A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20073/2021/10. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., 209. § (1) bek., (4) bek., 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. § (1) bek., 213. § (1) bek.] Bírók: Hőbl Katalin, Szabó Csilla, Szentpáli Judit

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.43504/2017/80., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20073/2021/10.*, Kúria Gfv.30480/2021/5., 3056/2023. (II. 8.) AB végzés, Kúria Jpe.60040/2022/7.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.073/2021/10.

A Fővárosi Ítélőtábla a Czingula Ügyvédi Iroda (cím12, ügyintéző: dr. Czingula Katalin ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím3) I. rendű és Felperes2 (Cím3) II. rendű felpereseknek - a Lajer Ügyvédi Iroda (Cím11, ügyintéző: dr. Lajer Zsolt ügyvéd) által képviselt Alperes1. (Cím2.) alperes ellen szerződés érvénytelensége miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2020. november 10. napján meghozott 37.G.43.504/2017/80. számú ítélete ellen az I. és II. rendű felperes 81. és Pf.8. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek egyetemlegesen 180.000 (száznyolcvanezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A felperesek keresetükben elsődlegesen kérték, a bíróság állapítsa meg, hogy a 2004. október 20. napján kelt, a felperesek mint adósok és az alperes mint hitelező által aláírt devizaalapú hitelszerződés megnevezésű megállapodás nem jött létre, mert a felek nem állapodtak meg írásban minden, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. § (1) bekezdése szerinti, a kölcsönszerződés szempontjából lényeges kérdésről. Ennek jogkövetkezményeként kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest 7.362.521 forint és ezen összeg után 2012. október. 18. napjától a jegybanki alapkamat mértékével megegyező késedelmi kamat megfizetésére. Másodlagosan kérték, a bíróság állapítsa meg, hogy a kölcsönszerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés a), b) és e) pontja alapján semmis, ezért a szerződést kamat és egyéb költség nélkül forint alapon nyilvánítsa hatályossá, és kötelezze az alperest 7.362.521 forint és ezen összeg után 2012. október 18. napjától a jegybanki alapkamat mértékével megegyező mértékű késedelmi kamat fizetésére. Másodlagos jogkövetkezményként azt kérték, hogy a szerződést a bíróság nyilvánítsa 2,99%-os kamattal (szerződött kamatláb) hatályossá, és kötelezze az alperest 6.449.145 forint megfizetésére. Harmadlagosan előadták, hogy a szerződés 1.1. pontja és 1.2. pontja ellentétben áll a közjegyzői tartozáselismerő nyilatkozattal, amely az ott írtakkal szemben 51.180,61 CHF összegben határozza meg a kölcsön összegét, ezek ilyen módon ellentmondó, nem egyértelmű, nem világos feltételek, így sértik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 228. § (3) bekezdését, valamint a 209. § (1) bekezdését. A CHF kölcsönösszeget meghatározó feltételek érvénytelenségének (tisztességtelenségének) megállapítása esetére kérték, hogy a bíróság a szerződést 2,99%-os kamattal nyilvánítsa hatályossá, és az alperest 6.449.145 forint megfizetésére kötelezze. Negyedleges keresetükben kérték, a bíróság állapítsa meg, hogy tisztességtelenek a kölcsönszerződés 1.1., 1.3., 1.4., 1.7. és 10.12. pontjának a felperesek 13. sorszámú beadványában idézett rendelkezései, tekintettel arra, hogy az alperes devizakockázattal kapcsolatos tájékoztatása nem felelt meg a 2/2014. Polgári jogegységi határozatnak, valamint a C-26/13. és C-186/16. számú, Európai Unió Bírósága által hozott ítéletekben foglalt előírásoknak, erre tekintettel kérték, hogy a bíróság a szerződés nyilvánítsa hatályossá 2,99%-os kamattal és 2,5%-os kezelési költséggel forint alapon, és kötelezze az alperest 4.533.823 forint megfizetésére. Kérték, hogy a bíróság a kölcsönszerződés 5.2. pont első bekezdésében, valamint a 6.1. pont második bekezdésében foglalt kezelési költség tisztességtelensége megállapítása mellett a szerződést 2,99%-os ügyleti kamattal CHF alapon nyilvánítsa hatályossá, és kötelezze az alperest 3.837.575 forint megfizetésére. Ezen felül kérték, a bíróság állapítsa meg, hogy a kölcsönszerződés 5.1. pontja (a folyósítási jutalék) tisztességtelen, és kötelezze az alperest arra, hogy a tisztességtelenül felszámolt 122.250 forint folyósítási jutalékot 2004. október 26. napjától a mindenkori jegybanki alapkamat mértékével megegyező késedelmi kamattal növelten fizesse vissza a felpereseknek. A felperesek mindezeken felül annak megállapítását kérték, hogy az üzletszabályzat nem vált a kölcsönszerződés részévé. Előadták, hogy a kölcsönszerződés 10.8. pontja tisztességtelen, a felperesek az abban foglaltakkal szemben sem üzletszabályzatot, sem hirdetményt, sem semmilyen egyéb, ott írt iratot nem kaptak kézhez, így a 10.8. pont a fogyasztó felperesek hátrányára változtatja meg a bizonyítási terhet, tehát a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés j) pontja alapján tisztességtelen, ami egyben azt is eredményezi, hogy az üzletszabályzat és általános üzleti feltételek nem váltak a szerződés részévé.

[2] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg az alperesnek egyetemlegesen bruttó 250.000 forint ügyvédi munkadíjat, valamint megállapította, hogy a felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt 489.000 forint kereseti illetéket és 47.029 forint tanúdíjat az állam viseli.

[4] Rögzítette, hogy a felperesek a keresetüket többször megváltoztatták a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) által meg nem engedhető módon, azonban mivel az általuk előadottak "az észlelhető érvénytelenség alapjai lehettek", a bíróság a közölteket vizsgálta.

[5] A szerződés létre nem jöttének megállapítása kapcsán kiemelte, hogy ennek értékeléséhez a Hpt. 213. §-ában foglaltakat kellett a Ptk. 205. §-ában írottakkal együtt értelmezni a Ptk. 522. és 523. §-a figyelembevételével. A Ptk. 205. § (1) bekezdés második fordulata alapján nincs lehetőség arra, hogy a fél utólag lényeges kérdésnek minősítsen olyan kérdést, amelyre ilyenként a szerződéskötéskor nem utalt, a konszenzust csakis a szerződés létrejötte pillanatában lehet vizsgálni. Az alperes az írásbeli kölcsönszerződést a felpereseknek átadta, ők pedig aláírták, így azt lehetett megállapítani, hogy a lényeges kérdésekben az ezen okiratban foglaltak szerint állapodtak meg, ebben pedig szerepelnek az általuk lényegesnek tartott kérdések. Ha a felperesek az iratot nem olvasták el, és ezért a tartalmát nem ismerték meg, az a Ptk. 4. § (1) bekezdése alapján előnyükre nem szolgálhat. Erre tekintettel tehát a felek között a szerződés az egyedi megállapodásban foglalt és a felek által aláírt és elismert tartalommal létrejött.