BH 2003.6.255 A magyar bíróság kizárólagos joghatósága nem állapítható meg azon az alapon, hogy a felperes által vitatott érvényességű kölcsönszerződést biztosító mellékkötelezettségek - közöttük a jelzálogjog - közhitelű nyilvántartásba való bejegyzése megtörtént [1979. évi 13. tvr. 62. §, 62/A. § (1) bek. h) pont, 62/F. § (1) bek., 62/H. §, Pp. 130. § (1) bek. a) pont, 157/A. § (1) bek. b) pont].

A felperesek a keresetükben előadták, hogy 1998. augusztus 27-én 2,7 millió ATS, majd 1999. március 18-án 1,4 millió ATS összegű kölcsön folyósítására hitelszerződések jöttek létre az I. r. felperes és az alperes között. A kölcsönszerződések biztosítására jelzálogszerződéseket kötöttek az I. r. felperes, a III-IV. r. felperes tulajdonát képező ingatlanokra, és korábban a II. r. alperes részvételével bianco váltónyilatkozatot is aláírtak.

A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a kölcsönszerződések jogszabályba ütköznek, mert a pénzkölcsön nyújtásához a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének az engedélyével nem rendelkeztek. Ezért a kölcsönszerződések - az 1996. évi CXII. tv 3. §-ának (3)-(4) bekezdésére figyelemmel - a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmisek. A kölcsönszerződések semmissége folytán semmisek a kölcsönszerződések biztosítására létrejött további szerződések is. A felperesek egyben a kölcsönszerződéseket feltűnő értékaránytalanság címén is megtámadták, és ezen a jogcímen is kérték a kölcsönszerződések érvénytelenségének a megállapítását. Ebből következően a kölcsönszerződés érvénytelensége okából a kölcsönszerződés biztosítására létrejött további szerződések (jelzálogszerződés, vételi jog, bianco váltónyilatkozat) érvénytelensége megállapítását is kérték. Keresetükhöz csatolták a hivatkozott szerződések másolatait. A magyar bíróság joghatóságát az 1979. évi 13. tvr. 62/A. §-a (1) bekezdésének h) pontjában foglaltakra alapították. Hivatkoztak arra is, hogy amennyiben az alperes a hitelszerződés 19. pontja szerint nem ismeri el a magyar bíróság joghatóságát, a zálogszerződések, a vételi jogot alapító szerződés és a váltó vonatkozásában a magyar bíróság akkor is eljárhat.

Az alperes a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását kérte, mert a felek a hitelszerződések 18. és 19. pontjában a jogvitájuk eldöntésére a Bundeskammer der Gewerblichen Wirtschaft, Wien (Osztrák Szövetségi Iparkamara, Bécs) joghatóságát kötötték ki. Ezzel kapcsolatban utalt az 1979. évi 13. tvr. 62/F. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra.

Az elsőfokú bíróság a joghatóság hiányát állapította meg, ezért a felperesek keresetlevelét a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította és a felpereseket 40 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 62/F .§-ának (1) bekezdése értelmében nem volt jogi akadálya annak, hogy a felek vagyonjogi ügyek tekintetében felmerült jogvitájukra, vagy jövőbeni vitájuk esetére valamely állam bírósága joghatóságát kikössék, s a kikötött bíróságok a (2) bekezdés alapján kizárólagos joghatósággal rendelkeznek. A hitelszerződések 18. és 19. pontjában a szerződő felek úgy állapodtak meg, hogy a jogviták eldöntésére az Osztrák Szövetségi Iparkamara, Bécs illetékes, kivéve, ha az alperes nem dönt úgy, hogy más illetékes bíróságnál kíván eljárni. A hitelszerződést a felperesek mindannyian mint reáladósok is aláírták. Ehhez a szerződéshez kapcsolódnak a jelzálogszerződések és a váltónyilatkozat is. Így egyetlen kereseti kérelem tekintetében sincsen a magyar bíróságnak joghatósága.

E végzés ellen a felperesek fellebbeztek, és annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására való utasítását kérték. Kérték továbbá mellőzni a perköltség fizetésére történt kötelezésüket is. Álláspontjuk szerint a jelzálogjog-bejegyzés közhitelű nyilvántartásba bejegyzett jognak minősül. Ezért az 1979. évi 13. tvr. 62/A. §-a (1) bekezdésének h) pontja értelmében a jelen perben kizárólag magyar bíróság járhat el. A jelzálogjog bejegyzésére nem a hitelszerződés, hanem a jelzálogszerződések alapján került sor, ezekben nincs utalás arra, hogy esetleges jogvita esetén mely hatóságok illetékesek. A felperesek több jogesetre - BH 2001. 442. sz. jogeset, BH 1983. 198. sz. jogeset, Legf. Bír. Gf.1.32.758/2000. - hivatkoztak.

Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a felperesek a keresetükben nem egy közhitelű nyilvántartásba történt bejegyzést támadnak, hanem egy olyan kölcsönszerződést, amely nyilvánvalóan vagyoni ügynek tekintendő, a záloggal lekötött ingatlan tulajdonjoga nem vitatott. Ezért a perbeli esetben az 1979. évi 13. tvr.-nek nem a 62/A. § (1) bekezdésének h) pontjában, hanem a 62/F. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.