BH 2011.4.98 Ha a bíróság tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárásban meghozott ítéletében a váddal egyezően minősíti a cselekményt, téves jogi minősítésére és ennek következtében a büntetés törvénysértő voltára hivatkozva felülvizsgálatnak nincs helye [Be. 416. § (1) bek. b) pont].

Pertörténet:

Kecskeméti Járásbíróság B.466/2008/11., Kúria Bfv.510/2010/6. (*BH 2011.4.98*)

***********

A városi bíróság a - tárgyalásról lemondás folytán nyilvános ülésen meghozott - 2009. november 2-án kihirdetett és jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki kifosztás bűntettében [Btk. 322. § (1) bek. b) pont]. Ezért őt 10 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüg­gesztett - börtönbüntetésre ítélte.

A jogerős ítélettel megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt nem kóros elmeállapotú, beszámítási képessége az elkövetéskor sem volt kizárt, vagy korlátozott.

2007. szeptember 30-án 19 óra 30 perc körül, az aznap nagy mennyiségű szeszes italt fogyasztott terhelt megállásra szólította fel a sértettet, aki továbbment, a terhelt pedig utána iramodott.

A terhelt a sértettbe belekötött, mellkasánál fogva rángatta. A sértett könyörgött, hogy ne bántsa. A terhelt közölte, hogy nem bántja, ha a sértett négykézlábra ereszkedik. A sértett ennek eleget tett, majd a terhelt felhívására átadta szemüvegét.

Ezt követően a terhelt egyszer gyomorszájon rúgta a sértettet, mire a sértett felállt. Ekkor a terhelt ököllel az arcának balfelén megütötte, majd pólójánál fogva megragadta, és az általa alkalmazott erőszak hatása alatt álló sértettől elkérte a nyakában lévő - 500 Ft értékű - bizsuláncot.

A sértett a láncot levette és átadta, majd el akart menni. A terhelt azonban térddel a bal combjába rúgott és felszólította, hogy a másik nyakláncát is adja neki. A sértettet pólójánál fogva maga felé húzta, a póló elszakadt, mire a sértett a másik láncot is átadta. Ezt követően a sértett a helyszínről elfutott.

A bántalmazás következtében a sértett az arc bal felének és a comb térd feletti részének mérsékelt bőrpír sérülését szenvedte el, melynek gyógytartama 8 napon belüli. A sértett magánindítványt nem terjesztett elő.

Az eljárt bíróság, az ügyészség vádiratával egyezően mondta ki bűnösnek a terheltet, és állapította meg cselekménye jogi minősítését.

A Be. 259. § (1) bekezdése szerinti indokolásban az eljárt bíróság - többek között - a Btk. 87/C. § a) pontjára, valamint a Be. 534. § (1) bek., 536. § (1) bek., 539. § (1) és (3) bekezdés - vádirat benyújtásakor hatályos rendelkezésének alkalmazására hivatkozott.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség 2010. április 28-án a terhelt terhére terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt a cselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt, megváltoztatás és súlyosabb büntetés érdekében.

Indokai szerint a terhelt irányadó tényállás szerinti cselekménye nem kifosztásnak, hanem a Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntettének minősül.

Ehhez képest pedig az enyhítő szakasz [Btk. 87. § (2) bekezdés c) pontja] alapján is legkevesebb 1 évi szabadságvesztés lenne kiszabható.

A rablás és kifosztás az elvétel módja kapcsán határolható el. Rablás esetében az erőszak célzatos. Bár nem állapítható meg, hogy a terhelt szándéka eleve a sértett értékei elvételére irányult és ezért kezdte el a bántalmazást, azonban ez nem zárja ki a rablás megállapítását. A tényállásból ugyanis kitűnik, hogy az elvétel iránti szándék a bántalmazás során már fennállt, és kétséget kizáróan megállapítható, hogy az elvétel érdekében történt a bántalmazás.

A tényállás szerint a terhelt a sértettet bántalmazta, aki azt erőszak hatására és felszólításra az egyik, majd a további erőszak hatására a másik nyakláncát is átadta. A nyakláncok átadására a terhelt szólította fel. Mindezek alapján kizárt, hogy a terhelt szándéka eleve nem az elvételre irányult.

Akkor lenne kifosztás, ha a sértett bántalmazása után, a további bántalmazással felhagyva, és az utóbb kialakult szándéka szerint vette volna el a terhelt a nyakláncot.

A terhelt fellépése a sértettben komoly félelmet keltett, aki őt előbb megalázta, majd tettleg bántalmazta. Az elkövetés módja és jellege alkalmas volt a sértett akarata megtörésére, amit mutat az is, hogy önként adta át a nyakláncot és a helyszínről futva menekült.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt - indokaival egyetértve - fenntartotta és a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

A terhelt védője - a Legfőbb Ügyészség átiratára tett - észrevételében a felülvizsgálati indítvány elutasítását, a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.

Álláspontja szerint kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy az elvétel iránti szándék a bántalmazáskor fennállt, az csak a bántalmazást követően, utóbb keletkezett, de legfeljebb egyidejűleg. Ezzel ellentétes megállapításra nincs következtetési alap.

A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a legfőbb ügyész képviselője a felülvizsgálati indítványt fenntartva, írásbeli nyilatkozatában foglaltaknak megfelelő tartalommal szólalt fel és a megtámadott határozat megváltoztatását, törvénynek megfelelő határozat hozatalát indítványozta. A védő pedig ezzel ellentétesen, a korábbi észrevételével egyezően a jogerős határozat hatályban tartását kérte.