62007CJ0068_SUM[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2007. november 29-i ítélete. Kerstin Sundelind Lopez kontra Miguel Enrique Lopez Lizazo. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Högsta domstolen - Svédország. 2201/2003/EK rendelet - 3., 6. és 7. cikk - Joghatóság - A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról - Házasság felbontására vonatkozó joghatóság - Harmadik ország állampolgárságával és ott lakóhellyel rendelkező alperes - Túlzott mértékű joghatóságról rendelkező nemzeti szabályok. C-68/07. sz. ügy

C-68/07. sz. ügy

Kerstin Sundelind Lopez

kontra

Miguel Enrique Lopez Lizazo

(a Högsta domstolen [Svédország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"2201/2003/EK rendelet - 3., 6. és 7. cikk - Joghatóság - A határozatok elismerése és végrehajtása a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban - Házasság felbontására vonatkozó joghatóság - Harmadik ország állampolgárságával és ott lakóhellyel rendelkező alperes - Túlzott mértékű joghatóságról rendelkező nemzeti szabályok"

Az ítélet összefoglalása

Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban - 2201/2003 rendelet - Házasság felbontására vonatkozó joghatóság

(2201/2003 tanácsi rendelet, 3. cikk, (1) bekezdés, a) pont, 6. cikk, 7. cikk, (1) bekezdés és 17. cikk)

A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003 rendelet 6. és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy ha valamely házasság felbontása iránti eljárás keretében az alperes nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel egyetlen tagállamban sem, illetve nem állampolgára egyetlen tagállamnak sem, e kérelem elbírálása céljából valamely tagállam bíróságai nemzeti joguk alapján nem állapíthatják meg joghatóságukat, ha más tagállam bíróságai az említett rendelet 3. cikke alapján joghatósággal rendelkeznek.

E rendelet 7. cikkének (1) bekezdése ugyanis egyértelműen kimondja, hogy a joghatóságot csak akkor szabályozza minden tagállamban a nemzeti jog, amennyiben egyetlen tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal annak 3., 4. és 5. cikke alapján. Ezen túlmenően a rendelet 17. cikke alapján valamely tagállam bíróságának, amelyhez olyan keresetet nyújtanak be, amely tekintetében a rendelet értelmében nem rendelkezik joghatósággal, hivatalból meg kell állapítania joghatóságának hiányát, ha e rendelet értelmében más tagállam bírósága joghatósággal rendelkezik.

Ezen értelmezést nem kérdőjelezi meg a rendelet 6. cikke, mivel 7. cikke (1) bekezdésének és 17. cikkének az alkalmazása nem az alperes körülményeitől, hanem kizárólag attól függ, hogy valamely tagállam bírósága rendelkezik-e joghatósággal a rendelet 3-5. cikke alapján, amely rendelet célja a házasság felbontásának területén joghatósági összeütközésre vonatkozó egységes szabályok megállapítása annak érdekében, hogy biztosítsa a személyek lehető legszabadabb mozgását. Ennélfogva az e rendeletben megállapított joghatósági okokkal összhangban a rendelet harmadik államok azon állampolgáraira is alkalmazandó, akiket megfelelően szoros szálak fűznek valamely tagállam területéhez, amely joghatósági okok azon az elven alapulnak, hogy valós kapcsolatnak kell lennie az érintett személy és a joghatóságot gyakorló tagállam között.

(vö. 18-19., 21., 25-26., 28. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2007. november 29.(*)

"2201/2003/EK rendelet -3., 6. és 7. cikk - Joghatóság - A határozatok elismerése és végrehajtása a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban - Házasság felbontására vonatkozó joghatóság - Harmadik ország állampolgárságával és ott lakóhellyel rendelkező alperes - Túlzott mértékű joghatóságról rendelkező nemzeti szabályok"

A C-68/07. sz. ügyben,

az EK 68. cikk és az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Högsta domstolen (Svédország) a Bírósághoz 2007. február 12-én érkezett, 2007. február 7-i határozatával terjesztett elő az előtte

Kerstin Sundelind Lopez

és

Miguel Enrique Lopez Lizazo

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, J. N. Cunha Rodrigues, J. Klučka, A. Ó Caoimh (előadó) és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a német kormány képviseletében M. Lumma, meghatalmazotti minőségben,

- az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője W. Ferrante, avvocato dello Stato,

- a finn kormány képviseletében J. Himmanen, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. Wilderspin és P. Dejmek, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Szentszékkel kötött szerződések tekintetében a 2004. december 2-i 2116/2004/EK tanácsi rendelettel (HL L 367., 1. o.) módosított, a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.; a továbbiakban: 2201/2003 rendelet) 3., 6. és 7. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 A jelen kérelem előterjesztésére a K. Sundelind Lopez által M. E. Lopez Lizazo ellen indított, házasság felbontása iránti eljárás keretében került sor.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 A 2201/2003 rendelettel 2005. március 1-jétől hatályon kívül helyezett, a házassági ügyekben és a házastársaknak a közös gyermekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. május 29-i 1347/2000/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 209. o.) (4), (8) és (12) preambulumbekezdése alapján:

"(4) A joghatóságot és végrehajtást szabályozó egyes nemzeti jogszabályok közötti különbségek akadályozzák a személyek szabad mozgását és a belső piac megfelelő működését. Ennek megfelelően a házassággal és a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben a határozatok gyors és automatikus elismerése és végrehajtása céljából indokolt a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok egységesítésére és az alaki követelmények egyszerűsítésére irányuló rendelkezéseket alkotni.

[...]

(8) Az e rendeletben megállapított intézkedéseknek következeteseknek és egységeseknek kell lenniük annak érdekében, hogy biztosítsák a személyek lehető legszabadabb mozgását. Ennek megfelelően a rendeletben megállapított joghatósági okokkal összhangban a rendelet harmadik államok azon állampolgáraira is alkalmazandó, akiket megfelelően szoros szálak fűznek egy tagállam területéhez.

[...]

(12) Az e rendeletben elfogadott joghatósági okok azon a szabályon alapulnak, hogy valós kapcsolatnak kell lennie az érintett fél és a joghatóságot gyakorló tagállam között; ezen okok kiválasztása annak a ténynek az eredménye, hogy azok különböző nemzeti jogrendszerekben léteznek, és a többi tagállam által elfogadottak."

4 A 2201/2003 rendelet "Általános joghatóság" című 3. cikkének (1) bekezdése alapján:

"(1) A házasság felbontásával, különválással vagy a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos ügyekben annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal,

a) amelynek területén:

- a házastársak szokásos tartózkodási hellyel rendelkeznek, vagy

- a házastársak legutóbb szokásos tartózkodási hellyel rendelkeztek, amennyiben egyikük még mindig ott tartózkodik, vagy

- az alperes szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy

- közös kérelem esetén a házastársak egyike szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy

- a kérelmező szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, ha a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően legalább egy évig ott tartózkodott, vagy

- a kérelmező szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, amennyiben a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően legalább hat hónapig ott tartózkodott, és vagy az adott tagállam állampolgára, vagy az Egyesült Királyság és Írország esetében ott van »domicile«-ja (lakóhelye);

b) melynek mindkét házastárs állampolgára, illetve az Egyesült Királyság és Írország esetében mindkét házastárs ott rendelkezik »domicile«-lal (lakóhellyel)."

5 Az említett rendelet 4. és 5. cikke rögzíti a viszontkereset, illetve a különválás házasságfelbontássá történő változtatása területén fennálló joghatósági szabályokat.

6 Ugyanezen rendeletnek "A 3., 4. és 5. cikk szerinti joghatóság kizárólagos jellege" című 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Azon házastárs ellen, aki:

a) valamely tagállam területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik; vagy

b) valamely tagállam állampolgára, illetve az Egyesült Királyság és Írország tekintetében »domicile«-lal (lakóhellyel) rendelkezik az utóbbi tagállamok egyikének területén,

más tagállamban kizárólag a 3., 4. és 5. cikknek megfelelően indítható eljárás."

7 A 2201/2003 rendelet "Fennmaradó joghatóság" című 7. cikke alapján:

"(1) Amennyiben egyetlen tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal a 3., 4. és 5. cikk alapján, a joghatóságot minden tagállamban az adott állam joga határozza meg.

(2) Olyan alperessel szemben, aki egy tagállamban nem [helyesen: sem] rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, és nem állampolgára egyetlen tagállamnak sem, illetve az Egyesült Királyság és Írország esetében nem rendelkezik »domicile«-lal (lakóhellyel) az utóbbi tagállamok egyikének területén sem, bármely tagállam olyan állampolgára, aki más tagállam területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, ez utóbbi tagállam állampolgáraihoz hasonlóan igénybe veheti az ebben az államban alkalmazandó joghatósági szabályokat."

8 Az említett rendeletnek "A joghatóság vizsgálata" című 17. cikke előírja:

"Amennyiben valamely tagállam bíróságához olyan keresetet nyújtanak be, amely tekintetében e rendelet értelmében nem rendelkezik joghatósággal, és amely tekintetében e rendelet értelmében más tagállam bírósága joghatósággal rendelkezik, a bíróság hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát."

A nemzeti szabályozás

9 Az egyes házassági és a gyámsági nemzetközi jogviszonyokról szóló törvény (Lag [1904:26, 1. o.] om vissa internationella rättsförhållande rörande äktenskap och förmynderskap, SFS 2005., 431. sz.) 3. fejezete 2. §-a (2) bekezdésének rendelkezése szerint házassági ügyben svéd bíróság járhat el akkor, ha a felperes svéd állampolgár, szokásos tartózkodási helye Svédországban van vagy korábban, a 18. életévének betöltését követően bármikor ott lakott.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

10 K. Sundelind Lopez svéd állampolgár, férje, M. E. Lopez Lizazo, kubai állampolgár. A házastársak Franciaországban éltek együtt. Jelenleg K. Sundelind Lopez továbbra is Franciaországban, férje azonban Kubában lakik.

11 A svéd jog alapján K. Sundelind Lopez házasság felbontása iránti kérelmet nyújtott be a Stockholms tingsrätthoz (stockholmi elsőfokú bíróság). E bíróság 2005. december 2-i határozatával elutasította ezt a kérelmet azzal az indokolással, hogy a 2201/2003 rendelet 3. cikke alapján kizárólag a francia bíróságok rendelkeznek joghatósággal, és hogy következésképpen e rendeletnek a 7. cikke megakadályozza a svéd joghatósági szabályok alkalmazását.

12 A Svea hovrätt (sveai fellebbviteli bíróság) 2006. március 7-i ítéletével elutasította az e határozat ellen benyújtott fellebbezést.

13 K. Sundelind Lopez fellebbezést nyújtott be a Högsta domstolenhez (legfelsőbb bíróság) ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránt. Fellebbezésében azzal érvel, hogy a 2201/2003 rendelet 6. cikke, amely e rendelet 3-5. cikke alapján megállapítja a tagállami bíróságok joghatóságának kizárólagos jellegét, ha az alperes valamely tagállam területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy ha valamely tagállam állampolgára, utal arra, hogy e bíróságok kizárólagos joghatósága nem alkalmazható, ha az alperes ezek egyikének sem felel meg. Következésképpen a jelen ügyben a nemzeti jog alapján megállapítható a svéd bíróságok joghatósága.

14 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában a Högsta domstolen megjegyzi, hogy a jelen ügyben a svéd bíróságok joghatóságukat - a francia bíróságokkal ellentétben - nem alapíthatják a 2201/2003 rendelet 3. cikkére sem, hanem csak a nemzeti jogukra. E rendelet 7. cikkének értelmezése tehát közvetlen hatással van a szóban forgó alapügy kimenetelére. A Bíróság azonban még nem értelmezte ezeket a rendelkezéseket.

15 Ilyen körülmények között a Högsta domstolen úgy határozott, hogy felfüggeszti az előtte folyamatban lévő eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

"Ha házasság felbontása iránti eljárás alperese nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel egyetlen tagállamban sem, illetve nem állampolgára egyetlen tagállamnak sem, eljárhat-e az ügyben olyan tagállami bíróság, amely a [2201/2003] rendelet 3. cikke alapján nem rendelkezik joghatósággal, még akkor is, ha valamely másik tagállam bírósága joghatósággal rendelkezhet az említett 3. cikkben megállapított joghatósági szabályok egyike alapján?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

16 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2201/2003 rendelet 6. és 7. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy ha valamely házasság felbontása iránti eljárás keretében az alperes nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel egyetlen tagállamban sem, illetve nem állampolgára egyetlen tagállamnak sem, e kérelem elbírálása céljából valamely tagállam bíróságai a nemzeti joguk alapján megállapíthatják joghatóságukat akkor is, ha más tagállam bíróságai az említett rendelet 3. cikke alapján joghatósággal rendelkeznek.

17 Az alapügyben nem vitatták, hogy a 2201/2203 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően a francia bíróságok joghatósággal rendelkeznek az említett rendelet értelmében K. Sundelind Lopez kérelmének az elbírálására, mégpedig vagy e rendelkezés második francia bekezdése alapján - lévén, hogy Franciaország a házastársak legutóbbi szokásos tartózkodási helye, mivel K. Sundelind Lopez még Franciaországban lakik - vagy ugyanezen rendelkezés ötödik francia bekezdése, vagyis K. Sundelind Lopez szokásos tartózkodási helye alapján, mivel a házasság felbontása iránti kérelme benyújtását közvetlenül megelőzően legalább egy évig Franciaországban tartózkodott.

18 Márpedig a 2201/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a joghatóságot csak akkor szabályozza minden tagállamban a nemzeti jog, amennyiben egyetlen tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal az említett rendelet 3., 4. és 5. cikke alapján.

19 Ezen túlmenően a 2201/2003 rendelet 17. cikke alapján - amelynek a szövege szintén minden kétséget kizár - valamely tagállam bíróságának, amelyhez olyan keresetet nyújtanak be, amely tekintetében az említett rendelet értelmében nem rendelkezik joghatósággal, hivatalból meg kell állapítania joghatóságának hiányát, ha e rendelet értelmében más tagállam bírósága joghatósággal rendelkezik.

20 Ennek következtében, mivel a francia bíróságok a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett kritériumok alapján joghatósággal rendelkeznek az alapügyben benyújtott kérelem elbírálására, a svéd bíróságok e kérelem elbírálására vonatkozó joghatóságukat nem állapíthatják meg az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének értelmében a nemzeti jog szabályai alapján, hanem e rendelet 17. cikkének megfelelően a francia bíróságok javára hivatalból meg kell állapítaniuk joghatóságuk hiányát.

21 Az olasz kormány állításával ellentétben ezen értelmezést nem kérdőjelezi meg a 2201/2003 rendelet 6. cikke.

22 Ez a rendelkezés, amely előírja, hogy olyan alperessel szemben, aki valamely tagállam területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy valamely tagállam állampolgára, a 2201/2003 rendelet 3-5. cikkében meghatározott joghatóság kizárólagos jellegére tekintettel más tagállam bírósága előtt kizárólag e rendelkezéseknek megfelelően, ennek következtében nem a nemzeti jog által meghatározott joghatósági szabályok alapján indulhat eljárás, ellenben valóban nem tiltja, hogy olyan alperes ellen, aki nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel egyetlen tagállamban sem, illetve nem állampolgára egyetlen tagállamnak sem, valamely tagállam bírósága előtt e tagállam nemzeti joga által előírt joghatósági szabályok alapján induljon eljárás.

23 A 2201/2003 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően ez lehet a helyzet akkor, ha annak 3-5. cikke alapján egyetlen tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal, mivel az említett rendelet 7. cikkének (2) bekezdése ilyen helyzetben előírja, hogy ha a felperes valamely tagállam állampolgára, és valamely másik tagállam területén rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, ott ilyen alperessel szemben ez utóbbi tagállam állampolgáraihoz hasonlóan hivatkozhat az ebben a tagállamban alkalmazandó joghatósági szabályokra.

24 Azonban ebből nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a 2201/2003 rendelet 6. cikke megállapít egy olyan általános szabályt, miszerint valamely tagállam bíróságai házasság felbontására vonatkozó ügyekben fennálló joghatóságának meghatározása olyan alperes vonatkozásában, aki nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel egyetlen tagállamban sem, illetve nem állampolgára egyetlen tagállamnak sem, minden körülmények között a nemzeti jog hatálya alá tartozik, akkor is, ha valamely tagállam bírósága az említett rendelet 3-5. cikke alapján joghatósággal rendelkezik.

25 Az ilyen értelmezés ugyanis azzal jár, hogy figyelmen kívül hagyja a 2201/2003 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének és 17. cikkének egyértelmű szövegét, amelynek alkalmazása - amint az a jelen ítélet 18-20. pontjából is kitűnik - nem az alperes körülményeitől, hanem kizárólag attól függ, hogy valamely tagállam bírósága rendelkezik-e joghatósággal a 2201/2003 rendelet 3-5. cikke alapján.

26 Ezenkívül ez az értelmezés ellentétes lenne az e rendelet által kitűzött céllal. Ugyanis amint az 1347/2000 rendelet (4) és (8) preambulumbekezdéséből kitűnik - amely rendeletnek a házasság felbontására vonatkozó ügyekben való joghatóságról szóló rendelkezéseit a 2201/2003 rendelet lényegében átveszi -, e rendelet célja a házasság felbontásának területén joghatósági összeütközésre vonatkozó egységes szabályok megállapítása annak érdekében, hogy biztosítsa a személyek lehető legszabadabb mozgását. Következésképpen a 2201/2003 rendelet az e rendeletben megállapított joghatósági okokkal összhangban harmadik államok azon állampolgáraira is alkalmazandó, akiket megfelelően szoros szálak fűznek egy tagállam területéhez; e joghatósági okok az 1347/2000 rendelet (12) preambulumbekezdése szerint azon az elven alapulnak, hogy valós kapcsolatnak kell lennie az érintett fél és a joghatóságot gyakorló tagállam között.

27 Márpedig a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja rendelkezéseinek alkalmazásából következik, hogy az alapügyben ilyen kapcsolat Franciaországgal, és nem Svédországgal áll fenn.

28 Ezért az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2201/2003 rendelet 6. és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy ha valamely házasság felbontása iránti eljárás keretében az alperes nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel egyetlen tagállamban sem, illetve nem állampolgára egyetlen tagállamnak sem, e kérelem elbírálása céljából valamely tagállam bíróságai nemzeti joguk alapján nem állapíthatják meg joghatóságukat, ha más tagállam bíróságai az említett rendelet 3. cikke alapján joghatósággal rendelkeznek.

A költségekről

29 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A Szentszékkel kötött szerződések tekintetében a 2004. december 2-i 2116/2004/EK tanácsi rendelettel módosított, a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet 6. és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy ha valamely házasság felbontása iránti eljárás keretében az alperes nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel egyetlen tagállamban sem, illetve nem állampolgára egyetlen tagállamnak sem, e kérelem elbírálása céljából valamely tagállam bíróságai nemzeti joguk alapján nem állapíthatják meg joghatóságukat, ha más tagállam bíróságai az említett rendelet 3. cikke alapján joghatósággal rendelkeznek.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: svéd.