26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet

a dolgozó életének, testi épségének vagy egészségének sérelmével kapcsolatos károk megtérítéséről

A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 83. §-ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján -az igazságügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőket rendelem:

1. §

A munkáltató az elet, a testi épség vagy az egészség megsértése (a továbbiakban: sérelem) esetén az Mt. 62. §-a alapján a dolgozó, halála esetén hozzátartozói, teljes kárát - a sérelem folytán elmaradt jövedelmet, a dolgokban keletkezett károkat, a sérelemmel kapcsolatos költségeket, valamint a nem vagyoni kárt - e rendelet szabályai szerint köteles megtéríteni.

2. §

A munkáltató - a sérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mérvétől függetlenül - a teljes kárért felel akkor is, ha a dolgozó korábbi egészségi állapota, testi fogyatékossága, szervezeti adottsága nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképesség csökkenést.

I. A megtérítési kötelezettség alá eső károk körére és kiszámítására vonatkozó szabályok

Elmaradt jövedelem

3. §

(1) Elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót azzal éri, hogy a sérelemből származó munkaképtelensége, illetőleg munkaképességcsökkenése miatt elesik a keresetétől, vagy a sérelem előtti keresetét nem éri el. Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet a dolgozó a sérelemből eredő jelentős testi fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárít el.

(2) A munkaviszony körében elmaradt jövedelemként meg kell téríteni - mind a pénzben, mind a természetben megállapított - elmaradt munkabért, és azon rendszeres szolgáltatások (pl.: egyenruha, nem bérjellegű természetbeni juttatások) pénzbeli értékét, amelyekre a dolgozó a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, ha azokat a sérelem bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette. Nem kell megtéríteni azon szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak (pl.: a védőital, munkaruha, védőruha). A természetbeni juttatások értékét a kártérítés megállapításának időpontjában érvényes fogyasztói ár figyelembevételével kell meghatározni.

(3) A munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet kell megtéríteni. Az elmaradt kereset megállapításánál nem vehető figyelembe a költségtérítés címén kapott összeg.

(4) Az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal számolni lehet.

4. §

(1) Az elmaradt munkabér összegének megállapítása a külön jogszabály szerint számított munkajogi átlagkereset, valamint kifizetett bányászati hűségjutalom alapján történik.

(2) Ha az átlagkereset-számításnál irányadó időszakon belül általános béremelés volt. a teljesítménybérben foglalkoztatott dolgozónál az átlagkeresetet - ha ez a dolgozóra kedvezőbb - csak a bérrendezés időpontjától kell számítani.

(3) Ha a dolgozó egy hónapnál rövidebb időt töltött a munkáltatónál, az átlagkereset kiszámításánál a vele azonos - ha pedig ilyen nincs, a hasonló - munkakörű, szakképzettségű és gyakorlatú dolgozó átlagkeresetét kell alapul venni.

Dologi kár

5. §

(1) A dolgozónak mindazt a kárát meg kell téríteni, ami a sérelem folytán ruházatában, használati tárgyaiban, vagy egyéb dolgaiban keletkezett.

(2) A munkáltatónak az (1) bekezdésben meghatározott kártérítési kötelezettsége - a szándékos károkozást kivéve - nem terjed ki az olyan dolgokban bekövetkezett károkra, amelyeknek a munkahelyre történő bevitelét az Mt. V. 84. §-ának (3) bekezdése alapján megtiltotta, illetőleg korlátozza.

(3) A dologi kár összegének kiszámításánál a a kártérítés megállapításának időpontjában érvényes fogyasztói árat kell alapul venni, kivéve, ha a dolgozó - a munkáltatónál biztosított kedvezményes beszerzés folytán - a dolgot alacsonyabb áron szerezheti be. A kártérítést az avulás figyelembevételével kell megállapítani.

(4) Ha a dologban okozott kár az érték csökkenése nélkül kijavítható, kártérítésként a javítási költséget kell megállapítani.

Költségek

6. §

A munkáltató köteles megtéríteni a dolgozó olyan költségeit, amelyek a sérelem következményeinek elhárításához szükségesek (pl. az otthoni ápolással járó többletköltségek). Meg kell téríteni továbbá a sérelemmel kapcsolatos egyéb indokolt költségeket.

A hozzátartozó kára

7. §

(1) A sérelem következtében meghalt dolgozó által eltartottak olyan összegű tartást pótló kártérítést igényelhetnek, amely szükségleteiknek -a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető keresetüket (jövedelmüket) is figyelembe véve - a sérelem előtti életszínvonalon való kielégítését biztosítja.

(2) A munkáltató köteles megtéríteni a hozzátartozónak a sérelemmel összefüggésben felmerült dologi kárát, továbbá indokolt költségeit is.

Járadék és általános kártérítés

8. §

(1) Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani -a 14. § (2) bekezdésében meghatározott kivétellel - akkor, ha a kártérítés a dolgozó, vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.

(2) Ha a kár, vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a munkáltató olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Az általános kártérítés járadékként is megállapítható.

Kártérítést csökkentő tényezők

9. §

A kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni

a) az elmaradt keresetre eső nyugdíjjárulékot (adót);

b) az állami egészségügy és a társadalombiztosítás keretében járó ellátást;

c) a külön jogszabály alapján járó keresetkiegészítést:

d) amit a dolgozó munkaereje hasznosításával megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, kivéve a rendkívüli munkateljesítménnyel elért keresetet;

e) amihez a dolgozó vagy hozzátartozója a sérelemmel kapcsolatban megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott;

f) amihez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá;

g) a munkáltató által a dolgozó javára kötött élet-, vagy balesetbiztosítási szerződés alapján fizetett összeget.

II. A körülmények változása

10. §

(1) Ha a kártérítés megállapítása után változás következik be a lényeges körülményekben, így különösen a sérelmet szenvedett dolgozó egészségi állapotában, szakképzettségében, munkakörében vagy foglalkoztatásában, illetőleg - bérrendezés folytán - a hasonló dolgozók munkabérében, mind a károsult, mind a munkáltató kérheti a megállapított kártérítés módosítását. A szakképzettség megszerzése, vagy magasabb szakképzettség elnyerése eredményeként jelentkező jövedelem-növekedést azonban a képzettség megszerzését követő egy év elteltéig figyelmen kívül kell hagyni.

(2) A fiatalkorú részére megállapított kártérítés összegét a 18. életévének betöltésekor, illetőleg a szakképzettség elnyerése érdekében végzett tanulmányai befejezését követő egy év elteltekor felül kell vizsgálni és az azt követő időre a részére járó kártérítést a munkaképességében, illetőleg a képzettségében bekövetkezett változásnak megfelelően kell megállapítani. E felülvizsgálat nem zárja ki a megállapított kártérítésnek az (1) bekezdés szerint egyéb esetekben szükséges módosítását.

(3) A kártérítés módosításának alapjául szolgáló bérnövekedés mértékének meghatározásánál a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztés (átlagkereset) mértéke az irányadó.

(4) Az elmaradt jövedelem miatt a dolgozó javára megállapított kártérítési járadék összege az öregségi nyugdíjra jogosító hatvanadik, illetőleg ötvenötödik életév betöltését követő évtől - a (6) bekezdés esetét kivéve - jövedelem-növekedés címén nem emelhető.

(5) A hozzátartozó részére megállapított kártérítési járadékra a (4) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(6) Az elmaradt jövedelem miatt a dolgozó javára megállapított kártérítés összege az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után csak akkor emelhető fel, ha az összes körülmények gondos mérlegelése mellett megállapítható, hogy a dolgozó a sérelem előtti munkakörében tovább dolgozott volna.

III. A felelősség érvényesítésének részletes szabályai

11. §

(1) A dolgozó köteles a sérelmet azonnal vagy akadályoztatásának megszűnése után a munkáltatónak nyomban jelenteni. Ez a kötelezettség a dolgozó közvetlen felettesét is terheli.

(2) A munkáltató a sérelem bekövetkezését követő tizenöt napon belül köteles a dolgozót - halála esetén hozzátartozóját - a melléklet szerint felhívni a kárigénye előterjesztésére.

(3) A munkáltatónak a kárigény bejelentésére harminc napon belül írásbeli, indokolt választ kell adnia, egyben - ha a sérelemért felelős, a dolgozó bejelentése, ennek hiányában a sérelem bekövetkezését követő hatvan napon belül, a rendelkezésre álló adatok alapján - a kárt meg kell térítenie.

12. §

(1) A 10. § (1) bekezdésében meghatározott jogosultság gyakorlása érdekében a munkáltató a szükséghez képest évente igazolást kérhet a dolgozó, valamint a tartást pótló járadékban részesülő hozzátartozó jövedelmi viszonyairól. Ha a kártérítést fel kell emelni, eziránt a munkáltató a jogosult kérelme nélkül is intézkedni köteles.

(2) Nem jelenti új eljárás kezdeményezését, ha a dolgozó életének, testi épségének vagy egészségének sérelme esetén az alapul szolgáló körülmények megváltozására tekintettel további igényt támaszt, illetőleg a munkáltató a megállapított kártérítés megszüntetését vagy leszállítását kéri. Ebben az esetben, valamint, ha a járadékot a bíróság állapította meg, a munkaügyi vitát megindító kérelem benyújtására és elintézésére vonatkozó szabályok az irányadók.

IV. Vegyes és hatálybaléptető rendelkezések

13. §

(1) Az elévülés (Mt. 5. §) szempontjából önállónak kell tekinteni

a) az átlagkereset és a táppénz,

b) az átlagkereset és a sérelem folytán csökkent kereset, valamint

c) az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti igényt. Ha a sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő kárigény származik, ezek elévülési idejét egymást. függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.

(2) Az elévülési idő az (1) bekezdésben foglalt megkülönböztetéssel

a) a keresőképtelen (táppénzes) állományba kerülés napjától,

b) attól az időponttól, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés első ízben vezetett jövedelemkiesésben megmutatkozó károsodásra, végül

c) a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától

kezdődik.

14. §

(1) Járadékigény hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, illetőleg a munkáltató a 11. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségét elmulasztotta. Három évnél régebbi időre visszamenőleg járadékigény nem érvényesíthető.

(2) A baleseti táppénz - a sérelem bekövetkezése naptári évének végéig való - folyósításának idejére elmaradt munkabér címén kárigény nem érvényesíthető. A további baleseti táppénzes időszakra járó ilyen kártérítést évente utólag, egyösszegben kell elszámolni és kifizetni.

15. §

(1) Ez a rendelet 1981. január 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg

- a dolgozó egészsége vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítéséről szóló 2/1964. (IV. 3.) MüM rendelet, továbbá az azt módosító

- 4/1967. (VI. 8.) MüM rendelet, a

- 19/1976. (XII. 28.) MüM rendelet 6. és 9. §-a, valamint a

- 3/1978. (I. 18.) MüM rendelet 2. §-a hatályát veszti.

(2) Ez a rendelet az üzemi balesetek statisztikai bejelentéséről és nyilvántartásáról szóló 2/1980. (VII. 31.) KSH számú rendelkezés hatályát nem érinti.

(3) A 14. § (2) bekezdésének rendelkezését csak azokra lehet alkalmazni, akiknek a kártérítésre irányuló igénye 1980. december 31-ét követően nyílik meg.

Dr. Trethon Ferenc s. k.,

munkaügyi miniszter

Melléklet a 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelethez