A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20073/2021/10. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., 209. § (1) bek., (4) bek., 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. § (1) bek., 213. § (1) bek.] Bírók: Hőbl Katalin, Szabó Csilla, Szentpáli Judit

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.073/2021/10.

A Fővárosi Ítélőtábla a Czingula Ügyvédi Iroda (cím12, ügyintéző: dr. Czingula Katalin ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím3) I. rendű és Felperes2 (Cím3) II. rendű felpereseknek - a Lajer Ügyvédi Iroda (Cím11, ügyintéző: dr. Lajer Zsolt ügyvéd) által képviselt Alperes1. (Cím2.) alperes ellen szerződés érvénytelensége miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2020. november 10. napján meghozott 37.G.43.504/2017/80. számú ítélete ellen az I. és II. rendű felperes 81. és Pf.8. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek egyetemlegesen 180.000 (száznyolcvanezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A felperesek keresetükben elsődlegesen kérték, a bíróság állapítsa meg, hogy a 2004. október 20. napján kelt, a felperesek mint adósok és az alperes mint hitelező által aláírt devizaalapú hitelszerződés megnevezésű megállapodás nem jött létre, mert a felek nem állapodtak meg írásban minden, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. § (1) bekezdése szerinti, a kölcsönszerződés szempontjából lényeges kérdésről. Ennek jogkövetkezményeként kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest 7.362.521 forint és ezen összeg után 2012. október. 18. napjától a jegybanki alapkamat mértékével megegyező késedelmi kamat megfizetésére. Másodlagosan kérték, a bíróság állapítsa meg, hogy a kölcsönszerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés a), b) és e) pontja alapján semmis, ezért a szerződést kamat és egyéb költség nélkül forint alapon nyilvánítsa hatályossá, és kötelezze az alperest 7.362.521 forint és ezen összeg után 2012. október 18. napjától a jegybanki alapkamat mértékével megegyező mértékű késedelmi kamat fizetésére. Másodlagos jogkövetkezményként azt kérték, hogy a szerződést a bíróság nyilvánítsa 2,99%-os kamattal (szerződött kamatláb) hatályossá, és kötelezze az alperest 6.449.145 forint megfizetésére. Harmadlagosan előadták, hogy a szerződés 1.1. pontja és 1.2. pontja ellentétben áll a közjegyzői tartozáselismerő nyilatkozattal, amely az ott írtakkal szemben 51.180,61 CHF összegben határozza meg a kölcsön összegét, ezek ilyen módon ellentmondó, nem egyértelmű, nem világos feltételek, így sértik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 228. § (3) bekezdését, valamint a 209. § (1) bekezdését. A CHF kölcsönösszeget meghatározó feltételek érvénytelenségének (tisztességtelenségének) megállapítása esetére kérték, hogy a bíróság a szerződést 2,99%-os kamattal nyilvánítsa hatályossá, és az alperest 6.449.145 forint megfizetésére kötelezze. Negyedleges keresetükben kérték, a bíróság állapítsa meg, hogy tisztességtelenek a kölcsönszerződés 1.1., 1.3., 1.4., 1.7. és 10.12. pontjának a felperesek 13. sorszámú beadványában idézett rendelkezései, tekintettel arra, hogy az alperes devizakockázattal kapcsolatos tájékoztatása nem felelt meg a 2/2014. Polgári jogegységi határozatnak, valamint a C-26/13. és C-186/16. számú, Európai Unió Bírósága által hozott ítéletekben foglalt előírásoknak, erre tekintettel kérték, hogy a bíróság a szerződés nyilvánítsa hatályossá 2,99%-os kamattal és 2,5%-os kezelési költséggel forint alapon, és kötelezze az alperest 4.533.823 forint megfizetésére. Kérték, hogy a bíróság a kölcsönszerződés 5.2. pont első bekezdésében, valamint a 6.1. pont második bekezdésében foglalt kezelési költség tisztességtelensége megállapítása mellett a szerződést 2,99%-os ügyleti kamattal CHF alapon nyilvánítsa hatályossá, és kötelezze az alperest 3.837.575 forint megfizetésére. Ezen felül kérték, a bíróság állapítsa meg, hogy a kölcsönszerződés 5.1. pontja (a folyósítási jutalék) tisztességtelen, és kötelezze az alperest arra, hogy a tisztességtelenül felszámolt 122.250 forint folyósítási jutalékot 2004. október 26. napjától a mindenkori jegybanki alapkamat mértékével megegyező késedelmi kamattal növelten fizesse vissza a felpereseknek. A felperesek mindezeken felül annak megállapítását kérték, hogy az üzletszabályzat nem vált a kölcsönszerződés részévé. Előadták, hogy a kölcsönszerződés 10.8. pontja tisztességtelen, a felperesek az abban foglaltakkal szemben sem üzletszabályzatot, sem hirdetményt, sem semmilyen egyéb, ott írt iratot nem kaptak kézhez, így a 10.8. pont a fogyasztó felperesek hátrányára változtatja meg a bizonyítási terhet, tehát a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés j) pontja alapján tisztességtelen, ami egyben azt is eredményezi, hogy az üzletszabályzat és általános üzleti feltételek nem váltak a szerződés részévé.

[2] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg az alperesnek egyetemlegesen bruttó 250.000 forint ügyvédi munkadíjat, valamint megállapította, hogy a felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt 489.000 forint kereseti illetéket és 47.029 forint tanúdíjat az állam viseli.

[4] Rögzítette, hogy a felperesek a keresetüket többször megváltoztatták a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) által meg nem engedhető módon, azonban mivel az általuk előadottak "az észlelhető érvénytelenség alapjai lehettek", a bíróság a közölteket vizsgálta.

[5] A szerződés létre nem jöttének megállapítása kapcsán kiemelte, hogy ennek értékeléséhez a Hpt. 213. §-ában foglaltakat kellett a Ptk. 205. §-ában írottakkal együtt értelmezni a Ptk. 522. és 523. §-a figyelembevételével. A Ptk. 205. § (1) bekezdés második fordulata alapján nincs lehetőség arra, hogy a fél utólag lényeges kérdésnek minősítsen olyan kérdést, amelyre ilyenként a szerződéskötéskor nem utalt, a konszenzust csakis a szerződés létrejötte pillanatában lehet vizsgálni. Az alperes az írásbeli kölcsönszerződést a felpereseknek átadta, ők pedig aláírták, így azt lehetett megállapítani, hogy a lényeges kérdésekben az ezen okiratban foglaltak szerint állapodtak meg, ebben pedig szerepelnek az általuk lényegesnek tartott kérdések. Ha a felperesek az iratot nem olvasták el, és ezért a tartalmát nem ismerték meg, az a Ptk. 4. § (1) bekezdése alapján előnyükre nem szolgálhat. Erre tekintettel tehát a felek között a szerződés az egyedi megállapodásban foglalt és a felek által aláírt és elismert tartalommal létrejött.

[6] Ezt követően az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a jogviszony tartalma mely okiratokból állapítható meg. Egyrészt arra a következtetésre jutott, hogy az általános szerződési feltételek kapcsán a megállapítási kereset indítását a Pp. 123. §-ában foglaltak vizsgálata kizárja, miután az üzletszabályzatban teljesítéssel kapcsolatos előírások is szerepelnek, így ha azok nem váltak a jogviszony részévé, akkor a felperesek marasztalásra irányuló keresetet is előterjeszthettek volna. Ezen felül azt sem adták elő, hogy milyen, alperessel szemben fennálló jogukat kívánták megóvni a megállapítási kereset útján. Egyébként pedig a hivatkozott iratok - azok elismert átvételét követően - tartalmuk megismerésével és elfogadásával a jogviszony részévé váltak. A felek azon megállapodása, amelyben rögzítik, hogy mely feltételek képezik annak tartalmát, a Ptk. 209. §-a szerint nem lehet tisztességtelen, hiszen ezen elismerés a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a felperesek hátrányára nem határozza meg, lévén, hogy a felperesek az iratra vezethették volna az eltérő tényhelyzetet rögzítő állításukat, illetve az iratok átadásáig az aláírást megtagadhatták volna. Miután ennek nem volt akadálya, így az elfogadást tartalmazó rendelkezés tisztességtelenségére jóhiszeműen hivatkozni nem lehet.