BH 2020.3.84 I. Az Mt. 124. §-a határozza meg a szabadság kiadásának módját, egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén választási lehetőséget biztosítva a munkáltatónak arra nézve, hogy a szabadságot munkanapban, avagy a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban adja ki [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 124. § (2)-(4) bekezdés].

II. Ha a munkavállaló az egyenlő bánásmód megsértésére hivatkozik, a munkáltatónak a kimentést megelőzően lehetősége van a valószínűsített védett tulajdonság és a hátrány közötti okozati összefüggés hiányának bizonyítására, amely nem azonos a kimentésben foglalt feltételek bizonyításával [az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség biztosításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 7. §, 22. §].

A tényállás

[1] A felperesek 2013. január 1-től vízműgépész munkakörben álltak határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél, e jogviszonyt megelőzően a H. V. Kft. alkalmazásában álltak. A felperesek munkaideje heti 40 órában, havi munkaidőkeretben került megállapításra. Az alperes a végkielégítés és a rendes felmondás szempontjából a jogelődnél eltöltött időtartamot a munkaviszonyban eltöltött időnek ismerte el.

[2] A felperesek 1995 óta tagjai a munkavállalói érdek-képviseleti szervnek.

[3] Az alperes üzemegységénél vízműgépész munkakörben 2014. december 1-ig 10 fő, ezt követően 9 fő állt munkaviszonyban, azonos munkaidő-beosztás mellett. A 9 munkavállalóból 7 fő - köztük a felperesek is - 2014. szeptember 1-jén szakszervezeti tagok voltak. 2013. január 1-től az I. rendű felperes órabére 767 forint, a II. rendű felperes órabére 753 forint volt, 1 munkavállaló azonos összegű munkabérben részesült a II. rendű felperessel, míg a felperesekkel azonos munkakörben dolgozó többi munkavállaló órabére ennél alacsonyabb összegű volt. Az üzemegységnél dolgozó vízműgépészek 15%-os "folyamatos műszak" elnevezésű pótlékban és 40%-os műszakpótlékban részesültek.

[4] 2014. július 11-én az I. rendű felperes, a szakszervezet vezetői, valamint a szakszervezet jogsegélyszolgálatának ügyvédje a túlórák elszámolásával és a szabadság kiadásával kapcsolatos kifogásaik ügyében - az üzemegység 9 vízműgépészének felhatalmazása alapján - egyeztetni kívántak az alperesi igazgatóság elnökével, aki az I. rendű felperessel és a szakszervezeti főbizalmival minősíthetetlen hangnemben kiabált, a tárgyalásra a szakszervezeti régióvezetőt és a szakszervezet ügyvédjét nem engedte be, velük is durván kiabálva őket az épületből kiutasította, az ügyvédet mellkasánál meg is lökte.

[5] Az alperes 2014. augusztus 1-től a "folyamatos műszak" címén fizetett pótlékot megszüntette, egyidejűleg a műszakpótlékot 40%-ról 30%-ra módosította.

[6] 2014. szeptember 1. napjától az alperes a felperesekkel azonos munkakörben dolgozó 5 fő munkabérét megemelte, ugyanakkor a felperesek, valamint további 2 munkavállaló munkabérét nem módosította.

[7] A szakszervezet 2014. október 6-án panasszal fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, amelyben többek között a 15%-os bérpótlék megvonását sérelmezték. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság a szakszervezet vezetőjének címzett, 2014. október 22-én kelt válaszlevelében kifejtette, hogy az előadott panasz kapcsán védett tulajdonság, illetve diszkriminációs panasz nem állapítható meg.

[8] 2014. december 1-jén a 4. számú elnök-igazgatói utasításban az alperes az üzemegységének vízműgépész munkakörét készenléti jellegű munkakörré minősítette. Az utasítás alapján az alperes valamennyi vízműgépész - köztük a felperesek - munkaszerződését 2014. december 1. napjától módosítva rögzítette, hogy a munkavállalók munkaköre készenléti jellegű munkakör, teljes napi munkaidejük 12 óra. Tájékoztatást kaptak a munkavállalók arról is, hogy az általuk teljesítendő munkaidő 6 havi munkaidőkeretben kerül meghatározásra. A módosítás tartalmazta, hogy a napi munkaidő beosztásának joga a munkáltatót illeti meg, továbbá azt is, hogy a munkaidőkeret alkalmazására tekintettel a munkaidő a hét minden napjára vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható. A megállapodás szerint a munkavállalók beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb 24 óra, heti munkaideje legfeljebb 72 óra lehet, továbbá lehetőség volt arra, hogy a munkavállalók a megállapodást a vonatkozó szabályok szerint felmondják. A felperesek a munkakörük készenléti jellegűvé minősítését nem kifogásolták.

[9] A felperesek a módosítást követően ténylegesen továbbra is 1 havi munkaidőkeret alkalmazása mellett, megszakítás nélküli munkarendben, váltott műszakban látták el feladataikat akként, hogy az egyik napon 7 órától 19 óráig (nappalos műszak), a következő napon 19 órától 7 óráig (éjszakás műszak) dolgoztak, amely munkavégzést 2 szabadnap követett.

[10] 2017. január 1-től az I. rendű felperes órabére 970 forintra, a II. rendű felperes órabére 950 forintra emelkedett.

A felperesek keresete és az alperes ellenkérelme

[11] A felperesek az alperessel szemben előterjesztett keresetükben elmaradt munkabér és kamata megfizetését kérték. Kereseti kérelmükben előadták, hogy műszakpótlék átalány jogcímén történő kifizetését a munkáltató 2014. szeptember 1-től megszüntette, rajtuk kívül a velük azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalóknak ezen összeget alapbéresítették, így órabérüket 80 forinttal megemelték. Álláspontjuk szerint a munkáltató megtorlásként nem részesítette őket órabéremelésben, amellyel megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az egyenlő bánásmód megsértése körében a védett tulajdonságként szakszervezeti tagságukra hivatkoztak. A munkáltató magatartását másodlagosan joggal való visszaélésként kérték értékelni, amelynek alapjául a megtorlás alapjául szolgáló magatartást jelölték meg.

[12] Érvelésük szerint az alperesnek a szabadság idejére járó távolléti díjat a napi 12 óra figyelembevételével kellett volna elszámolni, tekintettel arra, hogy a beosztás szerint nappali és az éjszakai munkavégzésük is 12 órás napi munkaidőnek minősült.

[13] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a szabadság kiadására a jogszabályoknak megfelelően került sor, és a munkaszerződés szerinti napi 8 óra figyelembevételével számfejtették a szabadság idejére járó távolléti díjat is. Állította, hogy az egyenlő bánásmód követelményét az órabéremelés körében megtartották. A béremelésre 2014. szeptember hónapban a műszakpótlék egyidejű megszüntetése mellett került sor, amelynek során az órabéreket az azonos munkakörben foglalkoztatottak esetében azonosan akarták megállapítani. Ennek során figyelemmel voltak a munkavállalók hozzáállására és teljesítményére is azzal, hogy a béremelés a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó döntés.

Az első- és másodfokú bíróság ítélete

[14] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a munkáltató a felpereseket a munkaszerződés-módosítás ellenére ténylegesen 1 havi munkaidőkeretben alkalmazta, amelyet nem kifogásoltak és az 1 havi munkaidőkeretben ledolgozandó órák számát a felek egyezően napi 8 órás munkaidővel számították. Ebből következően nem volt megalapozott a felperesek azon állítása, hogy esetükben a napi munkaidő 12 óra volt és ezért 360 óra szabadságra váltak jogosulttá. Megállapította, hogy miután a felperesek a munkaidő-beosztásuk szerint az éjszakai műszakkal érintett napokban reggel 7 órától másnap 7 óráig tartó intervalluma a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 87. § (1) bekezdése alapján 1 munkanapnak tekinthető, így arra elegendő lett volna egy munkanap szabadságot kivenniük, ám a távolléti díj számítása az alperesnél jogszerűen történt, miután a nappali 12 óra, éjszakai 5+7 óra megegyezik a 3×8 órával, azaz 24 órának megfelelően került kifizetésre.