BH 2019.5.125 I. A pénzmosás járulékos bűncselekmény, azt megelőzi egy büntetendő cselekmény elkövetése, ilyen alapbűncselekmény hiányában nem valósulhat meg. Az alapbűncselekmény és a pénzmosás általában nem alkot valóságos heterogén alaki halmazatot, egy elkövetési magatartás (vagy magatartássorozat) egyidejűleg az alapbűncselekmény és a pénzmosás törvényi tényállását nem merítheti ki [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 303. § (3) bek. a) és b) pont; Btk. 399. § (1) bek. a) pont aa) alpont, (3) bek. a) és b) pont].

II. Pénzmosást követ el az is, aki az általa elkövetett büntetendő cselekmény elkövetéséből származó dolgot ezen eredetének leplezése céljából gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja, vagy a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, illetve pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe. A bűncselekményből származó pénz eredetének leplezése megvalósulhat különböző bankszámlákra történő átutalásokkal, függetlenül attól, hogy az azokhoz kapcsolt bankszámlaműveletek átláthatóak. A jogtalan elsajátítás bűncselekményéhez azonban nem kapcsolódik a pénzmosás bűncselekménye, ha az elkövető a számlájára tévedésből utalt pénzösszeg továbbutalásával nem a pénz valós eredetének elfedésére törekedett, hanem azzal valósította meg a jogtalan elsajátítást [Btk. 378. § (1) bek. b) pont, 399. § (1) bek. a) pont aa) alpont, (3) bek. a) és b) pont].

[1] A törvényszék a 2016. június 1. napján kihirdetett ítéletével az I. és II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett jogtalan elsajátítás vétségében [Btk. 378. § (1) bek. b) pont], ezért az I. r. terheltet két évre, a II. r. terheltet egy év hat hónapra próbára bocsátotta; az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 303. § (3) bekezdésének a) és b) pontjaiba ütköző, társtettesként elkövetett pénzmosás bűntettének vádja alól pedig mindkét terheltet felmentette. Rendelkezett a polgári jogi igényről, a zár alá vétel feloldásáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

[2] A kétirányú fellebbezések folytán eljárt ítélőtábla a 2017. február 17. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta azzal, hogy az I. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmény jogszabályhelye: korábbi Btk. 325. § (1) bekezdés, vele szemben egy év tíz hónap fogházban végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki és 49 000 000 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el, a szabadságvesztés végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette, megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; a II. r. terhelttel szemben a terhére megállapított bűncselekmény miatt kétszáz napi tétel pénzbüntetést szabott ki, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét kétezer forintban állapítva meg, rendelkezett meg nem fizetés esetén a pénzbüntetés átváltoztatásról. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

[3] A jogerős ügydöntő határozatok ellen a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványt terjesztett elő az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) pontjában írt okból. Álláspontja szerint az alapügyben eljárt bíróságok mindkét terheltet a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentették fel a pénzmosás bűntettének vádja alól. Kifejtette, hogy a pénzmosás nem eredmény-bűncselekmény, a terheltek tényállásban írt magatartását a pénzmosás bűntettévé annak célzata emeli, mivel az általuk jogtalanul megszerzett pénzösszeg megtartása érdekében végrehajtott fiktív átutalások célja a pénzeszköz megtartása mellett a pénz törvénysértő eredetének elleplezése volt. Ezért megítélése szerint a terheltek bűnösségének megállapítása indokolt a Btk. 399. § (3) bekezdésének a) és b) pontjába ütköző és eszerint minősülő pénzmosás bűntettében is.

[4] A kiszabott büntetéseket pedig törvénysértően enyhének találta arra tekintettel, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentették fel mindkét terheltet a pénzmosás bűntettének vádja alól, és így velük szemben csupán egy csekély tárgyi súlyú cselekmény, a jogtalan elsajátítás vétsége miatt szabtak ki büntetést.

[5] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a ítélőtábla ítéletét a korábbi Be. 428. § (1) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.

[6] A jogerős határozatokkal szemben az I. r. terhelt - védője útján - úgyszintén felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjában írt okból.

[7] Az indítványozó szerint bűnösségének megállapítására az anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, mert az általuk átutalt összeg a számviteli bizonylatban foglaltak jogszerű teljesítése volt, a helyesbítő számlák megküldésétől kezdődően sem lett idegen dolog a megszerzett pénzösszeg, a díjfizetésről kiállított számla alapján csupán egy szolgáltató érvényesítette követelését egy fogyasztóval szemben, a sztornó számlák összegének fogyasztó részére történt visszautalása a hiteles számviteli bizonylatban szereplő szolgáltatói jognyilatkozattal egyezően történt. Mivel az átutalás nem tévedésen alapult, a tényállásban szereplő átutalt összeg neki, mint a W. Kft. képviseletében eljáró személy számára nem volt idegen dolog, ezért álláspontja szerint bűncselekmény nem valósult meg.

[8] A terhelt kifejtette azt is, hogy a vagyonelkobzás alkalmazására az irányadó tényállással ellentétesen és jogszabályi rendelkezés sérelmével került sor, ezért a korábbi Be. 417. § (1) bekezdés b) pontja szerint az intézkedés alkalmazása törvénysértő.

[9] Emellett felülvizsgálati indítványát a korábbi Be. 373. § III. a) pontjára figyelemmel a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt felülvizsgálati okra is alapította, mert álláspontja szerint az alapeljárásban eljárt bíróságok nem adtak számot a NAV nyomozó hatóság által beszerzett jogi állásfoglalásáról, a tényállásban szereplő számviteli bizonylatok jogkövetkezményeiről, az E. Kft. adóbevallásáról, továbbá a védelem által benyújtott szakértői állásfoglalásokról, ezzel megsértve az indokolási kötelezettségüket.

[10] Megkérdőjelezte az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének megsértésére hivatkozással a nyomozás felügyeletét ellátó és a vádiratot előterjesztő ügyész (a megyei főügyész) elfogulatlanságát is, mivel - állítása szerint - a nyomozást felügyelő ügyész hozzátartozója a sértett társaság vezető beosztású dolgozója, a megyei főügyész pedig az iparági sportrendezvényen évek óta a sértett társaság színeiben versenyez, egyúttal a sértett társaság tisztségviselőjével hozzátartozói viszonyban áll.

[11] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a korábbi Be. 427. § (1) bekezdése alapján az ítélőtábla ítéletét változtassa meg, őt mentse fel a jogtalan elsajátítás vétsége miatt emelt vád alól, egyúttal - a vagyonelkobzás megkezdett végrehajtása miatt - a korábbi Be. 423. § (6) bekezdése alapján a jogerős határozat végrehajtásának felfüggesztését kérte.