62005CJ0001[1]

A Bíróság (nagytanács) 2007. január 9-i ítélete. Yunying Jia kontra Migrationsverket. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Utlänningsnämnden - Svédország. Letelepedés szabadsága - EK 43. cikk - 73/148/EGK irányelv -Valamely tagállam másik tagállam területén letelepedett állampolgára - A házastárs felmenő ági rokonának tartózkodási joga, ha mindketten harmadik ország állampolgárságával rendelkeznek - E felmenő ági rokon valamely tagállamban való jogszerű tartózkodásra vonatkozó kötelezettsége a családhoz a letelepedés helye szerinti tagállamba való költözéskor - Az eltartott felmenő ági rokoni minőség igazolására benyújtandó okiratok. C-1/05. sz. ügy.

C-1/05. sz. ügy

Yunying Jia

kontra

Migrationsverket

(az Utlänningsnämnden [Svédország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Letelepedés szabadsága - EK 43. cikk - 73/148/EGK irányelv - Valamely tagállam másik tagállam területén letelepedett állampolgára - A házastárs felmenő ági rokonának tartózkodási joga, ha mindketten harmadik ország állampolgárságával rendelkeznek - E felmenő ági rokon valamely tagállamban való jogszerű tartózkodásra vonatkozó kötelezettsége a családhoz a letelepedés helye szerinti tagállamba való költözéskor - Az eltartott felmenő ági rokoni minőség igazolására benyújtandó okiratok"

L. A. Geelhoed főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2006. április 27. .

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2007. január 9.

Az ítélet összefoglalása

1. Személyek szabad mozgása - A tagállamok állampolgárainak belépési és tartózkodási joga - A közösségi polgárok harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjainak tartózkodási joga

(73/148 tanácsi irányelv)

2. Személyek szabad mozgása - A tagállamok állampolgárainak belépési és tartózkodási joga - A közösségi polgárok harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjainak tartózkodási joga

(EK 43. cikk; 73/148 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés, d) pont, és 6. cikk, b) pont)

1. A közösségi jog nem kötelezi arra a tagállamokat, hogy a tartózkodási engedély kiadását valamely harmadik állam állampolgárságával rendelkező számára, aki a szabad mozgás jogával élő közösségi polgár családtagja, ahhoz a feltételhez kössék, hogy ez a családtag előzőleg jogszerűen tartózkodott valamely másik tagállamban.

(vö. 33. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás területén a tagállamok állampolgárainak Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről szóló 73/148 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja úgy értelmezendő, hogy "eltartott" az EK 43. cikk alapján másik tagállam területén letelepedett közösségi polgár olyan rokona, aki származási országában vagy abban az országban, ahonnan érkezik, abban az időpontban, amikor az említett közösségi polgárhoz való csatlakozását kérelmezi, alapvető szükségletei biztosítása érdekében e közösségi polgár vagy annak házastársa anyagi támogatására szorul. Ugyanezen irányelv 6. cikkének b) pontja úgy értelmezendő, hogy az anyagi támogatás szükségességének igazolása bármely alkalmas módon történhet, azonban a közösségi polgárnak vagy házastársának puszta kötelezettségvállalását ezen családtag eltartására nem lehet ez utóbbi valós függőségi helyzete bizonyítékának tekinteni.

(vö. 43. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2007. január 9.(*)

"Letelepedés szabadsága - EK 43. cikk - 73/148/EGK irányelv -Valamely tagállam másik tagállam területén letelepedett állampolgára - A házastárs felmenő ági rokonának tartózkodási joga, ha mindketten harmadik ország állampolgárságával rendelkeznek - E felmenő ági rokon valamely tagállamban való jogszerű tartózkodásra vonatkozó kötelezettsége a családhoz a letelepedés helye szerinti tagállamba való költözéskor - Az eltartott felmenő ági rokoni minőség igazolására benyújtandó okiratok"

A C-1/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Utlänningsnämnden (Svédország) a Bírósághoz 2005. január 4-én érkezett, 2004. december 30-i határozatával terjesztett elő az előtte

Yunying Jia

és

a Migrationsverket

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, P. Kūris és Juhász E. tanácselnökök, J. N. Cunha Rodrigues (előadó), K. Schiemann, U. Lőhmus, E. Levits és A. Ó Caoimh bírák,

főtanácsnok: L. A. Geelhoed,

hivatalvezető: K. H. Sztranc-Slawiczek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. február 21-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- Y. Jia képviseletében M. Johansson advokat,

- a svéd kormány képviseletében K. Norman és A. Falk, meghatalmazotti minőségben,

- a belga kormány képviseletében M. Wimmer, meghatalmazotti minőségben,

- a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster, C. ten Dam és C. Wissels, meghatalmazotti minőségben,

- a szlovák kormány képviseletében R. Procházka, meghatalmazotti minőségben,

- az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében S. Nwaokolo, meghatalmazotti minőségben, segítői: M. Hoskins és J. Stratford barristers,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. Condou-Durande és L. Parpala, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. április 27-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás területén a tagállamok állampolgárainak Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről szóló, 1973. május 21-i 73/148/EGK tanácsi irányelv (HL L 172., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 167. o.) és az EK 43. cikk értelmezésére irányul.

2 A jelen kérelem előterjesztésére Y. Jia, nyugdíjas kínai állampolgár, és a Migrationsverket (bevándorlási hivatal) között folyamatban lévő jogvita keretében került sor, amelynek tárgya, hogy ez utóbbi megtagadta az érdekelt hosszú távú svédországi tartózkodásra jogosító tartózkodási engedély megadása iránti kérelmének teljesítését.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 A 73/148 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint:

"(1) A tagállamok ezen irányelv értelmében eltörlik a következő személyek mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozásokat:

a) egy tagállam azon állampolgárai, akik egy másik tagállamban már letelepedtek, vagy le kívánnak telepedni szolgáltatások nyújtásának céljából (helyesen: vagy le kívánnak telepedni önálló vállalkozói tevékenység folytatása vagy szolgáltatások nyújtásának céljából);

[...]

d) ezen állampolgárok és házastársaik felmenő és lemenő ági rokonai, amennyiben az előbbiek eltartottjai, állampolgárságuktól függetlenül."

4 Az irányelv 3. cikkének a szövege a következő:

(1) A tagállamok az 1. cikkben említett személyek számára biztosítják a jogot arra, hogy felségterületükre lépjenek érvényes személyazonosító igazolvány vagy útlevél egyszerű felmutatásával.

(2) Kizárólag azon családtagok esetében kérhető beutazóvízum vagy ezzel egyenértékű okirat, akik a tagállamok egyikének állampolgárságával sem rendelkeznek. A tagállamok gondoskodnak minden olyan eszközről, amely az ezen személyek számára szükséges vízumok megszerzését megkönnyítik."

5 Az említett irányelv 4. cikkének (3) bekezdése szerint:

"Azon családtagok részére, akik a tagállamoknak nem állampolgárai, tartózkodási okmányt állítanak ki, amelynek érvényességi ideje megegyezik az azon állampolgárnak kiadott okirat érvényességi idejével, akinek az érintett családtag az eltartottja."

6 Ugyanezen irányelv 6. cikke kimondja:

"A tagállamok a tartózkodási engedély vagy a tartózkodás jogcímét igazoló okirat kérelmezőjétől kizárólag a következő okiratok bemutatását kérhetik:

a) az a személyazonosító igazolvány vagy útlevél, amellyel a kérelmező az állam felségterületére lépett;

b) annak bizonyítéka, hogy a kérelmező az 1. és 4. cikkben említett személyek valamely csoportjába tartozik."

7 A 73/148 irányelv 8. cikke előírja:

"A tagállamok nem térnek el ezen irányelv rendelkezéseitől, kivéve ha azt a közrend, a közbiztonság vagy a közegészségügy szempontjai indokolják."

A nemzeti szabályozás

8 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy Svédországban a külföldiekre vonatkozó rendelkezések legnagyobb részét a külföldiekről szóló, 1989. évi 529. sz. törvény (utlänningslagen, a továbbiakban: törvény), illetve az 1989. évi 547. sz. rendelet (utlänningsförordningen, a továbbiakban: rendelet) tartalmazza. Ezzel kapcsolatban az említett határozat a következő információkat közli.

9 A törvény első fejezete szerint a Svédország területére lépő vagy ott tartózkodó külföldinek, ha nincs tartózkodási engedélye, vagy nem skandináv ország állampolgára, vízummal kell rendelkeznie. A kormány megállapíthat a vízumkötelezettség alóli egyéb kivételeket. A Svédország területén három hónapnál hosszabb ideig tartózkodó külföldinek tartózkodási engedéllyel kell rendelkeznie, kivéve ha skandináv ország állampolgára.

10 A törvény 2. fejezete 4. cikke (1) bekezdésének 3. pontja szerint tartózkodási engedély Svédországban letelepedett vagy tartózkodási engedéllyel rendelkező személy olyan külföldi közeli hozzátartozója részére állítható ki, aki ezzel a személlyel közös háztartásban él. Ugyanezen fejezet 5. cikke szerint a Svédország területén tartózkodni kívánó külföldinek a belépést megelőzően tartózkodási engedéllyel kell rendelkeznie. A tartózkodási engedély iránti kérelem nem fogadható el, ha azt az érdekelt az országba való belépését követően nyújtotta be. Ha azonban már Svédország területén van, az érintett külföldi személy kaphat ilyen engedélyt, különösen akkor, ha egy Svédországban letelepedett személyhez az ugyanezen törvény 2. fejezete 4. cikke (1) bekezdésének 3. pontjában írt szoros kapcsolat fűzi, és ha ésszerűen nem várható el, hogy ez a külföldi személy azért térjen vissza valamely másik országba, hogy ott benyújtsa a tartózkodási engedély iránti kérelmet.

11 A törvény 2. fejezetének 14. cikke alapján a kormány rendelkezhet úgy, hogy a tartózkodási engedély iránti kérelem akkor fogadható el, ha külföldi állammal kötött megállapodáson alapul. A rendelet 3. fejezetének 5a. és 5b. cikke, valamint 7a. cikke ilyen rendelkezéseket tartalmaz.

12 Így a rendelet 3. fejezetének 7a. cikke szerint, ha a tartózkodási engedély iránti kérelem benyújtására vagy elbírálására akkor kerül sor, amikor a külföldi személy [már] Svédország területén tartózkodik, a kérelem abban az esetben fogadható el, ha a kérelmező az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) tagállamának állampolgára, vagy svájci állampolgár. A rendelet 3. fejezetének 5b. cikke értelmében ugyanez vonatkozik e külföldi személy családtagja által benyújtott kérelemre is. A rendelet 3. fejezetének 5a. cikke szerint tartózkodási engedélyt érvényes személyazonosító igazolvánnyal vagy útlevéllel rendelkező olyan külföldi személy részére állítanak ki, aki EGT tagállam állampolgára vagy svájci állampolgár, és aki megfelel az e cikk 2-7. vagy 10. pontjában foglalt feltételeknek. A 2. pontban foglaltak szerint az az önálló vállalkozó, aki e minőségét okirattal igazolni tudja, öt évre szóló, megújítható tartózkodási engedélyt kaphat. Végül, a rendelet 3. fejezetének 5b. cikke szerint tartózkodási engedélyt kap az a külföldi, aki e cikk 1-5. pontja értelmében EGT tagállam állampolgárának családtagja.

13 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a tartózkodási engedélyt ugyanazokkal a feltételekkel lehet kiadni, mint az olyan EGT-állampolgár számára külföldön, aki ezzel az állampolgárral rokoni kapcsolatban áll, ha érvényes személyazonosító igazolványt vagy útlevelet és a rokoni kapcsolatot igazoló okiratot mutat be, vagy olyan okiratot, amely igazolja, hogy az érintett EGT-állampolgárnak vagy házastársának eltartottja. A külföldi személy számos esetben olyan okirat vagy más bizonyíték bemutatására is köteles, amely igazolja, hogy a rendelet 3. fejezete 5b. cikkének 1-5. pontja értelmében vett rokoni kapcsolatban áll az EGT-állampolgárral. Ennek a cikknek az 1. pontja szerint az a külföldi személy minősülhet valamely önálló vállalkozó családtagjának, aki bizonyítja, hogy az alábbi rokoni kapcsolatok valamelyike fűzi egy EGT-állampolgárhoz: házastárs, 21 éven aluli vagy eltartott gyermek, vagy az EGT-állampolgár vagy annak házastársa által eltartott szülő (közvetlenül megelőző generáció).

14 A törvény 4. fejezete 1. cikke (1) bekezdésének 2. pontja értelmében ki lehet utasítani azt a külföldit, aki nem rendelkezik vízummal, tartózkodási engedéllyel vagy a Svédországba való belépéshez, az ország területén való tartózkodáshoz és munkavállaláshoz szükséges egyéb jogcímet igazoló okirattal.

15 Végül az előzetes döntéshozatalra utaló határozat közli, hogy a törvény 4. fejezetének 6. cikke szerint a tartózkodási engedély iránti kérelem elutasítása vagy az engedély visszavonása esetén, amennyiben a külföldi személy Svédország területén tartózkodik, egyidejűleg el kell rendelni az érdekelt kiutasítását vagy kitoloncolását is, anélkül hogy ezt egyéb körülmény indokolná.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

16 Y. Jia fia, Shenzhi Li, aki szintén kínai állampolgár, 1995 óta Svédországban él feleségével, Svanja Schallehnnel. Ez utóbbi, aki német állampolgár, önálló vállalkozói tevékenységet folytat Svédországban. S. Schallehn 2006. július 3-ig érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, amelyet tagállami állampolgársága címén állítottak ki számára. Shenzhi Li mint közösségi polgár házastársa szintén megkapta a tartózkodási engedélyt, ugyanarra az időtartamra, mint a felesége.

17 2003. május 2-án a pekingi svéd nagykövetség a schengeni térségbe való belépésre és maximum 90 napos tartózkodásra jogosító, 2003. augusztus 21-ig érvényes turistavízumot állított ki Y. Jia részére. Y. Jia 2003. május 13-án, a Stockholm-Arlanda repülőtéren lépett be a schengeni térségbe. Ezt követően augusztus 7-én tagállami állampolgárhoz fűződő rokoni kapcsolat címén tartózkodási engedély kiadását kérte a Migrationsverkettől.

18 Annak érdekében, hogy megkapja az említett tartózkodási engedélyt, Y. Jia többek között a következő érvekre hivatkozott: a Kínai Népköztársaságtól 1166 svéd korona összegű havi nyugdíjat kap, férje, Yupu Li pedig havi 1000 svéd korona összegű rendes nyugdíjban részesül, ő és férje nagyon nehéz körülmények között élnek Kínában, fiuk és annak felesége anyagi támogatása nélkül szükségleteiket nem tudják fedezni, és a kínai hatóságok részéről semmilyen anyagi segítségre nem számíthatnak. Kérelme alátámasztására Y. Jia a Beijing Notary Public Office által kiállított igazolást csatolta a Shenzhi Lihez fűződő rokoni kapcsolatáról, valamint csatolta volt állami munkaadója, a China Forestry Publishing House igazolását arról, hogy anyagilag fiától és menyétől függ.

19 2004. április 7-i határozatával a Migrationsverket elutasította Y. Jia kérelmét azzal az indokkal, hogy a hivatkozott anyagi függőségi helyzet nem volt kellően bizonyított, és elrendelte az érdekelt visszaküldését származási országába, kivéve ha bizonyítja, hogy valamely másik állam hajlandó befogadni. 2004. május 14-én Y. Jia a számára kedvezőtlen határozat ellen fellebbezést nyújtott be az Utlänningsnämndenhez (idegenrendészeti keresetekkel foglalkozó bíróság).

20 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kiderül, hogy a Migrationsverket 2003. szeptember 3-án Svédországba való belépésre és maximum 180 napos ott tartózkodásra jogosító nemzeti vízumot állított ki Yupu Li részére. 2004. március 10-én az érdekelt tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be ugyanazon indokok alapján, mint amelyekre Y. Jia hivatkozott. A Migrationsverket ezt a kérelmet 2004. szeptember 17-én elutasította, ami ellen Yupu Li az Utlänningsnämndenhez fellebbezett. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint ez utóbbi még nem vizsgálta meg Yupu Li fellebbezését, amikor a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtásra került a Bírósághoz.

21 A Migrationsverket szerint a közösségi polgártól (vagy annak házastársától) való függőség fogalma anyagi vagy más jellegű támogatás olyan valós szükségletét jelenti, amelyet ismétlődően a tagállamban letelepedett családtagok elégítenek ki. Nem vehető figyelembe tehát olyan szükséglet, amely csak alkalmanként merül fel, vagy olyan támogatás, amely ténylegesen nem szükséges az érintett személy létfenntartásához. Szintén figyelembe kell venni, hogy a támogatásra a származási országban van-e szükség, vagy pedig valamely tagállamba történő esetleges kivándorláskor. A függőség valamilyen tanúsítvánnyal vagy más okirattal bizonyítható is kell, hogy legyen, és a függőségi helyzet bizonyításának követelménye nem ellentétes a közösségi joggal. Az érdekeltnek nem feltétlenül kell rendelkeznie a származási ország hatóságai által kiállított tanúsítvánnyal a függőséggel kapcsolatban, ez a tanúsítvány csak példa arra, milyen okirat alapján állapítható meg, hogy valós gazdasági függőségről van szó. Pusztán az azonban, hogy valamely közösségi polgár vagy házastársa vállalja, hogy gondoskodik a szüleiről, nem elegendő a tartózkodási engedély kiadásához szükséges függőség meglétének a megállapításához.

22 Az Utlänningsnämnden megjegyzi többek között, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint (a 316/85. sz. Lebon-ügyben 1987. június 18-án hozott ítélet [EBHT 1987., 2811. o.] 20-22. pontja) a függőségi helyzet megállapítása szempontjából az a körülmény döntő, hogy valamely közösségi polgár gondoskodik családtagja szükségletei[nek kielégítésé]ről, nem szükséges megadni e függőségnek az okait. A függőségi helyzet ugyanakkor nem határozható meg pontosan. Feltételezhető, hogy ilyen helyzet akkor áll fenn, ha a közösségi polgár családtagja a kívánatos életszínvonal elérése vagy megtartása végett anyagi támogatására szorul, vagy feltételezhető, hogy akkor, ha ezen anyagi támogatás nélkül a családtag a legalacsonyabb elfogadható életszínvonalat sem tudja elérni a származási országában, vagy a szokásos tartózkodási helye szerinti országban.

23 Továbbá, az Utlänningsnämnden szerint a 73/148 irányelv 6. cikke alapján a tagállamok csak annak az okiratnak a bemutatását kérhetik a tartózkodási engedély kérelmezőjétől, amellyel az az érintett tagállam felségterületére lépett, valamint annak bizonyítékát, hogy a kérelmező az ezen irányelv 1. és 4. cikkében említett személyek valamely csoportjába tartozik. Ilyen körülmények között felmerül a kérdés, hogy a rokonsági igazoláson kívül követelhető-e más bizonyíték a függőségi helyzet igazolására. Nem állítható, hogy az érdekelttől vagy a közösségi polgártól származó tanúsítványt önmagában a függőségi helyzet bizonyítékának lehetne tekinteni.

24 Az Utlänningsnämnden felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal végett az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) a) A Bíróság C-109/01. sz. Akrich-ügyben 2003. szeptember 23-án hozott ítéletének (EBHT 2003., I-9607. o.) fényében úgy értelmezendő-e a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 257., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.) 10. cikke, hogy a harmadik állam állampolgárságával rendelkező személynek, aki, mint a jelen ügyben is, az e cikk értelmében vett munkavállaló családtagja, jogszerűen kell a Közösségen belül tartózkodnia ahhoz, hogy jogot szerezzen a munkavállalónál történő állandó tartózkodásra? Ugyanígy, a 73/148 irányelv 1. cikke úgy értelmezendő-e, hogy a harmadik állam állampolgárságával rendelkező személynek, aki uniós polgár családtagja, az állandó tartózkodási joga a Közösségen belüli jogszerű tartózkodásától függ?

b) Amennyiben a 73/148 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a harmadik állam állampolgárságával rendelkező személy, aki uniós polgár családtagja, az irányelv értelmében csak akkor kaphat állandó tartózkodási jogot, ha a Közösségen belül jogszerűen tartózkodik, akkor ez azt jelenti-e, hogy e személynek érvényes tartózkodási engedéllyel kell rendelkeznie, amely lehetővé teszi vagy lehetővé teheti számára az egyik tagállamban történő állandó tartózkodást? Tartózkodási engedély hiányában elegendő-e, ha más jogcímen hosszabb vagy rövidebb időre szóló tartózkodási joggal bír, vagy - hasonlóan az Utlänningsnämden előtt folyamatban levő ügyhöz - elég, ha az állandó tartózkodási engedély kérelmezője érvényes vízummal rendelkezik?

c) Az EK 43. cikk által az uniós polgárok számára biztosított letelepedési jog korlátozását jelenti-e, ha valamely uniós polgár családtagjának, aki harmadik állam állampolgárságával rendelkezik, és nem kaphat a 73/148 irányelv alapján állandó tartózkodási jogot, mivel nem jogszerűen tartózkodik a Közösségen belül, elutasítják a tartózkodási engedély iránti kérelmét?

d) Az EK 43. cikk által az uniós polgárok számára biztosított letelepedési jog korlátozását jelenti-e, ha valamely uniós polgár családtagját, aki harmadik állam állampolgárságával rendelkezik, és nem kaphat a 73/148 irányelv alapján állandó tartózkodási jogot, mivel nem jogszerűen tartózkodik a Közösségen belül, kiutasítják azért, mert a Svédországba történő belépést követően benyújtott nemzeti tartózkodási engedély iránti kérelem nem fogadható el?

2) a) Úgy értelmezendő-e a 73/148 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja, hogy az »eltartott« családtag az uniós polgár olyan rokona, aki anyagilag függ az uniós polgártól annak érdekében, hogy a származási vagy tartózkodási országában fenn tudja tartani a legalacsonyabb elfogadható életszínvonalat?

b) Úgy értelmezendő-e a 73/148 irányelv 6. cikkének b) pontja, hogy a tagállamok az uniós polgár családtagjától, aki azt állítja, hogy neki vagy házastársának eltartottja, az uniós polgár által adott eltartási kötelezettségvállaláson túl a függőségi helyzet tényleges fennállását bizonyító okiratok bemutatását is kérhetik?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Az első kérdés a)-d) pontjáról

25 E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a közösségi jog a fent hivatkozott Akrich-ítélet fényében arra kötelezi-e a tagállamokat, hogy a tartózkodási engedély kiadását valamely harmadik állam állampolgárságával rendelkező számára, aki a szabad mozgás jogával élő közösségi polgár családtagja, ahhoz a feltételhez kössék, hogy ez a családtag előzőleg jogszerűen tartózkodott valamely másik tagállamban.

26 A fent hivatkozott Akrich-ítéletben a Bíróság kimondta, hogy olyan helyzetben, mint az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy, a harmadik állam állampolgárságával rendelkező, aki uniós polgár házastársa, abban az esetben élhet az 1612/68 rendelet 10. cikkében meghatározott jogokkal, ha jogszerűen tartózkodik valamelyik tagállam területén, amikor átköltözik abba a tagállamba, ahol az uniós polgár letelepedik vagy letelepedett.

27 Erre az ítéletre hivatkozva a kérdést előterjesztő bíróság konkrétabban azt kívánja megtudni, hogy a fent említett korábbi jogszerű tartózkodás feltétele Y. Jia helyzetére is vonatkozik-e.

28 E kérdés megválaszolása érdekében fel kell idézni a fent hivatkozott Akrich-ítélet alapjául szolgáló ügy tényállását.

29 Abban az ügyben a kérdést előterjesztő bírósághoz azért nyújtottak be keresetet, mert az Egyesült Királyság hatóságai megtagadták a tartózkodási jogot H. Akrichtól aki harmadik állam állampolgárságával rendelkezett, és az Egyesült Királyság állampolgárának házastársa. Mivel nem kapott tartózkodási jogot az Egyesült Királyságban, H. Akrich beleegyezett, hogy kiutasítsák Írországba, ahol a röviddel azelőtt oda települt feleségéhez költözött. A házaspárnak az volt a szándéka, hogy visszatér az Egyesült Királyságba úgy, hogy a közösségi jogra hivatkoznak annak érdekében, hogy H. Akrich a szabad mozgás jogával élő közösségi polgár házastársaként beléphessen az országba.

30 Ezzel a helyzettel kapcsolatban tette fel azt a kérdést a Bíróságnak az érintett bíróság, hogy milyen intézkedéseket tehet valamely tagállam a közösségi polgár olyan családtagjainak magatartása ellen, akik nem teljesítik azokat a feltételeket, amelyeket a nemzeti jog a tagállam területére lépéshez és az ott-tartózkodáshoz megkövetel.

31 Az alapügyben nem állítják, hogy a kérdéses családtag jogszerűtlenül tartózkodott volna valamely tagállam területén, sem pedig azt, hogy rosszhiszeműen meg akarta volna kerülni a nemzeti bevándorlási jogszabályokat. Ellenkezőleg, kérelme benyújtásakor Y. Jia jogszerűen tartózkodott Svédországban, és olyan helyzetben, mint amely az alapügyben szerepel, a svéd jog lehetővé teszi hosszú időre szóló tartózkodási jog biztosítását az érdekelt számára, ha az anyagi függőség megléte, amelyre hivatkoztak, megfelelően bizonyított.

32 Ebből következik, hogy a fentebb hivatkozott Akrich-ügyben hozott ítéletben megfogalmazott, másik tagállamban való korábbi jogszerű tartózkodás feltétele nem vihető át a jelen ügyre, ezért ilyen helyzetben nem alkalmazható.

33 Következésképpen az első kérdés a)-d) pontjára az a válasz, hogy a közösségi jog a fentebb hivatkozott Akrich-ügyben hozott ítélet fényében nem kötelezi arra a tagállamokat, hogy a tartózkodási engedély kiadását harmadik állam állampolgárságával rendelkező számára, aki a szabad mozgás jogával élő közösségi polgár családtagja, ahhoz a feltételhez kössék, hogy ez a családtag előzőleg jogszerűen tartózkodott valamely másik tagállamban.

A második kérdés a) és b) pontjáról

34 A 73/148 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja kizárólag a tagállami állampolgár azon házastársának "eltartott" felmenő ági rokonaira vonatkozik, akik valamely másik tagállamban már letelepedtek szolgáltatások nyújtása céljából.

35 A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a családtag "eltartotti" minősége olyan tényállási helyzetből következik, amelyet az a körülmény jellemez, hogy a családtag eltartása a szabad mozgás jogával élő közösségi polgár vagy annak házastársa által biztosított (az 1612/68 rendelet 10. cikkével kapcsolatban, valamint a tartózkodási jogról szóló, 1990. június 28-i 90/364 tanácsi irányelv [HL L 180., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 20. fejezet, 1. kötet, 3. o.] 1. cikkével kapcsolatban lásd a fent hivatkozott Lebon-ügyben hozott ítélet 22. pontját és a C-200/02. sz., Zu és Chen ügyben 2004. október 19-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-9925. o.] 43. pontját).

36 A Bíróság azt is kimondta, hogy a családtag eltartotti minőségének nem feltétele a tartáshoz való jog, mivel ez az említett minőséget a tagállamonként eltérő nemzeti jog függvényévé tenné (a fent hivatkozott Lebon-ügyben hozott ítélet 21. pontja). A Bíróság szerint nem szükséges meghatározni e támogatás igénybevételének okait, sem azt vizsgálni, hogy az érdekelt kereső tevékenység folytatásával képes-e fedezni szükségleteit. Ezt az értelmezést követeli meg különösen az az elv, miszerint a Közösség alapjainak részét képező, a munkavállalók szabad mozgását biztosító rendelkezéseket tágan kell értelmezni (a fent hivatkozott Lebon-ügyben hozott ítélet 22. és 23. pontja).

37 Annak megállapításához, hogy a közösségi polgár házastársának felmenő ági rokonai annak eltartottjai-e, a fogadó tagállamnak azt kell vizsgálnia, hogy azok anyagi és szociális körülményeire tekintettel képtelenek-e alapvető szükségleteiket fedezni. Az eltartás szükségességének a származási országban vagy abban az országban kell fennállnia, ahol ezek a felmenő ági rokonok előzőleg tartózkodtak abban az időpontban, amikor az említett közösségi polgárhoz való költözést kérelmezik.

38 Erre a következtésre kell jutni a tagállami munkavállalók és családtagjaik Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről szóló, 1968. október 15-i 68/360/EGK tanácsi irányelv (HL L 257., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 27. o.) 4. cikkének (3) bekezdése alapján, mely szerint az 1612/68 rendelet 10. cikke értelmében a munkavállaló vagy házastársa által eltartotti minőséget "a származás országának" illetékes hatósága, vagy annak az országnak az illetékes hatósága által kiállított okirattal kell igazolni, "ahol [a családtag] ezt megelőzően tartózkodott", amely tanúsítja, hogy az érintett felmenő ági rokon az említett munkavállalónak, vagy házastársának eltartottja. Annak ellenére, hogy a 73/148 irányelv 1. és 4. cikkében említett személyek valamely csoportjába tartozás igazolásának megengedett módjával kapcsolatban közelebbi támpont nem áll rendelkezésre, semmi nem indokolja, hogy az eltartott felmenő ági rokon minőség más megítélés alá essen aszerint, hogy munkavállaló családtagjáról vagy önálló vállalkozó családtagjáról van szó.

39 A 73/148 irányelv 6. cikkének b) pontja értelmében a fogadó tagállam a kérelmezőtől kérheti annak bizonyítékát, hogy ezen irányelvnek többek között az 1. cikkében említett személyek valamely csoportjába tartozik.

40 A tagállamok hatáskörüket e területen mind az EK-Szerződés által biztosított alapvető szabadságok tiszteletben tartásával, mind pedig azon irányelvek rendelkezései hatékony érvényesülésének tiszteletben tartásával kötelesek gyakorolni, amelyek az európai unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén való tartózkodási joga gyakorlásának megkönnyítése érdekében a személyek szabad mozgása akadályainak tagállamok közötti megszüntetését célzó intézkedéseket tartalmazzák (lásd megfelelően a C-424/98. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2000. május 25-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-4001. o.] 35. pontját).

41 A 73/148 irányelv 6. cikkével kapcsolatban a Bíróság kimondta, hogy azt a következtetést kell levonni abból, hogy a 73/148 irányelv 1. és 4. cikkében említett személyek valamely csoportjába tartozás igazolásának megengedett módjával kapcsolatban közelebbi támpont nem áll rendelkezésre, hogy az igazolás történhet bármely alkalmas módon (lásd többek között a C-363/89. sz. Roux-ügyben 1991. február 5-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-1273. o.] 16. pontját és a C-215/03. sz. Oulane-ügyben 2005. február 17-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-1215. o.] 53. pontját).

42 Következésképpen a származási országnak vagy az előző tartózkodási hely országának illetékes hatósága által kiállított olyan okirat, amely tanúsítja a függőségi helyzetet, a tartózkodási engedély kiadásának nem lehet a feltétele még abban az esetben sem, ha erre a célra különösen alkalmasnak látszik, azonban az uniós polgárnak vagy házastársának puszta kötelezettségvállalását az érintett családtag eltartására nem lehet ez utóbbi valós függőségi helyzete bizonyítékának tekinteni.

43 Ilyen körülmények között a második kérdés a) és b) pontjára az a válasz, hogy a 73/148 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja úgy értelmezendő, hogy "eltartott" az EK 43. cikk alapján másik tagállam területén letelepedett közösségi polgár olyan rokona, aki származási országában vagy abban az országban, ahonnan érkezik, abban az időpontban, amikor az említett közösségi polgárhoz való csatlakozását kérelmezi, alapvető szükségletei biztosítása érdekében e közösségi polgár vagy annak házastársa anyagi támogatására szorul. Ugyanezen irányelv 6. cikkének b) pontja úgy értelmezendő, hogy az anyagi támogatás szükségességének igazolása bármely alkalmas módon történhet, azonban a közösségi polgárnak vagy házastársának puszta kötelezettségvállalását ezen családtag eltartására nem lehet ez utóbbi valós függőségi helyzete bizonyítékának tekinteni.

A költségekről

44 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A közösségi jog a fent hivatkozott Akrich-ügyben 2003. szeptember 23-án hozott ítélet fényében nem kötelezi arra a tagállamokat, hogy a tartózkodási engedély kiadását valamely harmadik állam állampolgárságával rendelkező számára, aki a szabad mozgás jogával élő közösségi polgár családtagja, ahhoz a feltételhez kössék, hogy ez a családtag előzőleg jogszerűen tartózkodott valamely másik tagállamban.

2) A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás területén a tagállamok állampolgárainak Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről szóló, 1973. május 21-i 73/148/EGK tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja úgy értelmezendő, hogy "eltartott" az EK 43. cikk alapján másik tagállam területén letelepedett közösségi polgár olyan rokona, aki származási országában vagy abban az országban, ahonnan érkezik, abban az időpontban, amikor az említett közösségi polgárhoz való csatlakozását kérelmezi, alapvető szükségletei biztosítása érdekében e közösségi polgár vagy annak házastársa anyagi támogatására szorul. Ugyanezen irányelv 6. cikkének b) pontja úgy értelmezendő, hogy az anyagi támogatás szükségességének igazolása bármely alkalmas módon történhet, azonban a közösségi polgárnak vagy házastársának puszta kötelezettségvállalását ezen családtag eltartására nem lehet ez utóbbi valós függőségi helyzete bizonyítékának tekinteni.

Aláírások

*Az eljárás nyelve: svéd.