BH 2017.11.359 I. A zsarolás törvényi tényállásának alapesete a fenyegetés fogalmát megszorítás nélkül tartalmazza. Ezért érvényesül a törvényi értelmezés, miszerint a fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Ehhez képest a minősített eset szerinti "más hasonlóan súlyos" fenyegetés akkor állapítható meg, ha az adott fenyegetés tartalma mind a kilátásba helyezett hátrány súlya, mind pedig a megfenyegetettben keltett félelem komolysága tekintetében meghaladja a régi Btk. 138. §-a szerinti mértéket, s felér élet vagy testi épség elleni (akár közvetett) fenyegetéssel [1978. évi IV. tv. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 138. §, Btk. 367. § (1) bek.,(2) bek. b) pont, 459. § (1) bek. 7. pont].

II. A fenyegetés (és erőszak) esetében, annak mivoltát nem a kifejtő elkövető, hanem az elszenvedő sértett oldalán kell vizsgálni. A fenyegetés (és erőszak) ugyanis a sértett akaratára ráhatás, tehát annak félelemkeltő hatása szempontjából közömbös, hogy a terhelt komolyan gondolta-e. Jelentősége csupán annak lehet, hogy a terhelt felismerte-e, miszerint fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására.

III. Egy adott fenyegetés zsarolás alapeseteként, avagy minősített eseteként való értékelése (egymástól való elhatárolása) mindig csak az ügy konkrét körülményeire - a fenyegető tartalomra, s annak a sértett személyét, helyzetét (létét, létfeltételeit) érintő hatására - kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges, s nem pedig absztrakt módon. Pusztán anyagi károkozás kilátásba helyezése - még ha az jelentős mértékű is - nem tekinthető az élet vagy testi épség sérelmével azonos vagy akár hasonló súlyúnak. Az élet, testi épség elleni fenyegetéssel hasonlatos azonban a sértett létfenntartásának alapjait meghatározó, biztosító vállalkozás gyors és teljes megsemmisítésének, ellehetetlenítésének ultimátumszerű kilátásba helyezése, s annak megvalósításának leküzdhetetlen erőkoncentrációval történő demonstrálása.

IV. A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja esetében a Be. nem tartalmaz az 1973. évi I. törvény 284. § (2) bekezdése szerinti szabályt, ami kizárta a felülvizsgálatot, "ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki". Ehhez képest a jogi érvek alapján minősítést kifogásoló és egyben a kiszabott büntetést is sérelmező felülvizsgálati indítvány esetében a felülvizsgálat nem lehet eleve kizárt. A Be. szerinti szabályozás értelme, hogy törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli. Ez - éppen a korábbi törvényi rendelkezés elhagyása folytán - azt jelenti, hogy a Kúriának az új minősítéshez képest vizsgálnia kell az adott büntetés kiszabásának valamennyi törvényi feltételét. Nem elegendő tehát önmagában, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten is belül van [Be. 416. § (1) bek. b) pont].

V. A terhelt javára felülvizsgálati indítvány benyújtására a Be. 417. § (1) bekezdés II. pont c) alpontja alapján a védő jogosult, a Be. 418. § (3) bekezdése szerint egy alkalommal. Felülvizsgálati eljárásban sem kizárt, hogy egy terhelt érdekében több védő is eljárjon. Több védő részére adott meghatalmazás esetén pedig egy eljárási cselekményen vagy jognyilatkozat megtételekor a terhelt érdekében - ha a meghatalmazásból más nem következik - az eljáró meghatalmazott védők bármelyike eljárhat [Be. 44. § (2) bek.]. Nincs akadálya annak sem, hogy a terhelt érdekében eljáró egy vagy több védő több felülvizsgálati okra alapítva, akár alternatív indítványokat tegyen; több védő esetén azonban az indítványok értelemszerűen nem lehetnek egymással ellentétesek. A Be. 44. § (3) bekezdése alapján jogorvoslati nyilatkozatra - értelemszerűen felülvizsgálati eljárásban is - a vezető védő jogosult [Be. 44. § (2), (3) bek., 345. § (1) bek., 385. § (1) bek., 419. § (1) bek., 417. § (1) bek. II. pont c) alpont, 418. § (3) bek.].

[1] A járásbíróság a 2014. szeptember 19-én kelt ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. - a továbbiakban: korábbi Btk. - 323. § (1) bek. I. ford., valamint (2) bek. a) és b) pont] mint társtettest, és ezért - mint erőszakos többszörös visszaesőt - 4 év 8 hónapi fegyházbüntetésre, valamint 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A VI. r. terheltet bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettének kísérletében [korábbi Btk. 323. § (1) bek. I. ford., valamint (2) bek. b) pont] mint bűnsegédet, és ezért - mint visszaesőt - 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte; a vele szemben az Sz.-i Városi Bíróság ítélete kapcsán engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette, és akként rendelkezett, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Ugyanakkor mindkét terheltet felmentette a velük szemben további egy rendbeli, bűnsegédként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete [korábbi Btk. 323. § (1) bek. I. ford., valamint (2) bek. a) és b) pont] miatt emelt vád alól.

[2] Az I. r. és a VI. r. terhelt tekintetében kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2016. október 4-én meghozott ítéletével a VI. r. terhelttel szemben a feltételes szabadság megszüntetését mellőzte; egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet mindkét terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállásnak az I. r. és a VI. r. terheltet érintő része a következő: az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. terhelt 2010. év nyarán 2010. augusztus 10. napját megelőzően közösen elhatározta, hogy több sz.-i szórakozóhely tulajdonosait fenyegetéssel arra kényszeríti, hogy a portaszolgálatot és az annak ellátásáért járó munkabért engedjék át nekik, továbbá az általuk felkínált "védelem" ellentételezéseként havi rendszerességgel általuk előre meghatározott összegű "védelmi pénzt" fizessenek részükre. Az I. r., a II. r., a III. r., valamint a IV. r. terhelt abban is megállapodott, hogy a szóban közölt fenyegetéseken túl - amennyiben azok nem vezetnek eredményre - nagyobb létszámú, jellemzően roma személyekből álló csoporttal megjelennek a kiszemelt szórakozóhelyeken és így adják a tulajdonosok tudtára, hogy a követelésük teljesítésének elmaradása esetén hogyan fogják ellehetetleníteni a szórakozóhelyek, illetve klubok működését és ezáltal hogyan fogják megfosztani őket a kialakult vendégkörüktől, amely a fenntartásukhoz szükséges bevételt biztosítja.

[4] Ezt követően a megállapodásnak megfelelően a IV. r. terhelt 2010. augusztus 10. napján a déli órákban Sz.-en, a T. úton található edzőterem előtti utcarészen azt követelte ifj. M. Z. sértettől, hogy a tulajdonát képező, az Sz., Sz. út 7. szám alatt található N. S. M. Pub portaszolgálatának ellátásával kapcsolatos feladatot engedje át az általa meghatározott személyeknek. A IV. r. terhelt a követelés teljesítésének megtagadása esetére kilátásba helyezte, hogy a társaival tömegesen megjelennek a szórakozóhelyen és ellehetetlenítik annak működését, továbbá hangsúlyozta azt is, hogy a közreműködése nélkül a sértett nem tudja majd megállítani a romákat, egyúttal utalt arra, hogy a II. r., a VI. r. terhelt és családtagjaik fognak megjelenni és ezáltal ellehetetlenítik a szórakozóhely működését.