3225/2022. (V. 11.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.I.1131/2020/8. számú végzése, továbbá a Debreceni Törvényszék 26.B.233/2015/219. számú és a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.572/2019/27. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi képviselővel (dr. Rácsai Lajos ügyvéd) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
[2] Az indítványozó által kifogásolt, megtámadott határozat a következő.
[3] A Debreceni Törvényszék a 2019. április 17-én kihirdetett 26.B.233/2015/219. számú és - a Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.II.572/2019/27. számú határozata folytán - 2020. július 24-én jogerős ítéletével az indítványozót különösen nagy értékre, üzletszerűen elkövetett lopás bűntette és más bűncselekmények miatt 4 év börtönbüntetésre, 100 napi tétel, napi tételenként 2 000 forint, mindösszesen 200 000 forint összegű pénzbüntetésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte.
[4] A Kúria - a védő által az alapügyben hozott jogerős határozattal szemben előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva - a 2021. július 13-án meghozott Bfv.I.1131/2020/8. számú végzésével az első- és másodfokú ítéleteket hatályában fenntartotta.
[5] 1.1. A védő a jogerős ügydöntő határozattal szemben bejelentett felülvizsgálati indítványában a Kúriától a jogerős ítélet megváltoztatását, az indítványozó terhére megállapított bűncselekmény lopás bűntette helyett csődbűncselekményként minősítését indítványozta. Amennyiben ez nem lehetséges, az ítéletek hatályon kívül helyezését és a bíróságok új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
[6] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban - a jogerős ítélet tényállásának alapulvételével - a határozata indokolásában megállapította, hogy a terhelt által elkövetett bűncselekmény nem lopás bűntettének, hanem helyesen tartozás fedezetének elvonása bűntettének [a Btk. 405. § (1) és (2) bekezdésére tekintettel a (3) bekezdés szerint] minősül. Egyben kifejtette, hogy az eljárási törvény alapján a bűncselekmény törvénysértő minősítése csak akkor szolgálhat felülvizsgálat alapjául, ha az egyúttal törvénysértő büntetést is eredményez. Ehhez képest a Kúria vizsgálta, hogy a kiszabott büntetés törvénysértőnek minősül-e. Kifejtette továbbá, hogy nem elegendő önmagában annak vizsgálata, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten belül van, hanem a büntetéskiszabás valamennyi törvényi feltételét vizsgálni kell az új minősítéshez képest. E vizsgálat eredménye alapján a Kúria megállapította, hogy a kiszabott büntetés nem tekinthető törvénysértőnek. Következésképpen a védő felülvizsgálati indítványa nem alapos, ezért a Kúria hatályában fenntartotta a jogerős döntést.
[7] 1.2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Bfv.I.1131/2020/8. számú végzése, továbbá a Debreceni Törvényszék 26.B.233/2015/219. számú és a Debreceni Ítélőtábla Bf.11.572/2019/27. számú ítélete ellen.
[8] Az indítványában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (3), (4) és (7) bekezdésének, továbbá a 28. cikk sérelmére hivatkozva kérte a bírósági döntések megsemmisítését.
[9] Álláspontja szerint a bírósági döntések azért sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (3), (4) bekezdését és a 28. cikkét, mivel úgy sújtotta szankció az indítványozót, hogy a helyes minősítés esetén nem lett volna büntethető, továbbá a Kúria nem vizsgálta meg a büntetéskiszabás törvényességét, nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (4) bekezdése és 28. cikke azért is sérült, mert a helyes minősítés esetén nem lett volna büntethető, ugyanis a hitelezői igények kielégítést nyertek több tényállási pont esetében is, és a tartozás fedezetének elvonása bűntettének esetében ez a tény büntethetőséget megszüntető ok. Emellett az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése azért sérült véleménye szerint, mert nem volt lehetősége a Kúria döntésével szemben jogorvoslattal élni.
[10] Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően tanácsban eljárva először azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
[11] 2. Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára hivatkozva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.
[12] Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján hatvan napon belül lehet benyújtani, az indítványozó az alkotmányjogi panaszát a törvényi határidőn belül terjesztette elő. Jogi képviselő útján jár el, a jogi képviselő a meghatalmazását csatolta.
[13] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem feltételeinek - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (3), (4) és (7) bekezdése vonatkozásában - megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, illetve a sérelmezett bírói döntést, indokolja annak Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri a megsemmisítését.
[14] Ezzel szemben az alkotmányjogi panasznak az Alaptörvény 28. cikk sérelmét állító része nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában és a 27. §-ban meghatározott feltételeknek. Az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési szabály ugyanis nem tekinthető olyan alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére önmagában hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani (vö. 3466/2020. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [23]; 3084/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [6]), továbbá az indítványozó érvelése sem hozható összefüggésbe a 28. cikkben megfogalmazott követelményekkel.
[15] 2.1. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. § és 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[16] Az indítványozó az alapügyben hozott jogerős ítélet, valamint a felülvizsgálati eljárás során hozott, az alapügy határozatait helybenhagyó végzést támadta. A jogerős ítélet, valamint a felülvizsgálati eljárás során hozott határozat is olyan eljárást befejező döntés, amely az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz tárgyra lehet.
[17] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz előterjesztését megelőzően a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Az egyedi ügyben érintettség megállapítható, mivel az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott ügyekben terhelt volt.
[18] 2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[19] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (3), (4) és (7) bekezdésének a sérelmére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Kúria bár a jogerős ítélet minősítését törvénysértőnek mondta ki, azt nem állapította meg, hogy a kiszabott büntetés törvénysértő, továbbá nem indokolta meg a döntését. A Kúria döntésével szemben pedig nincs helye jogorvoslatnak, holott a helyes minősítés figyelembevételével az indítványozó több bűncselekményben nem lenne büntethető.
[20] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy "[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15])
[21] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Kúria - a jogerős döntés tényállása alapján - részletes indokát adta annak, hogy miért nem találja törvénysértőnek a helyes minősítés büntetési tételkerete alapján az alapügy során kiszabott büntetést. Meghatározta a Kúria a következetes ítélkezési gyakorlata alapján azt is, hogy nem csupán azt kell vizsgálnia, hogy a büntetési tételek azonosak-e, - vagy ha nem, akkor a helyes minősítés büntetési tételkeretén belül van-e a jogerősen kiszabott büntetés, - hanem azt is, hogy valamennyi büntetéskiszabási körülmény alapján törvényes-e a kiszabott büntetés. Erről a tevékenységéről a Kúria - az alkotmányjogi panaszban is hivatkozott feltételek alapján - számot adott.
[22] Az indítványban foglaltak kapcsán rámutat az Alkotmánybíróság, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja [korábban a 416. § (1) bekezdés b) pontja] alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. Következésképpen egyrészt az esetlegesen hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képezi felülvizsgálat alapját, ha helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés) törvénysértő. A minősítés alatt a cselekmény Btk. Különös Része szerinti minősítése - az alapeset és annak enyhébben, vagy súlyosabban minősülő esete egyaránt - értendő. Ehhez képest a felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra (vö. BH 2011.97.).
[23] Rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja [korábban a 416. § (1) bekezdés b) pontja] esetében a Be. nem tartalmaz az 1973. évi I. törvény 284. § (2) bekezdése szerinti szabályt, ami kizárta a felülvizsgálatot, "ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki". Lényeges különbség. Azt jelenti ugyanis, hogy a jogi érvek alapján minősítést kifogásoló és egyben a kiszabott büntetést is sérelmező felülvizsgálati indítvány esetében a felülvizsgálat nem lehet eleve kizárt. Ha pedig a minősítés valóban törvénysértő, akkor mindig vizsgálni kell, hogy a kiszabott büntetés - a helyes minősítéshez képest - törvényes-e.
[24] Ez - éppen a korábbi törvényi rendelkezés elhagyása folytán - azt jelenti, hogy a Kúriának az új minősítéshez képest vizsgálnia kell az adott büntetés kiszabásának valamennyi törvényi feltételét. Nem elegendő tehát önmagában, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten is belül van.
[25] A Be. szerinti szabályozás értelme, hogy a törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli, és a vizsgálat eredményétől függ, hogy a kiszabott büntetés is törvénysértővé vált-e. Változatlan viszont, hogy a kiszabott büntetés feltétlen törvénysértő, ha a helyes minősítéshez tartozó büntetési tétel - mérlegelést nem tűrő - keretein kívüli (vö. BH 2017.359. [83]-[89]).
[26] Ami pedig az indítványozónak a terhére rótt cselekmény - felülvizsgálati eljárásban, Kúria által történt helyesbítés szerinti - jogi minősítéséhez kötött kifogását illeti, az Alkotmánybíróság rámutat a következőkre.
[27] Kétségtelen, hogy a lopás bűntettéhez képest a tartozás fedezete elvonásának bűncselekménye nem csupán kivételesen (amint lopás esetében hozzátartozó sérelmére elkövetés, vö. Btk. 382. §), hanem általánosan biztosít kimentési lehetőséget a büntetőjogi felelősség megállapítása alól. A Btk. 405. § (4) bekezdése szerint tartozás fedezetének elvonása miatt az elkövető nem büntethető, ha a tartozást a vádemelés előtt kiegyenlíti.
[28] Kétségtelen azonban, hogy a jogerős ítéleti tényállás - ami a Kúria számára is kötelezően irányadó [Be. 659. § (1) bekezdés zárófordulata] - egyértelműen (az indítványozó terhére rótt minden cselekmény esetében) rögzíti, miszerint nem történt kiegyenlítés, visszafizetés. Ehhez képest valójában arról van szó, hogy az indítványozó olyan feltételre alapozza tisztességes bírósági eljárás iránti kifogását, ami ellentétes az iratokkal, következésképpen ilyen indokkal indokolás hiánya sem számonkérhető.
[29] Az Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy következetes gyakorlata alapján a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog alkotmányos védelmi köre a rendes jogorvoslati eljárásokra terjed ki. Vagyis azt a követelményt támasztja, hogy az elsőfokon meghozott bírósági döntésekkel szemben magasabb bírói fórumhoz lehessen fordulni (vö. 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60]).
[30] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (3), (4) és (7) bekezdésének állított sérelmén keresztül valójában kizárólag a számára kedvezőtlen bírói döntések tartalmi, törvényességi szempontú kritikáját fogalmazta meg. Az indítványozó bírói döntésekkel szemben felhozott kifogásai törvényességi, szakjogi tárgyúak, valójában a bírói mérlegelést támadják.
[31] Ekként az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány egyik elemében sem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, következésképpen nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[32] 3. Ekként az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2022. április 26.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Handó Tünde alkotmánybíró helyett
Dr. Márki Zoltán s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3704/2021.