BH 1995.4.253 I. A korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője a gazdasági társasággal e feladatainak ellátása vonatkozásában is munkaviszonyban állhat [GK-MK 1. sz. állásfoglalás].

II. A gazdasági társaság munkaviszonyban álló vezető tisztségviselőjének a munkaviszonya is megszüntethető visszahívással [1988. évi VI. tv. (Gt.) 30. §].

Ha azonban a visszahívás nem felel meg a vezető tisztségviselővel fennálló munkaviszony megszüntetésére megállapított munkajogi rendelkezéseknek (a rendkívüli felmondásra irányadó előírásoknak), a munkáltatónak viselnie kell az e megszüntetés jogellenessége miatt meghatározott vagyoni következményeket [Mt. 96. §, 100. §].

A felperes 1991. június 10-től kezdődő öt évre munkaviszony alapján látta el az alperesnél az ügyvezetői teendőket. Az alperes taggyűlése az 1992. október 20-án hozott határozatával a felperest e tisztségéből visszahívta. A felperes kérelmére a megyei bíróság mint cégbíróság végzésével a felperes kérelmét elutasítva megállapította, hogy a visszahívásra vonatkozó határozat törvényes.

A felperes a munkaügyi bírósághoz előterjesztett keresetlevelében azt állította, hogy a visszahívás nem felel meg a Munka Törvénykönyve rendelkezéseinek, ezért kérte munkaviszonyának a helyreállítását és az alperesnek az elmaradt munkabére megfizetésére való kötelezését.

Az elsőfokú bíróság a munkaviszony megszüntetésének jogellenessége miatt az alperest kötelezte a felperes munkaviszonyának helyreállítására, elmaradt munkabér címén 449 317 Ft, annak a középidőtől, 1993. május 15-től járó évi 20%-os kamata, 30 000 Ft perköltség és 32 400 Ft illetékköltség megfizetésére. A megszüntetés jogellenességét a munkaügyi bíróság azon az alapon állapította meg, hogy az alperes visszahívással szüntette meg a munkaviszonyt, ilyen mód azonban az Mt. 86-87. §-ában nem szerepel, ezért ez az intézkedés jogellenes volt. Ezért az alperes a munkaviszony helyreállítására, az elmaradt munkabér és egyéb költségek megfizetésére köteles. A felperes 1993. január 10-ig táppénzes állományban volt, ezért elmaradt munkabért az elsőfokú bíróság ettől kezdődően az ítélethozatal napjáig, 1993. november 9-ig állapított meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett a kereset elutasítása iránt.

A másodfokú bíróság a megtámadott ítéletet helyes indokai alapján helybenhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy elmaradt munkabért állapított meg 1993. november 9-től a másodfokú ítélet hozatala napjáig, az 1994. február 17-ig terjedő időre is. Emiatt a marasztalás tőkeösszegét 599 272 Ft-ra emelte fel, és a kamatfizetés kezdő időpontját 1993. augusztus 1-jére módosította. Kötelezte az alperest 20 000 Ft perköltség és 32 400 Ft fellebbezési illeték megfizetésére is.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel a kereset elutasítása iránt. Álláspontja szerint az ügyvezető visszahívására a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) rendelkezései az irányadók. Az ennek megfelelő visszahívás a felperes munkaviszonyát 1992. október 20-án megszüntette, ezért a felperesnek a munkaviszonya helyreállítására és a munkabérfizetésre irányuló keresete alaptalan.