BH 2023.10.252 A végkielégítésre való jogosultság függ a munkaviszony megszüntetése módjától, továbbá a felmondás indokától, illetve a munkaviszonyban töltött idő tartamától.

Ha a munkaviszony felmondási idő nélkül azonnali hatállyal szűnik meg, végkielégítés nem jár [449/2021. (VII. 29.) Kormányrendelet 1. § (9) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék M.70249/2022/7., Fővárosi Ítélőtábla Mf.31245/2022/6., Kúria Mfv.10024/2023/4. (*BH 2023.10.252*)

***********

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás

[1] A felperes 1997. június 1-től állt az alperes alkalmazásában előbb közalkalmazotti, majd 2021. március 1-jétől egészségügyi szolgálati jogviszonyban. Az alperes 2021. október 12-én kelt felmondással, azonnali hatállyal végkielégítés fizetése nélkül megszüntette a felperes jogviszonyát a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII. 29.) kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. § (9) bekezdése alapján arra hivatkozva, hogy a felperes a munkáltató felszólításában szereplő végső határidőn belül nem vette fel az előírt védőoltást.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[2] A felperes keresetében 2 965 048 forint végkielégítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 77. §-a és az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény (a továbbiakban: Ejsztv.) 13. §-a, valamint annak végrehajtásáról szóló 528/2020. (XI. 28.) kormányrendelet 29. § (1) bekezdése alapján. Előadta, hogy az irányadó Kormányrendelet megfosztotta a végkielégítéstől, annak 1. § (10) bekezdése elfogadható indok nélkül vonta el az őt megillető várománytól, ezáltal megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) Első Kiegészítő Jegyzőkönyvben rögzített jogát a tulajdon védelméhez. Indítványozta a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 126. § (1) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését a Kormányrendelet végkielégítés szövegrészének megsemmisítése és a nemzetközi szerződésbe ütköző normaszöveget tartalmazó rendelkezés jelen ügyben történő alkalmazásának kizárása érdekében.

[3] Álláspontja szerint jogviszonya megszüntetése nem feleltethető meg az Mt. 64. § (1) bekezdése c) pontja szerinti azonnali hatályú felmondásnak, arra voltaképpen az Mt. 64. § (1) bek. b) pontja szerinti módon került sor. A támadott rendelkezés beavatkozást jelent a tulajdonhoz való jogba, ezért meg kell felelnie az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében lefektetett szükségességi és arányossági követelményrendszernek, a perbeli esetben azonban ez nem állapítható meg. Kifejtette, hogy a végkielégítés elvonása nem alkalmas az érdemi nyomásgyakorlásra, a jogfosztás elkerülhetetlensége nem igazolható. A rendelkezés nem felel meg az arányossági elvárásoknak sem, megtorló, büntető jellegű szankció alkalmazásának csak a jogsértés elkövetőjének vétkes magatartása esetén lehet helye, az oltás felvételének elutasítása azonban nem ilyen. A felperes szerint az azonnali hatályú, végkielégítés fizetése nélküli jogviszony megszüntetés jogi szempontból olyan helyzetet teremt, mintha az oltást elutasító egészségügyi dolgozó munkaviszonnyal kapcsolatos lényegi kötelezettségszegést követett volna el. A végkielégítés olyan jogos váromány, amit a dolgozók értékteremtő munkájukkal és lojalitásukkal vívnak ki, és amelynek funkciója a munkáltató érdekkörére visszavezethető felmondással előidézett egzisztenciális válság kompenzálása.

[4] Hivatkozott az EJEB által kidolgozott arányossági szempontrendszer fontos részeként az előreláthatóságra, arra, hogy az Egyezményben részes állam nem alkot olyan jogszabályokat, amelyek rendelkezéseit a hatálybalépésüket megelőzően létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell.

[5] Az alperes a keresetindítási határidő elmulasztása folytán az eljárás megszüntetését, érdemben a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a perbeli Kormányrendelet kapcsán született két alkotmánybírósági döntésre.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[6] A törvényszék ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes igényérvényesítése nem az Mt. 82. § (3) bekezdéséből származó igény, hanem az Mt. 77. §-án alapul, arra a hároméves elévülési idő az irányadó, így a felperes keresete nem késett el. Megállapította, hogy a tulajdon védelméhez való jog nem terjed ki a felperes végkielégítés iránti igényére figyelemmel arra, hogy a végkielégítést a felperes ténylegesen sohasem birtokolta. Olyan kérelmekkel összefüggésben, amelyek nem meglévő jogokkal kapcsolatosak, az EJEB esetjoga nyújt eligazítást, hogy milyen követelmények teljesülése esetén irányadó a tulajdon védelméhez való jog.

[7] Kifejtette, hogy a végkielégítés feltételhez kötött, csak meghatározott jogviszony-megszüntetési módok tekintetében terheli a munkáltatót ilyen fizetési kötelezettség. Nem találta alaposnak a felperes azon hivatkozását, hogy a Kormányrendelet 1. § (9) bekezdésében szabályozott megszüntetési mód a felmondás egyik alapesete lenne, nem lehet erre következtetni önmagában abból, hogy a jogalkotó azt rögzítette, hogy ebben az esetben nem jár végkielégítés.

[8] Az EJEB gyakorlata körében utalt arra, hogy a szociálpolitika megváltoztatása esetén lehetőség van a végkielégítéssel kapcsolatos törvényi vállalások módosítására, ilyen esetekben az államot széleskörű mérlegelési jog illeti meg. Ezt az álláspontot erősítette az Alkotmánybíróság 3537/2021. (XII. 22.) számú döntése is.

[9] Kifejtette, hogy a felperes a felmondás esetére nézve megalapozottan nem számolhatott azzal, hogy automatikusan jogosulttá válik a végkielégítésre figyelemmel arra, hogy ilyen kötelezettsége a munkáltatónak csak akkor áll fenn, amikor a munkavállaló magatartása és a munkaviszony megszüntetése között nincs okozati összefüggés. A felperesnek volt mérlegelési lehetősége az oltás felvételében és ezzel a jogviszony megszüntetésével kapcsolatban, és döntése meghozatalakor már azzal is pontosan tisztában volt, hogy a jogviszonya megszüntetése esetén nem lesz jogosult végkielégítésre.

[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a felperes munkaviszonya nem az Mt. 64. § (1) bekezdés b) pontja, illetve 65. § (1) bekezdése szerinti felmondással, hanem a Kormányrendelet 1. § (9) bekezdése szerinti azonnali hatályú felmondással szűnt meg. Az adott esetben egy önálló, sui generis felmondási okot határozott meg a jogalkotó. Az azonnali hatályú felmondás esetén nem jár végkielégítés, továbbá a perbeli azonnali hatályú felmondás indoka nem tartozik az Mt. 66. § (2) bekezdésében meghatározott indokok közül egyikbe sem.