A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20824/2017/4. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20338/2016/33., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20824/2017/4.*, Kúria Pfv.20239/2018/7., 3178/2020. (V. 21.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.824/2017/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Zudor Mónika Csilla ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a ... jogtanácsos (alperes cime) által képviselt alperes neve (alperes cime) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. május 23. napján meghozott 66.P.20.338/2016/33. számú ítélete ellen a felperes részéről 34. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal a kiegészítéssel, hogy az elsőfokú ítéletben foglalt 1.075.800 (egymillió-hetvenötezer-nyolcszáz) forinton felül a felperes további 1.793.800 (egymillió-hétszázkilencvenháromezer-nyolcszáz) forint feljegyzett fellebbezési és felülvizsgálati illetéket köteles az államnak külön felhívásra megfizetni.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 650.400 (hatszázötvenezer-négyszáz) forint különbözeti fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.619/2015/3. számú részítéletére figyelemmel megismételt eljárásban a felperes felemelt keresetével 17.930.000 forint és késedelmi kamatai, továbbá a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 349. §-a és 339. §-a alapján. Az alperes kárfelelősséget megalapozó jogellenes magatartását abban jelölte meg, hogy az M. Rt. jelzálogjogát a jogszabályoknak nem megfelelő kérelem alapján a felperes jogelődjének tulajdonjog bejegyzését megelőző ranghelyen jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba. Állította, hogy az M. Rt. 1991-ben érkeztetett jelzálogjog bejegyzési kérelme nem tartalmazott bejegyzésre alkalmas okiratot, ezért az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban: Itvr.) 17. § (1) bekezdése szerint hiánypótlás nélkül el kellett volna utasítani. A jogszabály megsértésével és késedelmesen elrendelt hiánypótlást a jelzálogjog jogosultja csak 1993. július 5-én teljesítette, amire tekintettel az Itvr. 15. § (1) bekezdése és az Itvr. végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 73. § (3) bekezdése alapján ranghelyet is csak ezen időponttól szerezhetett. A jelzálogjog bejegyzését 1993. július 5-én az azt alapító kölcsönszerződés benyújtásával keletkezett rangsorban lehetett volna figyelembe venni, amikor a felperes jogelődje már az ingatlan tulajdonosa volt. Az alperes jogszabálysértő magatartása miatt azonban a jelzálogjogot a felperes jogelődjének tulajdonjogát megelőző ranghelyen jegyezték be. A felperes engedményesként érvényesített kárigényt. Előadta, hogy a jelzálogjoggal biztosított követelést megvásárolta, majd a jogelődje ajándékozási szerződéssel átruházta rá az ingatlant, egyúttal rá engedményezte az alperessel szembeni kárkövetelést. Állította, hogy jogelődjének kára a jelzálog-kötelezettség kényszerű teljesítése miatti ingatlan átadási kötelezettség folytán bekövetkezett vagyonvesztés. Jogelődje a zálogtárggyal történt árverésen kívüli kielégítéssel teljesítette a jelzálogból adódó kötelezettségét, ezzel elvesztette az ingatlanát, így kára az ingatlan átruházásának időpontjában 2013. január 25-én következett be. A kárt az ingatlanárak jelentős emelkedése miatti további károsodás megakadályozása érdekében az ingatlan ítélethozatalkori forgalmi értékében vette számításba. Megítélése szerint az alperes magatartása és a kár közötti okozati összefüggést az teremti meg, hogy a jelzálogjog bejegyzési kérelemnek a felperesi jogelőd tulajdonjog bejegyzési kérelmét megelőző rangsorba helyezése eredményezte, hogy jogelődjének a jelzálogjogból származó kötelezettséget teljesíteni kellett.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Elsősorban azzal védekezett, hogy a felperes követelése elévült. Álláspontja szerint a felperes jogelődjének kára akkor következett be, amikor a Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.173/2006/12. számú ítéletéből egyértelművé vált számára, hogy az M. Rt. jelzálogjog bejegyzéséről szóló földhivatali határozat megváltoztathatatlan. Az elévülési idő így a felülvizsgálati eljárásban hozott határozat jogi képviselő részére történt kézbesítésével, 2006. december 8-án vette kezdetét. Következésképpen az alperessel szembeni kárigény engedményezésének időpontjában és a perindítás időpontjában a követelés már elévült. Álláspontja szerint a felperes kártérítés jogalapjára, illetve az M. Rt. kérelmének ranghelyére vonatkozó állítása ítélt dolognak minősül. A Kfv.III.37.173/2006/12. számú felülvizsgálati ítélet alapján a felperes fellebbezését a Fővárosi Földhivatal a jogszabályoknak megfelelően utasította el érdemi vizsgálat nélkül, ezért közigazgatási perben nem lehet vizsgálni, hogy az M. Rt. jelzálogjog bejegyzésére irányuló beadványa ranghelyet foglalhatott-e el és a kérelem benyújtásakor csatolták-e a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot. A jelzálogjog bejegyzés vitatására további jogi lehetőség nincs. A felperes nem hivatkozhat arra sem, hogy jogelődje a jelzálogjogot bejegyző határozatról nem szerzett tudomást, mert 1992. július 22-től az ingatlan tulajdonosaként a tulajdoni lapot és az iratokat bármikor megtekinthette. Érvelése szerint a felperes jogelődjét az előadott ténybeli alapon kár sem érte, az ajándékozás jogcímén történő ingyenes vagyonátadás nem minősül károsodásnak. A felperes kára abból keletkezett, hogy a jogelődjével szerződő fél annak ellenére szavatolta az ingatlan per-, teher- és igénymentességét, hogy tudta: a lakást az M. Rt.-nek jelzálog fedezetül ajánlotta fel. Ezért a kárigényt elsősorban az eladóval szemben kellett volna érvényesíteni. A felperes nem tett tényállítást arra nézve, hogy az eladó előbbi magatartása alapján vele szemben felléptek-e, érvényesítettek-e valamely jogkövetkezményt. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem adta elő kárigényének valós és bizonyítható okát, a követelésmegvásárlás nem hozható összefüggésbe az alperes magatartásával. Nem tekinthető bizonyítottnak, hogy 2013. január 25-én milyen okból, mely kár és kinek az oldalán következett be. Abban az esetben, ha a felperes kárigénye alaposnak is bizonyulna, kára legfeljebb a jelzálogjog megszerzésére, illetve a tehermentesítésre fordított összegben állapítható meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 600.000 forint perköltséget, továbbá az adóhatóság felhívására 1.075.800 forint feljegyzett illetéket. Az ítélet indokolása szerint a bíróság elsősorban a követelés elévülését vizsgálta és arra a következtetésre jutott, hogy a felperes követelése nem évült el. A felperes jogelődje megkísérelte elérni a bejegyzett jelzálogjog törlését és a tulajdonjoga bejegyzését. Az elsőfokú bíróság értelmezése szerint ezzel az elévülési időt folyamatosan megszakította és csak 2012. évben, a követelés megvásárlása után került a felperes abba a helyzetbe, hogy tulajdonosként bejegyzésre kerüljön. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes 2013. február 20-án az elévülési időben indította meg a pert. A Ptk. 349. § (1) bekezdésre utalással megállapította, hogy a felperes, illetve jogelődje minden jogorvoslati lehetőséget igénybe vett. A felperes károsodását abban látta, hogy jogelődje elajándékozta az ingatlant a felperesnek úgy, hogy annak vételárát korábban az eladó részére megfizette. A kár összegét illetően utalt az elrendelt szakértői bizonyításra. Az alperes kártérítési felelősségét azért nem találta megállapíthatónak, mert a felperes az alperes felróható, jogellenes magatartását bizonyítani nem tudta. A Kfv.III.37.173/2006/12. számú ítéletnek abból a megállapításából, hogy az M. Rt. kérelme megfelelt a jogszabályoknak, az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes jelzálogjogot bejegyző határozata nem volt jogszabálysértő, magatartása nem jogellenes. Megjegyezte azt is, hogy a nyilvántartásba még be nem jegyzett ingatlan megvásárlása esetén nem feltétlenül elegendő az eladó tehermentességre vonatkozó nyilatkozata. Az eladó két évvel a felperes jogelődjével megkötött szerződés előtt vásárolta az ingatlant, aminek státuszát az ingatlan-nyilvántartás tartalmazta. A tulajdoni lap kétségkívül bonyolult volt, ennek ellenére elkerülhetetlen lett volna a szerződés megkötése előtt annak áttanulmányozása. A felperes jogelődje kellő körültekintéssel eljárva meggyőződhetett volna az M. Rt. ekkor már iktatott bejegyzési kérelméről. Ezért azt sem találta bizonyítottnak, hogy a károsult eleget tett a kárelhárítási kötelezettségének.