BH 2006.6.202 Vámszerv nem minősíthető vámadósnak - Árutovábbítási eljárásban az összkezesség vállalásra vonatkozó szabályok értelmezése [2913/92/EGK Rendelet a közösségi vámkódex létrehozásáról 96. Cikk (1) bekezdése, 203. Cikk, 221. Cikk, 233. Cikk (3) bekezdése].

A felperes meghatalmazottja útján 2004. június 10-én, 16-án, 18-án, július 7-én, 16-17-én és 27-én a L.-i Vámhivatalnál rizsszállítmányok tekintetében közösségi külső árutovábbítási eljárást kezdeményezett, amelyhez garanciaként a részére összkezesség-vállalási engedélyéhez kiadott TC 31 kezességi tanúsítvány szolgált. Az árutovábbítási okmányon főkötelezettként a felperes került megjelölésre, rendeltetési vámhivatalként pedig a Ny.-i, illetve a D.-i T. Fővámhivatal.

Az L.-i Vámhivatal keresési eljárást kezdeményezett és felszólította a felperest az árubemutatás megtörténtének igazolására. A felperes benyújtotta a TRKO "A" példányát és a TC 11 "bemutatási igazolás"-t. Ezeken az okmányokon bélyegzőlenyomat szerepel számmal, dátummal, a bemutatás helye, ténye, a vizsgálat eredménye, a rendeltetési vámhivatal bejegyzéseire vonatkozó rovatok kitöltetlenek.

Mivel a rendeltetési vámhivatalok az eljárás lezárulását nem erősítették meg, az alternatív bizonyítékként benyújtott okmányokon a záradékolás nem volt szabályszerű, a L.-i Vámhivatal ismételten keresőlevelet és utólagos vizsgálati megkeresést bocsátott ki a D.-i T. valamint a B.-i T. Fővámhivatalok felé. E szervek azt közölték, hogy az okmányok az illetékes hatóságnál nem kerültek bemutatásra és az okmányokon lévő "pecsét hamisnak látszik, vagy hamisított", "a pecsét visszaélés alapján került oda".

A L.-i Vámhivatal határozataiban a felperest, mint egyetemleges vámadóst - vámáru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása miatt - összesen 22 228 268 Ft vámtartozás megfizetésére kötelezte.

A felperes fellebbezései folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntését a Tanács 1992. október 12-ei 2913/92/EGK Rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (továbbiakban: Vámkódex) 96. Cikk (1) bekezdésében, 203. Cikkében, 221. Cikkében, 233. Cikk (3) bekezdésében, a bizottság 1993. július 2-ai 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról (továbbiakban: EKVHR) 379. Cikk (1) bekezdésében, 859. Cikkében, 876/a. Cikkében foglaltakra alapította.

A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta, döntése megalapozatlan, nem felel meg a Vámkódex 203. Cikk (3) bekezdésében, 211. Cikk (1) bekezdésében, 213. Cikkében, 221. Cikk (1) bekezdésében, 218. Cikk (3) bekezdésében foglaltaknak.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes a tényállást teljes körűen felderítette. A vámadósok körét (főkötelezett, címzett, fuvarozó) helyesen állapította meg. A vámtisztviselő, illetőleg az eljáró vámszerv nem minősíthető vámadósnak, a vámfizetési kötelezettséget eredményező árubemutatás elmulasztásában nem tekinthető közreműködőnek. A felperes a Vámkódex 96. Cikk (2) bekezdése és a 213. Cikk alapján a főkötelezett, a címzettel és a fuvarozóval együtt egyetemlegesen felelős a vámtartozásért. A felperesnek vámfizetési kötelezettsége keletkezett az árubemutatási kötelezettség elmulasztása, a vámáru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása miatt. A felperes bizonyítási kötelezettségének a közigazgatási és peres eljárásban nem tett eleget, az áru bemutatásának tényét nem bizonyította. Az alperes által elkövetett eljárási jogszabálysértések pedig az ügy érdemi eldöntésére nem hatottak ki, nem adnak alapot a határozatok hatályon kívül helyezésére.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését. Azzal érvelt, hogy az alperes határozata és a jogerős ítélet nem felel meg az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. §-ában, a Pp. 3. § (5) bekezdésében, 193. §-ában, 195. § (1) bekezdésében, a Vámkódex 203. Cikk (3) bekezdésében, 213. Cikkében, 221. Cikk (1) bekezdésében foglaltaknak. Vitatta a perköltség összegét is. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.759/2000/13. számú és a Fővárosi Bíróság 13. K. 33.900/2004/5. számú ítéletében foglaltakra.

Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A külső árutovábbítási eljárás befejeződik, és a jogosult teljesíti a kötelezettségét, ha az eljárás alá vont árut és a szükséges okmányokat a rendeltetési vámhivatalnál az erre az eljárásra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően bemutatja (Vámkódex 92. Cikk). Az árutovábbítási művelet az árutovábbítási nyilatkozatba bejegyzett vámhivataltól eltérő vámhivatalban is befejeződhet. A rendeltetési vámhivatal kérelmére bemutatási igazolást állít ki (EKVHR 361. Cikk (4) bekezdése, 362. Cikk). Az eljárás befejeződésének ellenőrzése során a főkötelezettnek kell szolgáltatnia a bizonyítékot. Az eljárás befejeződésének igazolására alkalmas bizonyíték a rendeltetési tagállam vámhatóságai által hitelesített olyan okmány, amely azonosítja az árukat és megerősíti, hogy azokat bemutatták a rendeltetési vámhivatalban. [EKVHR 365. Cikk (1) és (2) bekezdése] A vámhatóságnak a keresési eljárást a Vámkódex és az EKVHR, valamint a 2003. évi CXXVI. törvény 2. § (5) bekezdése értelmében az Áe. szabályai alapján kell lefolytatnia. Ennek során tisztáznia kell, hogy az árutovábbítási eljárás rendben befejeződött-e, illetve a befejeződésének bizonyítéka hamis volt-e vagy sem (365., 366. Cikk).