32001D0471[1]

A Bizottság határozata (2001. június 8.) az üzemeltető által az általános higiénia tekintetében végzett rendszeres ellenőrzés szabályainak a friss hús előállítására és forgalmazására vonatkozó egészségügyi feltételekről szóló 64/443/EGK, valamint a friss baromfihús kereskedelmét érintő egészségügyi problémákról szóló 71/118/EGK irányelvvel összhangban történő megállapításáról (az értesítés a C(2001) 1561. számú dokumentummal történt)

A Bizottság határozata

(2001. június 8.)

az üzemeltető által az általános higiénia tekintetében végzett rendszeres ellenőrzés szabályainak a friss hús előállítására és forgalmazására vonatkozó egészségügyi feltételekről szóló 64/443/EGK, valamint a friss baromfihús kereskedelmét érintő egészségügyi problémákról szóló 71/118/EGK irányelvvel összhangban történő megállapításáról

(az értesítés a C(2001) 1561. számú dokumentummal történt)

(EGT vonatkozású szöveg)

(2001/471/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 95/23/EK irányelvvel [1] módosított, a friss hús előállítására és forgalmazására vonatkozó egészségügyi feltételekről szóló, 1964. július 26-i 64/433/EGK tanácsi irányelvre [2] és különösen annak 10. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel a legutóbb a 97/79/EK irányelvvel [3] módosított, a friss baromfihús előállítását és forgalomba hozatalát érintő egészségügyi problémákról szóló, 71/118/EGK tanácsi irányelvre [4] és különösen annak 6. cikkének (2) bekezdésére,

mivel:

(1) A húsüzemek üzemeltetőinek rendszeres ellenőrzéseket kell lefolytatniuk az üzemükben folyó termelési folyamatok általános higiéniai feltételeire.

(2) Ezen ellenőrzéseknek ki kell terjedniük a termelés valamennyi fázisában minden eszközre, berendezésre és gépre, és szükség szerint a termékekre is. Ez magában foglalja a mikrobiológiai ellenőrzést is.

(3) Az egységes végrehajtás érdekében meg kell határozni az egyes ellenőrzések tárgyát, gyakoriságát, valamint a mintavétel és a bakteriológiai vizsgálatok módszereit is.

(4) E módszereket helyénvaló a legújabb HACCP módszertan elvek alapján meghatározni.

(5) A létesítmény üzemeltetőjének, a tulajdonosnak, illetve megbízottjának olyan helyzetben kell lennie, hogy a hatósági szakszolgálat kérésére tájékoztatni tudja a hatósági állatorvost az e célból végzett ellenőrzés jellegéről, gyakoriságáról és eredményéről.

(6) A hatósági állatorvosnak rendszeresen elemeznie kell az üzemeltető által a húsüzemében folyó termelési folyamatok általános higiéniája tekintetében végzett ellen- őrzések eredményeit.

(7) Kisebb húsüzemek több nehézségbe ütközhetnek a javasolt ellenőrzési rendszer bevezetésében a pénzügyi és személyi korlátok, a szakismeret hiánya, a nem megfelelő infrastruktúra vagy egyéb tényezők következtében. E tekintetben a helyzet lényegesen eltérő lehet a tagállamokban.

(8) Ezért tehát helyénvaló hosszabb átmeneti időszak lehetőségét biztosítani a kisebb üzemeknek azon követelmény teljesülése mellett, hogy az eltéréssel élő tagállam megad a Bizottságnak valamennyi ahhoz szükséges tájékoztatást, hogy a bevezetés ne eredményezzen torzulásokat a piaci versenyben.

(9) Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

(1) A húsüzemek üzemeltetői rendszeresen ellenőrzik az üzemükben folyó termelés általános higiéniai viszonyait a következő HACCP elvekkel összhangban kidolgozott állandó eljárások végrehajtásával és fenntartásával:

a) valamennyi megelőzendő kockázati tényező meghatározása, elhárítása vagy elfogadható szintre csökkentése;

b) a kritikus ellenőrzési pontok meghatározása azon lépésnél illetve lépéseknél, ahol az ellenőrzés alapvető valamely kockázati tényező megelőzése, elhárítása, illetve elfogadható szintre csökkentése érdekében;

c) azon kritikus ellenőrzési pontok kritikus határértékeinek meghatározása, amelyek elválasztják a feltárt kockázati tényezők megelőzése, elhárítása, illetve csökkentése szempontjából elfogadható és elfogadhatatlan tartományt;

d) hatékony eljárások kidolgozása és végrehajtása a kritikus ellenőrzési pontokon végzendő hatékony megfigyelésre;

e) korrekciós fellépés kidolgozása arra az esetre, ha a rendszeres megfigyelés azt jelzi, hogy valamely kritikus pont kikerült az ellenőrzés alól;

f) eljárások kidolgozása az a)-e) pontban vázolt intézkedések hatékony működésének igazolására; az igazoló eljárást rendszeresen el kell végezni;

g) az üzleti vállalkozás jellegével és méretével arányban álló dokumentáció és nyilvántartás létrehozása az a)-f) pontban vázolt intézkedések hatékony alkalmazásának alátámasztására, továbbá a hatósági ellenőrzés lehetővé tételére.

(2) Az (1) bekezdésben említett rendszer részeként a húsüzemek üzemeltetői felhasználhatják az illetékes hatóság által a helyes gyakorlatra vonatkozóan értékelt útmutatókat is.

2. cikk

A 64/433/EGK irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében említett mikrobiológiai vizsgálatokat az üzemeltető a mellékletben megállapított eljárással összhangban végzi.

A mintákat olyan helyekről kell venni, ahol a mikrobiológiai fertőzés felmerülése a legvalószínűbb.

A mellékletben leírtaktól eltérő eljárás is alkalmazható, amennyiben az illetékes hatóságok megelégedésére bebizonyosodott, hogy azok legalábbis egyenértékűek a mellékletben megállapított eljárásokkal.

3. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy a húsüzemek a határozat elfogadásától számított 12 hónapon belül bevezetik az e határozatban foglalt követelményeket. A tagállamok azonban kisebb húsüzemekre elhatározhatják legfeljebb 24 hónapos időszak alkalmazását, feltéve, hogy előzetesen tájékoztatják a Bizottságot azon feltételekről, amelyek mellett az eltérést végre szándékoznak hajtani.

4. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2001. június 8-án.

a Bizottság részéről

David Byrne

a Bizottság tagja

[1] HL 121., 1964.7.29., 2012/64. o.

[2] HL L 243., 1995.10.11., 7. o.

[3] HL L 55., 1971.3.8., 23. o.

[4] HL L 24., 1998.1.30., 31. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

1. VÁGÓHÍDI BAKTERIOLÓGIAI MINTAVÉTEL VÁGOTT ÁLLATOKTÓL (SZARVASMARHAFÉLÉK, SERTÉS, JUH, KECSKE ÉS LÓ)

Ez az útmutató ismerteti a vágott állati testek felszíni rétegének bakteriológiai vizsgálatát. Ez magában foglalja a mintavételt, a minták feldolgozását, valamint az eredmények bemutatását.

MINTAVÉTELI MÓDSZER

A destruktív vizsgálati módszer esetén a levágott állati test felszíni rétegéből négy darab, összesen 20 cm2 nagyságú szövetmintát kell venni az elsődleges feldolgozást követően, de még a hűtés megkezdése előtt. A szövetdarabok steril dugófúró (2,5 cm) használatával vagy 5 cm2 nagyságú, legfeljebb 5 mm vastag hússzelet steril eszközzel történő kimetszésével nyerhetők ki. A vágóhídon a mintákat steril módon mintatartó-edénybe, illetve hígításhoz rendszeresített műanyag tasakba kell helyezni, majd a laboratóriumba szállítást követően homogenizálni kell (perisztaltikus Stomachert vagy forgókeverőt (homogenizátort) használva).

A nem destruktív vizsgálati módszer használata esetén a tamponokat a mintavételt megelőzően meg kell nedvesíteni. A tamponok megnedvesítéséhez steril 0,1 %-os pepton + 0,85 %-os NaCl oldatot kell használni baktérium-táptalajként. A tamponnal áttörölt felületnek mintavételi helyenként legalább 100 cm2 nagyságúnak kell lennie. A tamponokat legalább 5 másodpercig az oldatban nedvesítjük, majd legalább 20 másodpercen át először függőlegesen, majd vízszintesen, végül pedig átlós irányban módszeresen dörzsöljük a sablonnal kijelölt teljes húsfelületet. A lehető legnagyobb nyomást kell kifejteni. Nedves tampon használata után ugyanezen mintavételi eljárást száraz tamponnal is meg kell ismételni. Összehasonlítható eredmények eléréséhez mindvégig következetes és alapos technológiát kell fenntartani a minták, a vágott állati testek és a mintavételi napok között.

MINTAVÉTELI HELYEK VÁGOTT ÁLLATI TESTEK VIZSGÁLATÁHOZ

(lásd az ábrákat)

+++++ TIFF +++++

Általában az alábbi részek alkalmasak folyamat-ellenőrzésre:

Szarvasmarha: nyak, szegy, horpasz és fartő (1. ábra)

Juh, kecske: horpasz, oldalsó mellkas, szegy és mell

Sertés: hát, toka (vagy pofa), hátsó combközép (sonka) és has (2. ábra)

Ló: horpasz, szegy, hát és fartő

A hatósági állatorvossal folytatott konzultáció után azonban más részek is használhatók, ha bebizonyosodik, hogy egy adott létesítményben a használt vágási technológia következtében más helyek valószínűleg nagyobb mértékű fertőzést hordozhatnak. Ilyen esetekben a nagyobb fertőzésveszélyt mutató részeket lehet választani.

MINTAVÉTELI ELJÁRÁS ÉS A LEVEENDŐ MINTÁK SZÁMA

Minden héten egy napon 5-10 vágott állatból kell mintát venni. A gyakoriság kéthetenkénti vizsgálatra csökkenthető, amennyiben hat egymást követő héten át kielégítő eredményt kaptak. A mintavétel napját minden héten változtatni kell annak biztosítására, hogy a vizsgálat a hét minden egyes napjára kiterjed. A 64/433/EGK irányelv 4. cikkében meghatározott kisebb teljesítményű, illetve a nem teljes időben működő üzemekben a vágott állatok vizsgálatának gyakoriságát a hatósági állatorvosnak saját belátása szerint minden üzemben a helyi vágási technológia higiéniai szabványainak figyelembe vételével kell meghatároznia.

Négy különböző helyről kell minden állati testről mintát venni a vágási nap felénél, a hűtés megkezdése előtt. Valamennyi mintánál rögzíteni kell a vágott állat azonosító jelét, valamint a mintavétel napját és idejét. Vizsgálat előtt össze kell vonni a vizsgálandó állati test különböző részeiről (fartő, horpasz, szegy, nyak) származó mintákat. Amennyiben elfogadhatatlan eredmények születnek, és a korrekciós fellépések sem vezetnek jobb higiéniai viszonyokhoz, a továbbiakban nem szabad összevonni a mintákat az elsődleges feldolgozási problémák megoldásáig.

MIKROBIOLÓGIAI MÓDSZER A MINTÁK VIZSGÁLATÁRA

A destruktív vizsgálati módszerrel vett mintákat, illetve a nem destruktív vizsgálati módszernél használt tamponokat a vizsgálatig 4 °C-on tároljuk. A mintákat a hígításhoz rendszeresített tasakban, 100 ml hígítóoldatban (0,1 %-os pufferelt peptonvíz és 0,9 %-os nátrium-klorid-oldat) legalább két percig homogenizálni kell, kb. 250 ciklusra beállított perisztaltikus Stomacher-rel vagy forgókeverővel (homogenizátorral). Tamponnal vett mintákat vagylagosan a hígító oldatban is össze lehet erősen rázni. A mintákat a mintavétel után 24 órán belül meg kell vizsgálni.

Lemezre vitel előtt 10-szeres léptékű hígítási sorozatot kell készíteni 0,1 %-os pepton + 0,85 %-os NaCl oldatban. A Stomacher-tasakban lévő tampon-szuszpenzió, illetve homogenizált hús-szuszpenzió nem minősülnek hígításnak, ezért a 10°-os hígítási arány beállításánál ezt figyelembe kell venni.

Az elemzés az életképes baktériumok és az Enterobacteriaceae számának meghatározására irányul. Az illetékes hatóság jóváhagyását és a megfelelő követelmények felállítását követően azonban E. coli-számlálás is végezhető Enterobacteriaceae-számlálás helyett.

Az ismertetett eljárásokon túlmenően az ISO-módszerek is képezhetik minták vizsgálatának alapját. A fent említett baktériumok mennyiségi elemzésére egyéb módszerek is használhatók, amennyiben azokat a CEN vagy egy tekintélyes tudományos testület jóváhagyta, az illetékes hatóság általi jóváhagyásukat követően.

NYILVÁNTARTÁS

A vizsgálati eredményeket az 1 cm2 felületen számlált baktériumtelepek számában (CFU/cm2) kell megadni. A vizsgálati eredmények értékelhetősége érdekében a feljegyzett értékeket folyamatábrába vagy táblázatba kell foglalni, sorrendben ábrázolva legalább az utolsó 13 hét vizsgálati eredményeit. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a minta jellegét, eredetét és azonosító számát, a mintavétel napját és óráját, a mintavételt végző személy nevét, a mintát vizsgáló laboratórium nevét és címét, a minták laboratóriumi vizsgálatának dátumát, valamint az alkalmazott módszerre vonatkozó adatokat, beleértve a különböző agarok beoltását, az inkubációs hőmérsékletet és időt, továbbá a lemezenkénti CFU-számot a vizsgált felület egészére vonatkozó CFU/cm2 arány kiszámításához.

A jegyzőkönyveket a laboratórium egyik felelős vezetőjének kell aláírnia.

Az okmányokat legalább 18 hónapig meg kell őrizni a létesítményben, és kérésre be kell mutatni a hatósági állatorvosnak.

A METSZETT MINTÁK VIZSGÁLATI EREDMÉNYEIRE ALKALMAZANDÓ MIKROBIOLÓGIAI SZEMPONTOK (1. táblázat)

A napi logaritmikus középértékeket a folyamat-ellenőrzés három bírálati osztályának egyikébe kell besorolni: elfogadható, határtartományba eső érték, elfogadhatatlan. A destruktív vizsgálati módszerrel vett mintáknál az "M" és az "m" a határtartomány, illetve az elfogadhatóság felső értékét jelzi.

Az iparág szabványosítása és egy érvényes alapokon nyugvó adatbázis kialakítása érdekében elengedhetetlen a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb módszer használata. Ezért fontos emlékeztetni arra, hogy tamponos mintavétellel csak a hús felületén tenyésző baktériumflóra egy része (gyakran mindössze 20 %-a vagy annál is kevesebb) távolítható el. Ennélfogva ezen eljárás csak jelzés értékű lehet a felületi higiénia tekintetében.

A nem destruktív vizsgálati módszerrel végzett mintavétel esetén egyedileg kell megállapítani az egyes módszerekre vonatkozó mikrobiológiai szempontokat, a destruktív vizsgálati módszerrel való összevethetőség érdekében és azokat az illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia.

ELLENŐRZÉSI SZEMPONTOK

A vizsgálati eredményeket a mikrobiológiai szempontoknak megfelelően kell osztályozni a mintavétellel azonos rendben. Amint az új vizsgálati eredmények elkészülnek, azokat újból össze kell vetni az ellenőrzési szempontokkal a folyamat-ellenőrzés állapotának fekáliás fertőzöttség és higiénia szempontjából történő értékelésére. Amennyiben elfogadhatatlan eredmény születik, vagy ha a kapott eredmények rendre a nem kielégítő határtartomány felé mutatnak, intézkedéseket kell hozni a folyamat-ellenőrzés felülvizsgálatára, ki kell deríteni az okot, ha az lehetséges és meg kell előzni az ismételt előfordulást.

VISSZACSATOLÁS

A vizsgálati eredményeket a lehető leggyorsabban vissza kell jelezni a felelős személyzetnek. Az eredményeket a vágási folyamat higiéniai színvonalának fenntartására és javítására kell felhasználni. A vágóhídi személyzettel folytatott konzultációval tisztázni lehet a rossz eredmények okait, amennyiben az alábbi tényezőknek szerepük lehetett: 1. gyenge munkafolyamatok, 2. a képzés és/vagy az utasítások hiánya, illetve nem megfelelő volta, 3. nem megfelelő tisztító és/vagy fertőtlenítő anyagok és vegyszerek használata, 4. a tisztítóberendezések nem megfelelő karbantartása és 5. felügyeleti hiányosságok.

1. táblázat:

A vágott marha, sertés, juh, kecske, illetve ló húsának szerkezeti destruktív vizsgálati módszerrel vett mintákban számlált baktériumtelepekre (CFU/cm2) vonatkozó bakteriológiai bírálati követelmények alapján határtartományba eső értéknek, illetve elfogadhatatlannak minősülő napi logaritmikus középértékek.

| Elfogadható tartomány | Határtartomány (> m de M) | Elfogadhatatlan tartomány (> M) |

Szarvasmarha/juh/kecske/ló | Sertés | Szarvasmarha/sertés/juh/kecske/ló | Szarvasmarha/sertés/juh/kecske/ló |

Életképes baktériumok száma (TVC) | < log 3,5 | < log 4,0 | < log 3,5 (sertés: log 4,0)-log 5,0 | > log 5,0 |

Enterobacteriaceae | < log 1,5 | < log 2,0 | log 1,5 (sertés: log 2,0)-log 2,5 (sertés: log 3,0) | > log 2,5 (sertés: > log 3,0) |

2. BAKTERIOLÓGIAI MINTAVÉTEL A TAKARÍTÁSI ÉS FERTŐTLENÍTÉSI FOLYAMAT VIZSGÁLATÁRA VÁGÓHIDAKON ÉS HÚSÜZEMEKBEN

Az alább ismertetett bakteriológiai mintavételi eljárást a munkafolyamat megkezdése előtt elvégzendő ellenőrzéseket részletesen meghatározó szabvány egészségügyi eljárások (SSOPs) szerint kell alkalmazni a termékhigiéniát közvetlenül befolyásoló területeken.

MINTAVÉTELI MÓDSZER

Ez az útmutató a kontaktpróbás és a tamponos mintavételi eljárást ismerteti. E módszerek használhatósága olyan felületek vizsgálatára korlátozódik, amelyeket megtisztítottak és fertőtlenítettek, szárazak, laposak, továbbá kellő nagyságúak és simaságúak.

Ezeket minden esetben a termelés megkezdése előtt kell alkalmazni - soha nem termelés közben. Szennyeződés látható jelenléte esetén a tisztasági szintet minden további mikrobiológiai vizsgálat nélkül elfogadhatatlannak kell minősíteni.

A módszer nem alkalmas húsból, illetve húsipari termékekből történő mintavételre.

Az illetékes hatóság jóváhagyását követően hasonló garanciát nyújtó egyéb módszerek is használhatók.

AGARLEMEZES MÓDSZER

Az agarlemezes módszernél használt műanyagból készült, kis méretű (belső átmérő: 5,0 cm), a mindenkori ISO-szabványnak megfelelő lemezagarral töltött fedeles edényeket és a mindenkori ISO-szabványnak megfelelő lilásvörös epe-glukóz-agarral (VRBG agar) töltött edényeket hozzányomjuk az egyes mintavételi helyekhez, majd ezt követően inkubáljuk a mintákat. Az egyes lemezek érintkezési felülete 20 cm2.

Az elkészítést követően az agar körülbelül három hónapig tartható el 2-4 °C-on, zárt palackban. Rövid idővel a lemezek előkészítése előtt az agart 100 °C-on felolvasztjuk, majd 46-48 °C-ra hűtjük. A lemezeket lamináris légáramlású fülkébe helyezzük, és addig töltjük agarral, amíg domború felületet nem kapunk. Használat előtt az előkészített lemezeket lefelé fordítva 37 °C-on történő inkubálással másnapig szárítjuk. Ez hasznos az előkészítés alatt előfordult esetleges fertőzések ellenőrzésére is; a látható baktériumtelepeket tartalmazó lemezeket el kell dobni.

A lemezeket 2-4 °C-on egy hétig lehet tárolni, zárt műanyag tasakban.

TAMPONOS MINTAVÉTELI ELJÁRÁS

A mintákat 1 ml 0,1 %-os nátrium-klorid- és peptonoldattal (8,5 g NaCl, 1 g tripton kazein-pepton, 0,1 % agar és 1000 ml desztillált víz) megnedvesített vattatamponokkal kell levenni egy lehetőleg 20 cm2 nagyságú, steril sablonnal kijelölt felületről. Ha a mintavételre tisztítás és fertőtlenítés után kerül sor, a tamponok megnedvesítéséhez használt oldathoz adjunk hozzá 30 g/l Tween 80-at és 3 g/l lecitint (vagy más hasonló hatású terméket). Nedves felületen száraz vattatampon használata is elegendő lehet.

A tampont steril csipeszben kell tartani és a mintavételi felületet tízszer töröljük át felülről lefelé haladó mozdulatokkal, erős nyomás alkalmazásával. A tamponokat 40 ml pufferolt pepton és 0,1 %-os agar sóoldatot tartalmazó palackban kell gyűjteni. A tamponmintákat további feldolgozásukig 4 °C-ra kell lehűteni. A palackot erősen fel kell rázni, mielőtt 40 ml 0,1 %-os NaCl és peptonoldatban 10-szeres léptékű hígítási sorozatot készítünk, amit mikrobiológiai vizsgálat (például csepp-szélesztési-módszer) követ.

GYAKORISÁG

Mindig legalább 10 mintát, nagyobb termelési egységekben pedig legfeljebb 30 mintát kell kéthetente levenni. Nagyobb tárgyakról három mintát kell venni. Ha egy bizonyos időszak alatt az eredmények kielégítőnek bizonyulnak, a hatósági állatorvos hozzájárulását követően csökkenthető a mintavétel gyakorisága. A legtöbb figyelmet azon helyekre kell fordítani, amelyek érintkezésbe kerülnek vagy kerülhetnek a termékkel. A minták körülbelül kétharmadát élelmiszerrel érintkező felületről kell venni.

Annak biztosítására, hogy egy hónap alatt valamennyi felület vizsgálatára sor kerüljön, ütemtervet kell készíteni, amely meghatározza, hogy mely felületről mely napon kell mintát venni. Az eredményeket rögzíteni kell, és az idővel végbemenő változásokat oszlopdiagramok segítségével kell ábrázolni.

SZÁLLÍTÁS

A kontaktpróbához használt agarlemezeket nem szükséges hűteni a mintavételt követő szállítás során, illetve inkubáció előtt.

A tamponmintákat a további feldolgozásig 4 °C-ra kell hűteni.

BAKTERIOLÓGIAI ELJÁRÁSOK

Az itt leírtakon túlmenően ISO-módszereket is lehet használni.

A bakteriológiai számlálás eredményét az 1 cm2 felületre eső mikroorganizmusok számában kell megadni. A lemezenkénti szám megállapítására szolgáló beoltott agarlemezeket, valamint az agarlemezes kontaktpróbához használt lemezeket 24 órán át 37 °C ± 1 °C-on aerob körülmények között inkubáljuk a telepszám (TVC) meghatározása céljából. Ezen eljárást a mintavételtől számított két órán belül meg kell kezdeni. A baktériumtelepeket meg kell számolni és azt fel kell jegyezni.

Az Enterobacteriaceae mennyiségi becsléséhez VRBG agart kell használni. A beoltott lemezek és az agarlemezes kontaktpróbához használt lemezek inkubációját a mintavétel után két órán belül meg kell kezdeni, aerob körülmények között. 24 órás, 37 °C ± 1 °C-on történő inkubálás után a lemezeken meg kell vizsgálni az Enterobacteriaceae-növekedésre.

Az elemzés az életképes baktériumok számának meghatározására irányul. Az Enterobacteriaceae-számlálás céljából történő mintavétel önkéntes, kivéve ha azt a hatósági állatorvos elrendeli.

MINTAVÉTELI HELYEK

Mintavételhez, például, az alábbi helyeket kell választani: késsterilizáló készülékek, kések (a penge és a nyél találkozásánál), vércsatornás csapolókések, elasztrátorok, forrázó üstök, a tisztított bél csomagolására szolgáló gépek, sertéskaparó/a vágott állati test akasztókampóra helyezésére szolgáló asztal, fűrészlapok és pengék, marhanyúzók, a vágott állati test elsődleges feldolgozására szolgáló egyéb eszközök, csiszológép, szorítóbilincsek, szállítókonténerek, szállítószalagok, kötények, daraboló asztalok, csapóajtók, amennyiben érintkeznek a rajtuk áthaladó állati testtel, az ehető szervek továbbítására használt csúszdák, a levágott állatok testével gyakran érintkező gépsor-részek, olyan felső szerkezeti elemek, amelyekről nedvesség csepeghet alá stb.

AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA

Az agarlemezes kontaktpróbához használt lemezek és a tamponminták TVC és Enterobacteriaceae-számának meghatározásakor az eredményeket nyilvántartási lapra kell felvezetni. A munkafolyamat tisztítási és fertőtlenítési műveletek tekintetében történő ellenőrzésére csak két TVC és Enterobacteriaceae minősítő osztály létezik: elfogadható, illetve elfogadhatatlan. A 2. táblázat az agarlemezes kontaktpróbához használt lemezen számlált telepekre, továbbá a TVC, illetve az Enterobacteriaceae-számra (tamponvizsgálati eredmények) vonatkozó elfogadható tartományt mutatja be.

2. táblázat:

A vizsgált felületeken található baktériumtelepek számának középértékei

| Elfogadható tartomány | Nem elfogadható |

Életképes baktériumok száma (TVC) | 0-10/cm2 | > 10/cm2 |

Enterobacteriaceae | 0-1/cm2 | > 1/cm2 |

VISSZACSATOLÁS

A vizsgálati eredményeket a lehető leggyorsabban vissza kell jelezni a felelős személyzetnek. Az eredményeket a tisztítási és fertőtlenítési műveletek színvonalának fenntartására és javítására kell felhasználni. A nem kielégítő eredmények okait a takarítószemélyzettel folytatott konzultációval kell tisztázni. Az alábbi tényezőknek is szerepük lehet: 1. a képzés és/vagy az utasítások hiánya, illetve nem kielégítő volta, 2. nem megfelelő tisztító és/vagy fertőtlenítő anyagok és vegyszerek használata, 3. a tisztítóberendezések nem megfelelő karbantartása és 4. felügyeleti hiányosságok.

--------------------------------------------------