BH 1995.12.688 A testi sértésnek és a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésnek az elhatárolása szempontjából annak van jelentősége, hogy az elkövető szándéka a sértett testi épségének a sérelmére vagy csupán a veszélyhelyzet szándékos előidézésére irányult-e, és a ténylegesen bekövetkezett eredmény tekintetében fennálló bűnösség a szándékosságnak vagy a gondatlanságnak az ismérveit tükrözi-e [Btk. 170. § (6) bek. 1. tétele, 171. § (3) bek. 1. tétele].

A városi bíróság végzésében megállapította, hogy a rendőr zászlós vádlott megvalósította a gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségét, és ezért 1 évre próbára bocsátotta. A tényállás szerint a rendőr zászlós vádlott 1994. június 30-án 21 órától lépett szolgálatba. Szolgálatát rendőri egyenruhában, szolgálati pisztollyal és szolgálati gépkocsival látta el az ugyancsak fegyveres P. L. alapítványi vagyonvédelmi őrrel együtt. Az őrügyeletes eligazította őket feladatukról és a fegyverhasználat szabályairól. A vádlott és az őr feladata az őrsre riasztóberendezéssel bekapcsolt helyek ellenőrzése és riasztás esetén a szükséges intézkedések megtétele volt, melyre természetesen a rendőr vádlott volt hivatott.

Az őrügyeletes 1994. július 1-jén 02.35 órakor rádión utasította a szolgálati gépkocsival úton lévőket, hogy a csemege bolthoz menjenek, ahonnan a riasztóberendezés betörést jelzett. A vádlott kb. 02.40 órakor a bolt jobb oldalán belülről az oda jogtalan eltulajdonítási szándékkal behatolt ittas sértett által okozott zajt halott, mire a vádlott felszólította a vagyonvédelmi őrt, hogy maradjon a bolt előtt, ő maga pedig balról a bolt mögé került, és a nyitott raktárba bement. A sértett közben észlelte a gépkocsi megérkezését, ezért a bolt bukóablakán az általa eltulajdonított doboz cigarettával kimászott, és a bejárattól jobbra eső falnál meglapult. A vádlott a bejárattól zseblámpájával bevilágított a raktárhelyiségbe, és látta a betört, lenyitott bukóablakot, és beszólt: "Rendőrség, ha van bent valaki, akkor jöjjön ki". A sértett nem szólt és nem mozdult. A vádlott ekkor elővette a szolgálati pisztolyát, azt kibiztosította és csőre töltötte, majd az így tűzkész állapotba helyezett pisztollyal jobb kezében és a zseblámpával bal kezében belépett a raktárhelyiségbe, ahol a bukóablak előtt kb. 1,5 méternyire megállva a bolt felől várta a még bent tartózkodóként feltételezett tolvaj kimászását.

A vádlottban közben felidéződött, hogy évekkel korábban történt rendőri intézkedése során a járőrtársával együtt őt több késszúrással megsebesítették, számolt azzal, hogy most is támadás érheti. A vádlott ekkor közvetlenül a háta mögül a kifelé araszoló sértett által okozott zajt hallott, amiből arra következtetett, hogy további elkövető van jelen, továbbá hogy azonnali támadás éri. A 172 cm magas vádlott ekkor megfordult, és a kb. derékvonal fölött jobb kezében tartott pisztollyal, enyhén lefelé irányulóan 1,34-1,45 méter távolságból egy ízben rálőtt a sértettre, akinek a beszűrő fényben és a zseblámpa fényben csak a körvonalait látta. Az arccal a falnak fordult sértettet a lövés hátulról-oldalról kb. 30-50 fokos szögben érte, a bal csípőlapát felső szélén a hátsó hónaljvonalban. A lövedék áthatolt a sértett hasán és a testből távozva becsapódott egy kerítésoszlopba. A vádlott a zseblámpa fényénél ezután már felismerte a korábbi rendőri intézkedéseiből általa személyesen ismert sértettet, akit megbilincselt. A vádlott a közben odaérkező őrrel a szolgálati gépkocsihoz kísérte a már erősen vérző sértettet, és rádión a történtekről jelentést tett az őrügyeletesnek. A hamarosan kiérkező rendőrtársak a sértettet orvoshoz vitték.

A sértett a bal csípőlapát felső szélén 1,5 cm csonthiányt okozó, a hasüregben kb. 100 ml vérömlenyt előidéző, 0,8×0,8 cm be- és kimeneti nyílású lőtt sérülést szenvedett, melynek a tényleges gyógytartama 3-4 hét volt. A sértett nem kérte a vádlott megbüntetését.

Az ügyészség a Btk. 171. §-a (3) bekezdésének 1. tétele szerinti foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette miatt emelt vádat azzal, hogy a vádlott az 1/1990. (I. 10.) BM rendelettel kiadott rendőrségi szolgálati szabályzat 222/f pontját szegte meg, valamint elmulasztotta a 224/a), b), r), d) és f) pontokbeli megelőző intézkedéseket. Jelenleg a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló - lényegében azonos tartalmú - 3/1995. (III. 1.) BM rendelet van hatályban.

A városi bíróság azt állapította meg, hogy a vádlott cselekménye a Btk. 170. §-a (6) bekezdésének 1. tétele szerinti gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségének minősül.

A vádlott korábbi rendőri intézkedésének felidéződése mellett eleve számolt azzal, hogy támadás érheti, és amikor felszólítására a még boltban feltételezett sértett nem reagált, nem tekinthető indokolatlannak a pisztoly tűzkész állapotba helyezése, minthogy józan megfontolás mellett nem volt kizárható a tolvaj felfegyverkezett vagy fegyveres volta sem, amelynek számos példáját ismerhette meg a vádlott is.

A vádlott cselekménye megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a zsákmánnyal a helyiségből kimászó tolvaj a feszült idegállapotban váró vádlott mögött egy ideig meglapult, majd araszolgató mozgásával zajt okozott, melyből a vádlott több elkövetőt, valamint a közelében levő tolvaj részéről támadást feltételezhetett. A sértett ugyanakkor nem támadott, és nem is készült támadni, arccal a falnak fordult testhelyzete folytán erre nem is volt képes. A vádlott az azonnali lövésével a tőle elvárható körültekintést és figyelmet elmulasztotta, amikor a kintről beszűrődő fényben és zseblámpája világításában csak a sértett alakjának a körvonalát látta.

A vádlott a saját testi épsége ellen irányuló közvetlenül fenyegető támadással számolva, a szolgálati szabályzat 230. pontjában meghatározott fegyverhasználati eset fennállását tételezte fel, valójában tehát tévedésben volt [Btk. 27. § (1) bek.], ezt a tévedését gondatlanság okozta, ezért a Btk. 27. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán a gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségét valósította meg.

A vádlott a vélt jogos védelem folytán nem szegett és nem szeghetett meg semmiféle foglalkozási szabályt, az pedig a vádlott számára sem lehetett kétséges, hogy a pisztolyból leadott enyhén lefelé irányított lövés embert érve súlyosabb sérülést okozhat.

A megyei bíróság az ügyész által bejelentett fellebbezés alapján a városi bíróság végzésének a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó rendelkezéseit megváltoztatta, és a vádlott cselekményét foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettének minősítette, egyekben az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.