BH 1991.7.278 Csatorna közműhöz való csatlakozás költségeinek a jogalap nélküli gazdagodás, illetve a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak alkalmazásával való átháríthatósága [Ptk. 361. § (1) bek., 486. § (2) bek 1964. évi IV. tv. 33. § (2) bek. a) pont, 27/1975. (X. 30.) MT r. 2. mell. 4. § (1) bek:]:

A felperesnek ingatlana szennyvízének az átvezetése végett szüksége volt szennyvízvezeték létesítésére a főútvonal alatt. A felperes megrendelése alapján a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság a főútvonal alatt ún. védőcső átsajtolást végzett. Az építményt 1987. augusztus 5-én adták át. A felperes az elvégzett munkáért összesen 127 030 forintot fizetett. Az elkészült szennyvízcsatornát 1987. október 5-én helyezték üzembe. Az úttest alatt átvezetett szennyvízcsatornára a felperes vendéglőjének és lakóházának a szennyvízvezetékét kötötték rá.

Utóbb az alperes hatósági engedély alapján rácsatlakozott a felperes által létesített szennyvízcsatornára. Az általa megépített csatornarészt 13 000 forint közműfejlesztési hozzájárulás megfizetése mellett a vízművek üzemeltetésre átvette.

A felperes keresetében jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése címén kérte az alperes kötelezését az általa létesített szennyvízcsatorna elkészítéséért kifizetett összeg fele részének, 63 515 forintnak a megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a csatlakozás hatósági engedéllyel, közműfejlesztési hozzájárulás fizetésével történt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. A másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás szerint a bíróságok tévesen hivatkoztak arra, hogy a vízügyi jogszabályok alapján és építőközösségi megállapodás hiányában a felperes követelésének nincs érvényes jogcíme. A jogalap nélküli gazdagodás szabályát éppen akkor kell alkalmazni, ha valamely követelésnek egyébként nincs érvényes jogcíme.

Nem zárja ki a gazdagodás megállapítását az a tény sem, hogy a vitatott csatornamű állami tulajdonban van. Gazdagodás nem csupán a tulajdonban történő változásban következhet be, gazdagodást eredményezhet a csatornamű használata is, illetőleg az a körülmény, hogy az alperes mentesül a csatornamű építési költségeinek érdekeltsége arányában történő viselése alól.

A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése értelmében, aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. A perben ezért azt kellett volna vizsgálni, hogy ténylegesen az alperes jutott-e a felperes költekezése folytán vagyoni előnyhöz, és hogy ez a felperes rovására történt-e.

A vízügyről szóló 1964. évi IV. tv. (a továbbiakban: tv.) 33. §-a (2) bekezdésének a) pontja érteimében, aki valamely vízügyi létesítményre csatlakozik, érdekeltsége arányában köteles a vízilétesítmény építési költségéhez hozzájárulni.

E hozzájárulás követelésére a vízügyi törvény szerint valóban a vízi-létesítmény tulajdonosa, az állam jogosult. Az államnak azonban ilyen költsége nem volt. Az alperes éppen azért mentesült a vízügyi törvény értelmében a létesítési költségekhez való hozzájárulás alól, mert ezeket a költségeket teljes egészében a felperes viselte. Az alperes kétségtelenül vagyoni előnyhöz jutott - azaz gazdagodott - azáltal, hogy a vízilétesítmény használatának a lehetőségét megszerezte anélkül, hogy érdekeltsége arányában annak a létesítési költségéhez hozzájárult volna.

A gazdagodás a felperes rovására történt. A törvény rendelkezése szerint a felperes csak érdekeltsége arányában lett volna köteles a létesítés költségét viselni. A felperes akkor, amikor az alperes érdekét is szolgáló vízilétesítményt megépítette, nem csupán a saját ügyében, hanem az alperessel közös ügyben járt el. Ezért alkalmazni lehet a Ptk. 484. §-ának a szabályát is, amely szerint aki valamilyen ügyben más helyett jár el anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna, azt ügyet úgy köteles ellátni, amint azt annak az érdeke és feltehető akarata megkívánja, akinek javéra beavatkozott.