BH 2004.7.280 Érvénytelen az élettársak között létrejött öröklési szerződés akkor, ha a szerződéses örökös élettárs az örökhagyó élettársa eltartását a saját jövedelméből vagy vagyonából részben sem képes biztosítani és az általa vállalt gondoskodás nem haladja meg az élettársi jogviszony tartalmát jelentő szolgáltatások kereteit [Ptk. 200. § (1) bek., 207. § (4) bek., 578/G. § (1) bek., 655-658. §-ok].

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a néhai N. J. örökhagyó - aki a felperes édesapja és az alperes élettársa volt - magyar és amerikai - kettős - állampolgársággal rendelkezett és hosszabb időn át az Amerikai Egyesült Államokban élt, ahonnan 1996. év táján települt haza Magyarországra. Ezt követően előbb a felperesnél lakott és a részére egy lakást vásárolt, majd a vele való kapcsolatának a megromlását követően a perben nem álló D-Cz. J. nevű ismerősének a fehérgyarmati lakásába költözött, akivel a romániai ismerősei révén került kapcsolatba és aki a családjával együtt az örökhagyóról az ottlakásának tartama alatt gondoskodott.

Az 1996. május 22-én kelt és közjegyzői okiratba foglalt szerződéssel az örökhagyó kk. D. M. és kk. D-Cz. D. részére 500 000 forint vételár ellenében megvásárolta a N., Á. u.-i házasingatlant a saját holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.

Ezt követően az örökhagyó és a D-Cz. család közötti kapcsolat megromlott, ezért az örökhagyó a F.-i Városi Bíróságon pert indított a kiskorú tulajdonosok ellen az ajándék visszakövetelése iránt, a keresetét azonban a bíróság - jogerősen - elutasította. A jogerős ítélet ellen az örökhagyó a Legfelsőbb Bíróságnál felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amely az örökhagyó halála folytán félbeszakadt.

Az említett per tartama alatt ismerkedett meg az örökhagyó a jelen per alperesével, aki 1997 szeptemberétől az örökhagyó kisebb bevásárlásait intézte és a lakását takarította, majd 1998 februárjában az örökhagyó az alperessel élettársi kapcsolatra lépett. 1998. december 14­én az örökhagyó és az alperes között - ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt - olyan tartalmú öröklési szerződés jött létre, amelyben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az örökhagyóról életében gondoskodik, naponta meleg élelemmel ellátja őt, mos, főz és takarít rá, ápolja, gyógyíttatja, a halála esetén pedig eltemetteti őt, azzal, hogy az örökhagyó a nyugdíjával továbbra is szabadon rendelkezik. Ennek fejében az örökhagyó az alperest nevezte meg a halálakor meglévő minden ingó és ingatlan vagyon, valamint - a folyamatban lévő felülvizsgálati eljárás reá nézve kedvező kimenetele esetén - az ő tulajdonába visszakerülő N., Á. u.-i ingatlan örökösévé. Az örökhagyó a szerződésben kijelentette, hogy a felperest még életében megfelelően kielégítette, a felperes azonban róla nem gondoskodik.

Az örökhagyó és az alperes élettársi kapcsolatának kezdetekor az örökhagyó 18 500 forint magyarországi és 803 USD amerikai nyugdíjjal, az alperes pedig kb. 32 000 forint nyugdíjjal rendelkezett. A háztartás költségeit közösen viselték, az ezt meghaladó nyugdíjával azonban az örökhagyó maga rendelkezett, és azt részben a n.-i ingatlan felújítására, részben pedig a Romániában élő rokonainak a támogatására és a részére nyújtott apróbb segítségek honorálására fordította.

Az örökhagyó már a háborúban elveszítette egyik lábát, 1999 februárjában epeműtéten esett át, élete utolsó időszakában pedig teljes testére kiterjedő rákos megbetegedésben szenvedett és az alperes részéről éjjel­nappal gondoskodást igényelt. Az alperes az örökhagyóra főzött, takarított, fürdésében segített, a kórházi ápolásának tartama alatt a fiával együtt látogatta, élete utolsó hónapjaiban pedig ágytálazta is őt.

2000. március 4-én az örökhagyó meghalt és eltemettetéséről az alperes gondoskodott, az ingó hagyatékát pedig dr. P. L. közjegyző a 2000. augusztus 28. napján kelt ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésével az alperesnek, mint szerződéses örökösnek adta át. Az örökhagyónak a N., Á. u.-i ingatlanon fennálló haszonélvezeti joga a halálával megszűnt, ezért a F.-i Városi Bíróság a kiskorú D. M. és kiskorú D-Cz. D. tulajdonosok által az alperes ellen megindított perben a 2000. május 17. napján hozott - nem jogerős - ítéletével az alperest a lakás elhagyására kötelezte. Az alperes pedig a F.-i Városi Bíróságon pert indított a kiskorú tulajdonosok ellen a ráépítés jogcímén megszerzett tulajdonjogának megállapítása iránt. Erre tekintettel a megyei bíróság az előtte az alperes ellen lakás kiürítése iránt másodfokon folyamatban lévő per tárgyalását az utóbb említett per, a F.-i Városi Bíróság pedig az előtte a kiskorú tulajdonosok ellen tulajdonjog megállapítása iránt folyamatban lévő per tárgyalását a jelen per jogerős befejezéséig felfüggesztette.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a N. J. örökhagyó és az alperes között az 1998. december 14. napján megkötött öröklési szerződés érvénytelen, mert az örökhagyó gondozása érdekében az örökhagyó saját jövedelme is felhasználásra került, a szerződés tehát a tartalma szerint valójában gondozási szerződésnek minősül.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult arra való hivatkozással, hogy a háztartás költségeit az örökhagyóval közösen viselték ugyan, az ezt meghaladó jövedelmét azonban az örökhagyó saját maga hasznosította és azzal belátása szerint rendelkezett.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolásának a jogi okfejtése szerint a Ptk. 655. §-ához fűzött magyarázat ugyan arra mutat rá, hogy öröklési szerződés puszta gondozás, gondviselés ellenében érvényesen nem köthető, mert öröklési szerződéssel az örökhagyó csak arra kötelezheti magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében teszi örökösévé, és 1990-ig az ítélkezési gyakorlat is töretlen volt abban, hogy a jogintézmény céljával lenne ellentétes a hivatkozott törvényhelynek az olyan kiterjesztő értelmezése, amely a gondozás, gondviselés fejében kötött öröklési szerződés érvényességét elismeri (BH 1986/147.). A Legfelsőbb Bíróság azonban a BH 1990/157. száma alatt közzétett K. törv. I. 25.114/1989. számú eseti döntésében már rámutatott arra, hogy érvényes öröklési szerződést élettársak is köthetnek és az életviszonyok változására figyelemmel nincs meghatározó jelentősége a gondozási és tartási szerződés megkülönböztetésének. Az öröklési szerződés érvényessége szempontjából nem lehet meghatározó jelentőséget tulajdonítani annak, hogy egyik szerződő fél a másik felet saját jövedelme terhére tartja el, mert adott esetben a személyes gondoskodás jelentősebb eleme lehet az öröklési, tartási szerződésnek, mint a tartás anyagi fedezetének biztosítása, tehát az eltartó saját vagyonából való tartás. Az öröklési szerződések esetében is kiemelten érvényesülnie kell ugyanis a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerinti szerződéses szabadság elvének.