2/1991. (I. 29.) AB határozat

a munkabérek legkisebb összegéről szóló 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság Gáspár Andrásnak a HARANG Betéti Társaságigazgatójának a 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és 1990. február 1-jéig visszamenő hatállyal történő megsemmisítésére benyújtott indítványa tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a munkabérek legkisebb összegéről szóló 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés 2. § (1)-(2) bekezdésének visszamenőleges hatálya 1990. február 1. és 1990. március 27. között alkotmányellenes volt. Ezt meghaladó részében az indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság e határozatát közzéteszi a Magyar Közlönyben.

INDOKOLÁS

Az indítványozó annak megállapítását kérte, hogy a munkabérek legkisebb összegéről szóló 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés - amelyet a Magyar Közlöny 1990. évi március 27-ei 27. számában hirdettek ki - ellentétes az Alkotmány 7. § (2) bekezdésével és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. (a továbbiakban: Jat.) 12. § (2) bekezdésével, mivel visszaható hatállyal munkabér emelési és társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettséget állapít meg. Az indítványozó e tényre alapozva a 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés 2. §-ának megsemmisítését kérte. Az Alkotmánybíróság az ügyben álláspontjának közlésére kérte fel az igazságügyminisztert és a munkaügyi minisztert. Az igazságügyminiszter álláspontja szerint "A Jat. 12. § (2) bekezdése kimondja, hogy jogszabály csak hatálybalépését követően állapíthat meg kötelezettséget. Miután a hivatkozott rendelkezés munkabéremelés címén a munkáltató részéről kötelezettséget állapít meg és ezt visszamenőleges hatállyal teszi...nem felel meg a jogalkotásról szóló törvény idézett rendelkezésének."

A munkaügyi miniszter álláspontja szerint"A munkabérek legkisebb összegéről szóló 8/1990. (III.27.) ÁBHM rendelkezés 2. § (1)és (2) bekezdésében a személyi alapbér, illetőleg havi munkabér alsó határának a rendelkezés hatálybalépését megelőző időponttal történő felemelése - szorosan véve - valóban nincs összhangban a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdésével, mert a munkáltatók számára a jogszabály kihirdetését - mintegy egy hónappal - megelőző időre állapít megkötelezettséget. Az előbbiek ellenére... megsemmisítése...nem lenne indokolt, mert érdemi kihatással járna. A munkáltató általteljesített díjazás ugyanis tévesen kifizetett munkabérnek minősülne, melynek visszakövetelésére a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 65. §-ának (1) bekezdése alapján 30, kollektív szerződésben meghatározott esetekben 60 napon belül van lehetőség. E határidőelmulasztása esetén a dolgozó csak akkor kötelezhető visszafizetésre,ha a kifizetés helytelenségéről tudott, vagy azt maga idézte elő."

Az indítvány részben megalapozott.

Az Alkotmány 7. § (2) bekezdése szerint a jogalkotás rendjét a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény állapítja meg. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI.tv. 12. § (1) bekezdése szerint a "jogszabályban meg kell határozni a hatályba lépésének napját". A 12. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint azonban a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget. A 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés 3. §-a a hatálybalépés napjának a kihirdetés napját jelöli meg, amely 1990.március 27-én történt. Az ÁBMH rendelkezés 2. §-a ennek ellenére1990. február 1-jétől állapítja meg a munkabérek legkisebb összegét.Az Alkotmánybíróság ezért az 1990. február 1. és 1990. március 27.közötti időszakra megállapította a 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés 2. § (1) és (2) bekezdésének alkotmányellenességét. Az Alkotmánybíróság ennek során mérlegelte azokat az érveket is, amelyeket a megsemmisítéssel szemben a munkaügyi miniszter felhozott.

A munkaügyi miniszter által hivatkozott 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet ugyanis korlátokat állít a tévesen kifizetett munkabérek határidőn túli visszakövetelésének. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (2) bekezdése szerint a megsemmisítés nem érintené az ÁBMH rendelkezésből származó jogokat és kötelezettségeket, mivel a kifizetett munkabérek visszakövetelését jogszabály zárja ki. E megfontolásból az Alkotmánybíróság mellőzte a 8/1990. (III. 27.) ÁBMH rendelkezés 2. § (1) és (2) bekezdésének 1990. február 1. és március 27. közötti időszakra vonatkozó megsemmisítését, pusztán arra szorítkozott, hogy megállapítsa ebben az időszakban a jogszabály alkotmányellenes volt.

Megalapozatlan az indítványozónak az a kérelme is, hogy az Alkotmánybíróság a rendelkezés 2. §-át az 1990. március 27. utáni időszakra semmisítse meg. A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 58. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az ÁBMH elnöke a rendelkezésének kihirdetését követő időszakra jogosan állapította meg a munkabérek legkisebb összegét, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében megalapozatlannak találta, és elutasította.

Budapest, 1990.11.19

Dr. Zlinszky János

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza

előadó alkotmánybíró