BH 2007.11.391 A közigazgatási perben a vitatott tényállást fel kell deríteni, a szükséges bizonyítást le kell folytatni és az ítéletben a tényállást meg kell állapítani [1952. évi III. tv. 339. § és 221. §].

A M. krt. 62. IV. emelet 1. szám alatti lakásban lakó felperes 2004. június 15-én az Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának Jegyzőjéhez (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) kérelemmel fordult, mivel az V. emeleten az alperesi beavatkozó tulajdonostárs zajos és esztétikailag is kifogásolható légkondicionáló berendezést szereltetett fel.

Az elsőfokú hatóság 2004. június 24. napján helyszíni szemlét tartott, amelyen a felvett jegyzőkönyv szerint megállapította, hogy az udvari fronton egy, az utcai homlokzaton kettő klímaberendezés lett felszerelve, mért zajkibocsátásuk a zajterhelési határérték alatt maradt.

Az alperesi beavatkozó az elsőfokú hatóságnak 2005. január 27-én bejelentette, hogy kérelmére a társasház közös képviselője a légkondicionálók felszerelését a tulajdonosok nevében 1997. június 14-én engedélyezte.

Az alperesi beavatkozó válaszirata után az elsőfokú hatóság tájékoztatta a felperest arról, hogy 1997. évben az építési és használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: ÉVM r.) 8. §-a alapján a klímaberendezés építési engedély nélkül elhelyezhető volt. Az 1998. január 1-jétől hatályos egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 9. §-ának (1) bekezdés h) pontja alapján már építésiengedély-köteles tevékenység a klímaberendezés felszerelése. Az alperesi beavatkozó nyilatkozata szerint a légkondicionáló berendezéseket 1997. évben szereltette fel, ezért építésrendészeti eljárás lefolytatására nincs ok, a zajkibocsátás ügyében pedig a felperes a hatáskörrel rendelkező Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Irodához fordulhat.

A felperes 2005. március 3. napján az elsőfokú hatóságnak akként nyilatkozott, hogy az alperesi beavatkozó bejelentése nem fedi a valóságot, mivel a lakásába 2000. évben költözött be, amely időpontban a klímaberendezés még nem volt felszerelve. Két tanú vallomását is benyújtotta arról, hogy 1997. évben a ház V. emeletén légkondicionáló berendezések még nem voltak.

Az elsőfokú hatóság felhívására az alperesi beavatkozó 2005. április 21-én közölte, hogy a berendezéseket az A. K. és H. Kft.-től 1997-ben vásárolta, és klímagépek 2000. és 2001. évi karbantartásáról fotómásolatban öt számlát is benyújtott. Az alperesi beavatkozó 2005. május 4-én írásban akként nyilatkozott, amelyet Budapest II. és XXII. kerületben lakó két magánszemély tanúként aláírta, hogy a légkondicionáló berendezések vásárlásának és felszerelésének időpontja: 1997. október.

Az elsőfokú hatóság a 2005. június 3. napján kelt határozatával a felperes kérelmét, amely tartalma szerint a légkondicionáló berendezésekkel kapcsolatos építésrendészeti eljárás lefolytatására irányult, elutasította. Indokolása szerint a felperes nyilatkozata, az általa bejelentett tanúk vallomása, illetve az alperesi beavatkozó nyilatkozata egymásnak ellentmondóak, amelyek közül az alperesi beavatkozó nyilatkozatát fogadta el. Az ÉVM r. 8. §-a alapján pedig 1997. évben nem volt építésiengedély-köteles a klímaberendezés felszerelése.

Az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a 2005. szeptember 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta arra is utalással, hogy a 2004. június 24-ei helyszíni szemlétől számítandó 1 éves intézkedési határidő is eltelt az ügyben.

A felperes keresetében az első- és a másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a hatóság az általa benyújtott bizonyítékokat, okiratokat, tanúvallomásokat, fényképeket nem értékelte, amelyekkel pedig igazolta, hogy az alperesi beavatkozó a klímaberendezéseket nem 1997. évben szereltette fel.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a hatóság mérlegelési jogkörében döntött abban a kérdésben, hogy milyen rendelkezésére álló bizonyítékot fogad el. A bíróságnak nincsen felülmérlegelési lehetősége, csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés során és a meghozott határozat meghozatalakor a hatóság a jogszabályokban előírtakat betartotta-e. A hatóság úgy döntött, hogy az alperesi beavatkozó által előterjesztett bizonyítékokat fogadja el, ezt meg is indokolta, így jogszabálysértést nem követett el. A bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a tekintetben, hogy ezt felülbírálja, így felperes kereseti kérelmét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. §-a alapján el kellett utasítania.

A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat megsértette, a tényállást kellően nem tárta fel, a bizonyítékokat tévesen és iratellenesen értékelte, mérlegelése okszerűtlen. Az elsőfokú bíróság jogsértő módon lényeges tényt hagyott figyelmen kívül, azt, hogy a hatóság nem értékelte azokat az okiratokat, amelyek kétséget kizáróan bizonyították, hogy az alperesi beavatkozó 1997. évet követően szerelte fel a klímaberendezéseket.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem alapos.