BH+ 2012.8.331 Minthogy az alanyi bűnpártolás nem eredmény bűncselekmény, a büntetőeljárás akadályozottságának bekövetkezte és annak mértéke a bűnösség megállapítása szempontjából közömbös, az csupán büntetéskiszabási kérdés [Btk. 244. § (1) bek., b) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Szekszárdi Törvényszék Bny.78/2009., Szekszárdi Törvényszék B.95/2009/92., Pécsi Ítélőtábla Bf.190/2011/17., Kúria Bhar.163/2012/3. (*BH+ 2012.8.331*), Kúria Bfv.529/2012/10., 3120/2021. (IV. 14.) AB végzés

***********

A megyei bíróság a 2011. március 17-én kihirdetett ítéletével

- az I. r. vádlottat emberölés bűntette [Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. a), c) pont] és más bűncselekmények miatt 20 évi fegyházbüntetésre, és 10 évi közügyektől eltiltásra,

- a III. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette [Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. a), c) pont] és más bűncselekmény miatt 18 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra

ítélte;

- a II. r. vádlottat pedig a Be. 331. § (1) bekezdése alapján felmentette

a testi sértés bűntette [Btk. 170. § (1) bek., (4) bek. I. ford.] miatt emelt vád alól büntethetőséget kizáró ok, tévedés [Btk. 27. § (1) bek.] miatt,

a bűnpártolás bűntette [Btk. 244. § (1) bek. a) pont, (3) bek. IX. ford.] miatt emelt vád alól pedig bűncselekmény hiánya [Be. 6. § (3) bek. a) pont I. ford.] miatt;

- rendelkezett az I. r. és III. r. vádlott esetében az előzetes fogvatartás beszámításáról, továbbá a lefoglalt dolgokról (e körben elkobzásról) és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést jelentett be az ügyész

- mindhárom vádlott terhére,

- a II. r. vádlott esetében a bűnpártolás bűntette miatt emelt vád alóli felmentés miatt, a bűnösség megállapítása és szabadságvesztés kiszabása érdekében.

Az elsőfokú ítéletet a II. r. vádlott és védője tudomásul vette.

Az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2011. október 21-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy

- a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnpártolás bűntettében [Btk. 244. § (1) bek. b) pont, (3) bek. a) pont], ezért őt 6 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte és beszámítani rendelte a 2008. november 13-ától 2009. február 26-áig előzetes fogvatartásban töltött időt; valamint

- elrendelte egyes lefoglalt dolgok megsemmisítését.

Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet - mindhárom vádlott tekintetében - helybenhagyta. Kötelezte a II. r. vádlottat - a másodfokú eljárásban felmerült - 13 810 Ft bűnügyi költség megfizetésére.

Ekként az ítélet az I. r. és III. r. vádlott vonatkozásában 2011. október 21-én jogerős.

A másodfokú ítélet ellen fellebbezést jelentett be a II. r. vádlott védője a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében.

A másodfokú ítéletet - a II. r. vádlott vonatkozásában - az ügyész tudomásul vette.

A védő (másod)fellebbezésének indokai szerint a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a II. r. vádlott cselekményével az emberöléssel kapcsolatos eljárás meghiúsítására törekedett. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság álláspontja helyes, miszerint a II. r. vádlott magatartása önmentő cselekmény volt.

A védő kifejtette, hogy a II. r. vádlott magatartása tárgyi oldalról valóban tényállásszerű, azonban tudattartalma, motivációja önmentésre irányult. Vallomásából kitűnően ugyanis abban a hiszemben volt, hogy bár nem vett részt az emberölésben, azonban akaratán kívül mégis a gyilkosság részese lett. Másfelől az adott helyzetben társaival szemben rettegés töltötte el, látva a cselekményüket.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a védő (másod)fellebbezését alaptalannak tartotta és a másodfokú ítélet II. r. vádlottra vonatkozó részének helybenhagyását indítványozta.

Álláspontja szerint a II. r. vádlott sem tettese, sem részese nem volt az emberölésnek. A helyszínre azzal a tudattal ment, hogy legfeljebb testi kényszer történik, a a sértett lelövéséről csupán a lövés zajából szerzett tudomást. Ehhez képest nem volt oka önmagát menteni, viszont a sértett holtteste eltüntetésében való közreműködése a büntetőeljárás sikerének meghiúsítását szolgálta.

A Kúria az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a védő a fellebbezést fenntartotta és azzal, a Legfőbb Ügyészség képviselője pedig az írásbeli nyilatkozatában foglaltakkal egyező tartalommal szólalt fel.

A védő (másod)fellebbezése nem alapos.

A II. r. vádlott esetében harmadfokú eljárásnak van helye, mert

-bűnössége kérdésében a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósághoz képest eltérő döntést hozott, a bűnpártolás bűntette miatt emelt vád alól felmentett vádlott bűnösségét e bűncselekményben megállapította; és

-a másodfokú ítélet ellen a védő fellebbezést jelentett be, ami joghatályos [Be. 386. § (1) bek. a) pont; 367/A. § (1) bek. d) pont].