BH 2012.7.178 Az Európai Unió Bíróságának ítélete alapján hatályon kívül helyezett, a közösségi jogi normáknak meg nem felelő nemzeti jogszabályra az EU jogrendszerrel harmonizáló, jogszerű döntés nem hozható. Váltóval fizetés szabályai [2003. évi XCII. tv. 1. §, 2. §, 2007. évi CXXVII. tv. 131. §, 186. §, 2011. évi CXXIII. tv. 5. §]

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Közép-dunántúli Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2009. III. negyedévre a felperesnél általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallás utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés eredményeként a 2010. június 7. napján kelt határozatával a felperes terhére 97 618 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet teljes összegében jogosulatlan igénylésnek minősített és az összeg kiutalását megtagadta, megállapítva, hogy a jogosulatlan igénylés összege pénzügyi rendezést nem igényel, mivel a kiutalása nem történt meg. Kötelezte a felperest 73 213 000 Ft adóbírság megfizetésére.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. október 29. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az adózós rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art) 1. § (7) bekezdése, 2. § (1), (2) bekezdései, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 131. § (1) bekezdése, 186. § (2) bekezdése alapján hozta meg.

Indokolása szerint felperes a vizsgált időszakra benyújtott 0965-ös bevallásában 14 030 000 Ft adóalap után 3 508 000 Ft értékesítést terhelő fizetendő adót, 404 594 000 Ft adóalap után 101 149 000 Ft beszerzést terhelő levonható előzetesen felszámított adót, különbözetként így 97 641 000 Ft negatív elszámolandó adót tüntetett fel, amelyből 23 000 Ft-ot pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó adóként, 97 618 000 Ft-ot visszaigényelhető adóként mutatott ki, kérve a visszaigényelhető adó összegének kiutalását. A felperes 2009. III. negyedévben ingatlanokat vásárolt a G.-H. Kft.-től (a továbbiakban: eladó) összesen: 500 000 000 Ft vételárért, levonható adói között tüntetve fel az adásvételekről kiállított 28 db számla áfa tartalmát. A számlák pénzügyi rendezése egyrészt az I. E. Kft (a továbbiakban: Kft.) által adott kölcsönből történt, másrészt a felperes 101 500 000 Ft-ot az eladónak átutalt.

A kölcsönt a Kft. nem pénz, hanem váltó formájában nyújtotta, az adózónak 2 db, összesen: 398 500 000 Ft értékű, bemutatóra szóló saját váltót állított ki. A felperes előadása szerint a kölcsön visszafizetése váltók kiállításával megtörtént. A felperes és a Kft. kapcsolatában pénzmozgás tehát nem volt, hanem ugyanolyan névértékű váltók cseréltek gazdát. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 523. § (1) bekezdése, 582. § (1) bekezdése, a Legfelsőbb Bíróság BH 1997/408. eseti döntésében foglaltak alapján az alperes megállapította, hogy miután a váltók nem helyettesíthető dolgok, a felperes és a Kft. között a kölcsönszerződés érvényesen nem jött létre, így a felperes az eladónak a vételárat teljes összegében (az átutaláson kívül) nem fizethette meg, azaz az eladó által kibocsátott számlák pénzügyileg nem rendezettek. Nem lehetett eltekinteni azon körülménytől sem, hogy a résztvevő felek egymástól nem függetlenek.

Az Áfa. tv. 186. § (2) bekezdése szerint abban az esetben, ha az (1) bekezdés a) pontja szerint eljáró, belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték adót is tartalmazó összegét az (1) bekezdésben említett esedékességig maradéktalanul nem téríti meg, vagy tartozása egészében más módon nem szűnik meg addig, a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított negatív előjelű különbözet abszolút értékben kifejezett összegét - legfeljebb annak erejéig - csökkentenie kell az erre az ügyletre jutó levonható előzetesen felszámított adó teljes összegével. E rendelkezés célja az alperes szerint az, hogy mindaddig, amíg az adóalany egy adott összefüggésben tartozását az értékesítő partnere felé nem fizeti meg, addig az államháztartástól se kaphasson vissza olyan összeget, amelyet maga sem rendezett maradéktalanul a jogosult felé. A felperesnek tehát e jogi szabályozás alapján és az ingatlanok teljes vételárának meg nem fizetése miatt a számlák áfa tartalmát a pénzügyileg rendezetlen tételek között kellett volna kimutatnia, és az összeggel csökkentenie kellett volna a tárgyidőszaki negatív elszámolandó adó összegét. A felek célja az Áfa. tv. 186. § (2) bekezdésének kijátszása volt, hogy az ingatlanokat tényleges pénzmozgás nélkül a felperes megszerezze, és még az áfát is visszaigényelje. Az elsőfokú hatóság helyesen állapította tehát meg, hogy az adózó által kiutalni kért 97 618 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek, és bírságalapnak minősül.

A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság eljárási és anyagi jogszabálysértéssel hozta meg döntését. Megalapozatlan és teljes körűen nem indokolt az a megállapítása, hogy pénzügyileg rendezetlen az adásvétel. Hangsúlyozta, hogy a vételárat egyrészt átutalással, másrészt idegen váltóval kifizette.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az első- és másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest 12 202 250 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint nem alapos felperesnek az adóhatóság eljárási jogszabálysértésére alapított keresetrésze. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy felperes az adásvételi szerződésben szereplő vételárat megfizette, vele szemben az eladónak követelése nem áll fenn, így a terhére adókülönbözet nem állapítható meg, és adóbírság sem szabható ki.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen a keresetet elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Art. 1. § (7) bekezdését, 2. § (1)-(2) bekezdését, az Áfa. tv. 186. § (2) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését, a Ptk. 523. § (1) bekezdését, 582. § (1) bekezdését. Lényegében fenntartotta és megismételte a határozatában foglaltakat, vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegét is.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályban fenntartását kérte.

A Kúria a közigazgatási, az elsőfokú peres, és a felülvizsgálati eljárás alapján a következőket állapította meg: