BH 2008.7.179 Nem valósítja meg az alárendelt megsértésének vétségét az állományilletékes parancsnok, aki - az ünnepi alkalomból rendezett állófogadásról - az oda meg nem hívott és szolgálati feladatot el nem látó alárendeltjét - más résztvevők jelenlétében - nem sértő vagy megalázó hangnemben távozásra szólítja fel [Btk. 358. § (1) bek.].

A bíróság katonai tanácsa ítéletével G. L. ezredes rendfokozatú terheltet bűnösnek mondotta ki alárendelt megsértésének vétségében, és ezért megrovásban részesített, ugyanakkor az ellene 2 rb. - egyik esetben folytatólagosan elkövetett - elöljárói hatalommal visszaélés vétsége miatt emelt további vád alól felmentette.

Az elsőfokú bíróság a terhelt releváns személyi és szolgálati adatait is rögzítve, az alárendelt megsértésének vétségét illetően, tényállásként az alábbiakat állapította meg:

A terhelt az egyik megyei hadkiegészítő parancsnokság parancsnoki beosztását látja el. R. I. műszaki százados sértett a terhelt alárendeltjeként mint irodavezető-helyettes teljesít szolgálatot. A sértett munkaköri leírása szerint az irodavezető távollétében ellátja az irodavezető feladatait, őt szervezetszerűen helyettesíti.

A terhelt egy ünnepi állománygyűlést követő állófogadásról a sértettet - aki a fogadáson távol lévő irodavezető helyett jelent meg - azzal küldte el, hogy nem vezető. A sértett a felszólítást tudomásul vette és az állófogadásról távozott. A hadkiegészítő parancsnokságon kialakult gyakorlat szerint az irodavezetők távolléte esetén helyetteseik jelentek meg a fogadáson. Az eseménynek tanúi voltak az állománynak a fogadáson részt vevő hivatásos és közalkalmazott tagjai, valamint a meghívott polgári személyek. A terhelt magatartásával a sértettet emberi méltóságában mások előtt megsértette.

Az elsőfokú ítélet ellen a katonai ügyész a felmentő rendelkezések miatt, a terhelt bűnösségének további 2 rb. elöljárói hatalommal visszaélés vétségében történő megállapítása, halmazati büntetésként pénzbüntetés és lefokozás alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a fellebbezést a felmentést támadó részében visszavonta, egyebekben viszont fenntartotta, és a büntetés súlyosítása körében pénzbüntetés kiszabását indítványozta. A felmentő rendelkezések a fellebbezés visszavonásával jogerőre emelkedtek.

A terhelt és védője az alárendelt megsértésének vétsége miatti vád alól bűncselekmény hiányában történő felmentés végett fellebbezett.

Az ítélőtábla katonai tanácsa ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a terheltet az alárendelt megsértésének vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A másodfokú bíróság a tényállást a terhelt személyi körülményeire vonatkozóan kiegészítette, továbbá mellőzte a történeti tényállásból azon mondatot, mely szerint: "A vádlott magatartásával a sértettet emberi méltóságában mások előtt megsértette", mivel ez helytelen jogi következtetésen alapult, és egyébként is a jogi indokolás részét képezné.

A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint tévedett a katonai tanács, amikor a terhelt bűnösségét alárendelt megsértésének vétségében megállapította. A sértetthez intézett azon kijelentése ugyanis, amely szerint a sértett nem vezető, egyben az állófogadásról - mert nem kívánatos a jelenléte - elküldte, nem alkalmas bűncselekmény megállapítására. A cselekmény nem tényállásszerű, mivel az alárendeltet emberi méltóságában nem sértette, de nem is veszélyes a társadalomra [Btk. 10. § (2) bek.]. Azzal, hogy az állófogadást rendező parancsnok úgy ítélte meg, a sértett nem szerepel az általa meghívottak között, és ezt kifejezésre juttatta, az adott esetben sem alárendeltjének személyét, sem jogait nem sértette. A sértettnek az a szubjektív megítélése, amellyel az adott szituációt sérelmesnek ítélte, önmagában büntetőjogi relevanciával nem bír, nem alapozza meg a vád tárgyává tett katonai bűncselekményt. Az irányadó tényállásból nem állapítható meg, hogy a terhelt magatartása a jelenlévőkben megbotránkozást keltett volna, avagy, hogy a sértettet szándékosan nevetségessé tette, illetőleg az sem, hogy a katonai életviszonyok között magatartása kirívó és sértően gúnyos lett volna. A bűncselekmény jogi tárgya a katonai szolgálat rendje. Az adott eset­ben a terhelt magatartása a szolgálati rendet sem közvetlenül, sem közvetve nem sértette.

Az ítélőtábla nem értett egyet azzal az ügyészi érveléssel, miszerint a polgári életviszonyokhoz képest a katonát fokozottabb védelemben kell részesíteni elöljárójával szemben, mivel neki fokozottan kiszolgáltatott. A hivatásos katona önként vállalja a szolgálatát, a függelmi viszonyok szabályait köteles betartani, s ebből adódóan a polgári életviszonyokhoz képest többet is köteles eltűrni.

A másodfokú ítélet ellen a katonai fellebbviteli ügyész, anyagi jogszabályt sértő felmentés miatt, a terhelt bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett jelentett be másodfellebbezést. Álláspontja szerint a megalapozott tényállásból a másodfokú tanács anyagi jogszabályt sértő, helytelen következtetést vont le, ezért tévesen mentette fel bűncselekmény hiányában a terheltet az ellene emelt vád alól.

A Btk. 358. § (1) bekezdése szerinti alárendelt megsértése vétségének közvetlen jogi tárgya az alárendelt emberi méltósága. Ebbe beletartozik az alárendelt katonai hivatása, és a beosztásának gyakorlásához köthető önérzete is.