32001R0588[1]

A Bizottság 588/2001/EK rendelete (2001. március 26.) a változók meghatározása vonatkozásában a rövid távú statisztikákról szóló 1165/98/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról

A Bizottság 588/2001/EK rendelete

(2001. március 26.)

a változók meghatározása vonatkozásában a rövid távú statisztikákról szóló 1165/98/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a rövid távú statisztikákról szóló, 1998. május 19-i 1165/98/EK tanácsi rendeletre [1] és különösen annak 3. cikkére és 17. cikke c) pontjára,

mivel:

(1) A 1165/98/EK rendelet közös kereteket biztosított az üzleti ciklusra vonatkozó rövid távú közösségi statisztikák előállításához.

(2) A 1165/98/EK rendelet 17. cikke c) pontja szerint végrehajtási intézkedések szükségesek a megadandó változók meghatározásához.

(3) Az e rendeletben meghatározott intézkedések összhangban vannak a 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozattal [2] létrehozott statisztikai programbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A változók meghatározása

A 1165/98/EK rendelet az A. melléklet c) 1. pontjában, a B. melléklet c) 1. pontjában, a C. melléklet c) 1. pontjában és a D. melléklet c) 1. pontjában határozza meg a rövid távú statisztikák tárgyát képező változókat. A változók, valamint a célok, a mutatók és a vonatkozó mutatók számításának meghatározását e melléklet tartalmazza.

2. cikk

A meghatározások alkalmazása

A tagállamoknak legkésőbb e rendelet hatálybalépése után egy évvel az e mellékletben ismertetett meghatározásokat kell alkalmazniuk a 1165/98/EK rendelet tárgyát képező statisztikai adatok gyűjtésére.

A tagállamoknak legkésőbb a 1165/98/EK rendelet 11. cikkében meghatározott bázisév következő felülvizsgálatakor összhangba kell hozniuk a 1165/98/EK rendelet tárgyát képező statisztikai adatok meghatározását az e mellékletben szereplő meghatározásokkal.

A tagállamoknak az e mellékletben meghatározott meghatározások alkalmazása során meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 1165/98/EK rendelet tárgyát képező jelenlegi statisztikai adatokat felülvizsgálják az e meghatározásoknak való megfelelés céljából végzett átszámítás vagy becslés útján.

Ha az egy változóra kapott eredmények legfeljebb 0,2 %-kal térnek el az olyan változó eredményeitől, amely megfelel az e mellékletben meghatározott változó meghatározásainak, akkor e változót megfelelőnek kell tekinteni.

3. cikk

Tájékoztatás a meghatározásoknak való megfelelésről

Valamennyi tagállamnak a Bizottság kérésére meg kell adnia a vonatkozó tájékoztatást az e tagállamban a statisztikai adatok és az e mellékletben megadott meghatározások közötti megfelelésről.

4. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2001. március 26-án.

a Bizottság részéről

Pedro Solbes Mira

a Bizottság tagja

[1] HL L 162., 1998.6.5, 1. o.

[2] HL L 181., 1989.6.28., 47. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

A VÁLTOZÓK CÉLJAINAK ÉS MUTATÓINAK MEGHATÁROZÁSA

110. változó: Termelés

A termelési mutató célja a kibocsátási mennyiség változásainak mérése egymáshoz közeli és rendszeres időközökben. Ez a mennyiségi trend mérését biztosítja hozzáadott értékben, adott referencia-időszakban a termelési tényezők költségén [1].

A termelési mutató elméleti mérték, amit gyakorlati mértékekkel kell közelíteni.

A termelési tényezők költségén számított hozzáadott érték [2] kiszámítható a forgalomból (levonva az áfát és más hasonló, közvetlenül a forgalomhoz kapcsolódó levonható adókat), hozzáadva a termelés aktivált értékét és egyéb, a működési bevételt, hozzáadva vagy levonva a készletváltozást, levonva az áruk és szolgáltatások vásárlását, valamint a forgalomhoz kapcsolódó, de le nem vonható egyéb termékadókat és a forgalomhoz kapcsolódó vámokat és adókat.

A vállalat számvitelében pénzügyinek vagy rendkívülinek minősített jövedelmeket és kiadásokat le kell vonni a hozzáadott értékből.

A termékek és a termelés támogatását a termelési tényezők költségén kell szerepeltetni a hozzáadott értékben, mivel a termékek és a termelés utáni valamennyi adót le kell vonni.

A termelési tényezők költségén számított hozzáadott érték bruttó érték, mivel értékkiigazítások (például értékcsökkenés) nincsenek levonva.

Megjegyzés:

a közvetett adók három csoportba sorolhatók.

i. Az első képezi az áfát és a forgalomhoz közvetlenül kapcsolódó egyéb levonható adókat, amelyek nem szerepelnek a forgalomban. Ezen adókat a gazdasági szervezetek szedik be szakaszosan, és azokat teljes egészében a végső vásárló viseli.

ii. A második csoport a termékekhez kapcsolódó valamennyi egyéb adót és vámot tartalmazza, amelyek lehetnek: (1) a forgalomhoz kapcsolódó és nem levonható adók vagy (2) a forgalomhoz nem kapcsolódó termékadók. Ide tartoznak az importadók és vámok, valamint az áruk és szolgáltatások termelése, exportja, értékesítése, átruházása, bérlete vagy szállítása után, illetve a saját fogyasztás vagy felhalmozási célú felhasználás eredményeként felszámított adók.

iii. A harmadik csoport a termeléshez fűződő adók és vámok csoportja. Ezek kötelező, viszonzatlan kifizetések készpénzben vagy természetben, amelyeket a kormányzat vagy az Európai Unió intézményei állapítanak meg az áruk és szolgáltatások termelésére és importjára, munkaerő-foglalkoztatására, föld, épületek és egyéb, a termelésben felhasznált eszközök tulajdonlása vagy használata után, tekintet nélkül az előállított vagy értékesített áruk és szolgáltatások mennyiségére vagy értékére.

A termelési mutató (Q) elméleti képlete a Laspeyres-típusú volumen index, azaz:

+++++ TIFF +++++

Az ilyen mutató összeállításához szükséges havi adatok azonban nem állnak rendelkezésre. A gyakorlatban a mutatók folyamatosságát biztosítani képes közelítő értékek a következők:

- folyamatosság a bruttó termelési értékekkel (csökkentett),

- folyamatosság a mennyiségekkel,

- folyamatosság a forgalommal (csökkentett),

- folyamatosság a felhasznált munkával,

- folyamatosság a felhasznált nyersanyaggal,

- folyamatosság a felhasznált energiával.

Az alkalmazott közelítési módtól függően a termelési mutatónak figyelembe kell vennie a következőket:

- az áruk és a felhasznált anyagok típusának és minőségének variációit,

- a készáru és a félkész áruk és szolgáltatások készletváltozásait,

- a technikai input-output kapcsolatok változásait (feldolgozási technológiákat),

- a hozzáadott érték elérésével kapcsolatos szolgáltatásokat, például termelési egységek összeállítását, a szerelést, telepítést, javítást, tervezést, mérnöki tervezést, szoftverfejlesztést.

115. változó: Magasépítési termelés

116. változó: Mélyépítési termelés

A 110. változó (termelés) mutatóinak céljai és jellemzői a magas- és mélyépítési változók mutatóira is vonatkoznak.

A magas- és a mélyépítési tevékenység között a termelés megosztása az épülettípusok osztályozásán (CC) alapul. E mutatók célja az, hogy bemutassák a hozzáadott érték alakulását az építőipar két fő területén, nevezetesen a magas- és a mélyépítési munkák területén. E mutatókat úgy számítjuk ki, hogy hozzárendeljük a fő adatokat (csökkentett kibocsátást, ledolgozott órák számát, engedélyek számát) a CC szerinti előállított termékekhez, majd szakaszonként összesítjük a termékmutatókat a CC szerint.

120. változó: Forgalom

A forgalmi mutató célja az, hogy bemutassa az áruk és szolgáltatások piacának alakulását.

A forgalom [3] a referencia-időszakban a megfigyelt egység által leszámlázott teljes forgalom, amely megfelel a harmadik személyeknek szállított áruk vagy szolgáltatások piaci értékének.

A forgalom magában foglalja az egység által leszámlázott áruk vagy szolgáltatások utáni valamennyi adót és vámot, kivéve az egység által közvetlenül a vevőnek leszámlázott áfát és más hasonló, a forgalomhoz közvetlenül kapcsolódó, levonható adót.

A forgalom magában foglalja az összes egyéb díjat is (szállítás, csomagolás stb.), amit ráterhelnek a vevőre, még akkor is, ha e díjakat a számlán külön feltüntetik.

Az árcsökkentés, rabatt és árengedmény, valamint a visszcsomagolás értékét le kell vonni. Az ügyfelek számára később, például az év végén adott árcsökkentéseket, rabattot és jutalmakat nem kell figyelembe venni.

A vállalati számvitelben egyéb működési bevételnek, pénzügyi bevételnek és rendkívüli bevételnek minősített tételeket le kell vonni a forgalomból. A hatóságoktól vagy az Európai Unió intézményeitől kapott támogatásokat is le kell vonni.

E meghatározás szerint általában a következő tételeket tartalmazza:

- az előállított termékek árbevétele,

- az alvállalkozók által előállított termékek árbevétele,

- változatlan állapotban történő viszonteladásra vásárolt áruk árbevétele,

- a nyújtott, leszámlázott szolgáltatások,

- a melléktermékek árbevétele,

- a csomagolás és szállítás leszámlázott díja,

- a ledolgozott órák leszámlázása harmadik személyeknek csak alvállalkozás keretében végzett munkáért,

- leszámlázott szerelés, telepítés és javítás,

- leszámlázott részletek (részletfizetés),

- leszámlázott szoftverfejlesztés és szoftverlicenciák,

- a szállított villamos energia, gáz, gőz, hő és víz árbevétele,

- a hulladék és a selejtanyagok árbevétele.

A vállalati számvitelben egyéb működési bevételnek, pénzügyi bevételnek és rendkívüli [4] bevételnek minősített tételek kezelésétől függően az általában kizárt tételek a következők:

- jutalékok,

- haszonbérleti és bérleti díjak,

- saját termelőegységek és gépek bérleti díja, ha azokat harmadik személyek használják,

- a társaság tulajdonában álló lakások bérleti díja,

- licenciadíjak felvétele,

- az alkalmazottak számára biztosított létesítmények (például üzemi étkezde) bevételei,

- termékek és szolgáltatások nyújtása a megfigyelt egységen belül,

- saját telek és állóeszközök értékesítése,

- saját ingatlan értékesítése vagy bérbeadása,

- részvények értékesítése,

- kamatbevétel és osztalék,

- támogatás,

- egyéb rendkívüli bevétel.

A fenti tételeket fel lehet venni, ha árbevételt biztosítanak a megfigyelt egység fő tevékenységi területén.

121. változó: Hazai forgalom

122. változó: Nem hazai forgalom

A 120. változó (forgalom) mutatóinak céljai és jellemzői a hazai és a nem hazai forgalom közötti megkülönböztetésre szolgáló mutatókra is vonatkoznak.

A hazai és a nem hazai forgalom mutatói a forgalom megosztását igénylik a termék első célállomása szerint a tulajdonjog változása alapján (függetlenül attól, hogy ennek megfelelően vannak-e határon átmenő fizikai árumozgások). A célállomást az árukat és szolgáltatásokat megvásárló harmadik személy székhelye határozza meg. A hazai piac a meghatározás szerint a megfigyelt egységgel azonos nemzeti területen székhellyel rendelkező harmadik személyeket foglalja magában.

123. változó: Az értékesítés volumene

Az értékesítés volumene a változatlan áron vett forgalom értékét adja meg, és így ez mennyiségi mutató. Kiszámítható folyó árakon számított forgalomként, korrigálva az értékesítési deflátorral, vagy közvetlenül az értékesített áruk mennyiségéből levezetett mennyiségi mutatónként.

Az értékesítés volumenére (123. változó) vonatkozó adatokat lehet használni a 1165/98/EK rendelet C. (kiskereskedelem és javítás) mellékletében lévő értékesítési deflátor (330. változó) helyett.

130. változó: Kapott új rendelések

A kapott új rendelések jellemző célja az, hogy bemutassa a termékek és szolgáltatások iránti kereslet alakulását, amely jelzi a jövőbeni termelést. Azt is célszerű jelezni, hogy a kereslet hazai vagy nem hazai piacról származik-e.

A rendelés a meghatározás szerint azon szerződés értéke, amely összekapcsolja a termelőt egy harmadik személlyel, a termelő által előállított áruk és szolgáltatások tekintetében. A rendelés akkor elfogadott, ha a termelő megítélése szerint elegendő bizonyíték van arra, hogy a szerződés érvényes.

Az új megrendelések a megfigyelt egység által szállítandó árukra és szolgáltatásokra vonatkoznak, beleértve az alvállalkozóktól származó árukat és szolgáltatásokat is.

Az alábbi tételeket le kell vonni a rendelési értékből:

- az áfát és egyéb, a forgalomhoz közvetlenül kapcsolódó hasonló levonható adókat,

- az árcsökkentés, rabatt és árengedmény értékét, amikor azt már rendeléskor megadják, valamint a csomagolás értékét, ha a csomagoló anyagot a kézbesítés után várhatóan visszaküldik,

- a hatóságoktól vagy az Európai Unió intézményeitől kapott támogatásokat.

Az előző időszak megfigyelési időszaka során lemondott rendeléseket nem kell levonni a kapott új rendelésekből, és az előző időszakokra vonatkozó mutatót sem kell felülvizsgálni a lemondások miatt.

Az új rendelések magukban foglalják az áruk vagy szolgáltatások utáni valamennyi adót és vámot, amit az egység leszámláz, kivéve az áfát és más, a forgalomhoz közvetlenül kapcsolódó hasonló levonható adókat.

Az új rendelések értéke magában foglalja a vevőre áthárított valamennyi egyéb díjat (szállítás, csomagolás stb.) is, még akkor is, ha ezeket a díjakat a számlán külön sorolják fel.

131. változó: Új hazai rendelések

132. változó: Új, nem hazai rendelések

A 130. változóra (kapott új rendelések) vonatkozó mutatók céljai és jellemzői az új hazai és nem hazai rendelések közötti különbségtételre szolgáló mutatókra is vonatkoznak.

A kapott új hazai és nem hazai rendelések mutatói a kapott új rendelések megosztását igénylik a rendelés származása szerint a tulajdonjog-változás alapján. A származást a rendelést feladó harmadik személy székhelye határozza meg. A hazai piac a meghatározás szerint a megfigyelt egységgel azonos nemzeti területen székhellyel rendelkező harmadik személyeket foglalja magában (lásd a gazdasági terület meghatározását e melléklet végén).

135. változó: Új magasépítési megrendelések

136. változó: Új mélyépítési megrendelések

A 130. változóra (kapott új megrendelések) vonatkozó mutatók céljai és jellemzői az újonnan kapott magasépítési és mélyépítési megrendelésekre vonatkozó változók mutatóira is vonatkoznak.

A magas- és a mélyépítési tevékenység között a termelés megosztása az épülettípusok osztályozásán (CC) alapul. E mutatók célja, hogy bemutassák a jövőbeni termelési lehetőségek alakulását az építési tevékenység két fő területén, nevezetesen a magas- és a mélyépítési munkák területén. E mutatókat úgy számítják ki, hogy hozzárendelik a rendelésekre vonatkozó fő adatokat a CC-ben előállított termékekhez, majd szakaszonként összesítik a termékmutatókat a CC szerint.

210. változó: A foglalkoztatott személyek száma

A foglalkoztatott személyek száma mutatónak a célja az, hogy bemutassa az ipar, az építőipar és a szolgáltatások területén a foglalkoztatás alakulását.

A foglalkoztatottak száma azon személyek összlétszáma, akik a megfigyelt egységben dolgoznak (beleértve a dolgozó tulajdonosokat, a rendszeresen az egységben dolgozó társtulajdonosokat és a fizetés nélkül dolgozó segítő családtagokat), vagy az egységen kívül dolgoznak, de az egységhez tartoznak, és onnan kapnak bért, például értékesítési képviselők, szállításokat végző személyzet, javítási és karbantartási csoportok). Ide tartoznak a rövid ideig távol lévő személyek (például betegállomány, fizetett szabadság vagy rendkívüli szabadság miatt) és a sztrájkolók, de nem tartoznak ide a határozatlan ideig távolmaradók. Ugyancsak ide tartoznak a részmunkaidőben foglalkoztatottak, akik az adott ország jogszabályai szerint ilyennek minősülnek, és akik szerepelnek a bérlistán, valamint a bérlistán szereplő idénymunkások, gyakornokok és bedolgozók.

A foglalkoztatottak létszámában nem szerepel az egységhez más társaságok által kiközvetített munkaerő, a megfigyelt egységnél más társaságok nevében javítási és karbantartási munkát végző személy, valamint a kötelező katonai szolgálatot teljesítők.

A fizetés nélkül dolgozó, segítő családtagok olyan személyek, akik az egység tulajdonosával együtt élnek és rendszeresen munkát végeznek az egység számára, de nincs munkaszerződésük, és a végzett munkájukért nem kapnak fizetést. Ez azon személyekre korlátozódik, akik más egység - mint fő munkahelyük - bérlistáján nem szerepelnek.

E meghatározás szerint az ide tartozó csoportok a következők:

- valamennyi fizetett alkalmazott, beleértve az alábbi kategóriákat, amennyiben szerepelnek a bérlistán:

- bedolgozók,

- szakiskolások/gyakornokok,

- fizetett, munkát végző tulajdonosok és fizetett segítő családtagok,

- ideiglenesen, meghatározott időre távollévő személyek (szülési szabadság, betegállomány, sztrájk, kizárás stb. miatt),

- részmunkaidőben foglalkoztatottak,

- ideiglenes munkások,

- idénymunkások,

- fizetés nélkül foglalkoztatott személyek:

- fizetés nélkül dolgozó tulajdonosok,

- fizetés nélkül dolgozó segítő családtagok [5].

A kizárt csoportok a következők:

- ügynökségi munkavállalók (kivéve az olyan tevékenységet, amely az ilyen foglalkoztatási ügynökségek alaptevékenysége),

- a határozatlan időtartamú szabadságon lévő személyek (például tartós betegállomány, katonai szolgálat vagy polgári szolgálat),

- más megfigyelt egységek nevében javítási vagy karbantartási munkát végző személyzet és más megfigyelt egységekből kölcsönvett egyéb állomány,

- más egység - mint fő munkahelyük - bérlistájára felvett segítő családtagok.

A foglalkoztatott személyek számát a referencia-időszakra vonatkozó reprezentatív adatként kell meghatározni.

211. változó: Az alkalmazottak száma

Az alkalmazottak száma a foglalkoztatottak számának ideiglenes közelítésére szolgál.

Az alkalmazottak száma a meghatározás szerint a munkaadó számára munkát végző és munkaszerződéssel rendelkező, bér, fizetés, díj, prémium, darabbér vagy természetbeni javadalmazás formájában ellenszolgáltatásban részesülő személyeket foglalja magában.

A munkaadó és a munkavállaló között akkor áll fenn munkaviszony, ha van a két fél által általában önként megkötött - formaszerű vagy nem formaszerű - szerződés, aminek alapján a személy a gazdasági szervezet részére munkát végez készpénzben vagy természetben kapott javadalmazás ellenében.

A munkavállaló bérből vagy fizetésből élőnek számít, ha attól függetlenül kap bért vagy fizetést, hogy az adott egységben hol végzi a munkáját (a termelőegységen belül vagy kívül). Az ideiglenes foglalkoztatást nyújtó ügynökség munkavállalóját az őt ideiglenesen foglalkoztató ügynökség és nem a munkavégzés helyszíne szerinti egység (a vevő) alkalmazottjának kell tekinteni.

E meghatározás szerint az ide tartozó csoportok a következők:

- fizetett munkát végző tulajdonosok,

- hivatalos kötelezettségvállalás alapján munkát vállaló diákok, akik hozzájárulnak az egység termelési folyamatához javadalmazás és/vagy oktatási szolgáltatások ellenében,

- a munkanélküliek alkalmazását ösztönző különleges szerződés alapján foglalkoztatott alkalmazottak,

- bedolgozók, ha olyan külön szerződésük van, amely szerint a bedolgozó a végzett munka alapján kap javadalmazást és szerepel a bérlistán.

Az alkalmazottak száma magában foglalja a részmunkaidősöket, az idénymunkásokat, a sztrájkolókat és a rövid ideig szabadságon lévőket, de nem foglalja magában a hosszú ideig szabadságon lévőket.

Az alkalmazottak számában nem szerepelnek az önkéntes munkavállalók.

Az alkalmazottak számát a referencia-időszakra vonatkozó reprezentatív adatként kell meghatározni.

220. változó: A ledolgozott órák száma

A ledolgozott órák száma mutatónak az a célja, hogy bemutassa a végzett munka mennyiségének alakulását.

Az alkalmazottak által ledolgozott teljes óraszám a referencia-időszakban a megfigyelt egység kibocsátása céljából ténylegesen ledolgozott órák összesített mennyiségét adja meg.

E változóban nem szerepelnek a fizetett, de ténylegesen le nem dolgozott órák, például az éves szabadság, az ünnepnapok és a betegállomány. Nem szerepel benne az ebédszünet és a munkahelyre és haza történő közlekedés.

Szerepelnek benne a szokásos munkaidő alatt ténylegesen ledolgozott órák, a túlórák, a munkahelyen az olyan feladatokkal töltött idő, mint például a helyszín előkészítése és a rövid munkaközi szünet.

Ha a ténylegesen ledolgozott órák pontos száma nem ismert, akkor az a munkaórák és az átlagos hiányzási arány (betegség, anyaság stb.) elméleti számítása alapján becsülhető.

E meghatározás szerint az ide tartozó tételek a következők:

- valamennyi ténylegesen ledolgozott óra száma:

- a szokásos munkaidőben,

- túlórában, akár fizetett, akár nem [6],

- éjszaka, vasárnap vagy ünnepnap ledolgozott órák száma,

- olyan feladatokkal töltött idő, mint például a munka előkészítése, felkészülés, a szerszámok és gépek karbantartása és tisztítása, valamint a jelenléti ívek és jelentések írása,

- a munkahelyen töltött olyan idő, amely során nem történt munkavégzés, például a gépek leállása, balesetek vagy a munka hiánya miatt, amire azonban adnak fizetést a munkaszerződés szerint,

- rövid munkaközi szünetek, beleértve a tea- és kávészüneteket.

A kizárt tételek a következők:

- kifizetett, de le nem dolgozott órák száma szabadság, betegség, baleset, sztrájk, kizárás, gyenge üzletmenet stb. miatt,

- étkezési szünetekre fordított idő,

- utazás a lakóhely és a munkahely között.

230. változó: Bérek és fizetések

A bérek és fizetések jellemző célja, hogy közelítse a bérek és fizetések számla alakulását.

A bérek és fizetések a meghatározás szerint a számbavételi időszak alatt végzett munkáért a bérlistán szereplő valamennyi személy (beleértve a bedolgozókat is) számára készpénzben vagy természetben fizetett valamennyi javadalmazás, tekintet nélkül arra, hogy a munkaidő, a teljesítmény vagy a kész darabok alapján és rendszeresen fizetik-e.

A bérek és fizetések magukban foglalják a társadalombiztosítási járulékok, a jövedelemadók stb. értékét, amelyeket az alkalmazott fizet még akkor is, ha azokat az alkalmazott nevében ténylegesen a munkaadó vonja le és közvetlenül fizeti be a társadalombiztosítási rendszerbe, az adóhatóságoknak stb. A bérek és fizetések nem tartalmazzák a munkaadó által fizetendő társadalombiztosítási járulékot.

A bérek és a fizetések a következőket foglalják magukban: valamennyi jutalmat, prémiumot, méltányossági kifizetést, 13. havi fizetést, végkielégítést, lakástámogatást, közlekedési, megélhetési és családi pótlékot, borravalót, jutalékot, jutalomdíjat stb., amit az alkalmazottak kapnak, valamint az alkalmazott által fizetett és a forrásnál a munkaadó által levont adókat, társadalombiztosítási járulékokat és egyéb összegeket.

Az ügynökségi munkavállalók számára kifizetett összegek nem szerepelnek a bérben és fizetésben.

E meghatározás szerint az ide tartozó tételek a következők:

- a rendszeres időközökben fizetett valamennyi bér és fizetés,

- a túlóra, éjszakai műszak, hétvégén végzett munka stb. miatt emelt mértékű pótlékok,

- a munkaadó által fizetett valamennyi juttatás, prémium vagy jutalom, például:

- pótlék megélhetési költségekre, lakásköltségekre, helyi vagy külföldi munkavégzési támogatás,

- étkezési hozzájárulás,

- a munkahely és a lakóhely közötti utazásra adott juttatások,

- üdülési támogatás, 13. havi fizetés,

- a ki nem vett éves szabadságért ténylegesen kifizetett juttatás,

- kibocsátási, termelési vagy termelékenységi jutalmak,

- többletjuttatások rendkívüli munkafeltételek esetén, mint például a por, szennyeződés, hőmérséklet, füst, veszély stb. miatt,

- az elbocsátott alkalmazottaknak ténylegesen kifizetett végkielégítés,

- az alkalmazottaknak kifizetett újítási és szabadalmi díjak,

- igazgatói és alkalmazotti díjak,

- a kollektív szerződés szerint a munkaadó által fizetett családi pótlék,

- az alkalmazottak körében kiosztott ingyenes részvények értéke,

- a jutalékok,

- a megtakarítási vagy egyéb rendszerek keretében a munkaadók által az alkalmazottaknak fizetett összegek,

- az alkalmazottak által fizetett és a munkaadók által levont adók, járulékok és egyéb összegek,

- valamennyi természetbeni juttatás.

A kizárt tételek a következők:

- a munkaadó által fizetett, jogszabályban meghatározott társadalombiztosítási járulék,

- a kollektív szerződés szerint a munkaadó által fizetett, szerződéses és önkéntes társadalombiztosítási járulékok,

- betudott társadalombiztosítási járulékok (közvetlenül a munkaadó által fizetett társadalmi juttatások),

- az alkalmazottaknak a szerszámok, a felszerelések és a munkához szükséges különleges ruházat megvásárlásáért fizetett juttatások, vagy a bérüknek és fizetésüknek az a része, amelyet a munkaszerződés szerint ilyen vásárlásokra kell fordítani,

- a kifizetett valamennyi bér és fizetés után a munkaadó által fizetett adók,

- az alkalmazottak számára a feladataik ellátása során felmerült utazási, közlekedési, különélési, szállodai és reprezentációs költségek, telefondíjak stb. megtérítése,

- szakképzési ráfordítások (képzési költségek), kivéve a gyakornokok bérét és fizetését,

- bérek és fizetések, amelyeket a munkaadó tovább fizet betegség, munkahelyi baleset, szülési szabadság vagy rövid idejű munkavégzés esetén,

- a munkaadó által fizetett egyéb munkaügyi költségek:

- munkaerő-toborzási költségek,

- szociális ráfordítások, például az alkalmazottaknak a lakóhely és a munkahely közötti közlekedésével kapcsolatban felmerült költségek megtérítése, függetlenül attól, hogy ez a társaság saját közlekedési eszközeivel történik, vagy harmadik személy biztosítja a társaság nevében, valamint befizetések a szakszervezeti alapokba,

- részvényopciók [7].

A természetbeni fizetések értékelésére a következő szabály vonatkozik: a munkaadó által természetben nyújtott fizetést termelői áron kell értékelni; a munkaadó által vásárolt természetbeni fizetést piaci áron kell értékelni.

310. változó: Kibocsátási árak

A kibocsátási árindex célja a gazdasági tevékenységek tranzakciós árai havi alakulásának mérése.

Valamely gazdasági tevékenység esetében a hazai kibocsátási árindex az e tevékenységből eredő és a hazai piacon értékesített valamennyi áru és kapcsolódó szolgáltatás átlagos áralakulását méri. A nem hazai árindex az e tevékenységből eredő és a hazai piacon kívül értékesített valamennyi áru és kapcsolódó szolgáltatás átlagos (helyi pénznemre átszámított) áralakulását mutatja. E két mutató egyesítése megmutatja a tevékenységből eredő valamennyi áru és kapcsolódó szolgáltatás átlagos áralakulását.

Fontos, hogy a termékek valamennyi ármeghatározó jellemzőjét figyelembe vegyék, beleértve az értékesített egységek mennyiségét, a szállítást, az árengedményeket, a szolgáltatási feltételeket, a garanciafeltételeket és a rendeltetési helyet. A meghatározásnak olyannak kell lennie, hogy az egymást követő referencia-időszakokban a megfigyelt egység képes legyen egyedileg meghatározni a terméket és biztosítani a megfelelő egységárat.

Az árak meghatározására az alábbi szabályok vonatkoznak:

- a megfelelő ár a gyártelepi ár [8], amely magában foglalja az egység által leszámlázott áruk és szolgáltatások utáni valamennyi adót és illetéket, kivéve az egység által a vevőnek leszámlázott áfát és hasonló, a forgalomhoz közvetlenül kapcsolódó, levonható adókat,

- ha szállítási költségek merültek fel, ez a termékmeghatározás részét képezi,

- az ármozgások valós alakulásának bemutatása céljából a tényleges tranzakciós árat, nem pedig az árjegyzék szerinti árat kell feltüntetni,

- a kibocsátási árindexnek figyelembe kell vennie a termékek minőségi változásait,

- a "t" időszakban beszedett árnak a "t" időszakban (a rendelés időpontjában) könyvelt rendelésekre, és nem arra az időpontra kell vonatkoznia, amikor az árut kiszállítják a gyárkapun,

- a nem hazai piac kibocsátási árai esetében az árat a nemzeti határokon FOB-paritással (költségmentesen az elhajózási kikötőben hajóba rakva) kell számolni.

A beszedett árral kapcsolatos adatok a referencia-időszak közepén lehetőleg egy adott napra vonatkozzanak. Ha a kérdéses napra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre áradatok, az ár a teljes időszak átlagát képviselheti.

Az építőipari kibocsátási árindexek felhasználhatók az építőipari költségváltozók közelítésére. Ezek mérik a lakóépületek áralakulását, kivéve a közösségi lakóépületeket, a nem lakóépületeket, a telekárakat és az építészi és egyéb díjakat. Tükrözik az ügyfél által az építővállalatnak fizetett árakat. Így nem csak az építés költségtényezőinek változásait tükrözik, hanem a termelékenységben és a jövedelmezőségben bekövetkezett változásokat is. Továbbá, ideiglenes eltérés áll fenn a kibocsátási árak és a megfelelő termelési költségek között.

311. változó: A hazai piac kibocsátási árai

312. változó: A nem hazai piac kibocsátási árai

A 310. változó (kibocsátási árak) indexeinek céljai és jellemzői a hazai és a nem hazai kibocsátási árak közötti különbségtételre szolgáló indexekre is vonatkoznak.

A hazai és a nem hazai árindexek szükségessé teszik a termék rendeltetési helye szerint összeállítandó kibocsátási árindexek szétválasztását. A rendeltetési helyet azon harmadik személy székhelye határozza meg, amely megrendelte vagy megvásárolta a terméket. A hazai piac a meghatározás szerint a megfigyelési egységgel azonos nemzeti területen székhellyel rendelkező harmadik személyeket foglalja magában.

313. változó: Átlagérték index

Az átlagérték index a nem hazai kibocsátási árak közelítésére használható.

Ezen index alkalmazásában az átlagértéket úgy számítjuk ki, hogy a termék értékesítési értékét osztjuk a külkereskedelmi adatokból kapott értékesített mennyiséggel. Az átlagérték ekkor a termék átlagáraként kezelhető, és az indexet ugyanúgy számítjuk, mint a hagyományos kibocsátási árindexek esetében.

320. változó: Építési költségek

Az építési költség index célja, hogy bemutassa az építési folyamat végrehajtása során az építési vállalkozónál felmerült költségek alakulását.

Az összetevő költségek indexe (anyagköltség és a munkaerő költsége) mutatja az építőiparban felhasznált termelési tényezők áralakulását.

Az építési költség indexet a következők szerint számítjuk ki:

+++++ TIFF +++++

Az építési költségek összetevőit képező költségek még a gépek és felszerelések, a szállítás, az energia és az egyéb költségek is.

Az építészek tiszteletdíja nem képezi az építési költségek részét.

312. változó: Anyagköltség

Az anyagköltség indexet általában az anyagárak felhasználásával számítjuk. Az anyagáraknak a tényleges árakon és nem az árjegyzéki árakon kell alapulniuk. Az árakat a termékek és a szállítók mintáira kell alapozni. Az árak nem tartalmaznak áfát.

322. változó: Élőmunka-költségek

Az élőmunka-költségek indexe valamennyi alkalmazottra vonatkozóan tartalmazza a béreket és fizetéseket, valamint a társadalombiztosítási járulékokat. A társadalombiztosítási járulékokhoz tartoznak: (i) a munkaadó által fizetendő, jogszabályban meghatározott társadalombiztosítási járulékok, (ii) kollektív szerződés szerinti szerződéses és önkéntes társadalombiztosítási járulékok, amelyeket a munkaadó fizet és (iii) a betudott társadalombiztosítási járulékok (közvetlenül a munkaadó által fizetett társadalmi juttatások).

411. változó: Építési engedélyek: a lakások száma

A lakások számával kapcsolatos építési engedély index célja az, hogy bemutassa az építési tevékenység jövőbeni alakulását az egységek száma tükrében.

Az építési engedély felhatalmazást ad az építési projekttel kapcsolatos munkák megkezdésére. Így az engedély a hatóságoktól a munka megkezdése előtt a tervezési és építési engedélyezés végső szakasza.

Az ilyen engedélyeken alapuló mutató jól jelzi az építőipar leterheltségét a közeljövőben, bár ettől eltérő lehet az az eset, amikor az engedélyek nagy részét nem használják fel, vagy hosszú idő telik el az engedélyek és az építés megkezdése között.

Az engedélyek számának indexeit az egylakásos és a két- vagy többlakásos lakóépületekre vonatkozóan külön állítják össze. A lakás olyan, egy vagy több szobából és kiegészítő helyiségekből álló létesítmény, amely állandó épületben vagy annak szerkezetileg elkülönített részében van kialakítva építés, átépítés, átalakítás stb. útján, és magánszemélyek állandó életvitelének helyszínéül szolgál. Külön kijárata van az utcára (közvetlenül a kerten vagy az udvaron keresztül) vagy az épületen belüli közös térbe (lépcsőház, átjáró, galéria stb.). A lakás részeként használt külön lakószobákat a lakás részeként kell figyelembe venni. A lakás így állhat külön épületekből ugyanazon létesítményen belül, ha egyértelműen ugyanazon magánháztartás életvitelének színteréül szolgál.

412. változó: Építési engedélyek: a hasznos lakóterület négyzetméterei vagy más méret-mértékegység

A hasznos lakóterülettel kapcsolatos építési engedély index célja az, hogy mennyiségi vonatkozásban bemutassa az építési tevékenység jövőbeni alakulását.

Az építési engedély felhatalmazást ad az építési projekttel kapcsolatos munkák megkezdésére. Így az engedély a hatóságoktól a munka megkezdése előtt a tervezés és az építési engedélyezés végső szakasza.

Az ilyen engedélyeken alapuló mutató jól jelzi az építőipar leterheltségét a közeljövőben, bár ettől eltérő eset is előfordulhat, amikor az engedélyek nagy részét nem használják fel, vagy hosszú idő telik el az engedélyek és az építés megkezdése között.

Az indexet az építési engedély tárgyát képező épületek négyzetméterben megadott hasznos lakóterületéből kell összeállítani. Az épület hasznos lakóterületét [9] a külső falakon belül kell mérni a következők leszámításával:

- építési terület (például az épületszerkezeti elemek területe, támaszok, oszlopok, tartópillérek, aknák, kémények),

- segéd berendezések üzemi területe (például a fűtő- és a légkondicionáló berendezésekkel vagy az áramtermelő generátorok által elfoglalt területek),

- az átjárók (például lépcsőházak, felvonók, mozgólépcsők) területe.

Az épület lakás céljára használt általános hasznos alapterületének részét képezi a konyha, a nappali, a hálószobák és a közlekedő helyiségek számára használt terület, továbbá a lakóegységek tulajdonosai által használt pincék és közös helyiségek.

Más mértékegységek is használhatók, amelyek egyértelműek és összhangban vannak a tagállamok által alkalmazottakkal a 1165/98/EK rendelet B. melléklete c) 1. pontja által megengedettek szerint.

A 1165/98/EK rendelet a CC-osztályozásra hivatkozik az épületek különböző kategóriájára vonatkozó építési engedélyekkel kapcsolatos adatkérésben. A 1165/98/EK rendelet "egyéb épületek" kategóriája a CC-osztályozás szerint az alábbi kategóriákat foglalja magában:

- szállodák és hasonló épületek,

- nagy- és kiskereskedelmi épületek,

- forgalmi és hírközlési épületek,

- ipari épületek és raktárak,

- nyilvános szórakozóhelyek, oktatási intézmények, kórházi vagy intézményi ellátást biztosító középületek,

- egyéb nem lakóépületek.

330. változó: Árbevétel-deflátor

Az árbevétel-deflátor célja, hogy hozzáigazítsa a forgalmat az árváltozások hatásához.

A kiskereskedelemben az árbevétel-deflátor nem a nyújtott szolgáltatások, hanem az értékesített áruk deflátora.

Valamely tevékenység esetében a deflátor számítására alkalmazott árakat az adott tevékenység esetében mérvadó áruk árindexeinek súlyozott átlagaként számítjuk. Fontos, hogy a termékek valamennyi ármeghatározó jellemzőjét figyelembe vegyük, beleértve az értékesített egységek mennyiségét, a szállítást, az árengedményeket, a garanciafeltételeket és a rendeltetési helyet.

A meghatározásnak olyannak kell lennie, hogy az egymást követő referencia-időszakokban a megfigyelési egység képes legyen egyedileg meghatározni az árut és megadni a megfelelő egységárat.

Az ármozgások valós alakulásának bemutatása céljából ennek a tényleges tranzakciós árnak, nem pedig az árjegyzék szerinti árnak kell lennie.

Az árakra vonatkozóan összegyűjtött adatok lehetőség szerint egy adott időpontra vonatkozzanak a hónap folyamán.

A gazdasági terület meghatározása

A gazdasági terület fogalma alatt az alábbi területek értendők:

- a nemzeti kormány igazgatása alá tartozó földrajzi terület, amelyen belül a személyek, az áruk, a szolgáltatások és tőke szabadon mozognak,

- a vámszabad területek, ideértve a vámraktárakat és a vámellenőrzés alatt álló termelő üzemeket,

- a nemzeti légtér, a felségvizek és a nemzetközi vizek alatt fekvő kontinentális talapzat, amely fölött az ország kizárólagos jogokat élvez,

- a területi enklávék, azaz a külföldön lévő és nemzetközi szerződések vagy államközi megállapodások alapján az ország kormányzati szervei (követségek, konzulátusok, katonai bázisok, tudományos bázisok stb.) által használt földrajzi területek;

- az ország kontinentális talapzatán kívül, nemzetközi vizek alatt található, az előzőkben meghatározott, a területen honos egységek által üzemeltetett olaj- és földgázlelőhelyek stb.

A gazdasági terület nem foglalja magában az alábbi tételeket:

- a területen kívüli enklávékat (azaz az ország saját területének azon részeit, amelyeket nemzetközi egyezmények vagy államközi megállapodások alapján más országok kormányzati szervei, az Európai Unió intézményei vagy nemzetközi szervezetek használnak).

A meghatározás az Európai Számlarendszer (ESA) 1995, 2.05-2.06 pontját követi.

A hazai és a nem hazai piacok közötti különbséget a rövid távú statisztikák célja vonatkozásában a tagállamok területe szerint kell értelmezni. E meghatározás a jövőben felülvizsgálható azért, hogy az európai és/vagy monetáris integrációt különös tekintetbe vegye a többi vonatkozó szabályozással összhangban.

[1] A "termelési mutató" mint a "hozzáadott érték alakulása" kifejezés általános értelmezése ellentmond a nemzeti számlák vagy az ágazati üzleti statisztikák keretében a "termelés" meghatározásának, mégis az üzleti statisztika e területén hagyományosan alkalmazott helyes kifejezés. A "hozzáadott érték index" kifejezést sosem alkalmazták a gyakorlatban. Mivel a mutató a termelés alakulását változatlan árakon követi, néha a "termelési volumen index" kifejezést alkalmazták. A termelési mutató kifejezést e szövegben mindig mennyiségi mutatóként használták, vagyis más szóval: változatlan árakon.

[2] A nemzeti számlák bevezették az "alapáron számított hozzáadott érték" fogalmat. A termelési tényezők költségén számított hozzáadott értékkel összehasonlítva ez magában foglalja a termeléshez kapcsolódó adókat, de a termelési támogatásokat nem. A nemzeti számlákkal való egyeztetés bizonyos előnyökkel járhat, ezért a tagállamok a termelési tényezők költségén számított hozzáadott érték közelítésére alkalmazhatják az alapárakon számított hozzáadott érték fogalmát.

[3] A "forgalom", "árbevétel", "teljesítés" és "leszállítás" kifejezéseket a konjunktúrastatisztikákban gyakran szinonimaként használják.

[4] A feltüntetendő és a kizárt tételek meghatározásához a nemzeti számviteli szabályokat kell iránymutatásként alapul venni.

[5] A fizetés nélkül dolgozó segítő családtagokat elvileg hozzá kellett adni, bár pontos adatokat nehéz lehet beszerezni.

[6] A nem fizetett túlórára vonatkozó adatokat a különböző tagállamokban nehéz beszerezni, de elvileg mégis bele vannak foglalva.

[7] A részvényopciók főleg a harmonizált meghatározás és adatgyűjtés nehézségeihez kapcsolódó gyakorlati okok miatt maradtak ki, bár gyakran a vállalat általános teljesítményéhez kapcsolódó munka ellenértékének tekintik.

[8] Vagy annak megfelelője a gyártáson kívüli tevékenységek esetén.

[9] A hasznos lakóterület meghatározása összhangban van az Építési Típusok Osztályozásával, amely a Statisztikai Szabványok és Tanulmányok 40. számára (Egyesült Nemzetek, New York, 1987.) és a Statisztikai Szabványok és Tanulmányok 43. számára (Egyesült Nemzetek, New York, 1994.) hivatkozik.

--------------------------------------------------