62015CJ0110[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2016. szeptember 22. Microsoft Mobile Sales International Oy, korábban Nokia Italia SpA és társai kontra Ministero per i beni e le attività culturali (MiBAC) és társai. A Consiglio di Stato (Olaszország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Jogszabályok közelítése - Szellemi tulajdon - Szerzői jog és szomszédos jogok - 2001/29/EK irányelv - Kizárólagos többszörözési jog - Kivételek és korlátozások - Az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja - A magáncélú másolatra vonatkozó kivétel - Méltányos díjazás - Magánjogi megállapodások megkötése a méltányos díjazás előzetes megfizetése alóli mentesítés feltételeinek meghatározásához - A díjazásnak kizárólag a végső felhasználó által kérhető visszatérítése. C-110/15. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2016. szeptember 22. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Jogszabályok közelítése - Szellemi tulajdon - Szerzői jog és szomszédos jogok - 2001/29/EK irányelv - Kizárólagos többszörözési jog - Kivételek és korlátozások - Az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja - A magáncélú másolatra vonatkozó kivétel - Méltányos díjazás - Magánjogi megállapodások megkötése a méltányos díjazás előzetes megfizetése alóli mentesítés feltételeinek meghatározásához - A díjazásnak kizárólag a végső felhasználó által kérhető visszatérítése"

A C-110/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) a Bírósághoz 2015. március 2-án érkezett, 2014. december 4-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Microsoft Mobile Sales International Oy, korábbi nevén: Nokia Italia SpA,

a Hewlett-Packard Italiana Srl,

a Telecom Italia SpA,

a Samsung Electronics Italia SpA,

a Dell SpA,

a Fastweb SpA,

a Sony Mobile Communications Italy SpA,

a Wind Telecomunicazioni SpA

és

a Ministero per i beni e le attività culturali (MIBAC),

a Società italiana degli autori ed editori (SIAE),

az Istituto per la tutela dei diritti degli artisti interpreti esecutori (IMAIE), f.a.,

az Associazione nazionale industrie cinematografiche audiovisive e multimediali (ANICA),

az Associazione produttori televisivi (APT)

között,

az Assotelecomunicazioni (Asstel),

a Vodafone Omnitel NV,

a H3G SpA,

a Movimento Difesa del Cittadino,

az Assoutenti,

az Adiconsum,

a Cittadinanza Attiva,

az Altroconsumo részvételével

folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: M. Ilešič (előadó) tanácselnök, C. Toader, A. Rosas, A. Prechal és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: N. Wahl,

hivatalvezető: L. Carrasco Marco tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. február 24-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Microsoft Mobile Sales International Oy képviseletében G. Cuonzo és Vincenzo Cerulli Irelli avvocati,

- a Hewlett-Packard Italiana Srl képviseletében A. Clarizia és M. Quattrone avvocati,

- a Telecom Italia SpA képviseletében F. Lattanzi és E. Stajano avvocati,

- a Samsung Electronics Italia SpA képviseletében S. Cassamagnaghi, P. Todaro és E. Raffaelli avvocati,

- a Dell SpA képviseletében L. Mansani és F. Fusco avvocati,

- a Sony Mobile Communications Italy SpA képviseletében G. Cuonzo, valamint Vincenzo és Vittorio Cerulli Irelli avvocati,

- a Wind Telecomunicazioni SpA képviseletében B. Caravita di Toritto, S. Fiorucci és R. Santi avvocati,

- a Società italiana degli autori ed editori (SIAE) képviseletében M. Siragusa és M. Mandel avvocati,

- az Assotelecomunicazioni (Asstel) képviseletében M. Libertini avvocato,

- az Altroconsumo képviseletében G. Scorza, D. Reccia és M. Salvati avvocati,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Vitale és S. Fiorentino avvocati dello Stato,

- a francia kormány képviseletében D. Colas és D. Segoin, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében V. Di Bucci és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2016. május 4-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.) 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az egyrészről a főként személyi számítógépeket, CD/DVD-író készülékeket, adathordozókat, mobiltelefonokat és fényképezőgépeket gyártó és forgalmazó társaságok, másrészről a Ministero per i beni e le attività culturali e del turismo (a kulturális javakért és tevékenységekért, valamint az idegenforgalomért felelős minisztérium, Olaszország, a továbbiakban: MIBAC), a Società italiana degli autori ed editori (szerzők és kiadók olasz jogkezelő társasága, a továbbiakban: SIAE), az Istituto per la tutela dei diritti degli artisti interpreti esecutori (előadóművészek jogait képviselő intézet), f.a., az Associazione nazionale industrie cinematografiche audiovisive e multimediali (a filmművészeti, audiovizuális és multimédia ágazat országos szövetsége) és az Associazione produttori televisivi (televíziógyártók szövetsége) között a szellemi alkotások szerzői részére e művek személyes felhasználásra szolgáló, magáncélú többszörözésért a SIAE közreműködésével megfizetendő "méltányos díjazás" tárgyában folyó peres eljárások keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2001/29 irányelv (31), (35) és (38) preambulumbekezdése értelmében: [...] [...]

"(31) Megfelelő egyensúlyt kell biztosítani a jogosultak különböző csoportjainak, valamint a jogosultak és a védelemben részesülő művek és teljesítmények felhasználói csoportjainak jogai és érdekei között. [...]

(35) A kivételek vagy korlátozások egyes eseteiben a jogosultaknak méltányos díjazás jár, hogy ezáltal a védelemben részesülő műveik és egyéb teljesítményeik felhasználása ellenében megfelelő ellentételezésben részesüljenek. E méltányos díjazás formájának, részletszabályainak és lehetséges mértékének megállapításánál figyelembe kell venni minden egyes eset sajátos körülményeit. A körülmények értékelésénél alkalmazható szempont lehet a jogosultaknál az érintett cselekmény miatt felmerülő esetleges kár mértéke. [...]

(38) A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy méltányos díjazás biztosítása fejében a hang-, kép- és audiovizuális anyagok magáncélú többszörözésének egyes fajtái tekintetében a többszörözés joga alól kivételt, illetve korlátozást állapítsanak meg. Ide tartozhat a jogosultakat ért hátrányok ellentételezése érdekében alkalmazott díjazási rendszer bevezetése, illetve fenntartása is. [...]"

4 A 2001/29 irányelv "Többszörözési jog" című 2. cikke a következőképpen rendelkezik: "A tagállamok biztosítják művek közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:

a) a szerzők számára műveik tekintetében;

b) az előadóművészek számára előadásaik rögzítése tekintetében;

c) a hangfelvétel-előállítók számára hangfelvételeik tekintetében;

d) a filmek első rögzítése előállítói számára filmjeik eredeti és a többszörözött példányai tekintetében;

e) a műsorszolgáltató szervezetek számára műsoraik rögzítése tekintetében függetlenül attól, hogy a műsor közvetítése vezeték útján vagy vezeték nélkül történik, ideértve a kábelen keresztül vagy műhold útján történő közvetítést is."

5 A 2001/29 irányelv "Kivételek és korlátozások" című 5. cikke a (2) bekezdésének b) pontjában kimondja: "A tagállamok a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg a következő esetekben: [...] [...]"

b) bármely hordozóra természetes személy által magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló többszörözés tekintetében, feltéve, hogy a jogosultak méltányos díjazásban részesülnek, amelynek meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy az érintett művel vagy más védelem alatt álló teljesítménnyel kapcsolatban alkalmaztak-e a 6. cikkben meghatározott műszaki intézkedést;

Az olasz jog

6 A 2001/29 irányelvet az olasz jogrendbe a 2003. április 9-i decreto legislativo n. 68 - Attuazione della direttiva 2001/29/CE sull'armonizzazione di taluni aspetti del diritto d'autore e dei diritti connessi nella società dell'informazione (az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv végrehajtásáról szóló 68. sz.törvényerejű rendelet; a GURI 2003. április 14-i 87. rendes száma) ültette át, amely az 1941. április 22-i legge n. 633 - Protezione del diritto d'autore e di altri diritti connessi al suo eserciziót (a szerzői és szomszédos jogok védelméről szóló 633. sz. törvényt, a továbbiakban: LDA-t) módosította, beillesztve e törvénybe "a személyes felhasználás céljából történő magáncélú többszörözésre" vonatkozó 71e., 71f. és 71g. cikket.

7 Az LDA 71e. cikkének (1) bekezdése kimondja:

"Hangfelvétel és videofelvétel természetes személy által bármely adathordozóra történő magáncélú többszörözése kizárólag személyes felhasználás céljából megengedett, amennyiben az nem haszonszerzésre irányul, és közvetlenül vagy közvetve sem szolgál kereskedelmi célt, figyelembe véve a 102d. cikkben meghatározott műszaki intézkedéseket."

8 Az LDA 71f. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A hangfelvételek szerzői és előállítói, valamint az audiovizuális művek eredeti előállítói, az előadóművészek és a videofelvételek előállítói, valamint ezek jogutódjai díjazásra jogosultak a 71e. cikkben meghatározott hangfelvételek és videofelvételek magáncélú többszörözéséért. Az említett díjazást a hangfelvételek vagy videofelvételek kizárólag analóg vagy digitális rögzítésére szolgáló berendezésekért a végső fogyasztó által a viszonteladónak megfizetett ár egy része képezi, amelyet a többfunkciós berendezések esetén a rögzítésre szolgáló belső alkotórész jellemzőivel egyenértékű jellemzőkkel rendelkező berendezés ára alapján kell kiszámítani, vagy amennyiben ez nem lehetséges, akkor az a berendezésért járó, meghatározott összegnek felel meg. Az olyan hang- és képrögzítő adathordozók esetén, mint az analóg adathordozók, a digitális adathordozók, a rögzített vagy hordozható adattárolók, a díjazást ezen adathordozók rögzítési képességével arányos összeg képezi. A távoli képfelvételi rendszerek esetén a jelen bekezdés szerinti díjazást a szolgáltatást nyújtó jogalanynak kell megfizetnie, és annak az e szolgáltatás nyújtása ellenében megszerzett díjazással arányosnak kell lennie.

(2) Az (1) bekezdés szerinti díjazást - [az uniós] szabályozással összhangban és egyébként a többszörözési jogok figyelembevétele mellett - a [MIBAC] által a 190. cikkben foglalt bizottság javaslatára és az (1) bekezdésben foglalt berendezések és adathordozók gyártóit legnagyobb többségben képviselő szövetségek meghallgatását követően, 2009. december 31-ig elfogadandó rendelet határozza meg. A díjazás meghatározása során figyelembe kell venni a 102d. cikkben foglalt műszaki intézkedések alkalmazását vagy annak elmulasztását, valamint a digitális másolatnak az analóg másolattól eltérő előfordulását. A rendeletet háromévenként frissíteni szükséges.

(3) A díjazást annak kell megfizetnie, aki az (1) bekezdésben megjelölt készülékeket és adathordozókat haszonszerzési célból az állam területén előállítja, vagy azokat az állam területére behozza. E személyeknek háromhavonta be kell mutatniuk a [SIAE-nek] a végbement értékesítésekre és az ezek után járó díjazásokra vonatkozó bevallásokat, amelyeket ezzel egyidejűleg meg is kell fizetni. A díjazás megfizetésének elmulasztása esetén annak megfizetéséért a felvevő berendezések vagy adathordozók forgalmazója egyetemlegesen felelős. [...]"

9 Az LDA 71g. cikke értelmében:

"(1) A 71f. cikkben említett készülékek és hangrögzítő adathordozók után fizetendő díjat a [SIAE] részére kell megfizetni, amely biztosítja, hogy költségei levonása után a hangfelvételek szerzői és előállítói, a legreprezentatívabb ágazati szövetségek közvetítése révén egyenlő arányú kifizetésben részesüljenek.

(2) A hangfelvételek előállítói haladéktalanul, de minden esetben 6 hónapon belül kifizetik az általuk kapott díj 50%-át az érintett előadóknak.

(3) A 71f. cikkben említett, képrögzítő adathordozók után fizetendő díjat a [SIAE] részére kell megfizetni, amely biztosítja, hogy költségei levonása után a díj 30%-át a szerzők, a maradék 70%-ot pedig a film első rögzítésének előállítója, a képfelvétel előállítója és az előadók részére egyenlő arányban kifizetik. Az előadóknak fizetett díj 50%-a fedezi az 1992. február 5-i 93. sz. törvény 7. cikkének (2) bekezdésében leírt tevékenységeket és célkitűzéseket."

10 A MIBAC az LDA 71f. cikke (2) bekezdése alapján 2009. december 30-án elfogadta a decreto relativo alla determinazione del compenso per la riproduzione privata di fonogrammi e di videogrammit (a hang- és videofelvételek magáncélú másolása után fizetendő díjazás meghatározásáról szóló rendeletet, a továbbiakban: 2009. december 30-i rendeletet), amely egyetlen cikkből áll, amelynek értelmében "az [e] rendelet szerves részét képező műszaki melléklet határozza meg a hang- és videofelvételek magáncélú másolása után járó,az [LDA] 71f. cikke értelmében vett díjazás összegét".

11 A 2009. december 30-i rendelet műszaki mellékletének (a továbbiakban: műszaki melléklet) 2. cikke a magáncélú másolás után járó díjazás összegeit egy - 26 termékkategóriát meghatározó és azok mindegyikéhez e díjazás összegét hozzárendelő - lista segítségével állapítja meg.

12 A műszaki melléklet 4. cikke előírja:

"(1) A [SIAE] előmozdítja jegyzőkönyvek elfogadását a jelen rendelkezések hatékonyabb alkalmazása érdekében, többek között a tárgyi és alanyi mentességek alkalmazása céljából is, például a készülékek vagy adathordozók üzleti célú felhasználása esetében, vagy egyes videojátékok lejátszására szolgáló készülékekre vonatkozóan. E jegyzőkönyvek a magáncélú másolat után járó díjazás megfizetésére kötelezett jogalanyokkal vagy azok ágazati szövetségeivel egyetértésben kerülnek elfogadásra.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott jegyzőkönyvek elfogadásáig a jelen rendelkezések hatálybalépése előtt már érvényben lévő megállapodások hatályban maradnak."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

13 Az alapeljárás felperesei főként személyi számítógépeket, CD/DVD-író készülékeket, adathordozókat, mobiltelefonokat és fényképezőgépeket gyártanak és forgalmaznak.

14 E felperesek kereseteket indítottak a Tribunale amministrativo regionale del Lazio (regionális közigazgatási bíróság, Lazio, Olaszország) előtt, amelyekben a 2009. december 30-i rendelet megsemmisítését kérték. E keresetek alátámasztásaként arra hivatkoztak, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás ellentétes az uniós joggal, különösen amiatt, hogy olyan személyeket is a magáncélú másolat után járó díj megfizetésre kötelez, akik nyilvánvalóan nem magáncélú többszörözést végeznek, többek között olyan jogi és természetes személyeket is, akik szakmai célból végzik e többszörözést. A felperesek ezenfelül hangsúlyozták a MIBAC által jóváhagyott, SIAE-re - Olaszországban a szerzői jogok közös jogkezelésére felhatalmazott szervezetre - történő hatáskör-átruházás hátrányosan megkülönböztető jellegét is, mivel a nemzeti szabályozás hatáskört biztosít ez utóbbi részére azon személyek körének meghatározására, akiket a magáncélú másolás után járó díj megfizetése alól mentesíteni lehet, valamint azon személyek körének meghatározására, akik e díj visszatérítésére jogosultak, ha azt korábban megfizették.

15 A Tribunale amministrativo regionale del Lazio (regionális közigazgatási bíróság, Lazio) elutasította a felperesek kereseteit.

16 Az alapeljárás felperesei ezt követően fellebbezést nyújtottak be az említett kereseteket elutasító határozattal szemben a Consiglio di Statóhoz (közigazgatási ügyekben eljáró olasz legfelső bíróság, Olaszország), amely - mivel kétségei voltak a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának e kontextusban való értelmezését illetően - úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"(1) Ellentétes-e az uniós joggal - többek között a 2001/29 irányelv (31) preambulumbekezdésével és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával - az olyan nemzeti szabályozás (konkrétan az LDA-nak a műszaki melléklet 4. cikkével összefüggésben értelmezett 71e. cikke), amely a magáncélú másolás céljától nyilvánvalóan eltérő célokból - vagyis kizárólag szakmai célú felhasználás céljából - megvásárolt adathordozók és eszközök esetén a magáncélú másolatok után járó díj előzetes megfizetése alóli mentesítés feltételeinek meghatározásához a magánjog területére tartozó megállapodások megkötésére - vagy »szabad megállapodásokra« -, különösen az említett 4. cikkben írt »alkalmazási jegyzőkönyvekre« hagyatkozik, anélkül, hogy általános szabályokat határozna meg vagy garantálná a SIAE és a díjazás megfizetésére köteles személyek vagy azok ágazati szövetségei közötti egyenlő bánásmódot?

(2) Ellentétes-e az uniós joggal - többek között a 2001/29 irányelv (31) preambulumbekezdésével és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával - az olyan nemzeti szabályozás (konkrétan az LDA-nak a 2009. december 30-i rendelettel és a SIAE által a visszatérítések tárgyában adott útmutatásokkal összefüggésben értelmezett 71e. cikke), amely előírja, hogy a magáncélú másolat céljától nyilvánvalóan eltérő célokból - vagyis kizárólag szakmai célú felhasználás céljából - megvásárolt adathordozók és eszközök esetén csak a végső felhasználó kérhet visszatérítést, az adathordozók és eszközök gyártója viszont ezt nem teheti meg?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az elfogadhatóságról

17 A SIAE úgy véli, hogy az első kérdés elfogadhatatlan, mivel e kérdést a nemzeti jog uniós jognak megfelelő, olyan értelmezésével kell megválaszolni, hogy a nem természetes személyek által kizárólag szakmai célból megvásárolt készülékek és adatrögzítésre alkalmas hordozók nem tartoznak a magáncélú másolat után járó díj előzetes megfizetésének alkalmazási körébe.

18 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk alapján létrehozott együttműködés keretében kizárólag az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szükségességét az ügydöntő határozat meghozatala szempontjából, mind a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Következésképpen, ha az előterjesztett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (lásd többek között: 2010. október 21-iPadawan-ítélet, C-467/08, EU:C:2010:620, 21. pont; 2015. november 12-iHewlett-Packard Belgium ítélet, C-572/13, EU:C:2015:750, 24. pont).

19 A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon (lásd többek között: 2015. június 16-iGauweiler és társai ítélet, C-62/14, EU:C:2015:400, 25. pont; 2015. szeptember 8-iTaricco és társai ítélet, C-105/14, EU:C:2015:555, 30. pont).

20 Márpedig a jelen esetben nem ez a helyzet, hiszen a Bíróság elé terjesztett első kérdés, amely az uniós jog értelmezésére vonatkozik, egyáltalán nem hipotetikus jellegű, és az alapügy tényállásával való kapcsolat megállapítható, mivel e kérdés az uniós jog azon rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozik, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság döntő jelentőségűeknek tart az alapügyben a határozatának meghozatalához, közelebbről a magáncélú másolat után járó díj előzetes megfizetése alóli mentesítés részletes szabályait illetően, olyan esetben, amikor az adathordozókat és eszközöket nyilvánvalóan nem magáncélú másolás céljából vásárolják meg.

21 A SIAE ezenfelül úgy véli, hogy a második kérdés is elfogadhatatlan, mivel azonos olyan kérdésekkel, amelyekkel kapcsolatban a Bíróság korábban már döntést hozott.

22 Ezen elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani. Ugyanis, még annak feltételezése esetén is, hogy a felvetett kérdések lényegében azonosak egy hasonló ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatalra utaló határozat tárgyával, ez a körülmény semmilyen módon nem tiltja a nemzeti bíróság számára, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesszen elő, és nem jár azzal a hatással, hogy elfogadhatatlanná tenné az ily módon előterjesztett kérdést (lásd ebben az értelemben: 1982. október 6-iCilfit és társai ítélet, 283/81, EU:C:1982:335, 13. és 15. pont; 2009. április 2-iPedro IV Servicios ítélet, C-260/07, EU:C:2009:215, 31. pont; 2014. november 26-iMascolo és társai ítélet, C-22/13, C-61/13-C-63/13 és C-418/13, EU:C:2014:2401, 49. pont).

23 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tehát elfogadhatók.

Az ügy érdeméről

24 Kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy az uniós jogot, különösen a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező, amely egyrészt a nyilvánvalóan nem magáncélú használatra szolgáló készülékek és adathordozók gyártóinak és importőreinek a magáncélú másolat után járó díj megfizetése alóli mentesítését a szerzők érdekeit képviselő jogi monopóliummal rendelkező szervezet és a díjfizetésre kötelezett személyek vagy azok ágazati szövetségei közötti megállapodások megkötésének rendeli alá, másrészt úgy rendelkezik, hogy e díj visszatérítését, amennyiben azt indokolatlanul fizették meg, csak e készülékek és adathordozók végső felhasználói kérhetik.

25 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a tagállamoknak jogukban áll az ezen irányelv 2. cikkében említett többszörözés kizárólagos joga alól kivételekről vagy korlátozásokról rendelkezniük, a bármely hordozóra természetes személy által magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló többszörözés tekintetében, feltéve, hogy e kizárólagos jog jogosultjai méltányos díjazásban részesülnek, figyelembe véve az említett irányelv 6. cikkében említett műszaki intézkedéseket.

26 Amint az a 2001/29 irányelv (35) és (38) preambulumbekezdéséből kiderül, ezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja az európai uniós jogalkotó azon szándékára utal, amellyel olyan sajátos kompenzációs rendszert szeretett volna bevezetni, amelynek alkalmazását a jogosultakat érő azon hátrány hozza működésbe, amely főszabály szerint az ő részükre történő "rekompenzáció" vagy "ellentételezés" megfizetésének kötelezettségét keletkezteti (2016. június 9-iEGEDA és társai ítélet, C-470/14, EU:C:2016:418, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27 Mivel a 2001/29 irányelv rendelkezései nem szabályozzák részletesen a méltányos díjazás rendszerének különböző elemeit, a tagállamok széleskörű mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek annak meghatározására, hogy kinek kell e díjazást megfizetnie. Ugyanez vonatkozik e díjazás formájának, részletes szabályainak és lehetséges mértékének a meghatározására (lásd ebben az értelemben: 2013. július 11-iAmazon.com International Sales és társai ítélet, C-521/11, EU:C:2013:515, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28 Amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, ahhoz, hogy megfeleljen a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának, a méltányos díjazásnak, valamint ennélfogva az annak alapját képező rendszernek a jogosultaknak a magáncélú másolatok készítésével okozott hátrányhoz kell kötődnie (lásd ebben az értelemben: 2015. március 5-iCopydan Båndkopi ítélet, C-463/12, EU:C:2015:144, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29 Ennélfogva a méltányos díjazás finanszírozására szolgáló rendszer csak akkor egyeztethető össze az egyfelől a méltányos díjazás kedvezményezettjeinek minősülő szerzők jogai és érdekei, másfelől a védelem alatt álló művek felhasználóinak jogai és érdekei közötti, a 2001/29 irányelv (31) preambulumbekezdésében említett "megfelelő egyensúly" követelményével, ha a szóban forgó többszörözésre alkalmas készülékek és adathordozók magáncélú többszörözésre használhatók, és ennélfogva hátrányt okozhatnak a védelem alatt álló mű szerzőjének. Így tehát e követelmények szempontjából feltétlen kapcsolat áll fenn a magáncélú másolat után járó díjnak az említett többszörözésre alkalmas készülékekre és adathordozókra történő alkalmazása és azok magáncélú többszörözésre történő használata között (lásd ebben az értelemben: 2010. október 21-iPadawan-ítélet, C-467/08, EU:C:2010:620, 52. pont).

30 Másodszor, emlékeztetni kell arra hogy a Bíróság korábban már kimondta, hogy mivel a többszörözési jog kizárólagos jogosultjának hátrányt okozó személy az, aki a védelem alatt álló mű többszörözését e jogosult előzetes engedélye nélkül, magáncélú használatára végzi, főszabály szerint e személyre hárul az ilyen többszörözéshez kötődő hátrány megtérítése, így fedezve az említett jogosultnak megfizetésre kerülő díjazást (2010. október 21-iPadawan-ítélet, C-467/08, EU:C:2010:620, 45. pont; 2011. június 16-iStichting de Thuiskopie ítélet, C-462/09, EU:C:2011:397, 26. pont; 2013. július 11-iAmazon.com International Sales és társai ítélet, C-521/11, EU:C:2013:515, 23. pont).

31 A Bíróság mindazonáltal elismerte, hogy figyelemmel a magánfelhasználók beazonosításának, valamint az ő arra való kötelezésüknek gyakorlati nehézségeire, hogy megtérítsék az általuk okozott hátrányt a kizárólagos többszörözési jog jogosultjainak, a tagállamok a méltányos díjazás fedezése érdekében bevezethetik "a magáncélú másolat után járó díjat" az érintett természetes személyek helyett azon személyek tekintetében, akik többszörözésre alkalmas berendezésekkel, készülékekkel és adathordozókkal rendelkeznek, és akik e címen érdemben vagy ténylegesen e berendezéseket magánszemélyek rendelkezésére bocsátják. Ebben a rendszerben azokra a személyekre hárul a magáncélú másolat utáni díj megfizetése, akik ilyen berendezésekkel rendelkeznek (lásd ebben az értelemben: 2010. október 21-iPadawan-ítélet, C-467/08, EU:C:2010:620, 46. pont; 2011. június 16-iStichting de Thuiskopie ítélet, C-462/09, EU:C:2011:397, 27. pont; 2013. július 11-iAmazon.com International Sales és társai ítélet, C-521/11, EU:C:2013:515, 24. pont).

32 Így a tagállamok bizonyos feltételek mellett különbségtétel nélkül alkalmazhatják a magáncélú másolat után járó díjat olyan adathordozók tekintetében, amelyek többszörözés céljára használhatók, beleértve azt az esetet, amikor azok végső felhasználása nem tartozik a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett eset körébe (lásd: 2015. március 5-iCopydan Båndkopi ítélet, C-463/12, EU:C:2015:144, 44. pont).

33 A Bíróság e tekintetben pontosította, hogy miután az említett rendszer lehetővé teszi a teherviselők számára, hogy beépítsék a magáncélú másolat után fizetendő díj összegét az említett, többszörözésre alkalmas berendezések, készülékek és adathordozók rendelkezésre bocsátásának árába vagy a nyújtott többszörözésre irányuló szolgáltatás árába, a díj terhét végső soron az a magánfelhasználó viseli, aki ezt az árat megfizeti, ami összhangban van a 2001/29 irányelv (31) preambulumbekezdésében említett azon "megfelelő egyensúllyal", amelynek a kizárólagos többszörözési jog jogosultjainak érdekei és a védelem alatt álló teljesítmények felhasználóinak érdekei között kell fennállnia (lásd ebben az értelemben: 2011. június 16-iStichting de Thuiskopie ítélet, C-462/09, EU:C:2011:397, 28. pont; 2013. július 11-iAmazon.com International Sales és társai ítélet, C-521/11, EU:C:2013:515, 25. pont).

34 Mindemellett a Bíróság megállapította, hogy az ilyen díj alkalmazására irányuló rendszer csak akkor áll összhangban a a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával, ha gyakorlati nehézségek igazolják a bevezetését, és ha a díjfizetésre kötelezettek jogosultak e díj visszatérítését kérni, amennyiben azt nem voltak kötelesek megfizetni (lásd ebben az értelemben: 2013. július 11-iAmazon.com International Sales és társai ítélet, C-521/11, EU:C:2013:515, 31. pont; 2015. március 5-iCopydan Båndkopi ítélet, C-463/12, EU:C:2015:144, 45. pont).

35 E tekintetben a magáncélú másolat után fizetendő díj rendszere többek között igazolható a végső felhasználók azonosításának lehetetlensége vagy ezen azonosítás gyakorlati nehézségei, illetve más hasonló nehézségek orvoslásának szükségességével (2015. március 5-iCopydan Båndkopi ítélet, C-463/12, EU:C:2015:144, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 Mindazonáltal a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az említett díj mindenesetre nem alkalmazandó a többszörözésre alkalmas berendezéseknek, készülékeknek és adathordozóknak természetes személyektől eltérő személyek részére, a magáncélú másolástól nyilvánvalóan eltérő célból történő értékesítésére (2015. március 5-iCopydan Båndkopi ítélet, C-463/12, EU:C:2015:144, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 Egyébként az ilyen rendszernek rendelkeznie kell a magáncélú másolat után járó díj visszatérítéséhez való jogról, hatékonynak kell lennie és nem teheti túlságosan nehézzé a megfizetett díj visszatérítését. E tekintetben a visszatérítéshez való jog terjedelmének, hatékonyságának, rendelkezésre állásának, nyilvánossággal való megismertetésének és érvényesítése egyszerűségének lehetővé kell tennie a felmerült gyakorlati nehézségek orvoslása érdekében a magáncélú másolat után járó díj rendszere által okozott esetleges aránytalanságok enyhítését (lásd ebben az értelemben: 2013. július 11-iAmazon.com International Sales és társai ítélet, C-521/11, EU:C:2013:515, 36. pont; 2015. március 5-iCopydan Båndkopi ítélet, C-463/12, EU:C:2015:144, 52. pont).

38 A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdéseket e megfontolásokra figyelemmel kell megvizsgálni.

39 Először is, hangsúlyozni kell, hogy az alapügy tárgyát képező méltányos díjazás rendszere, amint az az LDA 71f. cikkének (1) bekezdéséből kiderül, úgy rendelkezik, hogy a magáncélú másolat után járó díj a végső felhasználó által az érintett készülékek és adathordozók kiskereskedői részére megfizetett ár egy részéből tevődik össze, amelynek összegét azok memóriakapacitásától függően határozzák meg. Az LDA 71f. cikke (3) bekezdésének megfelelően e díjat annak a személynek kell megfizetnie, aki Olaszország területén ilyen készülékeket és adathordozókat gyárt vagy e területre importál.

40 E tekintetben nem vitás, hogy az alapügy tárgyát képező szabályozás nem tartalmaz olyan általánosan alkalmazandó rendelkezést, amely mentesítené a magáncélú másolat után járó díj előzetes megfizetése alól azokat a gyártókat és importőröket, akik bizonyítják, hogy a készülékeket és adathordozókat nem természetes személyek, magáncélú másolatok készítésétől nyilvánvalóan eltérő célból vásárolták meg.

41 Márpedig a Bíróságnak a jelen ítélet 36. pontjában idézett ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az említett díj nem alkalmazható az ilyen berendezések értékesítésére.

42 Ugyanis, amint arra a jelen ítélet 29. pontjában emlékeztettünk, a méltányos díjazás finanszírozására szolgáló rendszer csak akkor egyeztethető össze a 2001/29 irányelv (31) preambulumbekezdésében említett "megfelelő egyensúly" követelményével, ha a szóban forgó többszörözésre alkalmas készülékek és adathordozók magáncélú többszörözésre használhatók.

43 Kétségtelen, amint azt az olasz kormány is hangsúlyozza, hogy a műszaki melléklet a 4. cikkében akként rendelkezik, hogy a SIAE-nek "elő kell mozdítania" jegyzőkönyvek elfogadását, "többek között a tárgyi és alanyi mentességek alkalmazása céljából, például a készülékek vagy adathordozók üzleti célú felhasználása esetében, vagy egyes videojátékok lejátszására szolgáló készülékekre vonatkozóan", és e jegyzőkönyveket a magáncélú másolat után járó díjazás megfizetésére kötelezett jogalanyokkal vagy azok ágazati szövetségeivel egyetértésben kell elfogadni.

44 Ugyanakkor a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikkében foglalt kivételeket az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. cikkében kimondott, egyenlő bánásmódhoz való jog tiszteletben tartása mellett kell alkalmazni, mely utóbbi az uniós jog egyik alapelvének minősül, és amely a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék azonosan, amennyiben az ilyen bánásmód objektíve nem igazolható (2015. március 5-iCopydan Båndkopi ítélet, C-463/12, EU:C:2015:144, 31. és 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45 Ennélfogva a tagállamok nem rendelkezhetnek a méltányos díjazás olyan feltételeiről, amelyek igazolatlan egyenlőtlen bánásmódot vezetnének be azon gazdasági szereplők különböző csoportjai között, amelyek a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel körébe tartozó, összehasonlítható árukat értékesítenek, illetve a védelem alatt álló teljesítmények felhasználóinak különbözői csoportjai között (2015. március 5-iCopydan Båndkopi ítélet, C-463/12, EU:C:2015:144, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46 A jelen esetben azt kell megállapítani, hogy az alapügy tárgyát képező szabályozás nem teszi lehetővé minden esetben az egyenlő bánásmód garantálását a magáncélú másolat után járó díj megfizetésére kötelezett azon gyártók és importőrök között, akik összehasonlítható helyzetben lehetnek.

47 Ugyanis, először is, e szabályozás, amely - miként arra a jelen ítélet 40. pontjában rámutattunk - nem tartalmaz olyan általánosan alkalmazandó rendelkezést, amely mentesítené a magáncélú másolat után járó díj megfizetése alól azokat a gyártókat és importőröket, akik bizonyítják, hogy a készülékeket és adathordozókat nem természetes személyek, magáncélú másolatok készítésétől nyilvánvalóan eltérő célból vásárolták meg, arra korlátozódik, hogy egy célkitűzés elérésére vonatkozó kötelezettséget ró a SIAE-re, mivel ez utóbbinak csak annyi a kötelezettsége, hogy "előmozdítsa" megállapodási jegyzőkönyvek megkötését azokkal a személyekkel, akik a magáncélú másolat után járó díj megfizetésére kötelesek. Ebből következik, hogy az összehasonlítható helyzetben lévő gyártók és importőrök eltérő bánásmódban részesíthetők, attól függően, hogy aláírtak-e megállapodási jegyzőkönyvet a SIAE-vel vagy sem.

48 Ezenfelül az említett szabályozás, különösen a műszaki melléklet 4. cikke, nem határoz meg olyan objektív és átlátható szempontokat, amelyeknek a méltányos díjazás megfizetésére köteles személyeknek vagy ágazati szövetségeiknek meg kellene felelniük az ilyen megállapodási jegyzőkönyvek aláírásához, hiszen e rendelkezés csupán példaként említi a mentesítés lehetőségére "a készülékek és adathordozók vagy egyes videojátékok lejátszására alkalmas készülékek szakmai célú használatát", így a gyakorlatban alkalmazott mentesítések egyébként e cikk rendelkezései szerint objektív vagy szubjektív jelleget is ölthetnek.

49 Végül, mivel az ilyen jegyzőkönyvek aláírása - egyrészről a SIAE, másrészről a méltányos díjazás megfizetésére köteles személyek vagy ágazati szövetségeik részéről - szabad megállapodás tárgya, úgy kell tekinteni, hogy mégha az ilyen jegyzőkönyveket azon személyek egésze nevében is kötnék meg, akik a magáncélú másolat után járó díj előzetes megfizetése alóli mentességre hivatkozhatnak, nincs garancia arra nézve, hogy az összehasonlítható helyzetben lévő gyártókat és importőröket azonos bánásmódban részesítenék, hiszen az ilyen megállapodások kikötései a magánjog területére tartozó tárgyalások eredményei.

50 Egyébként a jelen ítélet 47-49. pontjában kiemelt elemek alapján nem lehet azt megállapítani, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás olyan jellegű lenne, amely hatékonyan és többek között a jogbiztonság elvének tiszteletben tartásával biztosítaná a jelen ítélet 44. pontjában írt követelménynek való megfelelést.

51 Másodszor, amint az az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés szövegéből és a Bírósághoz benyújtott észrevételekből kiderül, a visszatérítésre szolgáló azon eljárás, amelyet a SIAE dolgozott ki, és amely a honlapján megtalálható, erre vonatkozó "útmutatóban" szerepel, úgy rendelkezik, hogy a visszatérítést csak a végső felhasználó kérheti, aki nem lehet természetes személy. A visszatérítést viszont nem kérheti az adathordozók és eszközök gyártója és importőre.

52 E tekintetben elegendő megállapítani, amint arra a főtanácsnok indítványának 58. és 59. pontjában rámutatott, hogy bár a Bíróság a 2015. március 5-iCopydan Båndkopi ítéletében (C-463/12, EU:C:2015:144, 55. pont) kétségtelenül azt állapította meg, hogy az uniós joggal nem ellentétes a méltányos díjazás olyan rendszere, amelyben a magáncélú másolat után járó díj visszatérítéséhez való jog csak a díjköteles készülékek és adathordozók végső felhasználóját illeti meg, pontosította, hogy egy ilyen rendszer csak abban az esetben egyeztethető össze az uniós joggal, amennyiben a díjfizetésre kötelezett személyek mentesülnek a díjfizetés alól, ha bizonyítani tudják, hogy nem természetes személyek részére, magáncélú másolástól nyilvánvalóan eltérő célból értékesítették a szóban forgó készülékeket és adathordozókat.

53 Márpedig a jelen esetben, amint az a jelen ítélet 39-49. pontjában szereplő megállapításokból kiderül, nem ez a helyzet.

54 Egyébként emlékeztetni kell arra, hogy amint az a 2001/29 irányelv (31) preambulumbekezdéséből kiderül, megfelelő egyensúlyt kell biztosítani a jogosultak és a védelemben részesülő művek felhasználóinak jogai és érdekei között. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a méltányos díjazás rendszerének ennélfogva olyan mechanizmusokat kell magában foglalnia, amelyek - többek között visszatérítés formájában - a különféle felhasználói csoportok terhére történt "túlfizetés" azon eseteinek kiigazítására szolgálnak, amelyek nem lennének összeegyeztethetők az említett preambulumbekezdésben írt követelménnyel (lásd analógia útján: 2015. november 12-iHewlett-Packard Belgium ítélet, C-572/13, EU:C:2015:750, 85. és 86. pont).

55 A jelen esetben, mivel az alapügy tárgyát képező méltányos díjazási rendszer nem rendelkezik megfelelő garanciákról azon gyártók és importőrök díjfizetés alóli mentesítéséhez, akik bizonyítják, hogy a készülékeket és adathordozókat (a vevők) nyilvánvalóan nem magáncélú másolatok készítése céljából vásárolták meg, e rendszernek - amint azt a jelen ítélet 37. pontjában kiemeltük - mindenképpen rendelkeznie kellene a díj visszatérítéséhez való jogról, továbbá hatékonynak és olyannak kellene lennie, ami nem nehezíti meg túlságosan a megfizetett díj visszatérítését. Márpedig, az alapügy tárgyát képező méltányos díjazási rendszer által meghatározott visszatérítéshez való jog nem tekinthető hatékonynak, hiszen nem vitás, hogy nem illeti meg a természetes személyeket, még akkor sem, ha a készülékeket és adathordozókat nyilvánvalóan nem magáncélú másolatok készítése céljából vásárolják meg.

56 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az uniós jogot, különösen a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező, amely egyrészt a nyilvánvalóan nem magáncélú használatra szolgáló készülékek és adathordozók gyártóinak és importőreinek a magáncélú másolat után járó díj megfizetése alóli mentesítését a szerzők érdekeit képviselő, jogi monopóliummal rendelkező szervezet és a díjfizetésre kötelezett személyek vagy azok ágazati szövetségei közötti megállapodások megkötésének rendeli alá, másrészt úgy rendelkezik, hogy e díj visszatérítését, amennyiben azt indokolatlanul fizették meg, csak e készülékek és adathordozók végső felhasználói kérhetik.

Az ítélet időbeli hatályának korlátozására vonatkozó kérelemről

57 Írásbeli észrevételeiben a SIAE kérte a Bíróságtól a jelen ítélet időbeli hatályának korlátozását, amennyiben megállapításra kerül, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező szabályozás.

58 Kérelmének alátámasztásaként a SIAE elsőként felhívja a Bíróság figyelmét arra, hogy milyen súlyos gazdasági következményekkel járna a SIAE számára egy ilyen megállapítást tartalmazó ítélet, mivel a SIAE birtokában lévő, beszedési tevékenységéből eredő költségek fedezésére szolgáló rész kivételével, a díjazásokat már szétosztották a jogosultak között. Másodszor, nem lehet kétséges, hogy a SIAE jóhiszeműen járt el, annak teljes tudatában, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás teljes egészében összeegyeztethető az uniós joggal, hiszen e meggyőződést erősítette az a tény is, hogy e szabályozás hosszú ideje történő alkalmazása ellenére a Bizottság, amelynek arról egyértelműen tudomása volt, soha nem emelt kifogást az említett szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően.

59 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azon értelmezés, amelyet ez utóbbi valamely uniós jogszabály kapcsán ad az EUMSZ 267. cikkben rá ruházott hatáskör gyakorlása során, megmagyarázza és pontosítja e szabály hatályát és jelentőségét, amely szerint azt a hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna. Ebből következik, hogy az így értelmezett szabályt a bíróság alkalmazhatja és alkalmaznia is kell, még az értelmezés iránti kérelemről határozó ítélet előtt keletkezett és létrejött jogviszonyokkal kapcsolatban is, ha egyebekben adottak a feltételek az említett szabály alkalmazásával kapcsolatos pernek a hatáskörrel rendelkező bíróság előtti megindításához (lásd többek között: 2005. február 17-iLinneweber és Akritidis ítélet, C-453/02 és C-462/02, EU:C:2005:92, 41. pont; 2007. március 6-iMeilicke és társai ítélet, C-292/04, EU:C:2007:132, 34. pont; 2014. február 27-iTransportes Jordi Besora ítélet, C-82/12, EU:C:2014:108, 40. pont).

60 A Bíróság csak kivételesen, az uniós jogrend szerves részét képező jogbiztonság általános elvének alkalmazása útján korlátozhatja az érdekeltek azon lehetőségét, hogy a jóhiszeműen létesített jogviszonyok vitatása céljából a Bíróság által értelmezett rendelkezésre hivatkozhassanak. Egy ilyen korlátozásról való döntéshez két alapvető feltételnek kell teljesülnie, nevezetesen az érdekeltek jóhiszeműségének és a súlyos zavarok veszélyének (lásd többek között: 2006. január 10-iSkov és Bilka ítélet, C-402/03, EU:C:2006:6, 51. pont; 2010. június 3-iKalinchev-ítélet, C-2/09, EU:C:2010:312, 50. pont; 2014. február 27-iTransportes Jordi Besora ítélet, C-82/12, EU:C:2014:108, 41. pont).

61 Konkrétabban fogalmazva, a Bíróság ezt a megoldást csak világosan meghatározott körülmények között alkalmazta, abban az esetben, amikor az érvényes és hatályos szabályozás alapján jóhiszeműen létesített jogviszonyok nagy száma miatt súlyos gazdasági következmények felmerülésének kockázata állt fenn, és úgy tűnt, hogy a magánszemélyeket és a nemzeti hatóságokat az uniós rendelkezések hatályát illető objektív és jelentős bizonytalanság az uniós szabályozásnak meg nem felelő magatartásra indította, és e bizonytalansághoz esetleg maguk a tagállamok vagy a Bizottság magatartása is hozzájárult (2014. február 27-iTransportes Jordi Besora ítélet, C-82/12, EU:C:2014:108, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62 Jelen esetben, ami az első szempontot illeti, azt kell megállapítani, hogy a 2010. október 21-iPadawan-ítéletben (C-467/08, EU:C:2010:620, 53. pont) a Bíróság már állást foglalt a magáncélú másolat után járó díjnak a digitális többszörözésre alkalmas készülék és adathordozók valamennyi típusára különbségtétel nélkül történő alkalmazásáról rendelkező rendszernek az uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően, ideértve azt az esetet is, amikor azokat nem természetes személyek, magáncélú másolatok készítésétől nyilvánvalóan eltérő célból vásárolják meg. E körülményekre figyelemmel a SIAE nem hivatkozhat arra, hogy ő meg volt győződve arról, hogy az alapeljárás tárgyát képező szabályozás összhangban volt az uniós joggal, amiatt, hogy a Bizottság nem emelt kifogást e szabályozásnak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően.

63 Mindenesetre, ami a második szempontot illeti, azt kell megállapítani, hogy a SIAE nem bizonyította súlyos zavarok veszélyének fennállását, hiszen mindössze annak jelzésére szorítkozott, hogy a díjazásokat már teljes mértékben szétosztották a jogosultak között, és hogy "valószínűleg nem tudná ezen összegeket visszatéríttetni".

64 Következésképpen a jelen ítélet időbeli hatálya nem korlátozható.

A költségekről

65 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az uniós jogot, különösen az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező, amely egyrészt a nyilvánvalóan nem magáncélú használatra szolgáló készülékek és adathordozók gyártóinak és importőreinek a magáncélú másolat után járó díj megfizetése alóli mentesítését a szerzők érdekeit képviselő, jogi monopóliummal rendelkező szervezet és a díjfizetésre kötelezett személyek vagy azok ágazati szövetségei közötti megállapodások megkötésének rendeli alá, másrészt úgy rendelkezik, hogy e díj visszatérítését, amennyiben azt indokolatlanul fizették meg, csak e készülékek és adathordozók végső felhasználói kérhetik.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.