62017CJ0695[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2019. március 14. Metirato Oy, en faillite kontra Suomen valtio/Verohallinto és Eesti Vabariik/Maksu- ja Tolliamet. A Helsingin käräjäoikeus (Finnország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - 2010/24/EU irányelv - Az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtás - A 13. cikk (1) bekezdése - A 14. cikk (2) bekezdése - A megkereső tagállam követelésének a megkeresett tagállam hatóságai általi végrehajtás keretében történő behajtása - E követeléseknek a megkeresett tagállamban letelepedett társaság fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömegébe való visszautalása iránti kérelemre vonatkozó eljárás - Ezen eljárás alperese - Meghatározás. C-695/17. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2019. március 14. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - 2010/24/EU irányelv - Az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtás - A 13. cikk (1) bekezdése - A 14. cikk (2) bekezdése - A megkereső tagállam követelésének a megkeresett tagállam hatóságai általi végrehajtás keretében történő behajtása - E követeléseknek a megkeresett tagállamban letelepedett társaság fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömegébe való visszautalása iránti kérelemre vonatkozó eljárás - Ezen eljárás alperese - Meghatározás"

A C-695/17. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Helsingin käräjäoikeus (helsinki körzeti bíróság, Finnország) a Bírósághoz 2017. december 12-én érkezett, 2017. december 5-i határozatával terjesztett elő

a Metirato Oy, felszámolás alatt,

és

a Suomen valtio/Verohallinto,

az Eesti Vabariik/Maksu- ja Tolliamet

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: J.-C. Bonichot tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, a Bíróság elnökhelyettese (előadó), C. Toader, A. Rosas és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: M. Bobek,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a finn kormány képviseletében H. Leppo, meghatalmazotti minőségben,

- az észt kormány képviseletében N. Grünberg, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében W. Roels és I. Koskinen, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2018. november 22-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 2010. március 16-i 2010/24/EU tanácsi irányelv (HL 2010. L 84., 1. o.) 13. cikke (1) bekezdésének és 14. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2. E kérelmet a Metirato Oy au Suomen valtio és a Verohallinto (finn állam - adóhatóság), valamint az Eesti Vabariik/Maksu- ja Tolliamet (észt állam - adóhatóság) között e társaság fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömege felszámolójának arra irányuló kérelme tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az észt hatóságok kérelmére a finn hatóságok által behajtott követeléseket utalják vissza e vagyontömegbe.

Jogi háttér

Az uniós jog

3. A 2010/24 irányelv (1)-(4) preambulumbekezdése értelmében:

"(1) Az egyes adókból és egyéb intézkedésekből eredő, más tagállami és uniós követelések behajtására irányuló, tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtás hozzájárul a belső piac megfelelő működéséhez. Biztosítja a költségvetési semlegességet, és lehetővé teszi, hogy a tagállamok a határokon átnyúló ügyletek esetében megszüntessék azokat a megkülönböztető védintézkedéseket, amelyeket a csalás és a költségvetési kiesések megakadályozására vezettek be.

(2) Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből és a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására vonatkozó kölcsönös jogsegélyről szóló, 1976. március 15-i 76/308/EGK tanácsi irányelv [(HL 1976. L 73., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 1. kötet, 44. o.; helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 16. kötet, 114. o.)] szabályozta először a behajtásra vonatkozó kölcsönös segítségnyújtást. A szóban forgó irányelvet és az azt módosító jogi aktusokat az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 2008. május 26-i 2008/55/EK tanácsi irányelv [(HL 2008. L 150, 28. o.)] kodifikálta.

(3) Ezek a rendelkezések azonban - bár az alkalmazandó nemzeti szabályok közelítésével az Unión belüli behajtási eljárások javításának irányába tett első lépést jelentették - nem bizonyultak elegendőnek a belső piac elmúlt harminc évben tapasztalt fejlődésével összefüggő követelmények teljesítéséhez.

(4) A tagállamok pénzügyi érdekeinek és a belső piac semlegességének jobb védelme érdekében ki kell terjeszteni a behajtásra irányuló segítségnyújtás hatályát az olyan adókból (beleértve a vámokat is) és illetékekből eredő követelésekre, amelyekre a behajtásra irányuló segítségnyújtás eddig nem vonatkozott, ugyanakkor a segítségnyújtás iránti egyre gyakoribb megkeresésekkel való lépéstartás és a jobb eredmények elérése érdekében e segítségnyújtást hatékonyabbá és eredményesebbé kell tenni, továbbá meg kell könnyíteni a gyakorlati alkalmazását. E célkitűzések eléréséhez jelentős mértékű kiigazításokra van szükség, ugyanis a hatályos 2008/55/EK irányelv egyszerű módosítása nem lenne elegendő. A 2008/55/EK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni és új jogi eszközt kell a helyébe léptetni, amely az említett irányelv eredményeire épül, viszont szükség esetén világosabb és pontosabb szabályokat ír elő."

4. Ezen irányelv 1. cikke kimondja:

"Ez az irányelv meghatározza azokat a szabályokat, amelyek alapján a tagállamoknak minden tagállamban segítséget kell nyújtaniuk a 2. cikkben említett, másik tagállamban felmerülő követelések behajtásához."

5. Ugyanezen irányelv 10. cikkének szövege a következő:

"(1) A megkereső hatóság kérésére a megkeresett hatóság behajtja a megkereső tagállamban végrehajtást engedélyező okirat tárgyát képező követeléseket.

(2) Amint a behajtási megkeresés alapjául szolgáló üggyel kapcsolatos bármilyen releváns információ a megkereső hatóság tudomására jut, továbbítja azt a megkeresett hatóság részére."

6. A 2010/24 irányelv 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Ha ez az irányelv másképp [helyesen: másképpen nem] rendelkezik, a megkeresett tagállamban történő behajtás céljából bármely behajtási megkeresés tárgyát képező követelést úgy kell kezelni, mintha az a megkeresett tagállam követelése lenne. A megkeresett hatóság a megkeresett tagállamnak az azonos adókra vagy díjakra - vagy ennek hiányában a hasonló adókra vagy díjakra - irányuló követelésekre alkalmazandó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései értelmében ráruházott hatáskör és eljárások keretében jár el, kivéve ha ez az irányelv másképp rendelkezik.

[...]

Az érintett tagállamok eltérő megállapodása vagy a megkeresett tagállam jogszabályának eltérő rendelkezése hiányában a megkeresett tagállam nem köteles más tagállamok követeléseinek ugyanolyan elsőbbséget biztosítani, mint amilyet a megkeresett tagállamban felmerülő hasonló követelések élveznek. Ha egy tagállam elsőbbséget biztosít egy másik tagállam követeléseinek, akkor nem tagadhatja meg, hogy a többi tagállam azonos vagy hasonló követeléseinek azonos feltételekkel ugyanolyan elsőbbséget biztosítson.

[...]

(5) A 20. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, a megkeresett hatóság átutalja a megkereső hatóságnak a követelés behajtott összegét, valamint az e cikk (3) és (4) bekezdésében említett kamatot."

7. Ezen irányelv 14. cikke értelmében:

"(1) A követeléssel, a megkereső tagállamban végrehajtást engedélyező, eredeti okirattal vagy a megkeresett tagállamban végrehajtást engedélyező, egységes okirattal, valamint a megkereső tagállam illetékes hatósága általi kézbesítés érvényességével kapcsolatos viták a megkereső tagállam illetékes szerveinek hatáskörébe tartoznak. Amennyiben a behajtási eljárás során a követelésre, a megkereső tagállamban végrehajtást engedélyező, eredeti okiratra vagy a megkeresett tagállamban végrehajtást engedélyező, egységes okiratra vonatkozóan valamely érdekelt fél jogorvoslati kérelmet terjeszt elő, a megkeresett hatóságnak tájékoztatnia kell az érintett felet arról, hogy az érintett félnek az ügyet a megkereső tagállam illetékes hatósága elé kell terjesztenie, az abban a tagállamban hatályos jogszabályokkal összhangban.

(2) A megkeresett tagállamban tett végrehajtási intézkedésekkel vagy a megkeresett tagállam illetékes hatósága általi kézbesítés érvényességével kapcsolatos vitákat - a szóban forgó tagállam jogszabályainak és rendelkezéseinek megfelelően - a megkeresett tagállam illetékes szerve elé kell terjeszteni.

(3) Amennyiben az (1) bekezdésben említett jogorvoslati kérelmet a megkereső tagállam illetékes hatósága elé terjesztik, a megkereső hatóságnak tájékoztatnia kell erről a megkeresett hatóságot, és jeleznie a követelés nem vitatott mértékét.

(4) Amint a megkeresett hatóság a megkereső hatóságtól vagy az érdekelt féltől megkapta a (3) bekezdésben említett információkat, a követelés azon részét illetően, amelyre a jogorvoslati kérelem vonatkozik, fel kell függesztenie a végrehajtási eljárást az ügyben illetékes szerv döntéséig, kivéve ha a megkereső hatóság az e bekezdés harmadik albekezdésének megfelelően másként kéri.

A megkereső hatóság kérésére, illetve amennyiben a megkeresett hatóság ezt szükségesnek tartja, továbbá a 16. cikk sérelme nélkül, a megkeresett hatóság biztosítási intézkedéseket tehet a követelés behajtásának biztosítása érdekében, amennyiben a tagállamában hatályos törvények és rendeletek ezt lehetővé teszik.

A megkereső hatóság a tagállamában hatályos törvényeknek, rendeleteknek és közigazgatási gyakorlatnak megfelelően felkérheti a megkeresett hatóságot azon követelés vagy a követelés azon részének behajtására, amelyre vonatkozóan jogorvoslati kérelmet terjesztettek elő, amennyiben a megkeresett tagállam erre vonatkozó, hatályos törvényei, rendeletei és közigazgatási gyakorlata ezt lehetővé teszi. [...]

[...]"

8. Ezen irányelv 16. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja:

"A megkereső hatóság kérésére a megkeresett hatóság - amennyiben hasonló helyzetben a megkereső tagállam nemzeti jogszabályai és közigazgatási gyakorlata is lehetővé tesz biztosítási intézkedéseket - ha nemzeti jogszabályai lehetővé teszik és közigazgatási gyakorlatával összhangban biztosítási intézkedéseket tesz a követelés behajtásának biztosítására, amennyiben a megkeresés időpontjában az adós vitatja a követelést vagy a megkereső tagállamban végrehajtást engedélyező okiratot, vagy ha a követelésre vonatkozóan még nem bocsátottak ki a megkereső tagállamban végrehajtást engedélyező okiratot."

A finn jog

9. A laki takaisinsaannista konkurssipesäännak (fizetésképtelenséggel kapcsolatos megtámadási jogról szóló törvény) az alapeljárásra alkalmazandó változata szerinti 5. §-a első bekezdése alapján valamely jogügylet többek között akkor támadható meg, ha az valamely hitelezőt önmagában vagy más ügyletekkel együtt a többi hitelező kárára méltánytalan előnyben részesít. Ilyen esetben a megtámadás feltétele az, hogy az adós az ügylet megvalósulásakor fizetésképtelen volt, vagy az ügylet hozzájárult fizetésképtelenné válásához.

10. Ezen törvény 10. §-a többek között úgy rendelkezik, hogy a követelés határnapot megelőző három hónapon belüli kiegyenlítése megtámadható, ha a követelést olyan összegben teljesítik, amely a vagyonhoz képest jelentősnek tekintendő. A teljesítés azonban nem támadható meg akkor, ha az a körülményekre tekintettel szokásosnak tekinthető.

11. Az említett törvény 23. §-a értelmében a felszámoló vagy valamely olyan hitelező, aki követelését bejelentette, vagy akinek követelését egyéb módon figyelembe veszik a vagyonfelosztási javaslatban, a fizetésképtelenségi eljárást megindító körzeti bíróság előtt indított kereset vagy valamely követelés bejelentésével szemben benyújtott kifogás útján kezdeményezheti a megtámadást. E kereset a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően nyújtható be az elsőfokú bírósághoz.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12. 2012. április 18-án az észt adó- és vámhatóság a 2010/24 irányelv 10. cikke alapján a Metiratótól behajtandó, összesen 28754,50 euró összegű adónak és kamatainak a megfizetésére irányuló behajtási megkeresést intézett a finn adóhatósághoz.

13. A finn adóhatóság e kérelem alapján saját követeléseinek és Észtország követeléseinek a behajtása érdekében tájékoztatta a követelések behajtásával megbízott finn végrehajtási hatóságat e követelések összegéről.

14. 2013. február 12-én a Metirato önként megfizetett 17500 eurót a finn végrehajtási hatóságnak, amelyből 15837,67 eurót jóváírtak a finn adóhatóság javára, amely hatóság az említett behajtási megkeresés alapján 15541,67 eurót utalt át Észtországnak.

15. 2013. április 23-án a Metirato további 17803 eurót fizetett meg önként a finn végrehajtási hatóságnak.

16. 2013. május 8-án a Helsingin käräjäoikeus (helsinki körzeti bíróság, Finnország) a Metirato saját kérelmére fizetésképtelenségi eljárást indított e társasággal szemben.

17. 2013. szeptember 10-én az észt adóhatóság újabb behajtási megkeresést küldött a finn adóhatóságnak, amely többek között az első behajtási megkeresés szerinti követelésből még meg nem fizetett 8840,17 euró összegre vonatkozott. A finn adóhatóság e második behajtási megkeresés alapján 2013. szeptember 17-én saját követelései mellett az észt állam adóköveteléseit is bejelentette a Metiratóval szemben.

18. 2014. május 8-án a Metirato felszámolója keresetet indított a Helsingin käräjäoikeus (helsinki körzeti bíróság) előtt a finn állammal és annak adóhatóságával szemben azt kérve a fizetésképtelenséggel kapcsolatos megtámadási jogról szóló törvény 5. és 10. §-a alapján, hogy a megfizetett összegeket teljes egészében utalják vissza a Metirato fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömegébe.

19. A felszámoló arra alapozza keresetét, hogy egyrészt a finn adóhatóság az említett összeg megfizetésével méltánytalan előnyhöz jutott a többi hitelező kárára amiatt, hogy a régóta esedékes adók megfizetésére akkor került sor, amikor a Metirato már fizetésképtelen volt, az adóhatóságnak pedig tudnia kellett a e társaság fizetésképtelenségéről, másrészt pedig hogy a Metirato a kritikus időszakban, vagyis 2013. január 25. és május 8. között a vagyontömeghez képest jelentős összegben egyenlítette ki adótartozásait.

20. Az említett kereset a finn állam és annak adóhatósága ellen irányul, arra az esetre pedig, ha nem utóbbiak tekintendők a megfelelő alpereseknek a 15541,67 euró összeg tekintetében, a felszámoló az észt állammal szemben is követelést támasztott.

21. A finn adóhatóság többek között arra hivatkozással vitatta a Metirato felszámolója által benyújtott keresetet, hogy mivel az az Észtország által kapott összeg visszatérítésére irányul, annak ez utóbbi tagállam ellen kell irányulnia. A finn állam úgy véli, hogy amikor a 2010/24 irányelv 10. cikkével összhangban közigazgatási segítséget nyújtott az észt hatóságoknak, csak az észt adóhatóság megbízásából járt el, hogy ezen összeg sohasem került a finn állam tulajdonába, és hogy a megbízás a követelés behajtásával megszűnt, ily módon a Metirato felszámolójának az említett összegre vonatkozó keresetét az észt adóhatósággal szemben kell benyújtani.

22. Az észt állam a maga részéről arra hivatkozással vitatja az említett keresetet, hogy a 2010/24/EU tanácsi irányelv 13. cikkének (1) bekezdéséből és 14. cikkének (2) bekezdéséből álláspontja szerint az következik, hogy amennyiben a Metirato felszámolója által benyújtott kérelem a finn adóhatóság által behajtott összegre vonatkozik, kizárólag ez utóbbi hatóság tekinthető alperesnek a szóban forgó megtámadási eljárásban.

23. E körülmények között a Helsingin käräjäoikeus (helsinki körzeti bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Amennyiben az úgy rendelkezik, hogy a behajtási megkeresés alapján behajtandó követeléseket a megkeresett tagállamban úgy kell kezelni, mintha azok a megkeresett tagállam saját követelései lennének, úgy kell-e értelmezni a 2010/24 irányelv 13. cikkének (1) bekezdését,

a) hogy a megkeresett tagállam minősül félnek abban a bírósági eljárásban is, amelynek tárgyát a behajtás nyomán megfizetett összegeknek a fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömegbe történő visszautalása képezi, vagy úgy,

b) hogy a megkeresett tagállam csak a követelés végrehajtás keretében történő behajtásáról gondoskodik, és a követelést bejelenti a voltaképpeni fizetésképtelenségi eljárásban, a fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömegbe tartozó vagyon körét illetően a fizetésképtelenséggel kapcsolatban indított megtámadási eljárás keretében viszont a megkereső tagállam az alperes?

2) Úgy kell-e értelmezni a[...] [2010/24] irányelvet, hogy valamely másik állam követeléseinek behajtási megkeresés alapján történő behajtására azonos eszközökkel kerül sor, de oly módon, hogy a behajtott vagyoni eszközök elkülönítve maradnak, és nem keverednek össze a megkeresett állam vagyonával, vagy úgy, hogy a követelések behajtására a saját követelések mellett kerül sor, és azok ezért összekeverednek a megkeresett tagállam vagyonával? Más szavakkal: kizárólag az-e a[...] [2010/24] irányelv célja, hogy megtiltsa valamely másik állam követeléseinek hátrányosabb kezelését?

3) A [2010/24 irányelv] 14. cikk[ének] (2) bekezdése szerinti végrehajtási intézkedésekkel kapcsolatos vitával egy tekintet alá vehető-e a fizetésképtelenséggel kapcsolatban indított megtámadási kereset tárgyában folyamatban lévő jogvita, és az a következtetés vonható-e le ebből, hogy [ezen] irányelv alapján a megkeresett tagállam e jogvitában is alperesnek minősül?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

24. Kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2010/24 irányelv 13. cikkének (1) bekezdését és 14. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy egyrészt azokat alkalmazni kell a megkereső tagállam kérelmére behajtandó követeléseknek a megkeresett tagállamban letelepedett társaság fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömegébe való visszautalására irányuló eljárásra, amennyiben ezen eljárás az e 14. cikk (2) bekezdése értelmében vett végrehajtási intézkedések vitatásán alapul, másrészt pedig hogy a megkeresett tagállamot e rendelkezések értelmében az említett eljárás alperesének kell tekinteni, és hogy e tekintetben jelentőséggel bír-e az a körülmény, hogy e követelések elkülönülnek-e ezen tagállam vagyonától vagy összekeverednek-e azzal.

25. A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a Metirato felszámolója a keresetében a finn jog alapján vitatja az állam követeléseinek behajtásával megbízott finn hatóságok által az e társaságnak a finn állammal és az észt állammal szemben fennálló követelések behajtása érdekében teljesített követelésbehajtás érvényességét.

26. Mivel e végrehajtási eljárást a 2010/24 irányelv alapján az észt hatóságok által a finn hatóságokhoz intézett behajtás iránti megkeresés végrehajtása érdekében kezdeményezték, az az ezen irányelv 14. cikkének (2) bekezdése értelmében vett megkeresett tagállamban tett végrehajtási intézkedésnek minősül.

27. Következésképpen e rendelkezés szerint az ezen eljárás lefolytatásának és eredményének a vitatására irányuló, alapügybelihez hasonló jogvita a megkeresett tagállamban tett végrehajtási intézkedésre vonatkozó vitának minősül, és azt e tagállam, a jelen ügyben a Finn Köztársaság illetékes szerve előtt a szóban forgó tagállam jogszabályainak és rendelkezéseinek megfelelően kell megindítani.

28. Ugyanakkor mivel az említett rendelkezés szövege nem pontosítja, hogy melyik tagállam - a megkereső vagy a megkeresett - minősül az ilyen jogvita alperesének, meg kell vizsgálni, hogy ez a 2010/24 irányelv általános rendszerére és céljára figyelemmel megállapítható-e.

29. Amint az ezen irányelv (1)-(4) preambulumbekezdéséből következik, az a tagállamok pénzügyi érdekeinek és a belső piac semlegességének jobb védelme, valamint a segítségnyújtás iránti egyre gyakoribb megkeresésekkel való lépéstartás és a jobb eredmények elérése céljából e segítségnyújtás hatékonyabbá és eredményesebbé tétele érdekében a 2008/55 irányelvvel kodifikált 76/308 irányelv hatályának azon követelésekre való kiterjesztésére irányul, amelyekre eddig nem vonatkozott.

30. A 2010/24 irányelv 1. cikkével összhangban az meghatározza azokat a szabályokat, amelyek alapján a tagállamoknak minden tagállamban segítséget kell nyújtaniuk a valamely másik tagállamban felmerülő követelések behajtásához.

31. Ami azon intézkedéseket illeti, amelyeket a megkeresett tagállam valamely behajtás iránti megkeresés tárgyát képező követelés e tagállamban való behajtása érdekében hoz, a megkeresett hatóságnak a 2010/24 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően az említett tagállam törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései értelmében ráruházott hatáskör és eljárások keretében kell eljárnia, ennélfogva bármely követelést, amellyel kapcsolatban ilyen megkeresés történt, ha ezen irányelv másképpen nem rendelkezik, úgy kell kezelni, mintha az a megkeresett tagállam követelése lenne.

32. A 2010/24 irányelv 14. cikke (4) bekezdésének második albekezdése, valamint 16. cikkének (1) bekezdése ugyancsak előírja a megkeresett hatóság számára annak lehetőségét, hogy a megkereső hatóság kérésére biztosítási intézkedéseket tegyen valamely vitatott követelés behajtásának a biztosítására, amennyiben a megkeresett tagállam nemzeti jogszabályai ezt lehetővé teszik.

33. Másfelől a 2010/24 irányelv 14. cikke egyrészt a követeléssel, a megkereső tagállamban végrehajtható eredeti okirattal vagy a megkeresett tagállamban végrehajtható egységes okirattal, valamint a megkereső tagállam illetékes hatósága általi kézbesítés érvényességével, másrészt pedig a megkeresett tagállamban tett végrehajtási intézkedésekkel vagy ez utóbbi tagállam illetékes hatósága általi kézbesítés érvényességével kapcsolatos viták elbírálása tekintetében hatáskörmegosztást ír elő a megkereső hatóság székhelye szerinti tagállam és a megkeresett hatóság székhelye szerinti tagállam szervei között.

34. E hatáskörmegosztás szükségszerűen következik abból a körülményből, hogy a követelés a megkereső tagállamban hatályos jogszabályok alapján keletkezik, az e követelés behajtásának végrehajtását lehetővé tevő okiratokat pedig e jogszabályok alapján állítják ki, míg a végrehajtási intézkedéseket a megkeresett tagállamban, az ez utóbbi tagállam alkalmazandó jogi rendelkezéseivel összhangban hozzák meg (lásd a 76/308 irányelv vonatkozásában: 2010. január 14-iKyrian ítélet, C-233/08, EU:C:2010:11, 40. pont).

35. Így a 2010/24 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján a követelést, a megkereső tagállamban végrehajtható eredeti okiratot, a megkeresett tagállamban végrehajtható egységes okiratot vagy a megkereső tagállam illetékes hatósága általi kézbesítést minden esetben e tagállam, nem pedig a megkeresett tagállam illetékes szervei előtt kell vitatni, amely utóbbi szervek felülvizsgálati jogköre e 14. cikk (2) bekezdése értelmében kifejezetten az ez utóbbi tagállam jogi aktusaira korlátozódik (2018. április 26-iDonnellan ítélet, C-34/17, EU:C:2018:282, 43. és 44. pont).

36. Ezzel szemben a megkeresett tagállamban tett végrehajtási intézkedésekkel vagy az illetékes hatóság általi kézbesítés érvényességével kapcsolatos vitákat e tagállam illetékes szervei elé kell terjeszteni a szóban forgó tagállam jogszabályainak és rendelkezéseinek megfelelően, mivel e szerv tudja a saját nemzeti joga alapján a legmegfelelőbben megítélni valamely jogi aktus jogszerűségét (lásd a 76/308 irányelv vonatkozásában: 2010. január 14-iKyrian ítélet, C-233/08, EU:C:2010:11, 39., 40. és 49. pont).

37. Ennélfogva a 2010/24 irányelv rendelkezéseiből az következik, hogy egyrészt a megkeresett tagállam által elfogadott végrehajtási intézkedésekre az e tagállamban alkalmazandó jogszabályok irányadók, másrészt pedig az ezen intézkedésekre vonatkozó vitákat az említett megkeresett tagállam illetékes szerve elé kell terjeszteni, amelynek ezen intézkedéseket a saját nemzeti jogának rendelkezéseire figyelemmel kell megvizsgálnia.

38. Az a körülmény, hogy az ilyen vitára a megkeresett tagállamban letelepedett társaság fizetésképtelenségével kapcsolatban indított megtámadási keresetre irányuló eljárás keretében kerül sor, nem teszi kétségessé az e vita rendezésére vonatkozóan az uniós jogalkotó által előírt szabályokat, mivel ez utóbbi ezen szabályok alkalmazása szempontjából nem tett különbséget azon eljárások jellegétől függően, amelyben az említett vita felmerült.

39. Következésképpen, amint azt a főtanácsnok az indítványának a 45-47. pontjában lényegében megállapította, a 2010/24 irányelv általános rendszeréből és a céljából az következik, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló keresetet, amely e tagállam jogára figyelemmel a megkeresett tagállam illetékes szerve előtt az e jognak megfelelően az említett tagállam hatóságai által annak érdekében kezdeményezett végrehajtási eljárás érvényességének a vitatására irányul, hogy a megkereső tagállam követelései ezen irányelv alapján behajtásra kerüljenek, a megkeresett tagállammal szemben kell benyújtani, még ha az eljárás érvényességének ilyen vitatására a megkeresett tagállamban letelepedett társaság fizetésképtelenségével kapcsolatban indított megtámadási keresetre irányuló eljárás keretében kerül is sor.

40. Másrészt, mivel a 2010/24 irányelv nem határoz meg részletes szabályokat a megkeresett tagállam által behajtott összegeknek a megkereső tagállam részére való átutalását megelőző megőrzésére vonatkozóan, annak megállapítása a behajtott összegek és az alkalmazandó kamatok átutalására irányuló kötelezettség tiszteletben tartása mellett a tagállamok hatáskörébe tartozik.

41. Így az a körülmény, hogy a megkeresett tagállam által az ezen irányelv szerinti behajtási megkeresés alapján behajtott követelések összege elkülönül-e e tagállam vagyonától vagy összekeveredik-e azzal, a jelen ítélet 38. pontjában megállapított értelmezés tekintetében nem bír jelentőséggel.

42. Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy a 2010/24 irányelv a kölcsönös bizalom elvén alapul (2018. április 26-iDonnellan ítélet, C-34/17, EU:C:2018:282, 41. pont).

43. Következésképpen, amint azt a főtanácsnok az indítványának az 54. és azt követő pontjaiban lényegében megállapította, amennyiben az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, a megkeresett tagállamban a megkereső tagállam követelésének behajtása érdekében hozott végrehajtási intézkedést sikeresen támadják meg a megkeresett tagállam illetékes szerve előtt, főszabály szerint az ezen intézkedés alapján behajtott és a megkeresett tagállam által részére már átadott minden összeg visszatérítésére a megkereső tagállam köteles.

44. E körülmények között az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2010/24 irányelv 13. cikkének (1) bekezdését és 14. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egyrészt azokat alkalmazni kell a megkereső tagállam kérelmére behajtandó követeléseknek a megkeresett tagállamban letelepedett társaság fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömegébe való visszautalására vonatkozó eljárásra, amennyiben ezen eljárás az e 14. cikk (2) bekezdése értelmében vett végrehajtási intézkedések vitatásán alapul, másrészt pedig hogy a megkeresett tagállamot e rendelkezések értelmében az említett eljárás alperesének kell tekinteni, anélkül hogy az a körülmény, hogy az ily módon behajtott követelések elkülönülnek-e ezen tagállam vagyonától vagy összekeverednek-e azzal, e tekintetben jelentőséggel bírna.

A költségekről

45. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 2010. március 16-i 2010/24/EU tanácsi irányelv 13. cikkének (1) bekezdését és 14. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egyrészt azokat alkalmazni kell a megkereső tagállam kérelmére behajtandó követeléseknek a megkeresett tagállamban letelepedett társaság fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömegébe való visszautalására vonatkozó eljárásra, amennyiben ezen eljárás az e 14. cikk (2) bekezdése értelmében vett végrehajtási intézkedések vitatásán alapul, másrészt pedig hogy a megkeresett tagállamot e rendelkezések értelmében az említett eljárás alperesének kell tekinteni, anélkül hogy az a körülmény, hogy az ily módon behajtott követelések elkülönülnek-e ezen tagállam vagyonától vagy összekeverednek-e azzal, e tekintetben jelentőséggel bírna.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: finn.