62020CO0387[1]

A Bíróság végzése (hatodik tanács), 2021. szeptember 1-je. A Notariusz w Krapkowicach Justyna Gawlica - Krapkowice (Lengyelország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése - EUMSZ 267. cikk - Közjegyzőhelyettes - A »nemzeti bíróság« fogalma - Szempontok - Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlansága. C-387/20. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hatodik tanács)

2021. szeptember 1. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése - EUMSZ 267. cikk - Közjegyzőhelyettes - A »nemzeti bíróság« fogalma - Szempontok - Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlansága"

A C-387/20. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet egy Zastępca notarialny w Krapkowicach (Krapkowicében működő közjegyzőhelyettes, Lengyelország) a Bírósághoz 2020. augusztus 12-én érkezett, 2020. augusztus 3-i határozatával terjesztett elő az

OKR

által indított eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, C. Toader (előadó) és N. Jääskinen bírák,

főtanácsnok: M. Campos Sánchez-Bordona,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

- a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z. és Bíró-Tóth Z., meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében S. L. Kalėda és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján, indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4-i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 201., 107. o.; helyesbítések: HL 2012. L 344., 3. o.; HL 2013. L 60., 140. o., HL 2019. L 243., 9. o.; a továbbiakban: öröklésről szóló rendelet) 22. és 75. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Lengyelországban lakóhellyel rendelkező és e tagállam területén fekvő lakáscélú ingatlanban társtulajdonos ukrán állampolgár, OKR által annak tárgyában kezdeményezett eljárás keretében terjesztették elő, hogy egy Zastępca notarialny w Krapkowicach (Krapkowicében működő közjegyzőhelyettes, Lengyelország; a továbbiakban: közjegyzőhelyettes) megtagadta egy olyan közjegyzői végrendelet elkészítését, amelynek értelmében az alapeljárásban érintett hagyatékra az ukrán jog lenne alkalmazandó.

Jogi háttér

Az öröklésről szóló rendelet

3 Az öröklésről szóló rendeletnek a "Jogválasztás" címet viselő 22. cikke (1) és (2) bekezdése alapján:

"(1) Egy adott személy az utána történő öröklés egészére irányadó jogként választhatja annak az államnak a jogát, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik.

A többes állampolgársággal rendelkező személy bármelyik állam jogát választhatja, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik.

(2) A jogválasztásról kifejezetten, végintézkedés formájában tett nyilatkozatban kell rendelkezni, vagy annak a végintézkedés rendelkezéseiből megállapíthatónak kell lennie."

4 E rendeletnek a "Kapcsolat a meglévő nemzetközi egyezményekkel" címet viselő 75. cikke (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "[e]z a rendelet nem érinti az olyan nemzetközi egyezmények alkalmazását, amelyeknek e rendelet elfogadásának időpontjában egy vagy több tagállam a részese, és amelyek az e rendelet hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkoznak."

A lengyel jog

5 A 2013. december 13-i törvénnyel (Dz. U. 2014., 164. alszám) módosított, 1991. február 14-i Prawo o notariacie (a közjegyzőkről szóló törvény, Dz. U. 22. szám, 91. alszám; a továbbiakban: a közjegyzőkről szóló törvény) alapeljárásra alkalmazandó változatának 81. cikke szerint "[a] közjegyző köteles megtagadni a jogellenes közjegyzői cselekmény elvégzését".

6 E törvény 82. cikke előírja, hogy

"Azt a személyt, akivel szemben a közjegyzői cselekmény elvégzését megtagadták, tájékoztatni kell az e megtagadással szembeni jogorvoslathoz való jogról és annak gyakorlásának módjáról. E személy a közjegyzői cselekmény elvégzésének megtagadását követő egy héten belül írásban tájékoztatást kérhet a megtagadás indokait. A közjegyző a közreműködés megtagadásának indokait a kérelem beérkezésétől számított egy héten belül írásba foglalja".

7 Az említett törvény 83. cikke szerint:

"1. § Bármely érdekelt fél a megtagadás indokairól szóló értesítés időpontjától, vagy ha a megtagadás indokainak közlésére előírt határidőn belül nem nyújtott be kérelmet, a megtagadásról való tudomásszerzés időpontjától számított egy héten belül jogorvoslati kérelmet nyújthat be a közjegyzői cselekmény elvégzésének megtagadásával szemben azon közjegyzői iroda székhelye szerint illetékes Sąd Okręgowyhoz [(regionális bíróság, Lengyelország)], amely megtagadta a közjegyzői cselekmény elvégzését. A jogorvoslati kérelmet az említett közjegyző útján kell benyújtani.

1a. § Az 1. § szerinti közjegyző egy héten belül köteles a jogorvoslati kérelem továbbítására, továbbá e kérelmen kívül az álláspontjának a bíróság elé terjesztésére, valamint álláspontjának az érdekelt személlyel való közlésére, kivéve ha már megfogalmazta és közölte vele a megtagadás indokait.

1b. § A bíróság a jogorvoslati kérelmet nyilvános ülésen a Kodeks postępowania cywilnego (polgári perrendtartás) nemperes eljárásokra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával vizsgálja meg.

2. § Ha a közjegyző úgy ítéli meg, hogy a jogorvoslati kérelem jogszerű, elvégezheti a közjegyzői cselekményt; ebben az esetben figyelmen kívül hagyja a jogorvoslati kérelmet."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8 OKR a Krapkowicében működő érintett közjegyzőhelyettestől egy olyan kikötést tartalmazó közokiratba foglalt végrendelet elkészítését kérte, amelynek értelmében az alapeljárásban érintett hagyatékra alkalmazandó jog az ukrán jog.

9 Az érintett közjegyzőhelyettes az öröklésről szóló rendelet 22. és 75. cikke, valamint az 1993. május 24-i umowa bilateralna z dnia 24 maja 1993 r. o pomocy prawnej i stosunkach prawnych w sprawach cywilnych i karnych (a polgári és büntetőügyekben folytatott jogi segítségnyújtásról és jogi kapcsolatokról szóló, Lengyelország és Ukrajna között kötött kétoldalú megállapodás) alapján megtagadta ilyen okirat kiállítását.

10 OKR a közjegyzőkről szóló törvény 83. cikke 1. §-ének megfelelően a közjegyzőhelyettes útján keresetet nyújtott be a Sąd Okręgowy w Opoluhoz (opolei regionális bíróság, Lengyelország) a kért okirat kiállításának megtagadásával szemben.

11 A jelen eljárás keretében az említett közjegyzőhelyettes azt állítja, hogy első fokon az a feladata, hogy felülvizsgálja a megtagadásról szóló határozatot, amelyben megállapította, hogy a kért cselekmény jogellenes. Márpedig e közjegyzőhelyettes rámutat arra, hogy nem tudja hatékonyan biztosítani e felülvizsgálatot, ha egy olyan ügyben, amelynek - mint a jelen ügyben - elsődleges tárgya az uniós jog értelmezése, nem terjeszthet a Bíróság elé előzetes döntéshozatal iránti kérelmet.

12 Ami a saját maga EUMSZ 267. cikk értelmében vett "bíróságnak" minősítését illeti, az említett közjegyzőhelyettes lényegében arra hivatkozik, hogy pártatlan és a közokirat kiállítását kérő felektől független szervként jár el, hogy az általa nyújtott jogi védelem kötelező jellegű, valamint hogy a közjegyzői okirat kiállításának megtagadása felett gyakorolt felülvizsgálat szintén állandó jellegű.

13 E körülmények között határozott úgy a Zastępca notarialny w Krapkowicach (Krapkowicében működő közjegyzőhelyettes, Lengyelország), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a[z öröklésről szóló rendelet] 22. cikkét, hogy az öröklés egészére irányadó jogként a nem európai uniós állampolgár is jogosult az állampolgársága szerinti jogot választani?

2) Úgy kell-e értelmezni a[z öröklésről szóló rendelet] [...] 22. cikkével összefüggésben értelmezett 75. cikkét, hogy amennyiben a valamely tagállam és valamely harmadik állam közötti kétoldalú megállapodás nem szabályozza az öröklés ügyében történő jogválasztást, azonban meghatározza az öröklés ügyében alkalmazandó jogot, e harmadik országnak az említett kétoldalú megállapodásban részt vevő tagállamban lakóhellyel rendelkező állampolgára élhet a jogválasztással? És különösen,

- valamely harmadik országgal kötött kétoldalú megállapodásnak kifejezetten ki kell-e zárnia egy adott jog választását, és nem csupán az öröklésre alkalmazandó jogot kell objektív kapcsoló tényezők alapján szabályoznia, annak megállapítása érdekében, hogy rendelkezései elsőbbséget élvezzenek a[z öröklésről szóló rendelet] 22. cikkével szemben?

- az öröklési jog megválasztásának és az alkalmazandó jog jogválasztás útján történő egységesítésének szabadsága - legalábbis az uniós jogalkotó által a[z öröklésről szóló rendelet] 22. cikkében meghatározott mértékben - azon elvek közé tartozik-e, amelyek az Európai Unión belüli polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapjául szolgálnak, és amelyek nem sérülhetnek a harmadik államokkal kötött, a[z öröklésről szóló rendelet]tel szemben elsőbbséget élvező, kétoldalú egyezmények alkalmazása esetén sem?"

A Bíróság előtti eljárás

14 A Bíróság elnöke 2020. október 2-i határozatával, amelyet a főtanácsnok és az előadó bíró javaslatára fogadott el, tájékoztatáskérést intézett a Zastępca notarialny w Krapkowicachhoz (Krapkowicében működő közjegyzőhelyettes, Lengyelország). A Bíróság elnöke e kérelemben arra hívta fel ez utóbbi közjegyzőhelyettest, hogy szolgáljon pontosítással az alapügyben szóban forgó eljárás keretében ellátott feladataival kapcsolatos bizonyos tényezők kapcsán annak megállapítására érdekében, hogy a jelen ügyben az EUMSZ 267. cikk értelmében vett "bíróságnak" minősül-e.

15 2020. október 16-i válaszában az említett közjegyzőhelyettes a Sąd Okręgowy (regionális bíróság, Lengyelország) előtt eljáró harmadik személy minőségét illetően megjegyzi, hogy az említett eljárásban nem "felperesnek" és "alperesnek", hanem "az eljárásban részt vevő feleknek" minősülő felek vesznek részt. Azon kérdést illetően, hogy a közjegyzőt eljárásban részt vevő félként ismerik-e el, vagy sem, a gyakorlat mind a különböző regionális bíróságoktól, mind pedig az e bíróságokon belül ugyanazon részleg különböző ítélkező testületeitől függően változik. Mindenesetre arra hivatkozik, hogy még ha a bíróság a közjegyzőt "az eljárásban részt vevő félként" ismeri is el, az egyúttal azon jogállásánál fogva, amelyet egy "közbizalmon alapuló szakma" képviselőjeként betölt, meghatározott szerepet tölt be, továbbá a köz érdekében kell eljárnia, és függetlennek, valamint pártatlannak kell lennie.

16 A közjegyzőhelyettes a többek között a 2020. január 21-iBanco de Santander ítélet (C-274/14, EU:C:2020:17, 61. pont) szerinti belső függetlenségét, valamint az azon hatósághoz képest fennálló "harmadik fél" minőségét illetően, amely a 2020. szeptember 16-iAnesco és társai ítéletben (C-462/19, EU:C:2020:715, 40. pont) foglaltaknak megfelelően jogorvoslattal megtámadható határozatot hoz, úgy véli, hogy a megelőző igazságszolgáltatás gyakorlásának egyik szakaszában sem a olyan üggyel összefüggésben jár el, amelyben fél lenne, és egyetlen szakaszban sem fűződik saját érdeke ezen ügy megoldásához, mivel a pártatlanságra vonatkozó kötelezettség megsértése súlyos fegyelmi vétségnek minősül. Ugyanis a jogállamiság védelmére irányuló olyan kiegészítő eljárásokról van szó, amelyek nem az eljárásban részt vevő felekével azonos szintre helyezik az ügyért felelős hatóságot.

17 Ezenkívül e közjegyzőhelyettes arra hivatkozik, hogy bár a hagyatéki eljárásban részt vevő feleket a közjegyzői okirat kiállításával összefüggésben megilleti a szabad közjegyzőválasztás elve, a kért okirat kiállításának a közjegyző által való esetleges megtagadása elleni jogorvoslati kérelmet szükségszerűen ugyanazon közjegyzőhöz kell benyújtani, akinek a részéről e megtagadásra sor került, és hogy e közjegyző köteles megtenni a közjegyzői törvény 83. cikkének 1a. és 2. §-ában előírt intézkedéseket.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

18 A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikke (2) bekezdésének megfelelően, ha a Bíróságnak nyilvánvalóan nincs hatásköre az ügy elbírálására, vagy ha a kérelem, illetve a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően - az eljárás folytatása nélkül - az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

19 A jelen ügyben ezt a rendelkezést kell alkalmazni.

20 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén az előbbi az uniós jog értelmezéséhez megadja azokat a támpontokat, amelyek szükségesek az utóbbi által eldöntendő jogvita megoldásához (2018. április 25-iSecretaria Regional de Saúde dos Açores ítélet, C-102/17, EU:C:2018:294, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21 Ebből következik, hogy a Bírósághoz előzetes döntéshozatali eljárás keretében történő forduláshoz az előzetes döntéshozatalt kezdeményező szervnek az EUMSZ 267. cikk rendelkezése értelmében vett "bíróságnak" kell lennie, aminek ellenőrzése a Bíróság feladata.

22 Annak értékeléséhez, hogy az előzetes döntéshozatalt kezdeményező szerv az EUMSZ 267. cikk szerinti "bíróság" jellemzőivel rendelkezik-e - ami kizárólag az uniós jog alapján eldöntendő kérdés -, a Bíróság meghatározott tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy e szerv jogszabály alapján jött-e létre, állandó jelleggel működik-e, hatásköre kötelező jellegű-e, az eljárása kontradiktórius jellegű-e, jogszabályokat alkalmaz-e, valamint hogy független-e (2017. február 16-iMargarit Panicello ítélet, C-503/15, EU:C:2017:126, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23 Ezenkívül, annak megállapítása érdekében, hogy a szóban forgó, törvény által különféle feladatokkal felruházott nemzeti szerv az EUMSZ 267. cikk értelmében "bíróságnak" minősül-e, azoknak a feladatoknak a sajátos jellegét kell megvizsgálni, amelyeket az abban a konkrét normatív összefüggésben gyakorol, amelyben szükségesnek tartotta, hogy a Bírósághoz forduljon annak ellenőrzése érdekében, hogy van-e eljárás folyamatban az ilyen szerv előtt, és hogy igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányuló eljárás keretében való határozathozatal érdekében fordultak-e hozzá (lásd ebben az értelemben: 2017. február 16-iMargarit Panicello ítélet, C-503/15, EU:C:2017:126, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24 Ha ugyanis a kérdést előterjesztő szervhez nem valamely jogvita eldöntése érdekében fordulnak, még ha az eleget is tesz a Bíróság ítélkezési gyakorlatában megállapított egyéb feltételeknek, nem tekinthető úgy, hogy igazságszolgáltatási feladatot lát el (2001. június 14-iSalzmann ítélet, C-178/99, EU:C:2001:331, 15. pont; 2011. március 24-iBengtsson végzés, C-344/09, EU:C:2011:174, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25 Márpedig a jelen ügyben az iratokhoz csatolt bizonyítékok összességéből kitűnik, hogy nem valamely jogvita eldöntése érdekében fordulnak az érintett közjegyzőhelyetteshez, és ez utóbbinak nem kell igazságszolgáltatási jellegű határozatot hoznia, ily módon nem lát el igazságszolgáltatási feladatokat.

26 A közjegyzőkről szóló törvény 81. cikke értelmében ugyanis a közjegyző köteles megvizsgálni a tőle kiállítani kért közjegyzői okirat jogszerűségét, és amennyiben megállapítja, hogy ezen okirat nem felel meg a jogszabályoknak, megtagadja annak kiállítását. Az említett 83. cikk 1. §-a értelmében e közreműködés megtagadásával szemben rendes bíróság előtt keresettel lehet élni, amelyet a megtagadásról szóló határozatot hozó közjegyző útján lehet benyújtani. Az eljárás ezen első szakaszában a közjegyző jogosult a saját megtagadásról szóló határozatának felülvizsgálatára.

27 Amint az a közjegyzőkről szóló törvény 83. cikkének 1a. és 2. §-ából kitűnik, és amint azt a lengyel kormány írásbeli észrevételeiben megerősítette, a kért okirat kiállításának közjegyző által való megtagadásáról szóló határozattal szemben indított eljárás keretében e közjegyző, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a panasz megalapozott, az elutasításról szóló határozatának kijavítása mellett kiállítja a közjegyzői okiratot, megszüntetve ezzel a jogorvoslati eljárást, vagy fenntartja álláspontját, és a Sąd Okręgowy (regionális bíróság, Lengyelország) elé utalja tovább az ügyet, ismertetve álláspontját e bíróság előtt, hogy az megvizsgálhassa a jogorvoslati kérelmet.

28 Következésképpen az említett közjegyző részéről semmilyen igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára nem kerül sor sem akkor, ha helybenhagyja a megtagadásról szóló határozatát, sem pedig akkor, ha úgy ítéli meg, hogy a panasz megalapozott.

29 Amint arra az Európai Bizottság az írásbeli észrevételeiben rámutatott, a megtagadásról szóló határozat kijavításának lehetősége nem rendelkezik az igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányuló eljárás jellemzőivel. A jelen végzés 26. és 27. pontjában említett értékelés keretében ugyanis a közjegyző saját határozatának felülvizsgálatát végzi el azon véleménye vonatkozásában, amelyet a felperes által a rendes bírósághoz benyújtott keresetben kértek szerinti közjegyzői okirat jogszerűségéről alakított ki, figyelemmel az e felperes által a kérelmére adott, szóban forgó megtagadó válasszal összefüggésben előadott érvekre.

30 Az a körülmény, hogy lengyel eljárásjog szerint e közjegyző "elsőfokú" szervként jár el, nem kérdőjelezi meg azt a megállapítást, hogy a közjegyző Lengyelországban nem igazságszolgáltatási feladatokat lát el. Amint ugyanis arra a jelen végzés 22. pontja emlékeztet, a kérdést előterjesztő szerv EUMSZ 267. cikk értelmében vett "bírósági" jellegének értékelése kizárólag az uniós jog hatálya alá tartozik, anélkül hogy figyelembe vennék az ezzel kapcsolatos nemzeti minősítéseket. Másfelől az ügy irataiból kitűnik, hogy a közjegyző a közokirat kiállításának megtagadásáról szóló határozatának felülvizsgálatakor nem jogvitában jár el, hanem újból meg kell vizsgálnia a kérelemnek a kért közjegyzői okirat kiállítására vonatkozó jogszabályokban meghatározott feltételeknek való megfelelőségét. E közbenső eljárás közigazgatási panasz jelleget ölt, amelynek keretében a közjegyző köteles saját határozatának felülvizsgálatára, és adott esetben a kért közjegyzői okirat azt megelőzően történő kiállítására, hogy bírósághoz fordulnának.

31 E megállapítást az a körülmény sem kérdőjelezi meg, hogy az öröklésről szóló rendelet 3. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy az e rendelet értelmében vett "bíróság" fogalma nemcsak az igazságügyi hatóságokat, hanem az öröklési ügyekben hatáskörrel rendelkező, igazságszolgáltatási feladatokat ellátó és az ugyanezen rendelkezésben meghatározott feltételeknek megfelelő bármely más hatóságot és jogi szakembert is magában foglalja (2020. július 16-iE. E. [bírósági joghatóság és az öröklésre alkalmazandó jog] ítélet, C-80/19, EU:C:2020:569, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), ennélfogva az e rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében ekként meghatározott fogalom tágabb értelemmel bír az EUMSZ 267. cikkben szereplő azonos fogalomnál.

32 Ezenkívül a megtagadásról szóló határozatának az említett felülvizsgálata során a közjegyző nem minősül "harmadik személynek" ahhoz a hatósághoz képest, amely a jogorvoslattal megtámadott határozatot hozta, ami a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően meghatározó abban, hogy az érintett szerv az EUMSZ 267. cikk értelmében vett "bíróságnak" minősüljön (2020. január 21-iBanco de Santander ítélet, C-274/14, EU:C:2020:17, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. szeptember 16-iAnesco és társai ítélet, C-462/19, EU:C:2020:715, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennek az értelmezésnek nem mond ellent az a körülmény, hogy az érintett közjegyzőhelyettes szerint, még ha az eljáró bíróság valamely közjegyzőt "az eljárásban részt vevő félként" ismeri is el, ez utóbbi olyan szakma képviselőjeként jár el, amely a közbizalmon alapul, így neki továbbra is a köz érdekében kell eljárnia.

33 Másfelől a közjegyzőhelyettes arra vonatkozó érvét illetően, hogy az a körülmény, a közjegyző csak akkor tudná hatékonyan ellátni a rá ruházott felülvizsgálati feladatkört, ha olyan ügyben, amelynek elsődleges tárgya az uniós jog alkalmazása, előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésére lenne jogosult, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az e határozatokkal szemben rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek mindenesetre lehetővé teszik az EUMSZ 267. cikkében meghatározott előzetes döntéshozatali mechanizmus hatékonyságának és az uniós jog értelmezése egységességének a Szerződés ezen rendelkezése értelmében való biztosítását (lásd ebben az értelemben: 2013. január 31-iBelov ítélet, C-394/11, EU:C:2013:48, 52. pont).

34 A fenti megfontolások összességére tekintettel az érintett közjegyzőhelyettes a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem szempontjából nem minősíthető az EUMSZ 267. cikk értelmében vett "bíróságnak".

35 Következésképpen a Zastępca notarialny w Krapkowicach (Krapkowicében működő közjegyzőhelyettes, Lengyelország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyilvánvalóan elfogadhatatlanként el kell utasítani.

A költségekről

36 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára az előzetes döntéshozatalt kezdeményező szerv előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A Zastępca notarialny w Krapkowicach (Krapkowicében működő közjegyzőhelyettes, Lengyelország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lengyel.