (1)-(2) bekezdése és az Alkotmány hivatkozott rendelkezése közötti kapcsolatra vonatkozó alkotmányossági szempontú érvelést nem tartalmaz. Erre egyébként maga az indítványozó is utal, amikor a Pp. támadott szabályával összefüggésben - "a meghatározott szabályok hiánya miatt mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség" fennállásának a megállapítását is kérte.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § e) pontjában foglaltak szerint a Pp. 254. § (3) bekezdése elleni alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 2. § (1) bekezdése vonatkozásában is visszautasította, az ugyanezen jogszabályi rendelkezéssel összefüggő, alkotmányellenességben megnyilvánuló mulasztás megállapítására irányuló indítványt az Indokolás II/3. 2. pontjában kifejtettekre hivatkozással úgyszintén visszautasította.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a 605/D/2006. AB határozatában érdemben vizsgálta a Pp. 254. § (3) bekezdésének alkotmányosságát az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdése szempontjából. Ebben megállapította, hogy a Pp. 254. § (3) bekezdése második mondatának a másodfokú határozat egyszerűsített indokolására vonatkozó rendelkezése nem sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését. A támadott szabályozás szerint a másodfokú határozat indokolásának, ha az elsőfokú határozatot helyes indokai alapján helyben hagyja, nem kell megismételnie az elsőfokú határozat indokolását. A határozat indokolásának ilyen egyszerűsítése a felek jogaira és kötelezettségeire nincs hatással. Az egyszerűsített indokolás is a másodfokú bíróság indokolása, amely azonban (érdemben) azonos az első fokú bíróság indokolásával. Az tehát éppúgy a fellebbezés elbírálása, mintha a másodfokú bíróság indokai eltérnének az első fokú határozat indokolásától. (ABH, 2008, 2425, 2438.)
3.5. Három alkotmányjogi panaszában az indítványozó azzal az indokkal is kérte a Pp. 254. § (3) bekezdésének, továbbá a Vht. 12. § (1) bekezdésének és 34. § (1) bekezdésének a megsemmisítését, hogy azok nincsenek összhangban a Ptk. 1. §-ával, a 7. § (1) bekezdésével és a 301. §-ával, valamint a Vht. 164. §-ával. Állítása szerint ez sérti a demokratikus jogállamiság követelményét. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az "alkotmányjogi pa-nasz-mintaztazAlkotmánybíróság57/1991. (XI. 8.) AB határozatában kifejtette - egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe [65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz visszautasításának van helye, ha az indítványozó nem jelöl meg alapvető jogot panasza indokolásában (676/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1652, 1655-1656.). Mivel az indítványozó nem alapvető jogot, hanem a jogállamiság sérelmét jelölte meg alkotmányos sérelme indokaként, az Alkotmánybíróság a Pp. 254. § (3) bekezdésének, továbbá a Vht. 12. § (1) bekezdésének és 34. § (1) bekezdésének megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat a jogállamiság tekintetében az Ügyrend 29. § e) pontja alapján - érdemi vizsgálat nélkül - visszautasította.
Budapest, 2010. április 20.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró